Föld Gazdaság

Sáskajárástól a kék gazdaságig

Szerző szomkat

A következő cikkben szerepel egy kis természetvédelmi ökológia, klímaváltozás, és némi kék gazdaság (blue economy).
Lehet, hogy furcsa megközelítése annak a hírnek, miszerint Kenyában a gazdák visszavágnak a sáskajárásnak és állati takarmányt készítenek a sáskákból, és nem is célom hirtelen kék gazdasági szakértővé avanzsálni, egyszerűen csak eszembe jutottak dolgok egyikről, másikról, és megpróbáltam összekapcsolni őket, hátha mást is gondolkodásra sarkall.

„K”- és „r”-stratégisták

Az állatfajokat szaporodási szempontból két nagy csoportba szokás sorolni: „r”- és „K”-stratégisták.

Az „r”-stratégista fajokra a gyors szaporodás, sok utód jellemző, melynek eredménye a hirtelen megnövekedő egyedszám, de a környezeti tényezők kedvezőtlenné válása esetén gyors egyedszámbeli összeomlás figyelhető meg a populáció szintjén. Ide sorolhatóak például a sáskák.
A „K”-stratégisták ezzel szemben kevés utódot hoznak világra, azokat azonban hosszasan gondozzák. Kicsi a populációban a mortalitás és az egyedek általában hosszú életkort élhetnek meg. A végeredmény persze ugyanaz: vagyis, hogy a populáció hosszabb időtávlatban állandó méretű. Ide tartoznak például az énekes madarak, ragadózó fajok, vagy maga az ember. 
Magának a szaporodó egyednek sem érdeke, hogy a populáció a végtelenségig nőjön, hiszen elsősorban éppen a fajtársak jelentenek egymás számára konkurenciát. Ezért a környezet eltartóképessége meghatározza, meddig növekedhet az egyedszám. Néhány esetben bizonyítottan olyan viselkedési forma lép fel, mely a szaporodás önkorlátozását célozza. Az egyedszám-növekedés hatására stresszes állapotba kerül az állat, ami a neurohormonális rendszeren keresztül viselkedésbeli és fiziológiai változásokat is okozhat. Túlszaporodáskor a lisztbogár megeszi a lerakott petéket, egyes madárfajok kidobják fiókáikat a fészekből. Rágcsálóknál spontán vetélés, illetve időszakos terméketlenség léphet fel. Sokszor előfordul az újszülöttek megevése is.
[Dr. Bihari Zoltán, Dr. Antal Zsuzsanna, Dr. Gyüre Péter: Természetvédelmi ökológia, 2008]

A gazdák visszavágnak: takarmány lesz a sáskákból

Kenya súlyos sáskajárással küzd, amit az éghajlatváltozás okozta szokatlan időjárás idéz elő, ideális szaporodási feltételeket teremtve ennek az „r”-stratégista fajnak. Erről már tavaly megemlékeztünk egy cikk erejéig.

Ami azóta újdonságként merült fel, azt a World Economic Forum hozta le, miszerint a The Bug Picture nevű startup segít a helyi közösségeknek profitálni ezekből a kártevőkből.

Az éghajlatváltozás által súlyosbított szokatlan időjárás ideális feltételeket teremtett a sáskák számának megugrásához, amik elpusztították a növényeket és a legelésre alkalmas területeket Kelet-és Északkelet-Afrikában.
A tudósok szerint a tengerek felmelegedése több esőt hozhat, ezzel potenciálisan felébresztve az alvó tojásokat, és a rajokat szétszórni képes ciklonok egyre gyakoribbak és erősebbek lehetnek.

