Cikksorozatunk következő részében az ENSZ harmadik Fenntartható Fejlődési Célját – „Egészség és jóllét” – és a kapcsolódó alcélok teljesülését vizsgáljuk meg.
Az egészséges élet biztosítása, valamint a mindenki számára, minden életkorban elérhető jóllét előmozdítása érdekében az ENSZ az alábbi célokat tűzte ki:
- 2030-ra csökkenteni a globális anyai halálozási arányt 70 alá 100 000 élveszületésre vetítve
- 2030-ra véget vetni az újszülöttek és 5 év alatti gyermekek megelőzhető halálozásának; minden országnak törekednie kell arra, hogy az újszülöttkori halálozási arányt legalább 12 alá csökkentse 1 000 élveszületésre vetítve, az 5 év alatti gyermekhalandóságot pedig legalább 25 alá 1 000 élveszületésre vetítve.
- 2030-ra véget vetni az AIDS, a tuberkulózis, a malária és az elhanyagolt trópusi betegségek járványainak, és küzdeni a hepatitis, a víz által terjesztett és más fertőző betegségek ellen.
- 2030-ra az idő előtti, nem fertőző betegségek okozta halálozást egyharmadával csökkenteni megelőzéssel és kezeléssel, valamint előmozdítani a mentális egészséget és a jóllétet.
- A szerhasználat, beleértve a kábítószer-használatot és a káros alkoholfogyasztást, megelőzésének és kezelésének megerősítése.
- 2020-ra felére csökkenteni a közúti közlekedési balesetek miatti halálesetek és sérülések számát világszerte.
- 2030-ra biztosítani az egyetemes hozzáférést a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz, beleértve a családtervezést, az információhoz és oktatáshoz való hozzáférést, valamint a reproduktív egészség nemzeti stratégiákba és programokba való integrálását.
- Elérni az egyetemes egészségügyi lefedettséget, beleértve a pénzügyi kockázatvédelem biztosítását, a minőségi alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést, valamint a biztonságos, hatékony, minőségi és megfizethető alapvető gyógyszerekhez és vakcinákhoz való hozzáférést mindenki számára.
- 2030-ra jelentősen csökkenteni a veszélyes vegyi anyagok, valamint a levegő-, víz- és talajszennyezés és -szennyeződés okozta halálesetek és megbetegedések számát.
- Megerősíteni a Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezmény végrehajtását minden országban, a helyzetnek megfelelően.
- Támogatni a vakcinák és gyógyszerek kutatását és fejlesztését azokhoz a fertőző és nem fertőző betegségekhez, amelyek elsősorban a fejlődő országokat érintik; biztosítani a megfizethető alapvető gyógyszerekhez és vakcinákhoz való hozzáférést, összhangban a TRIPS-megállapodásról és a közegészségügyről szóló dohai nyilatkozattal, amely megerősíti a fejlődő országok jogát, hogy teljes mértékben kihasználják a szellemi tulajdon kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás rugalmasságait a közegészség védelme érdekében, különös tekintettel a gyógyszerekhez való hozzáférés biztosítására mindenki számára.
- Jelentősen növelni az egészségügyi finanszírozást, valamint az egészségügyi munkaerő toborzását, fejlesztését, képzését és megtartását a fejlődő országokban, különösen a legkevésbé fejlett országokban és a kis szigetállamokban.
- Megerősíteni valamennyi ország – különösen a fejlődő országok – kapacitását a korai figyelmeztetésre, a kockázatcsökkentésre és a nemzeti és globális egészségügyi kockázatok kezelésére.
Kitekintés
A globális egészségügyi fejlődés évtizedes előrelépések után lassulni kezdett: 2000 és 2019 között jelentősen csökkent az anyai és gyermekhalandóság; visszaesett a HIV-fertőzések aránya; és az egészséges várható élettartam több mint öt évvel nőtt. A COVID–19 azonban visszafordította e nyereségek egy részét: 1,8 évvel csökkentette a várható élettartamot, és szinte minden egészséggel kapcsolatos fenntartható fejlődési cél (SDG) elérését lassította.
A fertőző és nem fertőző betegségek továbbra is komoly fenyegetést jelentenek: Az AIDS-hez köthető halálesetek száma 2010 óta felére csökkent, és 54 ország legalább egy elhanyagolt trópusi betegséget felszámolt. Ugyanakkor a malária esetszáma növekszik; a tuberkulózis 2023-ban ismét valószínűleg a vezető halálok lett egyetlen fertőző ágens által; és a nem fertőző betegségek 2021-ben 18 millió 70 év alatti ember halálát okozták. A kockázati tényezők – mint a dohányzás, a légszennyezés és az egészségtelen táplálkozás – továbbra sincsenek megfelelően kezelve.
