Az elmúlt napokban több, említésre érdemes vélemény került napvilágra az EU Omnibus csomagja kapcsán.
Egyik ilyet az Európai Központi Bank (European Central Bank – ECB) adta ki 2025. május 8-án. A véleményt érdemes annak fényében olvasni, hogy tudjuk, a javasolt irányelvek olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek az ECB hatáskörébe tartoznak, különösen a monetáris politika végrehajtása, a hitelintézetek prudenciális felügyelete, a pénzügyi rendszer stabilitásához kapcsolódó politikák zökkenőmentes működéséhez való hozzájárulás, valamint statisztikai adatok gyűjtése.
A másik vélemény 2025. május 13-án látott napvilágot, amit az Eurosif (Európai Fenntartható Befektetési Fórum) tett közzé, ami a fenntartható finanszírozást európai szinten előmozdító vezető páneurópai szervezet. Az Eurosif tagjait az EU, Svájc és az Egyesült Királyság Fenntartható Befektetési Fórumai (SIF-ek) alkotják, melyek többségének széleskörű tagsága van, beleértve vagyonkezelőket, intézményi befektetőket, indexszolgáltatókat és ESG kutató- és elemző cégeket.
ÁLTALÁNOS MEGÁLLAPÍTÁSOK
Az ECB általánosságban támogatja a Bizottság azon célját, hogy fokozza az európai gazdaság hosszútávú versenyképességét, miközben fenntartja az Európai Zöld Megállapodás és a Fenntartható Pénzügyek Cselekvési Terv célkitűzéseit. Ezért az ECB támogatja a CSRD-re és CSDDD-re vonatkozó követelmények egyszerűsítését és ésszerűsítését, ezáltal biztosítva, hogy a megfelelési költségek arányosak legyenek a vállalatok számára.
A jól kialakított fenntarthatósági jelentéstételi követelmények támogathatják az Unió versenyképességét. A harmonizált, szabványosított és megbízható fenntarthatósági információk rendelkezésre állása biztosítja a befektetők számára a megfelelő adatokat a befektetési döntések megalapozásához. A Tiszta Ipar Megállapodás jelentős beruházásokat igényel tiszta technológiába, megújuló energiába és energiahatékony infrastruktúrába, valamint ösztönzők kialakítását az energiaintenzív iparágak klímaátállásának támogatására. A fenntarthatósági jelentéstételi keretrendszer – különösen az éghajlatváltozással kapcsolatos jelentési szabványok – értékes mérőszámokat biztosítanak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású iparágakba, a megújuló energiába, az átállási finanszírozásba és egyéb tiszta és zöld kezdeményezésekbe irányuló beruházások megalapozásához. A harmonizált jelentéstétel – a széttöredezett adatgyűjtés helyett – és a nemzetközi szabványokkal való összhang elkerüli a szükségtelen megfelelési költségeket mind a jelentést tevő vállalatok, mind az adatok felhasználói számára.
A versenyképesség támogatása mellett a jól kialakított fenntarthatósági jelentéstételi keretrendszer elengedhetetlen a piaci szereplők számára a fenntarthatósággal kapcsolatos pénzügyi kockázatok megértéséhez és beárazásához. A vállalati szintű fenntarthatósági információk megfelelő minőségének és mennyiségének biztosításával a jelentéstételi keretrendszer megbízható, összehasonlítható és értelmezhető információkat biztosíthat a befektetők, hitelintézetek, pénzügyi piaci szereplők és hatóságok – köztük a központi bankok és prudenciális felügyeletek – számára. Továbbá egy ilyen keretrendszer segíthet megelőzni, hogy a befektetési döntések hiányos információk alapján szülessenek, így biztosítva, hogy ezek a döntések megfelelően vegyék figyelembe a fenntarthatósági kockázatokat. A fenntarthatósági információk hiánya viszont rendszerszintű kockázatokat eredményezhet, amelyek veszélyeztetik a pénzügyi stabilitást. Az ESG-adatok elérhetőségével, minőségével és részletezettségével kapcsolatos problémák, valamint az ilyen adatok összehasonlíthatóságának és átláthatóságának hiánya jelentős kihívást jelent nemcsak a befektetők, hanem a hitel- és pénzügyi intézmények, valamint a hatóságok számára is. Ezért az ECB úgy véli, hogy a jól kialakított fenntarthatósági jelentéstételi keretrendszer elengedhetetlen a fenntarthatósági politika, kockázatértékelés és kockázatfigyelés során tapasztalható adathiányok kezeléséhez a pénzügyi szektorban, összhangban az Unió fenntartható pénzügyi keretrendszerének célkitűzéseivel. Ebben az összefüggésben kulcsfontosságú, hogy a CSRD módosítására irányuló javaslatok, amelyek célja a jelentéstételi költségek csökkentése – beleértve az ellátási láncot is –, továbbra is támogassák a pénzügyi szektor kockázatainak azonosítására és kezelésére irányuló szakpolitikák és intézkedések alkalmazását.