A The Bug Picture a közép-kenyai Laikipia, Isiolo és Samburu környékén élő közösségekkel dolgozik a rovarok betakarításán és megőrzésén, hogy fehérjében gazdag állati takarmánnyá és szerves trágyává alakítsa a helyi gazdaságok számára. „Reménytelen helyzetben próbálunk reményt teremteni, és segítünk ezeknek a közösségeknek megváltoztatni a nézőpontjukat, hogy ezeket a rovarokat szezonális termésként tekintsék, amelyeket lehetséges betakarítani és értékesíteni” – mondta Laura Stanford, a The Bug Picture alapítója.
Kenya középső részén elhelyezkedő Laikipiájában a felhőként mozgó sáskarajok felemésztik a terméseket és más növényzetet. A The Bug Picture 5 vagy annál kisebb hektárnyi lakott területen lévő sáskarajt céloz meg, melyek kipusztítása vegyszeres permetezéssel nem oldható meg.
A rajok napi 150 km-t tehetnek meg, és négyzetkilométerenként 40-80 millió sáskát tartalmazhatnak.
„Az összes növényt elpusztítják, amikor bejutnak a gazdaságokba. Néha olyan sokan vannak, hogy képtelenség őket megkülönböztetni a növényektől” – mondta Joseph Mejia gazda. A The Bug Picture Mejia-nak és szomszédainak 50 kenyai shillinget (0,4566 USD = 143 Ft) fizet a rovarok kilójáért. Február 1-18 között a projekt 1,3 tonna sáska betakarítását eredményezte (ami már 185 ezer forintnak megfelelő bevételt jelent) Stanford szerint, akit egy pakisztáni projekt ihletett, amit az állami Pakisztáni Mezőgazdasági Kutatási Tanács felügyelt.
A sáskákat éjszaka fáklyafény segítségével gyűjtik össze, amikor cserjéken és fákon pihennek. „A közösség tagjai sáskákat gyűjtenek. Miután összegyűjtötték és lemérték az állatokat, kifizetik őket” – mondta Albert Lemasulani, a startup terepi koordinátora. A rovarokat összetörik és kiszárítják, majd megőrlik és porként dolgozzák fel, amit állati takarmányokban vagy szerves trágyákban használnak fel.

Embed from Getty Images

Kék gazdaság relevancia

A kék gazdaság röviden abban nyilvánul meg, hogy a bioszféra önszabályozó folyamataihoz igazodik. A több milliárd éves önszabályozó folyamatok hatékonyak, tökéletesek és evolúciós törvények irányítják. Az emberi rendszereknek pedig azon túl, hogy meg kell tanulni a természetet tiszteletben tartani, le kell modellezni a működési folyamatokat és a szerint termelni. Günter Pauli Kék Gazdaság című könyvében számos technológiai újítást mutat be erre a természetes rendszerekre épülő megoldásokra. Az pedig, hogy az „r”-stratégisták túlszaporodását nem vegyszeres megoldásokkal próbálja megoldani az ember, hanem visszanyúlva a természetes rendszerhez, arra használja, ami egy „K”-stratégistához illik, azaz táplálékkén hasznosítja, kék gazdaság megoldásnak tűnik.

Adott tehát egy probléma, ami a klímaváltozás és az ennek is köszönhető természeti kockázat Kenyában, nevezetesen a sáskajárás. Ezt az ember, miután a terméseit learatták a sáskák, nem a haszonállataik további import szójatápozásával próbálja megoldani, ami az egyik komoly klímapusztító tevékenység – ld. a 11 éve erről írt cikket, mely szerint már akkor 10.566.376 ha szójaföldre volt szükség csak az Európai Unió igényeinek kielégítésére – és ebben az esetben nem is vegyszeresen kiirtani a sáskarajokat, hanem a krízis szót lehetőségként fordítva, megpróbál úgy alkalmazkodni hozzá, ahogy azt a természet is tenné. Tápanyag lesz, ahogy lett volna eredetileg is, az evolúció által megalkotva. És még ha nem is mi, emberi faj térünk át azonnal a sáskafogyasztásra, de ha már ott vannak és szaporodnak, mindenképp jobb őket takarmányozásra hasznosítani, mint egy következő parcellát kivágni mondjuk az Amazonas esőerdejéből, hogy tápként szolgáló szóját termesszenek rajta. Ez így már hasonlít a kék gazdaságra.



A szerzőről

szomkat

Leave a Comment