A városok jelentősége a fenntartható fejlődésben egyre inkább megkerülhetetlen, hiszen a világ népességének többsége már most is városokban él, és ez az arány 2050-re várhatóan 70% fölé emelkedik. A körforgásos gazdasági modell városi alkalmazása kulcsfontosságúvá vált: a cél, hogy városaink működése fenntarthatóbbá váljon, minimalizálva az erőforrások pazarlását, és maximalizálva azok újrahasznosítását.
Hulladékgazdálkodás új megközelítésben
A települési hulladékgazdálkodás terén a körforgásos szemlélet elsődleges célja a hulladék keletkezésének megelőzése, az újrahasználat és az újrahasznosítás maximalizálása, illetve a lerakás minimálisra csökkentése. Számos város ért el kiemelkedő eredményeket a szelektív gyűjtés és újrahasznosítás terén a megfelelő infrastruktúra, ösztönzők és lakossági szemléletformálás révén.
San Francisco példája világszerte ismert: a város a Zero Waste program keretében elérte, hogy a hulladék 80%-át újrahasznosítják vagy komposztálják.
Európában Ljubljana mutat irányt, ahol néhány év alatt megduplázták az újrahasznosítási arányt, amely mára meghaladja a 68%-ot.
Budapesten is látszik előrelépés: az új hulladékválogató üzemeknek köszönhetően egyre nagyobb arányban hasznosítják újra a szelektíven gyűjtött hulladékot.
2023-ban adták át az új nagy kapacitású válogatóművet, amely nyolcféle anyagot (különböző műanyag- és fémfajtákat, italoskartont stb.) képes szétválogatni a sárga kukás szelektív hulladékból. Ennek köszönhetően a fővárosban begyűjtött hulladék jelentős részét újrahasználják vagy újrafeldolgozzák, és nem szemétlerakóba kerül. Ez jelentős előrelépés a körforgásos szemléletű hulladékgazdálkodás felé, bár Magyarország egésze számára továbbra is kihívás az uniós célok teljesítése (2020-ban a települési hulladék-hasznosítási aránya ~35% körül volt).
Vízkörforgás városi léptékben
A vízgazdálkodás körforgásossá tétele különösen fontos az édesvízkészletek szűkössége és az éghajlatváltozás miatt. A korszerű megoldások közé tartozik a szennyvíz tisztítása és visszaforgatása (újrahasznosított víz használata ipari, mezőgazdasági vagy akár ivóvíz célokra), a csapadékvíz helyben tartása és hasznosítása (szivacsváros koncepció), valamint a vízhálózati veszteségek minimalizálása.
Szingapúr évtizedek óta globális példaként szolgál a szennyvíz újrahasznosítása terén. A helyben megtisztított víz a város teljes vízigényének közel felét fedezi.
Európában a dél-spanyolországi Murcia régió extrém példát mutat: a súlyos vízhiány miatt gyakorlatilag minden elérhető csepp vizet újra felhasználnak. A térségben kiépített rendszerek a szennyvizek 98%-át megtisztítják és öntözésre eljuttatják a gazdaságoknak. Így vált Murcia a “Európa éléskamrájaként” emlegetett intenzív mezőgazdasági központtá, miközben Spanyolország más részei vízhiánnyal küzdenek.
Magyarországon is egyre fontosabb a vízvisszaforgatás: például Nyíregyházán egy nemzetközi akkumulátorgyár vízigényét részben tisztított szennyvízből tervezik fedezni. A város az elsők között hoz létre olyan üzemet, amely a kommunális tisztított szennyvizet továbbtisztítva új vízforrásként hasznosítja az ipari parkban. Ez a kezdeményezés csökkenti az ivóvíz-kitermelést és példát teremthet más magyar városok számára is – különösen az aszályos időszakokban, amikor minden csepp értékes.
Emellett megemlíthető a “szivacsváros” elv alkalmazása:: a csapadékvizet helyben szikkasztó parkok, zöldtetők, víztározók hálózata mérsékli az elvezetendő csapadék mennyiségét és újra a város ökoszisztémájába juttatja azt.
2025 márciusában Budapest Városháza Facebook oldalán jelentette be, hogy elkészült a Szivacsváros Kiadvány az európai uniós LIFE on Runoff projekt keretében.
Anyagok körforgása: ipari szimbiózis
A városokban és ipari övezeteikben jelentős mennyiségű anyag áramlik (nyersanyagok, termékek, melléktermékek). A körforgásos gazdálkodás azt célozza, hogy az egyik folyamat mellékterméke a másik számára nyersanyaggá váljon – ezzel csökken az elsődleges nyersanyag-felhasználás, a hulladék mennyisége és az összköltség is. Ennek megvalósulása sokszor ipari szimbiózis formájában történik, ahol különböző szervezetek (gyárak, erőművek, városi szolgáltatók) összehangolják anyag- és energiafolyamataikat. Emellett fontos eszköz az anyagáramok optimalizálásában a körforgásos közbeszerzés (újrahasznált vagy újrahasznosított anyagok preferálása a városi projektekben), a digitális platformok a feleslegek cseréjére, és a vállalatok közötti közvetítés.
A dán Kalundborg évtizedek óta világhírű példája az ipari szimbiózisnak. A Kalundborgi Szimbiózis egy partnerségi együttműködés kilenc állami és magánvállalat között a dániai Kalundborgban. 1972 óta fejlesztik a világ első ipari szimbiózisát, amely körforgásos megközelítést alkalmaz a termelésben.
Az együttműködés fő alapelve, hogy az egyik vállalatnál keletkező maradékanyag egy másik vállalat számára erőforrássá válik, amivel mind a környezet, mind a gazdaság nyer. Ez a fajta szimbiózis elősegíti a helyi gazdasági növekedést, támogatja a vállalatok társadalmi felelősségvállalási (CSR) törekvéseit és hozzájárul az éghajlatváltozás mérsékléséhez. A Kalundborgi Szimbiózis partnerei már az 1960-as évek óta együttműködnek, ami kialakított egy olyan együttműködő hozzáállást és nyitottságot, amely lehetővé teszi az új szimbiózis lehetőségek felismerését.
A partnerek közötti anyag-, víz- és energiaáramlások közös hasznosításával a Kalundborgi Szimbiózis növeli az ellenállóképességet és a gazdasági eredményeket, miközben csökkenti a környezeti terhelést és a kiadásokat. Egy jól működő ipari szimbiózis kiépítése nem pusztán az egymásért és a környezetért történő együttműködésről szól, hanem egy folyamatos keresésről, amely során jobb üzleti megoldások születhetnek. Az elmúlt években megvalósított projektek a mikroalga-termeléstől a bioetanol előállításáig terjednek, néhány projekt pedig már nagyobb léptékben is megvalósult.
Az együttműködés révén a partnerek évente az alábbi előnyökhöz jutnak:
- 24 millió eurós pénzügyi megtakarítás
- 14 millió euró társadalmi-gazdasági megtakarítás
- 635 000 tonna CO2 kibocsátás-csökkentés
- 3,6 millió m3 vízmegtakarítása
- 100 GWh energia-felhasználás megtakarítása
- 87 000 tonna elsődleges alapanyag megtakarítása
Ipari szimbiózis az Egyesült Királyságban: Az Egyesült Királyság sajátos módon alkalmazta az ipari szimbiózis koncepcióját. 2003-ban indították el az országos ipari szimbiózis programot (National Industrial Symbiosis Programme – NISP), amely üzleti irányítású kezdeményezésként kezdte meg működését az ipari hulladék független közvetítőjeként három régióban: West Midlands, Skócia és Yorkshire & Humber térségeiben. 2005-ben a NISP országos programmá bővült, támogatva az Egyesült Királyság Környezetvédelmi, Élelmiszerügyi és Vidékfejlesztési Minisztériuma (DEFRA) által.
