Cikksorozatunk következő részében az ENSZ ötödik Fenntartható Fejlődési Célját – „Nemek közötti egyenlőség” – és a kapcsolódó alcélok teljesülését vizsgáljuk meg.
Mielőtt belecsapunk az értékelésbe, nézzük meg milyen alcélok mentén kellene haladnia a világban, hogy 2030-ig megvalósuljon a fő cél, azaz nemek közötti egyenlőség és a nők és lányok helyzetének megerősítése.
A nemek közötti egyenlőség célhoz kapcsolódó alcélok:
5.1 Mindenütt véget vetünk a nők és leányok ellen irányuló bárminemű hátrányos megkülönböztetésnek.
5.2 Megszüntetjük a nők és leányok elleni erőszak minden formáját a köz és magánszférában, beleértve az emberkereskedelmet, a szexuális és egyéb típusú kizsákmányolást.
5.3 Megszüntetjük az összes olyan ártalmas gyakorlatot és szokást, mint amilyen a gyermekházasság, a korai és kényszerházasság, vagy a nők nemi szervének megcsonkítása.
5.4 Elismerjük és értékeljük a nem fizetett gondozó- és házimunkát közszolgáltatások, infrastruktúra és szociális háló biztosítása révén, továbbá a háztartáson és a családon belüli megosztott felelősség előmozdításával, az adott országnak megfelelő módon.
5.5 Biztosítjuk a nők teljes és hatékony részvételét, továbbá esélyegyenlőségét a vezetésre a döntéshozatal minden szintjén a politikában, a gazdaságban és a közéletben.
5.6 Biztosítjuk a teljes körű hozzáférést a szexuális és reprodukciós egészségügyi szolgáltatásokhoz, továbbá a reprodukciós jogokat a Népesedés és Fejlődés nemzetközi konferencia Cselekvési Programjával, a Pekingi Cselekvési Platformmal és az ezt követő felülvizsgálati konferenciák záródokumentumaival összhangban.
5.a Reformokat hajtunk végre a nemzeti szintű szabályozással összhangban, hogy a nőknek egyenlő jogokat biztosítsunk gazdasági erőforrások felett, hogy elérhető legyen számukra a föld, a természeti erőforrások és más tulajdoni formák tulajdonjoga, illetve az azok feletti rendelkezés, valamint az öröklés.
5.b Fokozzuk a képességeket és kapcsolatokat bővítő technológiák, különösen az információs és a kommunikációs technológia használatát a nők helyzetének megerősítése érdekében.
5.c Célravezető politikát és végrehajtható jogszabályokat alkotunk meg és erősítünk tovább, hogy előmozdítsuk a nemek közötti egyenlőséget, és minden szinten megerősítsük a nők és leányok helyzetét.
Innen indulunk tehát, vagy mégrégebbről. Hiszen volt egy 1995 és egy Pekingi Nyilatkozat.
A Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Program (1995)
A nemek egyenlőségét és a nők jogait előmozdító nemzetközi mérföldkő, amely 12 cselekvési területet azonosít a nők esélyegyenlőségének biztosítása érdekében, beleértve a szegénység felszámolását, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, a politikai részvételt és a jogokat. E nyilatkozat célja a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és a nők felhatalmazása a világ minden táján.
Itt tartunk 2025-ben
Ahogy arról az ENSZ is beszámolt a Fenntartható fejlődési célok 2025. évi jelentésében az 1995-ben elfogadott Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform után a nemi egyenlőség továbbra is elérhetetlen cél. A fejlődés ellenére a diszkriminatív törvények és a nemi alapú társadalmi normák továbbra is akadályozzák az egyenlőség megvalósulását. A nők alulreprezentáltak a döntéshozatali és vezetői pozíciókban, gyakran nem rendelkeznek önrendelkezéssel a szexuális és reproduktív egészségük, földtulajdonhoz való joguk és a technológiához való hozzáférésük terén. A nők aránytalanul nagy részt vállalnak a fizetetlen háztartási és gondozási munkákból, ami korlátozza hozzáférésüket az oktatáshoz, a karrierlehetőségekhez és a politikai szerepvállaláshoz. Eközben a káros gyakorlatok – mint például a gyermekházasság és a női nemi szervek megcsonkítása – világszerte továbbra is fennállnak.
