Az elmúlt hetekben cikksorozatunkban bemutattuk a 9 bolygóhatárt, amelyek az emberiség biztonságos működési terét jelölik ki, megvizsgáltuk a jelenlegi helyzetüket, a hozzájuk kapcsolódó trendeket, valamint ismertettünk lehetséges megoldásokat a fennálló problémákra. A Science Advances tudományos folyóiratban 2023-ban megjelent, Rockström és csapata által készült értekezés arról jelent, hogy a 9-ből már 6 bolygóhatárt átlépett az emberiség és ez várhatóan csak rosszabb lesz. Sorozatunk zárócikke a svéd tudós és csapatának 2025-ben kiadott tanulmánya alapján prezentálja a várható forgatókönyveket, valamint az ökológiai katasztrófa elkerüléséhez szükséges intézkedéscsomagot.
Emberiség előtt álló utak
Cikksorozatunk első részében bemutatásra kerültek a közös társadalmi-gazdasági útvonalak (SSP-k), amelyek olyan forgatókönyvek, amelyek feltételezik a társadalom, a gazdaság és a technológia alakulását a következő évtizedekben. Öt ilyen alapforgatókönyv van, amely a gazdasági, technológiai és társadalmi változók állapotától függően lehet optimistább (SSP1, SSP5), középutas (SSP2), valamint pesszimistább (SSP3, SSP4).
Rockström-ék legújabb tanulmánya rávilágít arra, hogy az SSP-k nagyban befolyásolják a bolygóhatárok jövőbeni alakulását. Az alábbi képen látható, hogyan módosulnának a kontrollváltozók 2050-re, amennyiben nem kerülnének bevezetésre új intézkedések és mindössze a társadalmi-gazdasági utak különböznének. Ez alapján kijelenthető, hogy az SSP3-as irány („Köves út”) – amely magas népességnövekedéssel, lassú gazdasági fejlődéssel, regionális rivalizálással és ebből adódóan jelentős környezetkárosodással járna – drasztikus környezeti károkat eredményezne, szemben az SSP1-es úttal, ahol a hatások mérsékeltebbek lennének, bár új intézkedések nélkül a kontrollváltozók ebben az esetben sem maradnánk a biztonságos zónában.
Korábban már írtunk a Fenntartható Fejlövésen arról a kutatásról, amely a Párizsi Megállapodás célkitűzéseit vizsgálta. A tanulmány arra jutott, hogy bár az intézkedések számos területen kedvező hatással járnának, egy SSP2-es pályán önmagukban nem lennének elegendőek a kontrollváltozók biztonságos határértéken belül tartásához. Emiatt a kutatók egy fenntarthatóságot célzó forgatókönyvet is kielemeztek, amely az SSP1-es úton már elegendőnek bizonyulna a legtöbb kontrollváltozó biztonságos határértéken belülre való visszaszorításához.
A bolygóhatárok biztonságos szintre való visszaállításához azonban széles körű, nemzetközi együttműködésen alapuló, strukturális reformokra van szükség, amely magában foglalja a jelenleg ismert energia- és mezőgazdasági rendszereink teljes átalakítását. A kutatók a vizsgált, fenntarthatóságot célzó forgatókönyvhöz egy intézkedéscsomagot készítettek, amely az alábbi pontokból tevődik össze:
| Kategória | A modellben végrehajtott intézkedés |
| Az éghajlatváltozás mérséklése | A Párizsi Megállapodás 1,5 °C-os célkitűzésének megvalósítása |
| Az élelmiszer-fogyasztás megváltoztatása | Az EAT-Lancet által meghatározott egészséges táplálkozás irányába történő elmozdulás |
| Az élelmiszer-pazarlás csökkentése | Az élelmiszerveszteség csökkentése fogyasztási csoportonként |
| Vízkivétel az energia, az ipar és a háztartások számára | A vízfelhasználás hatékonyságának növelése az iparban, a lakossági szektorban és a villamosenergia-termelésben |
| Vízkivétel öntözésre | Az öntözéshez felhasznált víz mennyiségének csökkentése a környezeti és ökológiai szempontból fenntartható szintek biztosítása érdekében |
| Nitrogén-alapú trágyák használata | A tápanyag-felhasználás hatékonyságának növelése a maximális szintre, 70-80%-ra 2050-re |
Lépések a fenntarthatóság felé
Az intézkedéscsomag egyik legalapvetőbb, ám annál nehezebben teljesíthető pontja a Párizsi Megállapodás 1,5 °C-os célkitűzésének megvalósítása. Korábbi cikkünkben a Meteorológiai Világszervezet jelentésére hivatkozva azt mutattuk be, hogy a klímacél már nem tűnik tarthatónak és amennyiben nem történik radikális változás, úgy 2050-re már 2,5 °C-ot is emelkedhet az átlaghőmérséklet. Ez azért is vészjósló, mert a hőmérséklet emelkedésének 1,5 °C alatt tartásával nemcsak a klímaváltozás kontrollváltozója javulna, de az intézkedés pozitív hatással lenne az óceánok elsavasodására, a bioszféra integritására, az aeroszolokra, valamint az ózonrétegre is.
A második pont az élelmiszer-fogyasztás megváltoztatásáról szól és a célja az EAT-Lancet Bizottság által meghatározott fenntartható étrend irányába történjen átállás. A bizottság olyan tudományos célokat határozott meg az egészséges táplálkozásra és a fenntartható élelmiszertermelésre vonatkozóan, amelyek a bolygóhatárok tiszteletben tartása mellett biztosítják, hogy 2050-re akár 10 milliárd embert is táplálhassunk.