A NISP program 2005 és 2007 között 5,4 millió tonna elsődleges nyersanyagot takarított meg, valamint 2,5 millió tonna hulladékot terelt el a hulladéklerakóktól. Bár maga a NISP program már nem működik, regionális ipari szimbiózis kezdeményezések továbbra is zajlanak az Egyesült Királyság kulcsfontosságú ipari térségeiben. A TransFIRe projekt például összekapcsolta az akadémiai szakértelmet az ipari szereplőkkel, hogy növelje a tudatosságot, feltérképezze a lehetőségeket és megerősítse a helyi kapacitásokat. A projekt eredményeinek összefoglalóját az alábbi, zárójelentésből vett kivonat ismerteti.
Mindemellett a TFI Challenge program több jelentős együttműködési projektet finanszírozott, amelyek új potenciális szinergiákat teszteltek és hálózatokat építettek ki.
Magyarországon a Magyar Ipari Szimbiózis Program (2010–2012, LIFE+ projekt) volt hivatott hasonló együttműködéseket ösztönözni: ennek keretében szakértők keresték meg a cégeket, “ipari társkeresőként” összekötve a felesleges hulladéktermékeket kibocsátó üzemeket olyanokkal, amelyek ezeket nyersanyagként tudnák használni. A program több sikeres szinergiát életre hívott (pl. élelmiszer-ipari melléktermékek takarmányozási vagy energetikai hasznosítása), és jó alapot teremtett a későbbi körforgásos kezdeményezéseknek. Ugyanakkor a hazai ipari szimbiózis még jellemzően eseti projekteken alapul; a jövőben a városok feladata lehet az ipari parkjaikban és szolgáltatási szektorukban az ilyen körforgásos hálózatok tudatos fejlesztése. A körforgásos anyagáramok optimalizálása nemcsak környezetvédelmi haszon – új üzleti lehetőségeket és munkahelyeket is teremt a városokban.
Építési hulladék újragondolva
Az építőipar a legnagyobb hulladéktermelő ágazatok egyike – az EU-ban az összes keletkező hulladék 25-30%-a építési-bontási törmelék. Ebben rengeteg értékes anyag (beton, tégla, fém, fa stb.) rejlik, ezért a körforgásos megközelítés kulcsfontosságú: a cél az, hogy az épületek elbontásakor keletkező anyagokat minél nagyobb arányban újrahasználják vagy újrahasznosítsák (pl. zúzott beton útalapba, téglák újra falazatba, faanyagok felújításokhoz stb.). Számos ország és város hozott létre olyan szabályozást és piacot, amely ösztönzi az építési hulladék visszaforgatását.
Az építési tevékenységből származó betonhulladék minimalizálására a beton újrahasznosítása az egyik leghatékonyabb környezetjavító megoldás. A beton újrahasznosításának helyzete azonban országonként jelentős eltéréseket mutat.
Japán vezető szerepet tölt be ezen a területen: Japánban – ahol kevés a lerakóhely – törvény írja elő a bontott anyagok szétválogatását és újrahasznosítását, ennek köszönhetően majdnem teljes a beton és aszfalt újrahasznosítása, és az építőanyag-körforgás zárt, a betonhulladék 100%-át újrahasznosítják, és azt szerkezeti elemek előállítására is felhasználják.
Az Európai Unió 2025 végére célul tűzte ki, hogy az építési és bontási hulladék legalább 70%-át hasznosítsák (anyagában vagy újrafelhasználással).
Több tagállam ezt jócskán túlteljesítette:
Hollandiában már a 2000-es évekre gyakorlatilag megszűnt az építési törmelék lerakása – a szigorú szabályozás és a lerakási különadó/tilalom hatására 95% feletti a hasznosítási arány. Hollandiában bevett gyakorlat, hogy a lebontott épületek beton- és téglatörmelékét darálják és útépítéshez vagy új betonelemek gyártásához használják fel, a bontott aszfaltot pedig újraaszfaltozásra keverik vissza.
Más európai országok is élen járnak: pl. Belgium, Németország, Ausztria jóval 90% feletti építési hulladék-hasznosítást mutatnak fel – ami jelzi, hogy a technológia és a piac megvan a körforgásos építőiparhoz.
Magyarországon e téren még jelentős lemaradás tapasztalható: az Országos Hulladékgazdálkodási Terv szerint 2020-ig csak nagyon kis arányban valósult meg a bontási hulladékok szétválogatása és hasznosítása. Ugyanakkor biztató jelek mutatkoznak.
