Az emberiség karbonlábnyomának 37%-át egyedül az építőipar adja. Egy igen népszerű alapanyag pedig a beton. Egyik korábbi cikkünkben említettük, hogy 1000 kg beton előállítása 930 kg szén-dioxid kibocsátásával jár együtt. Emellett az építőanyagokat sokszor több száz vagy ezer kilométerről szállítják a felhasználási helyre, ami további kibocsátásokkal jár. Ezért fontos, hogy olyan anyagokat találjunk, amik kevésbé károsak a bolygónkra.
Futurisztikus anyagok
Egy másik cikkünkben kitértünk a témára. Olyan anyagokat sorakoztattunk fel, mint a grafénatomokból készülő vékony lap, ami olyan erős, mint egy 6cm vastag acéllemez, de annál nagyságrendekkel könnyebb. Ehhez hasonlatos az úgynevezett fémhab, ami ugyancsak megtartja a megszokott szilárdságát, de a hagyományos felhasználáshoz képest jóval könnyebb és kevésbé alapanyagigényes. Egy másik az acélhuzalok helyetti laborban tenyésztett szintetikus pókselyem, ami magas szakítószilárdsága ellenére kitűnő alternatíva. A hőszigetelés alternatívájaként pedig az alacsony hővezető képességű aerogél szolgálhat, aminek 95-99%-a levegő.
Egy osztrák startup a vasbeton készítésére kínál alternatívát. Vulkanikus ásványi elemekből bazalthálókat készítenek 3D nyomtatók segítségével. Ezek szilárdsága meghaladja a betonvasét, miközben tömegük annak nagyjából kétharmada. Mivel az acélgyártás rendkívül karbonintenzív, a bazalt felhasználása az üvegházhatású gázok kibocsátását mérsékli.
Az amerikai Northwestern University kutatói tengervízből, szén-dioxidból és zöldenergiával állítanak elő nyersanyagot az építőiparnak. A folyamat során elektródákat tesznek a tengervízbe, hogy hidroxidionokat termeljenek. Ebbe szén-dioxidot juttatnak, ami reagál a vízben levő kalciummal és magnéziummal és kalcium-karbonát és magnézium-hidroxid lesz belőle. Ezeket pedig betonhoz, cementhez, vakolathoz, festékhez használják.
Betonalternatívák
A már említett cikkünkben írtunk többek között az önjavító betonról, amin különféle folyamatok során feltöltődnek a keletkező repedések. Ezek többsége azonban olyan mikrokapszulákon vagy baktériumokon alapul, amik külső tápanyagforrást igényelnek. A Texas A&M University kutatói egy olyan önjavító betont fejlesztettek ki, amibe kékbaktériumok és gombák szimbiotikus törzseit építik. Ezek csak napfényre és vízre van szüksége a folyamatos működésre. A baktréiumok tápanyagot adnak a gombáknak, amik olyan ásványi anyagokat termelnek, amik feltöltik a keletkező repedéseket.
A Dél-Ausztráliai Egyetem pedig egy újfajta betont talált fel, amihez a víztisztítás timsó-alapú melléktermékét használják. Ezt az anyagot és az acélipar melléktermékét, kokszot használnak, ami hatékonyabb és ellenállóbb is, mint a cement. Ezzel a módszerrel egyszerre használunk fel egy eddig felesleges mellékterméket és kapunk egy ellenállóbb és környezetbarátabb anyagot.
Vissza a gyökerekhez
A fenntartható építőipar egyik irányvonalát képviselik az előbbiekben leírt innovatív anyagok. A másik irányzat a múltba tekint vissza és a történelem során használt anyagok helyét keresi a modern világban.
Az egyik legismertebb ilyen anyag a vályog. Magyarországon az Alföldön igencsak gyakoriak a homok, szalma és víz keverékéből épült házak. Sokaknak ezekről az épületekről az omladozó, dohos falusi viskók jutnak eszükbe, ez azonban nem az anyagnak róható fel, hanem a karbantartás hiányára és az akkoriban bevett kalákamunka modern szemmel nem éppen szakszerű jellegére. Egy vályogház karbantartása, felújítása lényegesen olcsóbb, mint a tégla esetében. A legtöbb alapanyag helyileg elérhető, így a szállítása is kevesebb kibocsátással és költségekkel jár. A bontásakor keletkező törmelék pedig biológiailag lebomlik a folyamat végén. A kiszáradt vályog porrá törve és benedvesítve teljesen újra is használható. A hagyományos vályog a jelenleg hatályos földrengésbiztonsági előírások mellett tartófalként nem használható ugyan, de bizonyos adalékokkal ez is áthidalható.
Egy másik, kevésbé ismert történelmi építőanyag a paticsfal vagy vesszőfal. Ez úgy készül, hogy egy belső vesszőből fonott sövényt agyagos-vályogos sárral tapasztanak körbe. Ez stabilabb, mint egy szokványos téglafal és megfelelő vastagságúra építve a hőszigetelő képessége is nő. Egyetlen gyengepontja a nedvesség és páratartalom. Ezen okból kifolyólag, a történelem során rendszeresen meszelték a paticsfalakat, mivel annak természetes vízszigetelő hatása van.
A paticsfal készítésének folyamata
A középkori Európában a városi épületek esetében igencsak népszerű építőanyag volt a patics. A köztudatban élő, fakeretes fehér négyzetekre osztott falak pontosan ezzel a technológiával készültek.
Egy harmadik történelmi építőanyag a kenderbeton. A legkorábbi régészeti lelet a VI. századra datálható. Ez az anyag kenderpozdorja (a kóró fás része), mészalapú kötőanyag és víz keverékéből készül. A jelenlegi kutatások azt állapították meg, hogy a kenderbeton jó hőszigetelő tulajdonságú. Az anyagból készülhetnek téglák, burkolóelemek és szigetelés is. A föld felett használva ezen felül tűz-, víz-, valamint rothadásálló.
Láthatjuk tehát, hogy nem is szűk a fenntartható építőanyagok jelenlegi tárháza, mind a csúcstechnológiát használó újítások, mind a múltba tekintő, klasszikus alternatívák terén.