A jól megtervezett közpénzügyi rendszerek elengedhetetlenek a nemi egyenlőségre vonatkozó vállalások finanszírozásához.
Ugyanakkor a 121 ország és terület mindössze 26 százalékában működik átfogó rendszer a nemi egyenlőségre fordított források nyomon követésére – ez az arány 2021 óta változatlan –, ami rámutat arra, hogy továbbra is jelentős kapacitáshiány van a nemzeti nemi egyenlőségi törvények és politikák pontos költségbecslésében, forráselosztásában és felhasználásában.
A nemi egyenlőség eléréséhez integrált, átfogó és nemi szempontokra érzékeny szakpolitikai csomagokra van szükség, amelyek megerősítik a jogi kereteket, csökkentik a gazdasági és strukturális akadályokat, valamint fokozzák a nemi egyenlőségbe történő beruházásokat minden szinten.
Minden területen maradtak hiányosságok
Jelentős előrelépés történt a nők jogainak előmozdításában világszerte: 2019 és 2024 között 99 pozitív jogi reformot vezettek be a diszkriminatív törvények eltörlésére és a nemi egyenlőségi keretrendszerek kialakítására. A legtöbb reform a foglalkoztatásra és gazdasági előnyökre irányult – például a munkavégzési korlátozások eltörlésére, az egyenlő bérezés garantálására, a szülési szabadság biztosítására, valamint a családon belüli erőszakkal szembeni védelem megerősítésére.
A haladás ellenére a 2024-es adatok 131 országból jelentős kihívásokat mutatnak. Egyetlen ország sem ért el tökéletes eredményt a négy vizsgált területen: jogi keretek és közélet, nők elleni erőszak, foglalkoztatás és gazdasági előnyök, valamint házasság és család. Az országok több mint fele (51%) mindegyik területen hiányosságokat mutat. Kritikus korlátozások továbbra is fennállnak: 61 ország (47%) legalább egy olyan korlátozást tart fenn, amely megakadályozza, hogy a nők ugyanazokat a munkákat végezhessék, mint a férfiak. Mindössze 38 ország (29%) határozza meg kivétel nélkül a házasságkötés alsó korhatárát 18 évben, és csupán 63 ország (48%) rendelkezik olyan nemi erőszakról szóló törvénnyel, amely a beleegyezés hiányán alapul.
A gyermekházasság és a női nemi szervek megcsonkítása továbbra is valóság
Ma a 20–24 éves fiatal nők közel egyötöde (19%) 18 éves kora előtt házasodott vagy élettársi kapcsolatban élt. Bár a gyermekházasság világszerte ritkábbá vált – főként Dél-Ázsia előrelépése miatt –, az arány továbbra is a Szubszaharai Afrikában a legmagasabb (31%). A globális trenddel ellentétben a világ gyermekmenyasszonyainak növekvő aránya miatt 2030-ra abszolút számuk is emelkedni fog, amit a lassú haladás és a gyors népességnövekedés hajt.
Világszerte több mint 230 millió lány és nő esett át női nemi szervek megcsonkításán. Afrikában több mint 144 millió esetet regisztráltak, Ázsiában több mint 80 milliót, a Közel-Keleten pedig 6 milliót. Évente 4 millió lány esik át nemiszerv-csonkításon, közülük több mint 2 millió ötéves kora előtt. Bár Benin, Burkina Faso, Kenya és Sierra Leone országokban történt előrelépés, az nemiszerv-csonkítás felszámolásához 2030-ig a jelenlegi haladási ütem 27-szeresére kellene gyorsulnia.