Például futnak hazai pilot projektek bontott építőanyagok újrahasználatára: néhány építkezésen már alkalmaztak újrahasznált téglát díszburkolatként, vagy darált betonból készült útalapot. Emellett a szabályozás is szigorodott. 2021-től az inert építési hulladék lerakása csak előkezelés után engedélyezett, ezzel ösztönözve a hasznosítást. A következő lépés a városok szintjén egy másodnyersanyag-piac kialakítása, ahol a bontott építőanyagok (nyílászárók, cserép, gerenda, stb.) könnyen gazdára találhatnak felújítók, építők körében – hasonló kezdeményezések Nyugat-Európában már működnek (pl. építőanyag újrahasználati központok Bécsben és Berlinben). A körforgásos építőipar így jelentősen csökkentheti a városok ökológiai terhelését és nyersanyagigényét.
Városi mezőgazdaság: termelj helyben!
A városi mezőgazdaság a körforgásos városgazdálkodás emberközeli, közösségi eleme. Lényege, hogy a városlakók a rendelkezésre álló területeken (udvarokon, tetőkön, közösségi kertekben stb.) élelmiszert termesztenek. Ezzel csökkenthető az élelmiszer szállítási ökológiai lábnyoma, növelhető a város élelmiszer-önellátása, zöldül a környezet, és erősödik a közösség. Számos város támogatja a közösségi kerteket, városi farm megoldásokat.
Havanna extrém példája mutatja a városi gazdálkodás potenciálját: Kuba az 1990-es évek elején gazdasági válság és élelmiszerhiány miatt kényszerült rá, hogy a városait bevonja a termelésbe. Azóta Havannában minden park, udvar és lapos tető kertté válhatott – ennek eredményeként ma több mint 3000 hektár városi kert működik, és a friss élelmiszer jelentős részét a város saját maga állítja elő. Ez nemcsak a szállítási energiát spórolja meg, de munkahelyeket is teremt és növeli a lakosság élelmiszerbiztonságát.
London önkormányzata egy ambiciózus céllal katalizálta a városi kertmozgalmat: négy év alatt 2012 új közösségi kertet hoztak létre önkéntesek bevonásával, kihasználva minden rendelkezésre álló üres telket. A program hatására Londonban ma is virágzik az urban gardening: lakóközösségek, iskolák termesztenek zöldségeket, közösségi komposztálók működnek, és a város számos piacán megjelenik a helyben termett áru.
Magyarországon 2010-ben indult el az első budapesti közösségi kert (a Millenárison), azóta pedig a mozgalom országossá vált. Több civil szervezet (pl. Kortárs Építészeti Központ – KÉK) segíti a kertek alapítását és fenntartását. Ma már minden nagyobb városban találni közösségi kerteket – Budapesten is több tucat működik, sokszor önkormányzati támogatással. Ezek a kertek kis méretük ellenére fontosak: javítják a városi mikroklímát, zöldfelületet adnak, erősítik a szomszédsági kapcsolatokat, és érzékenyítik a lakókat a környezettudatos életmódra.
Közösségi újrahasználat és javítás
A körforgásos városgazdálkodás utolsó – de korántsem mellékes – elemei a közösségi újrahasználati és javító kezdeményezések. Ide tartoznak mindazon programok és létesítmények, amelyek meghosszabbítják a tárgyak élettartamát: legyen szó használati cikkek adományozásáról, cserebere eseményekről, “javító kávézókról” (repair café), vagy épp önkormányzati újrahasználati központokról, ahol a feleslegessé vált holmik új gazdára találhatnak. Ezek a kezdeményezések egyszerre csökkentik a hulladék mennyiségét és erősítik a közösségeket, tudást adnak az embereknek a javításról, újrafelhasználásról.
