A legtöbb vállalat nem tudja átültetni a COVID-járvány adta tanulságokat a klímaváltozás kérdéskörébe, ezzel elszalasztva a lehetőségeket a pénzügyi veszteségek megelőzésére.
A járvány rávilágított, hogy az értékláncok, az üzleti modellek és a fogyasztói magatartás sebezhetőségeire. Azt is megmutatta, hogy a világ milyen gyorsan képes váltani nyomás alatt, amikor egy rendszerszintű fenyegetéssel néz szembe. Ugyanez történt a közelmúltban is, amikor a cégek alkalmazkodtak az Egyesült Államok új vámjaihoz.
A vállalatok azonban továbbra is figyelmen kívül hagyják az éghajlatváltozást. Már csak öt év maradt a kibocsátások megfelezésére a Párizsi Megállapodás szerint, a kibocsátások és a hőmérséklet továbbra is emelkednek.
Egyes kutatások szerint azok a cégek, amelyek nem kezelik az klímakockázatokat és nem alkalmazkodnak azokhoz, 2035-re éves bevételük akár 7%-át is elveszíthetik. Az olyan kockázati tényezőket, mint a szélsőséges időjárás, a biológiai sokféleség csökkenése, az ökoszisztémák összeomlása és ezek vállalatokra gyakorolt lehetséges hatása, a magánszféra következetesen hátrébb sorolja a prioritási listáján, mint kellene.
A kockázatok
A rendszerszintű kockázatok nem elszigeteltek, hanem felerősítik egymást.
Ez az jelenti, hogy például a kibertámadások gyakoribbá válnak az éghajlati katasztrófák idején, amikor a rendszerek amúgy is túlterheltek, a dezinformáció gyorsabban terjed válsághelyzetekben, aláásva a bizalmat és a válságokat okozó geopolitikai feszültségek valószínűleg erősödni fognak az éghajlati hatások növekedésével.
A reziliencia
Az alkalmazkodásba, dekarbonizációba és rezilienciába fektető vállalatok minden elköltött dollár után akár 19 dollárnyi elkerült veszteséget is elkönyvelhetnek. A világjárvány bebizonyította, hogy a proaktív kockázatkezelés kifizetődő, mivel azok a vállalkozások, amelyek időben léptek, diverzifikálták működésüket, és rugalmassá tették működésüket, képesek voltak hatékonyabban kezelni a sokkhatásokat és gyorsabban helyreállni.
A klímakockázatok kezelése ugyanezt követeli meg. Az alkalmazkodást halogató vállalatok értéklánc-zavarokkal, hatósági büntetésekkel és befektetői kételkedéssel szembesülhetnek. Másrészről azok, amelyek a rezilienciát beépítik alapstratégiájukba, jobb helyzetben vannak a változáskezelésben, az érintettek bizalmának megőrzésében, sőt, új lehetőségek feltárásában is a nettó zéró kibocsátásra való átállás során is.
A tanulságok
A szcenárióelemzés fontossága
A COVID alatt több vállalat áttért a több lehetséges forgatókönyvet vizsgáló tervezésre. Ezt a
megközelítést az éghajlati kockázatok esetében is célszerű alkalmazni. Például az Unilever az éghajlati szcenárióelemzést beépítette a stratégiai tervezésébe az átállási akciótervén keresztül. Ez a terv lehetővé teszi a vállalat számára, hogy felmérje az őt érintő kockázatokat, stressztesztnek vesse alá az értékláncát és a beruházási döntéseit, valamint felkészüljön a globális felmelegedés különböző lehetséges kimeneteleire.
A vállalatoknak azt is fel kell tárniuk, hogy az éghajlatváltozás hogyan lép kölcsönhatásba más kockázatokkal és ezek szerint kell tervezniük.
Az együttműködés fontossága
A járvány kezelése funkciókon átívelő együttműködést követelt meg. A kockázatkezelés már nem maradhat kizárólag a pénzügyi vagy jogi osztályok feladata.
Az integrált kockázatkezelés elengedhetetlen. Azáltal, hogy a klímakockázatokat beágyazta a vállalatirányításba és elősegítette a hagyományosan elkülönült csapatok közötti együttműködést, a Swiss Steel Group javította agilitását és rezilienciáját a gyorsuló környezeti és szabályozási nyomással szemben. A vállalat közös adatplatformokat és rendszeres részlegek közötti megbeszéléseket használ annak biztosítására, hogy a kockázati információk beépüljenek működésének minden területére.
A kockázatok folyamatos nyomon követése
A COVID rámutatott, hogy az eddigi kockázatkezelési modellek elégtelenek a mai volatilitáshoz. Az adatbázisokat legalább havonta frissíteni kell, a döntéshozatali időtávokat pedig le kell rövidíteni, hogy tükrözzék a változások ütemét. A folyamatos monitorozás segít mérsékelni a döntési fáradtságot és a stratégiai eltolódásokat, amelyek gyakoriak voltak a világjárvány idején.
A valósidejű adatok és a prediktív analitika ma már elengedhetetlenek és számos szoftver teszi ezt lehetővé. A GEA Group globális mérnöki cég integrálta az éghajlati kockázatok nyomon követését vállalati kockázatkezelési ciklusába, lehetővé téve a gyakori frissítéseket és a funkciókon átívelő döntéshozatalt. Ez magában foglalja az éghajlattal kapcsolatos pénzügyi hatások és működési kockázatok havi felülvizsgálatát, biztosítva, hogy az éghajlati szempontok beépüljenek a stratégiai tervezésbe és a beruházási döntésekbe.
A technológia és a mesterséges intelligencia
A mesterséges intelligencia hatékony eszközöket kínál az éghajlati kockázatok modellezésére, szcenárióelemzésre és az értéklánc optimalizálására. Képes hatalmas adathalmazokat feldolgozni és kimeneteleket szimulálni földrajzi területeken és időtávokon át. Azonban az MI csak annyira jó, amennyire a betáplált adatok. Az emberi felügyelet szintén elengedhetetlen.
Az elfogultságok vagy a hibás bemeneti adatok költséges következményekkel járhatnak, mint azt az iTutor Group Inc. 350 ezerdolláros bírsága is mutatja. A cég MI toborzási eszköze életkor és nem alapján diszkriminált.
A beszállítók
Az értéklánc rezilienciája kulcsfontosságú volt a COVID alatt, és továbbra is központi eleme az éghajlati alkalmazkodásnak. Azok a cégek, amelyek értékláncai magas kockázatú régiókban találhatók, diverzifikálják beszállítói bázisukat, hogy elkerüljék a sebezhető területektől való túlzott függést. Mind a Walmart, mind a Coca-Cola együttműködött beszállítóival a kulcsfontosságú nyersanyagok éghajlati kitettségének elemzése érdekében, és átszervezték ellátási láncaikat, hogy csökkentsék az éghajlatilag sebezhető beszállítóktól való függőségüket.
A beszállítói lehetőségek stressztesztelése éghajlati forgatókönyvek alapján segít biztosítani a folytonosságot és a költségstabilitást. Az erős beszállítói kapcsolatok és a földrajzi diverzifikáció kulcsfontosságúak a jövőbeli zavarok mérséklésében.
Az agilitás
A COVID alatt a leginkább reziliens vállalatok gyorsan tdutak alkalmazkodni. Megváltoztatták irányelveiket, termékeiket és működésüket, hogy megfeleljenek az új kihívásoknak. A klímakockázatok kezelésnek ugyanezt az elvet kell követnie. A kockázatok megértése lehetőségeket is feltár a nettó zéró gazdaságra való átállás során.
A Danone a dél-afrikai aszályok és áramszünetek jelentette működési fenyegetésekre egy mikrohálózatba és víz-újrahasznosító rendszerbe történő beruházással válaszolt, amivel évente 1 millió eurót takarított meg villamosenergia-költségeken és 112 millió eurónyi potenciális termeléskiesést került el.
A kockázatkezeléstől a rezilienciáig
A vállalkozásoknak alkalmazniuk kell a járvány tanulságait, hogy rezilienciát építsenek az elkövetkező időkre. Ez magában foglalja a szcenárióelemzés általánossá tételét, a folyamatos nyomon követésbe való befektetést, a részlegek közti együttműködést, a technológia felelős használatát, a beszállítók diverzifikálását és az agilitás kialakítását.
A reziliencia egy meghatározó képesség és megkockáztathatjuk, hogy versenyelőnyből higiénés tényezővé válik. Egy sorozatos válságokkal teli világban ez lehet a legértékesebb eszköz, amit egy vállalat felépíthet.
A COVID járvány hatásairól itt találod korábbi cikkeinket!
