Fenntartható fejlődés Info-kommunikáció Társadalom Vállalat

Digitális Híd Fest (Igrici és Tiszatarján)

dsc_0229

A 150. Digitális Híd rendezvényen túl az ember már nem számolja, majd csak az év végén összesíti, és nem számozza be, hogy az adott 2 település éppen hányadik volt a sorban. Itt már az önkéntes napok száma sem számít, és be kell vallanom, hogy az sem, találunk-e valóban tehetséget.

2004-ben indítottuk a programot, 3000 fő alatti kitelepüléseken, hogy azok az emberek, akikhez később jutott el a technológia, el tudjanak kezdeni felzárkózni. Nem kevés akadály volt, amit le kellett küzdeni, és nem kevés csalódás. És minden kezdet nehéz – miért pont ez lenne más? Egy 7 éves programban pedig meg kell legyen az érték, amiért az ennyi éven át – még ha változó résztvevőkkel is – még mindig fut. Ezt az értéket pedig nem mások testesítik meg, mint az emberek maguk. Azok a nénik, bácsik, gyerekek, akiket elfelejtünk itt Budapesten. Akik még tiszták, kedvesek, őszinte érdeklődéssel fordulnak a látogatókhoz, ízesen beszélnek, és általában szégyellősek. Nem, nem mindenki ilyen, de akadnak gyöngyszemek. Két éve a programhoz hozzácsatoltuk a tehetségkutatót. Egyszerre több településen fut a rendezvény, és Novák Péter barátom vállalta, hogy levezényli ezt a részét az eseménynek. Hiszen nem minden tehetség tudja, és kell, hogy megoldja azt, hogy már fel is lépjen bármely kereskedelmi csatorna tehetségkutatóján. Legelső alkalommal rettegve vártam, hogy lesz-e különleges fellépőnk. És volt! Olyan táncot ropott a kissrác, hogy a Bihari táncegyüttes öregjei – köztük Péter is – tátott szájjal figyelték. És aztán volt még pár rendezvény, amikor a tehetség szikráját sem találtuk meg, de rá kellett jönnöm, hogy nem is ez a fontos.

A hétvégén 2 településen rendeztünk Digitális Híd Festet: Igricin és Tiszatarjánban, a Jövő/Menő program keretében. Igriciben a lakosok száma 1354 fő, Tiszatarjánban 1447 fő (ez Budapest 0,08%-a).

dsc_0098dsc_0230

Igriciben két lelkes zene tanárnőt ismerhettünk meg fellépő tanítványaikon keresztül. Sokan zongoráztak, furulyáztak, énekeltek. Aztán jött a meglepetés, a pom-pom lányok, akiket egy helyi származású egyetemista lány tanított be a koreográfiára.

dsc_0139 dsc_0161

Tiszatarjánban ismerősként láttuk viszont a roma táncosokat, akik korábban egy, a közelben szervezett tehetségkutatón már felléptek. Hallottunk egy rekedt hangot, amit egy lány megfázás nélkül produkált – igazi rock énekesnővé válhat. A végén pedig 3 dalt adott nekünk egy közel 20 fős csapat, akik egy kanna és egy gitár, valamint egy táncos lány kíséretében énekeltek. Ez a csapat csak azért állt össze, mert tudták, hogy jövünk. És itt a lényeg! Közösség kovácsolódott egy esemény kapcsán; és még jól is érezték magukat.

dsc_0178dsc_0222

Lehet, hogy ezek az emberek nem lesznek TV sztárok soha, de kaptak valami újat az életükbe, amiben a közösségépítés is szerepet játszott. És amit még kaptak, az a figyelem. Egy rövid időre törődtek velük, visszajeleztek nekik a produkciójukról, ami alapján tovább fejlődhetnek.

Ami pedig egy másik kincs ebben a programban, az önkéntesek. A 7 év alatt sokan lemorzsolódtak, de maradtak még, akik a legelső rendezvényen is részt vettek. Sokan jöttek újak, akik pedig már maradni is fognak. És vannak olyanok is, akik már nem is velünk dolgoznak, akár nyugdíjasok, de ide visszajárnak. Biztos meg lehet ezt fogalmazni szocio-pszichológiailag, vagy akár pénzügyi értéket is lehet rájuk kalkulálni, de nem ez a fontos. Egy-két ölelésért, mosolyért tőlük, harcba szállnék bárkivel. Mióta pedig a tehetségkutatóval összekötöttük az internetoktatást, a Kultúrpartosok is a csapat részévé váltak. Év végén együtt karácsonyozunk, együtt örülünk a rendezvény után egy parasztház udvarán, együtt füstölődünk a tűznél, és azt hiszem, együtt várjuk a következő eseményünket, amikor barátok között segítünk, figyelünk, törődünk majd pedig mulatunk.

Lehet önkéntesség évét szervezni EU szinten. Lehet ezt politikailag felemelni, marketinggel megtűzdelni, és különböző kezdeményezésekkel túllihegni, de előbb talán egymásra kellene odafigyelnünk. Őszintén, érdeklődéssel, és igen, az átlagosnál egy picit több erőfeszítéssel.
Nagyon büszke vagyok erre a csapatra, és arra is, amit eddig elértünk, arra, amit eddig adtunk, hát még arra, amit eddig kaptunk :)
Ha ez az egész túl szentimentális volt – bocs! Ha mégis érdekel, akár követnéd a fejleményeket, akkor ezt a facebookon megteheted.

About the author

szomkat

6 hozzászólás

Leave a Comment