Az ECB emellett támogatja a Bizottság további erőfeszítéseit a fenntartható pénzügyi keretrendszer egyszerűsítésére és ésszerűsítésére annak érdekében, hogy csökkenjenek a vállalati jelentéstételi költségek, nőjön a rendszer hasznossága a befektetők és a végfelhasználók számára, és előmozduljon a zöld beruházás. Az ECB emlékeztet arra, hogy támogatja az adatok egységes elektronikus jelentéstételi formátumban történő közzétételének követelményét. Ez elősegíti az adatok feldolgozását, valamint a szabványosítást a vállalati informatikai rendszerekben, ami hozzájárul a jelentéstételi költségek csökkentéséhez. Az ECB javasolja, hogy a Bizottság vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a teljes adathalmazt a végfelhasználók számára egy alkalmas formátumban elérhetővé tegye, különösen a tömeges adatcsere és a közvetlen hozzáférés megkönnyítése érdekében egy megfelelő adatbázis-portálon keresztül.
Az ECB arra ösztönzi az uniós jogalkotókat, hogy a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2025 végéig állapodjanak meg a javaslatokról. Emellett felszólítja a tagállamokat, hogy időben ültessék át a CSRD-t, és támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy a javasolt irányelvek hatálybalépése előtt kellő időben előkészítse és elfogadja a szükséges felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat.
Az Eurosif hangsúlyozza, hogy a CSRD az EU fenntartható finanszírozási keretének alapvető része. Az Európai Bizottság azért terjesztette elő, mert a korábbi szabályt (a nem pénzügyi közzétételről szóló irányelvet, NFRD) alkalmatlannak ítélték a befektetők ESG-adatigényeinek kielégítésére, a fenntartható gazdasággá való ipari átalakulás finanszírozásának mozgósítására vagy az EU Zöld Megállapodási céljainak elérésére. A CSRD hatásvizsgálatában megjelölt problémák között szerepelt a vállalatok által jelentendő információkkal kapcsolatos bizonytalanság, az önkéntes jelentéstétel alacsony szintje, valamint a fenntarthatósági adatok nem megfelelő megbízhatósága vagy összehasonlíthatósága a befektetők számára.
VÁLLALATI FENNTARTHATÓSÁGI JELENTÉSTÉTELLEL KAPCSOLATOS JAVASLATOK
A jelentéstételi kötelezettség hatálya
A CSRD javasolt módosításai értelmében a fenntarthatósági jelentéstételi kötelezettség hatálya a nagyvállalatokra, valamint a nagyvállalatokból álló csoportok anyavállalataira korlátozódik, amelyek az üzleti év során átlagosan több mint 1000 főt foglalkoztatnak.
Az ECB bizonyos szempontból előnyösnek látja a hatály kiterjesztésének módosítását. A jegyzett és nem jegyzett vállalkozások közötti különbségtétel eltörlése pozitív hatással lehet. Fontos, hogy a vállalkozások megfelelő finanszírozáshoz juthassanak életciklusuk különböző szakaszaiban, és a tőzsdei bevezetés különösen a növekedés későbbi szakaszaiban jelentős szerepet játszhat. Ezért biztosítani kell, hogy a CSRD követelményeinek való megfelelés költsége ne jelentsen visszatartó erőt azon vállalkozások számára, amelyek a tőzsdei bevezetést fontolgatják.
A hatály javasolt szűkítése jelentős változást jelent a CSRD-hez képest. A javaslat szerint a fenntarthatósági jelentéstételi kötelezettség alá tartozó vállalatok száma mintegy 80%-kal csökkenne. Ez a módosítás jelentősen korlátozhatja az érdekelt felek hozzáférését fontos információkhoz, és potenciálisan nem kívánt következményekhez vezethet.