Egyenlőtlenségek és alulfinanszírozott rendszerek továbbra is: Az egészségügyi munkaerő növekedése és a szolgáltatások bővülése ellenére jelentős egyenlőtlenségek maradtak fenn. Az alacsony jövedelmű és törékeny helyzetű országok a legnagyobb kockázatoknak vannak kitéve az alulfinanszírozott rendszerek, szolgáltatási hiányosságok és munkaerőhiány miatt.
A globális egészségügyi ellenállóképességhez beruházásokra és méltányosságra van szükség: A 2030-as globális egészségügyi célok eléréséhez jelentős erőfeszítések fokozására van szükség a mélyen gyökerező egyenlőtlenségek kezelésére, az alapellátás megerősítésére, ellenálló és inkluzív egészségügyi rendszerek kiépítésére, valamint a minőségi ellátáshoz való egyetemes hozzáférés biztosítására.
Fókuszterületek
Az anyai halálozás globálisan enyhén csökken, de a halmozottan érintett országokban megtorpan a fejlődés: A globális anyai halálozási arány (MMR) 2015-ben 228 haláleset volt 100 000 élveszületésre vetítve, míg 2023-ban ez 197-re csökkent. A fejlődés ellenére 2023-ban becslések szerint 260 000 nő halt meg terhesség és szülés során. A jelenlegi arány közel háromszorosa a fenntartható fejlődési célként kitűzött 70-es értéknek. Ennek eléréséhez 2030-ig évente 14,8%-os csökkenésre lenne szükség.
2023-ban az MMR az alacsony jövedelmű országokban 346 volt, míg a magas jövedelmű országokban csupán 10. A konfliktus sújtotta országokban az arány 504, míg az intézményi és társadalmi törékenységgel küzdő országokban 368 volt.
A szubszaharai Afrika és Dél-Ázsia – amelyek együtt a globális anyai halálozások 87%-át tették ki 2023-ban – 2015 óta csak korlátozott előrelépést értek el az anyai halálozás csökkentésében.
A szakképzett egészségügyi személyzet által kísért szülések aránya globálisan 80%-ról 87%-ra nőtt 2015 és 2024 között, de 2024-ben még mindig 17 millió szülés történt szakképzett segítség nélkül. A regionális különbségek továbbra is jelentősek: szubszaharai Afrikában a lefedettség csak 73%, míg Kelet- és Délkelet-Ázsiában 97%.
Az 5 év alatti gyermekhalandóság jelentős regionális különbségeket mutat: A globális 5 év alatti halálozási arány 2023-ban 37 haláleset volt 1000 élveszületésre vetítve, ami 16%-os csökkenés 2015-höz képest (akkor 44 volt). Az újszülött halandóság 12%-kal csökkent: 20-ról 17-re 1000 élveszületésre vetítve. Ennek ellenére 2023-ban még mindig 4,8 millió 5 év alatti gyermek halt meg, szemben a 2015-ös 6,2 millióval.
A regionális különbségek továbbra is élesek: szubszaharai Afrika 69 halálesetet regisztrált 1000 élveszületésre, ami 18-szorosa Ausztrália és Új-Zéland arányának. A fejlődés üteme lassul. Az 5 év alatti és az újszülött halandóság globális éves csökkenési üteme 2000–2015 között 3,7% és 3% volt, míg 2015–2023 között ez 2,2% és 1,6%-ra esett vissza. Ez jól mutatkozik abban is, hogy bár 2023-ra 133 ország már elérte az SDG célt az 5 év alatti halandóság terén, és további 7 várhatóan eléri 2030-ra, ugyanakkor 60 ország még messze van a céltól.
Az újszülött halandóság esetében 125 ország már teljesítette a célt, és további 10 várhatóan eléri 2030-ra, de 65 országban gyorsabb csökkenésre van szükség. A jelenlegi trendek szerint 2030-ig 30 millió 5 év alatti gyermek halála várható, de az SDG célok elérése 8 millió halálesetet megelőzhetne.
A globális harc a fertőző betegségek ellen fontos eredményeket hozott, de a globális célok továbbra is elérhetetlenek: A HIV-kezeléshez való hozzáférés bővülése csökkentette az AIDS-hez köthető halálesetek számát: 2010-ben 1,4 millióról 2024-ben 630 000-re.
Az új HIV-fertőzések száma 2024-ben a legalacsonyabb szintet érte el az 1980-as évek vége óta – 40%-kal alacsonyabb, mint 2010-ben. Szubszaharai Afrikában 56%-os csökkenés történt. Ennek ellenére 2024-ben becslések szerint 1,3 millió ember fertőződött meg HIV-vel.