Az EAT-Lancet bolygóbarát étrendje előtérbe helyezi a növényeket, amelyben a teljes kiőrlésű gabonafélék, gyümölcsök, zöldségek, diófélék és hüvelyesek nagyobb arányban szerepelnek az elfogyasztott élelmiszerek között. Emellett tejtermékek és a húsfélék is szerepelnek az étrendben, de jelentősen kisebb arányban, mint az előbb felsorolt növények. A bolygóbarát étrend szerint egy átlagos felnőttnek napi 2500 kcal-ra van szüksége és bár ez a mennyiség az életkortól, nemtől, aktivitási szinttől és egészségügyi profiloktól függően változik, a bizottság kijelentette, hogy a túlfogyasztás élelmiszer-pazarlás, amelynek egészségügyi és környezeti költségei vannak.
Az alábbi ábrán az látszódik, hogy a 2016-os étkezési szokások és a bolygóbarát étrendben szereplő élelmiszer-beviteli értékek között jelentős eltérések mutatkoznak, azaz a tényleges fogyasztás nem követi a táplálkozási ajánlásokat.
A növényi alapú étrend nagyobb aránya csökkenti a hús- és tejtermékek iránti igényt, amely az addig állattartásra és takarmánytermesztésre használt mezőgazdasági területek felszabadulását jelentené, ezzel növelve a természetes élőhelyek arányát. Emellett mérséklődne a műtrágyázás és az öntözés szükségessége, ezáltal csökkentve a víz- és tápanyagterhelést. Az EAT-Lancet által ajánlott étrend tehát számos bolygóhatárra előnyösen hatna.
Fontos továbbá csökkenteni az élelmiszerveszteséget minden fázisban, hiszen ha kevesebb élelmiszer megy kárba, kevesebb mezőgazdasági termelésre lenne szükség. Ez csökkentené a földek túlhasználatát, a vízkivételt és a műtrágya-felhasználást is. A Svéd Élelmiszer- és Biotechnológiai Intézet 2013-as tanulmánya azt vizsgálta, hogy egyes régiókban árucsoportokra és fázisokra lebontva mekkora a becsült hulladék aránya. Az alábbi ábrán az Európára vonatkozó adatok látszanak és ezek elképesztő veszteségeket mutatnak. A megfigyelt árucsoportok esetében a mezőgazdasági termelés, valamint a fogyasztási fázis volt a két legpazarlóbb.
A vízkivétel csökkentése, valamint a hatékonyságának fejlesztése az intézkedéscsomag szerves részét képezi. A vízhasználat hatékonyságának növelése csökkenti a folyók, tavak és víztározók túlterhelését, így fenntartva az édesvízi ökoszisztémák stabilitását, valamint ezzel mérsékelve az aszályos térségek kockázatait. A fenntartható vízhasználattal pedig a talaj hosszabb távon is termékeny marad, így kevesebb új területet kell bevonni mezőgazdasági művelésbe. Ez hozzájárul ahhoz, hogy ne száradjanak ki folyók és tavak, és ne degradálódjanak a termőföldek, ami egyben a biodiverzitást is védi.
Az intézkedéscsomag utolsó pontja a műtrágyázáshoz kapcsolódik és ebben a kutatók azt tűzték ki célnak, hogy 2050-re a nitrogén-hasznosítási hatékonyság az elérhető legmagasabb, 70-80%-os szintet érje el. A pontosabb és hatékonyabb műtrágyázás csökkenti a felesleges tápanyag-kimosódást a talajból, amely egyben azt is eredményezi, hogy kevesebb nitrát és foszfát kerül a felszíni- és tengervizekbe. Ez közvetetten a tengeri és édesvízi ökoszisztémák állapotát is javítja.
Múltbeli hatások öröksége
Az ökológiai katasztrófa elkerülésének kulcsa a mielőbbi cselekvés. Azonban látni kell, hogy az intézkedések azonnal nem oldják meg a problémákat és a kibocsátások és szennyezések hatása még sokáig fennmarad. Ez a klímainercia, amely azt jelenti, hogy az éghajlati rendszereink lassan reagálnak a változásokra és ebből kifolyólag például a jégtakarók olvadása folytatódni fog, valamint az ökoszisztémák regenerálódásához is idő kell. Az IPCC jelentése arra világít rá, hogy mivel a szén-dioxid a hosszabb élettartamú üvegházhatású gázok közé tartozik, ezért a légköri koncentráció stabilizálódása után a felszíni levegő hőmérséklete még legalább egy évszázadon keresztül lassan emelkedne.
Rockström és csapatának tanulmánya azt mutatja, hogy egyre jobban szűkül az időablak ameddig még lehet érdemben cselekedni, ezért nem szabad tovább várnia a döntéshozóknak és nekünk sem, hiszen a ma hozott döntéseink következményeit még generációk múlva is érezni fogják a Földön.
A Bolygóhatárok című sorozatunk megjelent cikkei:
- Bolygóhatárok: trendek és közös társadalmi-gazdasági útvonalak (SSP)
- Bolygóhatárok: klímaváltozás
- Bolygóhatárok: Bioszféra integritás és földhasználat
- Bolygóhatárok: édesvíz fogyasztás és óceánok savasodása
- Bolygóhatárok: Biogeokémiai áramlások
- Bolygóhatárok: Aeroszol-terhelés a légkörben
- Bolygóhatárok: Új anyagok
[A sorozat szerkesztői: Büki Bence, Ónodi Vanda, Szomolányi Katalin, Vida Melinda és Zöld Mihály]