A jelenlegi CSRD hatálya becslések szerint csupán az uniós vállalatok által kibocsátott CO2-mennyiség körülbelül 37%-át fedi le. A javasolt szűkítés tovább csökkentheti ezt az arányt, sőt akár azt is eredményezheti, hogy bizonyos jelentős kibocsátók – beleértve a fosszilis tüzelőanyagokat használó vállalatokat – kikerülnek a jelentéstételi kötelezettség alól. Az adatok hiánya elfedheti a klímával kapcsolatos pénzügyi kockázatokat.
A CSRD javasolt módosításai azt eredményeznék, hogy egyes, jelenleg az Európai Parlament és a Tanács 2014/95/EU irányelve (Nem pénzügyi jelentéstételi irányelv – NFRD) hatálya alá tartozó vállalatok már nem lennének kötelesek fenntarthatósági jelentéstételre. Az NFRD szerint azok a nagyvállalatok tartoznak a hatálya alá, amelyek közérdeklődésre számot tartó gazdálkodók, és az üzleti év során átlagosan több mint 500 főt foglalkoztatnak. Ezek a vállalatok az uniós nagyvállalatok összesített árbevételének becslések szerint 77%-át adják, jóllehet az összes nagyvállalatnak csak mintegy 33%-át képviselik.
A jelenlegi CSRD értelmében minden hitelintézet köteles fenntarthatósági jelentést tenni. Az ECB becslése szerint azonban a CSRD hatályának szűkítése következtében a jelentős hitelintézetek körülbelül nyolcadát, valamint a kevésbé jelentős intézmények többségét már nem terhelné ez a kötelezettség. Ez hiányos ESG-információkat eredményezne a bankszektorról, ezáltal akadályozva az Unió fenntartható pénzügyi keretrendszerének azon célját, hogy teljeskörű átláthatóságot biztosítson a pénzügyi piacok számára.
A felügyeleti hatóságoknak megfelelő és kellően részletezett adatokra van szükségük minden olyan intézménytől, amely ki van téve ESG-kockázatoknak. Fontos megjegyezni, hogy az ESG-kockázatok nem feltétlenül arányosak az intézmény méretével.
Ezért az ECB azt javasolja, hogy legalább minden jelentős intézmény – a foglalkoztatottak számától függetlenül – maradjon fenntarthatósági jelentéstételi kötelezettség alatt.
A CSRD javasolt módosításába beépített kötelezettség, amely szerint az üzleti év során átlagosan 500 és 1000 közötti alkalmazottat foglalkoztató nagyvállalatok és csoportszintű anyavállalatok (a továbbiakban: „közép-nagyvállalatok”) is jelentéstételre kötelezettek lennének, egy lehetséges megoldás. Ezekre a vállalatokra arányos és az adottságaikhoz, működésük méretéhez és komplexitásához igazított, egyszerűsített fenntarthatósági jelentési szabványokat lehetne alkalmazni. Továbbá legalább minden jelentős intézmény – beleértve az 500 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztatókat is – tartozzon a jelentéstételi kötelezettség hatálya alá, és e tekintetben ugyanolyan szabályokat alkalmazzanak rájuk, mint a közép-nagyvállalatokra.
Emellett a CSRD javasolt módosítása egyfajta „szakadékeffektust” vezet be a fenntarthatósági jelentéstételben. Fennáll a veszélye annak, hogy az üzleti év során átlagosan több mint 1000 főt foglalkoztató nagyvállalatok és anyavállalatok kiszervezik a munkát, és így mesterségesen 1000 alá csökkentik a munkavállalók számát a jelentéstétel elkerülése érdekében. A jelentéstételi kötelezettség fokozatosabb megközelítésének bevezetésével, az egyszerűsített szabványok alkalmazásával ez a jelenség hatékonyan mérsékelhető lenne.
Az Eurosif javaslata a kötelező jelentéstétel körének módosítása az 500-nál több alkalmazottat foglalkoztató vállalatokra, és egy közepes méretű kategória létrehozása a 250 és 500 közötti alkalmazottat foglalkoztató vállalatok számára, testreszabott, egyszerűsített ESRS-ekkel.