A földtulajdonlásban akadályozott a nők megerősítése
A biztos földtulajdon kulcsfontosságú a vidéki nők megerősödéséhez és az agrár-élelmiszer rendszerek fejlesztéséhez. A biztos jogi háttérrel rendelkező nők nagyobb eséllyel fektetnek be, újítanak, növelik a termelékenységet és emelik ki családjukat a szegénységből. Egy 84 országot vizsgáló globális áttekintés szerint az országok 58%-ában nem áll rendelkezésre megfelelő jogi védelem a nők földtulajdonhoz való jogaihoz – legyen szó családi, öröklési vagy földtörvényekről. Sok jogszabály elavult, széttagolt, és nincs összhangban az alkotmányos vagy nemzetközi normákkal.
Az adatokkal rendelkező országok közel 80%-ában a nők kevesebb mint fele rendelkezik mezőgazdasági földtulajdonnal vagy kapcsolódó jogokkal. Az országok közel felében a férfiak legalább kétszer nagyobb eséllyel birtokolnak földet, mint a nők. A jogi és gyakorlati hiányosságok kezelése átfogó reformokkal és célzott beavatkozásokkal elengedhetetlen – különösen a marginalizált csoportok, például az őslakos nők, etnikai és vallási kisebbségek, özvegyek, valamint egyedülálló vagy elvált nők esetében. Ezeknek az erőfeszítéseknek el kell ismerniük a földtulajdon szerepét a klímaváltozás mérséklésében és az ellenállóképesség növelésében is.
Ning áttörés a politikai nemi egyenlőségben sem
2025. január 1-jén a nők a nemzeti parlamenti helyek 27,2%-át töltötték be – ez 4,9 százalékpontos növekedés 2015-höz képest, de csak 0,3 ponttal több, mint 2024-ben, ami lassulást jelez az előző évtized közel 0,5 pontnyi éves átlagos növekedéséhez képest. A nők aránya a helyi önkormányzatokban 35,5%-on stagnál, az évi 0,4 pontnyi növekedés után 2020 óta.
Globálisan a 2024-es „szuperválasztási év” elszalasztott lehetőség volt az inkluzív parlamenti képviselet és vezetés előmozdítására.
Bár 59 országban újult meg a parlament, több mint 12 000 képviselői hely cserélődött, a nők és fiatalok aránya alig változott. Pozitívumként említhető a fiatalabb parlamenti képviselők nemek közötti kiegyensúlyozottabb aránya (30 év alatt: 57:43; 40 év alatt: 63:37), ami reményt ad egy nemileg kiegyensúlyozottabb jövőre, ahogy ezek a tagok vezető pozíciókba kerülnek.
Ezek az eredmények rámutatnak arra, hogy merész reformokra van szükség az intézményi és kulturális akadályok leküzdéséhez a politikában. Ilyen áttörést hozhatnak például az ambiciózus, jól megtervezett kvóták a választásokon és vezetői kinevezéseknél, valamint a nők elleni politikai erőszakkal szembeni zéró toleranciát előíró törvények és szabályozások.
Vezetői székek kevesebb mint egyharmadán ül nő
Világszerte a vezetői pozíciók kevesebb mint egyharmadát töltik be nők. 2015 és 2023 között a nők aránya mindössze 2,4 százalékponttal nőtt, elérve a 30%-ot. Ezzel az ütemmel közel 100 évbe telne a nemi egyenlőség elérése a vezetésben.
A haladás régiónként jelentősen eltér. Ausztrália és Új-Zéland, valamint a Szubszaharai Afrika vezet több mint 40%-os női aránnyal, őket követi Európa, Észak-Amerika, Latin-Amerika és a Karib-térség körülbelül 39%-kal. Ezzel szemben Közép- és Dél-Ázsiában riasztó visszaesés tapasztalható: 2015-ben 15,1%, 2023-ban már csak 11,6%. Kelet- és Délkelet-Ázsiában szintén visszafordult a haladás (-2,3 százalékpont), míg Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában a vezetői pozíciók kevesebb mint egyötödét töltik be nők, annak ellenére, hogy 2015 óta 6,7 százalékpontos növekedés történt. Ezekben a régiókban továbbra is rendszerszintű akadályok korlátozzák a nők foglalkoztatását és karrierépítését.
Megmaradt a háztartási feladatok egyenlőtlen elosztása is
A nők és lányok továbbra is aránytalanul nagy terhet viselnek a fizetetlen háztartási és gondozási munkákból. A globális időfelhasználási adatok egy tartós valóságra világítanak rá: a nők átlagosan két és félszer annyi órát töltenek ezekkel a feladatokkal naponta, mint a férfiak. Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában a nők több mint négyszer annyi időt fordítanak ezekre, mint a férfiak, míg Óceániában, Európában és Észak-Amerikában körülbelül kétszer annyit.
A teher különösen a legszegényebb háztartásokban jelentős, ahol a korlátozott erőforrások miatt nem lehet kiszervezni a feladatokat vagy időmegtakarító eszközökbe fektetni. Ez az egyenlőtlen elosztás megerősíti a meglévő nemi szerepeket, korlátozza a nők gazdasági lehetőségeit, és fenntartja marginalizáltságukat a politikai, gazdasági és társadalmi szférákban.
Ennek az egyensúlytalanságnak a kezelése olyan politikákat igényel, mint a szociális védelem javítása, a gondozási infrastruktúrába való beruházás, valamint a családbarát munkaügyi szabályozások, amelyek újraosztják a gondozási feladatokat és támogatják a nők gazdasági részvételét. Tartós intézkedések nélkül a nők jogai és lehetőségei továbbra is korlátozottak maradnak.
A teljes önrendelkezés is hiányzik
Nők milliói nem rendelkeznek teljes döntési joggal szexuális és reproduktív egészségük felett 2025-ben. A globális vállalások ellenére a 15–49 éves, házasságban vagy párkapcsolatban élő nőknek mindössze 56,3%-a rendelkezik teljes döntési joggal szexuális és reproduktív egészségét és jogait illetően – derül ki 78 ország adataiból. A regionális különbségek jelentősek: míg Európában ez az arány 87,2%, addig a Szubszaharai Afrikában csupán 36,8%.
Bár a nők 88,5%-a dönthet a fogamzásgátlásról, csak 75,4%-uk utasíthatja vissza a szexuális együttlétet, és 75%-uk hozhat döntést az egészségügyi ellátásról. Kelet- és Dél-Afrikában előrelépés történt, míg Nyugat- és Közép-Afrikában jelentős visszaesés tapasztalható. Az oktatási és város–vidék közötti különbségek tovább nehezítik a haladást.
A fejlődés stagnálása sürgetővé teszi a jogi keretek megerősítését, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés bővítését, valamint a helyi igényekhez igazított, adatalapú szakpolitikák bevezetését.
Tartós intézkedések hiányában nők milliói továbbra sem rendelkeznek önrendelkezéssel saját testük felett, ami alapvető jogaikat, egészségüket és jólétüket veszélyezteti.
Tudtad, hogy a mobiltelefonhoz való hozzáférés is fontos mutató?
2024-ben világszerte a 10 éves és idősebb emberek esetében csupán minden 5. nem rendelkezik saját mobiltelefonnal, tehát mondhatnánk, hogy a technológiához való hozzáférés ezen a szinten rendkívül magas. Ausztráliában, Új-Zélandon, Európában és Észak-Amerikában már elérték az univerzális (95% feletti) tulajdonlást is. Globálisan a nők 77%-a, míg a férfiak 82%-a birtokol mobiltelefont, ami 0,93-as nemi egyenlőségi pontszámot eredményez.
Rosszabb a helyzet, azaz nagyobb a nemek közötti különbség a Szubszaharai Afrikában, Közép- és Dél-Ázsiában, a legkevésbé fejlett országokban, valamint a szárazfölddel nem rendelkező fejlődő országokban. Ezzel szemben figyelemre méltó, hogy a kis szigetállamok szinte teljesen megszüntették a nemek közötti különbséget a mobiltelefon-tulajdonlásban, és elérték az internet-használat teljes egyenlőségét, annak ellenére, hogy az internetpenetráció csak kétharmados.
Mi a helyzet Magyarországon?
Ahogy a fenti kimutatáson látható Magyarországon az 5 fő terület esetében 1 pontban már kiinduláskor is jó értékkel szerepeltünk és mindössze 2 terület volt valóban problémás. Ezeken sajnos javulás sem tapasztalható.
Fogamzásgátló módszerekhez hozzájutó nők aránya kevesebb mint 80%
A hosszútávú cél itt 100% lenne. 2000-ben a hazai statisztikák alapján az induló érték 75,5% volt, ami 2024-re 79,9%-ra nőtt, azaz Magyarországon jelenleg a reproduktív korú nők 79,9%-a tudja igénybe venni fogamzásgátló módszerek valamelyikét.
A nők és férfiak átlagos iskolázottsági éveinek aránya
A hosszútávú cél itt is 100%. 2000-ben 90,9%-on állt ez a mutató. Amit Magyarországnak sikerült már nagyon erősen megközelíteni, annak ellénére is, hogy 2013-ban már volt egy csúcspont (97,97%), majd 2014-ben egy „zuhanás”. Jelenleg 97,37%-on áll ez az érték, azaz a 25 éves és annál idősebb nők által tanulmányokkal töltött iskolai évek száma csupán 2,63%-kal marad el a férfiak iskolai éveinek számától.
A nők és férfiak munkaerőpiaci részvételi aránya
Már a kiinduló évben 79,31%-kal a megfelelő kategóriába tartozott ez a mutató Magyarország esetében, és bár az elmúlt 24 évben nem volt érdemi mozgás egyik irányban sem (2024: 79,39%), elmondható továbbra is, hogy a 15 évnél idősebb, aktív társadalomban a gazdaságilag aktív nők aránya 79,39% a férfi 100%-hoz viszonyítva. A hosszútávú céél itt is a 100% lenne.
A nők által betöltött parlamenti képviselői helyek aránya
Ami viszont már korántsem ennyire kiegyensúlyozott, az például a nők aránya a magyar parlamentben. 2020-ban rendkívüli elmaradásban voltunk, a képviselői helyek mindösszesen 8,3%-át birtokolták nők. 25 évvel később mondhatnánk, hogy közel duplájára nőtt ez a szám (15,2%), de a célként meghatározott 50% még mindig rendkívül távoli.
Nemek közötti bérszakadék
Hasonlóan problémás a nemek közötti bérkülönbség témája, ami hatalmas változásokon ment keresztül az elmúlt 25 évben. Itt a hosszútávú cél a 0% lenne.
2000-ben Magyarországon átlagosan 14%-kal kaptak kevesebbet azonos munkáért a nők, mint a férfiak. Ezer forintra lefordítva, a női ezres 860 forintot ért. 2006-ban elértük a csúcspontot, 1% alá sikerült csökkenteni a nemek közötti bérszakadékot. Aztán jött 2010, amikor ismét 6% feletti különbséget mértek átlagosan, 2012-ben 11,33%, 2019-ben 12,75% volt már ismét a bérszakadék. A köztes években hullámhegyeket is megéltünk, 2014-ben 3,77%, 2018-ban 5% volt az átlag különbség. Aztán beütött a Covid-19, ami – ahogy arról korábban beszámoltunk, szintén főként a nőket sújtotta a munkaerőpiac esetében (13,08%-ra nőtt a bérkülönbség) – újabb bérkülönbség növekedést hozott, a gazdasági válsággal nehezítve ez a folyamat pedig még mindig tart. Jelenleg a kiindulási értéknél is rosszabb, 14,24%-os a bérkülönbség érték.
Az SDG-k helyzete sorozat eddig megjelent cikkei:
