Megélés

“Szegény szüleimet folyton megleptem valami természeti csodával a lakótelepi lakásban.” Szomolányi Katalin

Written by szomkat

Végül érkezzen egy már régóta aktuális bemutatkozó. A Planet Fanatics’ Network vezetője, Szomolányi Kati, aki 14 éve írja a blogot, de ezekre a kérdésekre még sosem válaszolt.

Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban?

Akartam lóháton járni az erdőt, szerettem volna farkasok között élni és csak figyelni, hogy mit csinálnak (egyszóval etológus), de szavaltam és énekeltem is. Amellett, hogy egy hiperaktív gyerek voltam széles érdeklődési körrel, az állatok, a természet mindig a középpontban volt, mindig is meg akartam menteni a Földet. Szegény szüleimet folyton megleptem valami természeti csodával a lakótelepi lakásban. Volt, hogy egy vöröshangya bolyt vittem haza, máskor botpoloskát, különféle állatokat. Úgy rémlik, a tíz kísérleti patkány már kiverte a biztosítékot náluk, de végül kettőt belőlük is megtarthattam.

Mi volt az a meghatározó élmény, ami ahhoz vezetett, hogy fenntarthatóság lett a hivatásod?

Környezet- és természetvédelemmel foglalkoztam már jó ideje, és a nemzetközi trendekben az látszott, hogy ez az egy pillér kezd kiegészülni másik kettővel. Ez nagyon izgalmas és ismeretlen volt, úgyhogy sokat olvastam, tanultam, majd  2004-ben megszerveztem az első Európai Távközlés és Fenntarthatóság Konferenciát Budapesten.

Mióta foglalkozol a témával?

Mióta az eszemet tudom. A természet lakótelepre gyűjtögetése után Földrajz-Ökológia, majd Természetvédelmi szakmérnöki szakon tanultam, de a fenntarthatósággal komplexen csak 2004 óta. Akkor írtam az első fenntarthatósági jelentést. 2005-ben pedig a Telekom első fenntarthatósági stratégiáját.

Mit tartasz a legnagyobb szakmai sikerednek?

Rengeteg van, amit annak élek meg, és nem tudok egyet kiválasztani. Hadd mondjak pár nekem legnagyobbat:

  • A ‘Saving the Climate @ the Speed of Light’-ra, ami egy európai projekt volt, és én vezettem az ETNO keretén belül, együttműködésben WWF Svédországgal. Ebben kiraktuk az első roadmapet az Európai Uniónak, hogy milyen lépésekkel kellene az infokommunikációt bevonni a klímavédelembe. Óriási hatása volt. Rengetegen használták.
  • A ‘holnapután’-ra a radiocafé 98.6-on, ami az ország első fenntarthatósággal foglalkozó rádióműsora volt.
  • A Telekom felelős befektetői értékelésekben elért eredményeire, ami iparági elsők közé – de volt, amikor konkrétan elsővé – emelkedett a világon akár német, akár angol, akár amerikai értékelők vizsgálták. Ez számomra azt jelentette, hogy a fenntarthatósági stratégiánk mentén elért eredményeink validak és jók, és sikerült egy magyar cégcsoportot a nemzetközi szintéren dobogós helyre emelni. Mintha mondjuk Real Madriddá alakítottuk volna a magyar focicsapatot.

Mi a következő szakmai célkitűzésed?

Olyan és annyi eredményt elérni, amely révén komoly és látványos hatást érünk el a fenntarthatóságban már régiós szinten is.

Magánemberként mit teszel a fenntarthatóságért?

Szakmámból kifolyólag minél többet próbálok tenni és elég kritikus is vagyok magammal szemben. Építettem egy energiatakarékos házat, amiben nincs gáz, de van pelletkazán és kandalló, a tetején napelemek, körülötte kb 30 fa és 20 tuja, esővízgyűjtő és komposztáló. A társadalmi szempontokban az elfogadást tartom az egyik legfontosabb dolognak, ami a tudattalan előítéletek tudatosításával kezdődik.
Ezek mellett kerülöm a fogyasztói társadalmi attitűdöket. Figyelek rá, hogy mit veszek, az miből van (pl. PET palackból készült sort), kitől és egyáltalán minek és hányszor. Én a kertészetbe vagy barkács boltba megyek “plázázni”.
Ami pedig az önkéntességet illeti, ebben inkább a szakmai tudásomat próbálom kamatoztatni, nem mintha nem lennék ügyes kőműves vagy kertész. Így például egyetemeken adok elő, vagy a Patrónus Ház felügyelő bizottságának vagyok tagja, ami megalakulása óta 12 autistának ad otthont, vagy a WWF Közép és Kelet Európai szervezetének igazgatóságának, ami egy nagyon új és izgalmas megközelítés, hiszen a természet nem áll meg az országhatároknál.

Mire vagy legbüszkébb az életedben?

Talán arra, hogy a szakmai életutamban és a megánéletemben is önazonos maradtam.

Mi az a három dolog, amit a barátaid mondanának rólad?

Nem biztos, hogy pont ezt a hármat mondanák, de amiket sokszor hallok tőlük:

  • makacs (valószínűleg azért, mert a kitartás nem csak a munkára igaz, de a véleményem fenntartására is)
  • tanult extrovertált
  • filofax (mert szerintem félreértelmezik a struktúráltságomat ;))

Melyik a 3 legrosszabb tulajdonságod?

Nagyon idegesít, hogy hadilábon állok a nevekkel és a számokkal, így logikus, hogy a történelem nem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé, és a névnapok, szülinapok is csak a naptár segítségével működnek.
Nem vagyok elég türelmes. Sose voltam, és nem tudom, hogy ez a korral mennyire javul, de félek, nálam nem. Ehhez kapcsolódik az is, hogy nehezen engedem el és várom ki azokat az ötleteket, amikre még nem érett meg a társadalom.

Mi az, ami igazán kikapcsol?

A búvárkodás. Ez az egy olyan aktivitás, amikor tényleg le tudom állítani a folyamatos agymenésemet. Valószínűleg azért, mert az a csodavilág, az a nyugalom, az a szépség annyira leköt, hogy már nem gondolkozom a feladatokon, csak kattintgatom a képeket és élvezem.

A szerzőről

szomkat

Leave a Comment