Az ECB megjegyzi, hogy a fenntarthatósági jelentéstételi kötelezettség hatálya harmadik országok vállalkozásai tekintetében is szűkült, a nettó árbevételi küszöbök jelentős megemelésével. E módosítások következtében az Unió területén tevékenységet végző harmadik országok vállalatainak nagyobb hányada mentesülne a jelentéstételi kötelezettség alól, mint a jelenlegi CSRD alapján. Ez növelné az adathozzáférhetőség szakadékát az uniós és a harmadik országbeli vállalatok között, negatívan befolyásolva a pénzügyi intézmények kockázatkezelését. Rövid távon ez versenyhátrányt is jelenthet az Unióban székhellyel rendelkező nagyvállalatok számára. Ezért az ECB azt javasolja, hogy a harmadik országok vállalatainak árbevételi küszöbeit ne módosítsák.
Önkéntes jelentéstételi szabványok
Az ECB üdvözli, hogy a CSRD javasolt módosításai önkéntes jelentéstételi szabványokat hoznak létre azon vállalkozások számára, amelyekre nem vonatkozik kötelező fenntarthatósági jelentéstételi kötelezettség a CSRD szerint. Az ilyen önkéntes szabványokat úgy kell kialakítani, hogy segítsék a vállalkozásokat a legfontosabb fenntarthatósági információk strukturált és harmonizált formában történő bemutatásában. Ugyanakkor az önkéntes jelentéstétel jelentős hátrányokkal járhat, ha a jelentést tevő vállalkozások köre túl széles és eltérő méretű, illetve komplexitású.
Ezek a hátrányok negatív hatással lehetnek a fenntarthatósági adatok minőségére, elérhetőségére és megbízhatóságára, mind egyedi, mind aggregált szinten.
Az önkéntes jelentéstételre való túlzott támaszkodás rendszerszintű, megbízható és összehasonlítható adatok hiányához vezethet. Ez nehézséget okozhat a központi bankok és felügyeleti szervek számára a pontos aggregált adatok megszerzésében, amelyek elengedhetetlenek megbízatásuk teljesítéséhez. Emellett a megbízható és összehasonlítható adatok hiánya korlátozhatja a hitelintézetek képességét a fenntarthatósági kockázatok hatékony kezelésére, ami pénzügyi stabilitási és szélesebb gazdasági kockázatokat vonhat maga után.
Ezen okok miatt az ECB azt javasolja, hogy a kötelező fenntarthatósági jelentéstétel hatályát jobban kalibrálják annak érdekében, hogy elegendően széles jelentéstevő populációt fedjen le.
Az Eurosif ennél konkrétabban fogalmaz: a VSME használatát korlátozzák azokra a vállalatokra, amelyek számára tervezték, azaz a legfeljebb 250 alkalmazottat foglalkoztatókra.
Értéklánc-korlát
Az ECB elismeri a CSRD javasolt módosításaiban szereplő értéklánc-korlát célját. Az értéklánc-korlát meghatározza, hogy a CSRD által előírt fenntarthatósági információk jelentése során a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a vállalatok ne kérjenek olyan információkat értékláncukban szereplő más vállalatoktól, amelyek túlmutatnak az önkéntes szabványok által meghatározott adatokon, kivéve, ha ezek az információk az adott ágazatban általánosan megosztottak. E korlát célja, hogy csökkentse a fenntarthatósági jelentéstételi követelmények lefelé hatoló terhét a kisebb vállalkozásokra nézve.
Létfontosságú, hogy a pénzügyi piaci szereplők megalapozott hitelezési és befektetési döntéseket tudjanak hozni, valamint megfelelő kockázatkezelési tevékenységeket és folyamatokat folytathassanak. Ezért az ECB üdvözli, hogy az értéklánc-korlát megfogalmazása látszólag nem akadályozza meg a vállalatokat abban, hogy a CSRD szerinti fenntarthatósági jelentéstételen túli célokra kérjenek fenntarthatósági információkat. Ezt a kérést az Eurosif is kiemeli.
Fenntarthatósági jelentési szabványok
Az ECB üdvözli a Bizottság szándékát, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az első európai fenntarthatósági jelentési szabványok (ESRS) felülvizsgálatára és egyszerűsítésére. Az ESRS szerinti jelentéstétel kihívást jelenthet egyes vállalatok számára, különösen a bevezetés első éveiben, és különösen azok számára, amelyek korábban nem tartoztak fenntarthatósági jelentéstételi kötelezettség alá.
Fontos, hogy az ESRS egyszerűsítésére és ésszerűsítésére irányuló erőfeszítések megtartsák azokat az adatpontokat, amelyek prudenciális és monetáris politikai szempontból relevánsak. Ezért az ECB javasolja, hogy az ESRS E1 (éghajlatváltozás) szerinti legtöbb adatpont maradjon meg, valamint az ESRS E4 (biológiai sokféleség és ökoszisztémák) legfontosabb adatpontjai is. Ezek az adatpontok fontosak a vállalatokat és pénzügyi intézményeket érintő fizikai és átállási kockázatok értékeléséhez és kezeléséhez, valamint a klímával és természettel kapcsolatos kockázatok kezelésére szolgáló technikák kidolgozásához. Ugyanakkor az ECB javasolja az ESRS más részeinek felülvizsgálatát a szabványok fókuszának, relevanciájának és használhatóságának javítása érdekében.
Az ECB határozottan üdvözli az eddig elvégzett munkát az ESRS és a nemzetközi fenntarthatósági jelentési szabványok és keretrendszerek közötti interoperabilitás biztosítása érdekében. A magas szintű interoperabilitás megkönnyíti a különféle keretrendszerek és jelentéstételi rendszerek összehasonlítását és integrálását, és érezhetően csökkenti a jelentéstételi költségeket a több joghatóságban működő vállalkozások számára. Az ECB javasolja, hogy az Unió fenntarthatósági jelentéstételi keretrendszerének bármilyen egyszerűsítése ne vezessen az interoperabilitás szintjének csökkenéséhez.
Az Eurosif elsősorban a kettős lényegességi jelentéstétel fenntartását hangsúlyozza, amely lefedi az összes környezeti, társadalmi és vállalatirányítási témát.
Korlátozott biztosíték
A CSRD javasolt módosításai eltörlik azt a határidőt, amely szerint a Bizottságnak 2026. októberéig kellett volna elfogadnia a korlátozott biztosítéki felülvizsgálatra vonatkozó szabványokat, és törlik azt a rendelkezést is, amely felhatalmazta volna a Bizottságot az ésszerű biztosítéki szabványok elfogadására. Ehelyett a Bizottság iránymutatást fog kibocsátani a korlátozott biztosítéki felülvizsgálatra vonatkozóan 2026-ig.
Az ECB hangsúlyozza a vállalati fenntarthatósági jelentésekre vonatkozó megbízható és egységes ellenőrzési folyamat, beleértve az auditálási követelmények fontosságát.
Javasolja, hogy a Bizottság iránymutatásait a korlátozott biztosítéki felülvizsgálatra vonatkozóan a lehető leghamarabb fogadják el és tegyék közzé. Ideális esetben ezeket az iránymutatásokat kötelező érvényű korlátozott biztosítéki szabványoknak kellene követnie.
Szektorspecifikus szabványok
A CSRD javasolt módosításai megszüntetik a Bizottság felhatalmazását a szektorspecifikus szabványok elfogadására. A szektorspecifikus szabványok szerepe az volt, hogy biztosítsák az azonos ágazatban működő vállalatok jelentéseinek összehasonlíthatóságát, ami értékes a befektetők, hatóságok és egyéb fenntarthatósági információk felhasználói számára.
Az ECB és az Eurosif – arra az esetre, ha a Bizottság felhatalmazása a szektorspecifikus szabványok elfogadására megszűnne – arra ösztönzi a Bizottságot, hogy fontolja meg a szektorspecifikus iránymutatások elfogadását, amelyek elősegíthetik az ESRS egységes ágazati alkalmazását.
VÁLLALATI FENNTARTHATÓSÁGI ÁTVILÁGÍTÁS
Átállási tervek
Az ECB üdvözli, hogy a CSDDD továbbra is előírja a vállalkozások számára, hogy világos, magas színvonalú átállási terveket fogadjanak el és hajtsanak végre az éghajlatváltozás mérséklése érdekében. A szilárd átállási tervezés fontos eszköz nemcsak a vállalatok számára üzleti stratégiájuk strukturálására, megfogalmazására és nyomon követésére a szén-dioxid-mentes gazdaságba való átmenet során, hanem a kapcsolódó pénzügyi kockázatok kezeléséhez szükséges kockázatkezelési gyakorlatok kialakítására is.
Az ECB szerint azonban fennáll a veszélye annak, hogy a módosított szöveg félreérthető, és úgy értelmezhető, hogy a vállalatoknak ugyan kötelező átállási terveket elfogadniuk, de nem kötelező azokat végrehajtaniuk. Ennek megfelelően az ECB és az Eurosif is azt javasolja, hogy a CSDDD javasolt módosításaiban pontosítsák a vonatkozó rendelkezés szövegét annak érdekében, hogy egyértelművé váljon: az átállási terveket végre is kell hajtani.
Felülvizsgálati záradék a pénzügyi szektorra vonatkozóan
A CSDDD javasolt módosításai törlik azt a felülvizsgálati záradékot, amely szerint a Bizottságnak legkésőbb 2026. július 26-ig jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a szabályozott pénzügyi vállalkozásokra szabott további fenntarthatósági átvilágítási követelmények szükségességéről. Az ECB egyetért azzal, hogy a jelentés elkészítésére kijelölt határidő nem biztosít elegendő időt az értékelésre.
Ennek ellenére úgy véli, hogy a szabályozott pénzügyi vállalkozásokat nem szabad másként kezelni, mint más ágazatok vállalkozásait a CSDDD összefüggésében sem. A magánfinanszírozás számára annak érdekében, hogy hatékonyan kezelje a kockázatokat és támogassa a reálgazdaság zöld átállását, elengedhetetlen, hogy a szabályozási és jogalkotási követelmények ágazatokon átívelően következetesek legyenek. Különösen a CSDDD átvilágítási követelményei segíthetnek biztosítani, hogy a pénzügyi intézmények szisztematikusan integrálják a fenntarthatósági szempontokat döntéshozatali és kockázatkezelési gyakorlataikba.
Ezen okok miatt az ECB javasolja a felülvizsgálati záradék megtartását a CSDDD-ben, ugyanakkor azt is javasolja, hogy a Bizottság számára a jelentés elkészítésére hosszabb határidőt állapítsanak meg.
Az Eurosif javasolja még a kockázatalapú kellő gondosságon alapuló megközelítés visszaállítását a nemzetközi szabványokkal (OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó irányelvek és az ENSZ emberi jogi irányelvei) összhangban, valamint az egységes polgárjogi felelősségi rendszer visszaállítását az uniós tagállamok közötti széttöredezettség elkerülése érdekében.
TAXONÓMIA
Az EU intézkedéseket tett közzé a befektetők számára az EU Zöld Megállapodással való összehangolás érdekében, mint például az EU Klíma-referenciaértékek és az EU Zöld Kötvényekre vonatkozó szabvány. Ezek azonban az EU Taxonómiával összhangban lévő közzétételeken alapulnak. Ezért az Eurosif a következőket javasolja:
- A fenti, a CSRD hatályára vonatkozó javaslattal összhangban a teljes EU Taxonómiai jelentéstétel körének kiterjesztése az 500-nál több alkalmazottat foglalkoztató vállalatokra.
- A 10%-os lényegességi küszöbérték alóli mentességet 5%-ra csökkenteni, és abszolút mutatókat használni a taxonómiai jelentéstételhez, mivel egyébként a nagyon nagy, sokrétű tevékenységet végző vállalatok ki lennének zárva.
- Az egyszerűsített taxonómiai közzétételek támogatása a 250 és 500 alkalmazott közötti vállalatok számára, a CSRD-vel összhangban.
Az jól látszik, hogy az Omnibus javaslatcsomagnak még nincs általános elfogadottsága. A fenti vélemények összegzésével az volt a célom, hogy a szakmaiságot és pénzügyi megfontolásokat ötvöző gondolkodásmódot, megközelítést bemutassam. Nem mérges zöld szervezetekről van szó, és nem is pénzügyi hiénákról. Az indoklások, kockázatok szerintem jól mutatják, hogy hogyan kellene, lehetne megközelíteni a fenntarthatósági kérdéseket, jelen esetben pedig az Omnibus irányait.
