Az elmúlt hónapokban sokat hallhattunk és olvashattunk arról, hogy az amerikai Trump-kormány folyamatosan forrásokat von el az állami egészségügytől, a környezetvédelemtől vagy az oktatástól. Például a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (National Oceanic and Atmospheric Administration – NOAA) lecsökkent anyagi és emberi erőforrásbeli kapacitása miatt az időjárás-előrejelzések és a klímaváltozás okozta katasztrófák megelőzése szenvedett nagy kárt.
Az Egyesült Államok Donald Trump első elnöki ciklusa alatt kilépett a Párizsi Megállapodásból, ahová Joe Biden kormánya alatt visszatért, majd most megint kilépett. A jelenlegi elnök előző megválasztása alkalmával is aktívan elzárkózott a klímavédelemtől, most pedig új lendülettel folytatja.
Egyes filantróp szervezetek vagy tehetős egyének beléptek ugyan a képbe, vállalva, hogy ők pótolják azt, amit az állam elvett, de vajon valóban képesek és hajlandóak rá?
Kik ők?
New York egykori polgármestere és az ENSZ klímaváltozással foglalkozó különmegbízottja, Michael Bloomberg bejelentette, hogy jótékony szervezete, a Bloomberg Philanthropies és más amerikai klímatámogatók finanszírozzák az Egyesül Államok vállalásainak teljesítését a nemzetközi klímaegyezményekben, miután a kormány hátralépett.
Ezen felül az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye felé évente történő befizetést is vállalták. A támogatás pontos összegét vagy a többi támogató kilétét nem részletezte. Bloomberg hozzátette, hogy államokkal,városokkal és cégekkel is együttműködnek majd, hogy az amerikai klímavédelem semmiképp ne fusson zsákutcába.
A Marguerite Casey Alapítvány arra tett vállalást, hogy 2025-ben szétoszt 130 millió dollárt közösségi projektekre és a nonprofit szféra függetlenítésére, belenyúlva saját tőkéjébe. A szervezet 2019 óta évi 23 és 57 millió között adományozott, tehát ez a vállalás egy nagyszabású lépés. Ezen felül olyanokat is támogat, akiket eddig nem, mint például a National Council of Nonprofits, aminek forrásait a kormány befagyasztotta (a szervezet pert is indított ezért).
Bill Gates nemrég úgy nyilatkozott, hogy az elkövetkező 20 évben a nagyjából 200 milliárd dollár értékű vagyonát az afrikai egészségügy fejlesztésére fordítja. Név szerint nem említette ugyan az elnököt és kormányát, de állami megvonásokra hivatkozott a külföldre irányuló támogatások terén, valamint ez a bejelentés néhány héttel azután érkezett, miután a milliárdos nyíltan bírálta a Trump-kormány forráselvonásait a USAID szervezettől.
A Freedom Together Alapítvány pedig bejelentette, hogy az előírt 5% helyett saját tőkéje 10%-ának megfelelő összeget adományoz idén a szélesedő állami támogatási résre hivatkozva. Emellett a McArthur Alapítvány és az indián közösségeket támogató Northwest Area Alapítvány is tett hasonló vállalásokat.
Képesek helytállni?
Mivel csak néhány alapítvány és egyén vesz részt a támogatások pótlásában, így ez csak rövidtávon jelent sajnos megoldást. A legnagyobb falat a kutatások kérdése. Az amerikai egyetemek áprilisig nagyjából 11 milliárd dollárnyi forrástól estek el. A Harvard Egyetem 250 millió dollár értékben egyelőre saját magának finanszírozza kutatásait, viszont már látják, hogy hosszútávon nem lesz ez az állapot fenntartható a tevékenység magas költségei miatt.
Tehát egy nagyszabású magánszférai összefogás és/vagy állami támogatás nélkül csak egyes véges (bármilyen nagy is) magánvagyonok erejéig finanszírozható a tudományos kutatómunka, a klímavédelem vagy a társadalmi felelősségvállalás. Az ilyen léptékű intézményi szinteken pedig az egyénként felfoghatatlan értékű magánvagyonok már közel sem olyan végtelenek.