A Repair Café mozgalom azt bizonyítja, hogy a javítás öröme határokon átívelő jelenség. A 2009-ben indult holland kezdeményezés mára globális hálózattá nőtt: Európától Amerikán és Ázsián át Afrikáig működnek (több mint 40 országban, közel 3200, Budapesten is!) önkéntesek által fenntartott javítóműhelyek. Ezeken a helyeken bárki megjelenhet egy rossz kenyérpirítóval vagy elszakadt nadrággal, és a helyi “ezermesterek” segítségével közösen rendbehozzák azt.
A mozgalom közvetett hatása óriási: csökkenti a hulladékot, készségfejlesztő (hiszen az emberek elleshetik a javítás fortélyait), és erősíti a közösségi kötődést.
Bécs városa egy innovatív finanszírozási eszközzel – a javítási bónnal – tette vonzóvá a professzionális javítószolgáltatások igénybevételét. A város által finanszírozott utalvány 50%-os kedvezményt ad a javítás árából, így a lakosoknak sokkal inkább megéri megjavíttatni a hibás eszközt, mint újat venni. A program hihetetlen sikere számokban is mérhető: évi mintegy 50 ezer javítást generál, ami kb. 600 tonnával kevesebb hulladékot és jelentős CO2-megtakarítást jelent. Nem véletlen, hogy Ausztria kormánya 2022-ben országos szintre terjesztette ki ezt a támogatási rendszert.
Budapesten – és több más magyar városban – az utóbbi években jelentek meg az önkormányzatok által támogatott újrahasználati központok. A fővárosban működő két SZÚK (Szemléletformáló és Újrahasználati Központ) központban a lakók ingyen leadhatják megunt, de használható holmijaikat (pl. bútort, edényt, könyvet, játékot), és ezekből bárki válogathat magának minimális díj ellenében. Hasonló gondolatiság mellett működnek a Charity Shopok és egyéb leadópontok. Így, ami az egyik háztartásban felesleges, az a másikban kincsként hasznosul – mindeközben pedig kevesebb tárgy végzi a kukában. A központok fontos szerepet játszanak a szemléletformálásban is, hiszen rendszeresen tartanak workshopokat, bemutatókat a hulladékmegelőzés és újrahasználat jegyében.
Természetesen Magyarországon is vannak civil kezdeményezésű javítóműhelyek (pl. időszakos “javító kávézó” események Budapesten és más városokban), valamint egyre több online platform segíti az embereket a használt cikkeik eladásában vagy csereberéjében. Mindezek a törekvések azt szolgálják, hogy a “fogyasztó” városlakóból tudatos használó váljon, aki vigyáz a tárgyaira és élettartamuk végén is erőforrásként tekint rájuk.
A körforgás megteremtése a jövőnk záloga
A fenti példák jól mutatják, hogy a körforgásos városgazdálkodás nem utópia, hanem világszerte számos városban már működő valóság. Legyen szó hulladékról, vízről, anyagokról, építési törmelékről vagy éppen élelmiszerről és használati tárgyakról, a körforgásos szemlélet minden területen alkalmazható.
A globális élenjárók (mint Szingapúr, San Francisco vagy épp Ljubljana) példája ösztönözheti a hazai városokat is, de EU-n belül is van lehetőség az egymástól tanulásra, hiszen a városok megosztják egymással jógyakorlataikat (gondoljunk a Circular Cities Declaration nevű kezdeményezésre, melynek Budapest is aláírója).
A körforgásos városgazdálkodás jógyakorlatai azt üzenik: a város akkor működik igazán jól, ha közösségként tekint erőforrásaira, és minden “hulladékot” új erőforrásként fog fel. Ez a szemlélet nemcsak a környezetnek kedvez, hanem élhetőbbé, innovatívabbá és ellenállóbbá teszi városainkat – globálisan és itthon egyaránt.
A Fenntartható Fejlövés cikksorozat következő részében további fenntartható városi stratégiákat mutatunk be. Tarts velünk hétfőről hétfőre!
A Fenntarthatóság és innováció a városokban című sorozatunk eddig megjelent cikkei:
1. Fenntarthatóság és innováció: városok
2. Fenntarthatóság és innováció: zöldfelületek
[A sorozat szerkesztői: Büki Bence, Szomolányi Katalin, Vida Melinda és Zöld Mihály].