Aggasztó módon három régióban – Latin-Amerika és a Karib-térség, Óceánia (Ausztrália és Új-Zéland kivételével), valamint Észak-Afrika és Nyugat-Ázsia – növekedett az új HIV-fertőzések száma 2010 óta.
A becslések szerint 2024-ben 40,8 millió ember élt HIV-vel, közülük 9,2 millió nem kapott életmentő kezelést – ez percenként egy AIDS-hez köthető halálesetet jelent. A serdülő lányok és fiatal nők körében a HIV előfordulása továbbra is rendkívül magas szubszaharai Afrikában. A vertikális (anyáról gyermekre történő) átvitel lassabban csökken: 2024-ben becslések szerint 120 000 gyermek fertőződött meg HIV-vel, így a HIV-vel élő gyermekek száma 1,4 millió, 86%-uk szubszaharai Afrikában él.
Világszerte csökken a finanszírozás. 2024 decemberében több mint 20 millió ember – köztük 560 000 gyermek – kapott antiretrovirális kezelést az Egyesült Államok támogatásával. 2025 januárjában az amerikai kormány felfüggesztette a külföldi segélyeket, ami 55 országban – főként Afrikában – milliók életmentő HIV-ellátását szakította meg. Egy tartós leállás 6 millió új HIV-fertőzést és 4 millió AIDS-hez köthető halálesetet okozhat 2029-ig.
A hazai és donorfinanszírozás nem elegendő a támogatás gyors pótlására, ami veszélyezteti a szolgáltatások folytonosságát. Botswana, Kenya és Nigéria azonban vállalták, hogy hazai forrásból fenntartják a szolgáltatásokat.
A globális szolidaritás továbbra is létfontosságú az eredmények megőrzéséhez és életek megmentéséhez.
Tuberkolózisban 2023-ban becslések szerint 10,8 millió ember betegedett meg, ami enyhe növekedés 2022-höz képest – főként a népességnövekedés miatt. A COVID–19 járvány kezdete óta az új TB-esetek növekedése lassult és stabilizálódott.
A globális esetek 87%-a 30 magas terhelésű országban fordult elő. A betegek 55%-a férfi volt. Bíztató módon a betegséghez köthető halálesetek száma 2023-ban 1,25 millióra csökkent, ami a járvány előtti szint alá esett, és folytatódott a 2022-ben megindult csökkenő tendencia. A globális TB-incidencia arány 2023-ban 134 eset volt 100 000 főre vetítve.
Magyarország 10 év alatt
Az elmúlt évszázadban világszerte tapasztalható várható élettartam-növekedés számos tényező eredménye, beleértve a csecsemőhalandóság csökkenését, az életszínvonal emelkedését, az egészségesebb életmódot, a jobb oktatást, valamint az egészségügy és az orvostudomány fejlődését. A problémák azonban nem oldódtak meg, sem Magyarországon, sem az Európai Unió területén, pláne nem globálisan.
Ahogy a képen is látható, Magyarország a legtöbb kapcsolódó cél tekintetében már elérte az ENSZ 2030-as célját, vagy afelé halad.
Továbbra is jelentős kihívást jelent viszont a 30-70 év közötti korosztály esetében a szív- és érrendszeri betegségekből adódó, rák, cukorbetegség vagy krónikus légzőszervi betegséghez kapcsolható korai halálozás. Itt hatalmas szerepe lenne a megelőzésnek, szűrő vizsgálatoknak és egészségtudatosság növelésének.
Szintén a stagnáló vagy nagyon lassan fejlődő terület a születéskor várható élettartam, amelyben regionális különbségek érzékelhetők. A hosszú távú cél az lenne, hogy a regionális különbség elérje a nullát. Magyarország esetében ez az érték 2005 óta nem nagyon változott, továbbra is 3,5 feletti értéken vagyunk.
Stagnáló vagy romló tendenciát mutat az egészségi állapot és a jövedelmi egyenlőtlenségek viszonya is, az a legszegényebb és leggazdagabb rétegek közötti különbség az egészségérzetben is kimutatható. A cél az lenne, hogy az egészségi állapotukat jónak vagy nagyon jónak ítélő emberek arányának különbsége a lakosság legszegényebb és leggazdagabb rétege között maximum 20% legyen. Ezzel szemben ez az érték Magyarországon 2023-ban 36,4% volt, ami több mint háromszorosa a kiindulási 2010. évi 10%-nak.
Az SDG-k helyzete sorozat eddig megjelent cikkei:
