A szürkebálnára hatvan évvel ezelőtt bevezetett vadászati tilalmat korábban természetvédelmi sikertörténetnek tartották. Egy új kutatás szerint viszont a szürkebálna populáció nem heverte ki a korábbi évszázadok kíméletlen vadászata okozta állománycsökkenést.
A szürkebálnának (Eschrichtius robustus) a Földön csak két populációja ismert, mindkettő a Csendes-óceánban található.
Az egyik Ázsia keleti partjainál él, és a kihalás szélén egyensúlyoz: a becslések szerint alig 100-200 egyed a nyarat a Kamcsatka-félsziget part menti vizeiben tölti, télire viszont Japán és Korea partjaihoz vándorol.
A másik, mintegy 22 000 egyedből álló stabilabb populáció a Csendes-óceán keleti medencéjében, Észak-Amerika nyugati partjai közelében található. Ezek a szürkebálnák a nyarat Alaszka hideg vizeiben, a telet viszont Kalifornia és Mexikó partjai közelében töltik.
Kutatók szerint egykor ötször nagyobb lehetett a csendes-óceáni állomány. Az egyedszám csökkenésének oka a több évszázadon át folyó kíméletlen vadászat, a szürkebálna ugyanis a többi bálnához képest jóval közelebb merészkedik a parthoz, így vadászata is könnyebb volt.
Korábban az Atlanti-óceánban is éltek szürkebálnák, de a 17-18. századra – feltehetőleg a kíméletlen vadászat miatt – a faj innen teljesen eltűnt, azóta csak a Csendes-óceánban található.
„A 42 szürkebálnán végzett DNS-vizsgálat során meglepő módon jelentős eltérést tapasztaltunk az egyes egyedek örökítőanyaga között, ami arra utal, hogy korábban jóval nagyobb populáció élhetett a térségben. A kisméretű populációknál ugyanis idővel jelentősen csökkenek a genetikai eltérés a beltenyészet miatt” – írja az amerikai Stanford Egyetem kutatócsoportja a Proceedings of the National Academy of Sciences című lapban.
Eddig a faj fennmaradását eredményező – 1946-ban hozott – vadászati tilalom egyfajta pozitív példa volt a fajmegőrzés és a természetvédelem terén. Viszont a faj állománya nem nő olyan ütemben, ahogy azt a kutatók korábban remélték, ami arra utal, hogy jelenleg is fennáll valamilyen akadályozó tényező.
A szürkebálna egyik legjelentősebb élőhelyén, a Bering-tengerben az elmúlt években jelentősen csökkent a rendelkezésre álló tápanyag. A kutatók szerint ennek oka a globális felmelegedésben keresendő.
(forrás: National Geographic)
