Két Jelentés, Két Világ

Szinte egyidőben jelent meg az Európai Bizottság (EB) 2025-ös Klímapolitikai Eredményjelentése (Climate Action Progress Report, CAPR) és az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) 2025-ös Kibocsátási Jelentése (Emissions Gap Report, EGR).

A központi paradoxon számokban kifejezve a következő:

• Az Európai Unió (CAPR): 2024-ben 2,5%-kal csökkentette nettó üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátását 2023-hoz képest.
• A Világ (EGR): A globális ÜHG-kibocsátás 2024-ben 2,3%-kal nőtt, és elérte a rekordmagas 57,7 gigatonna CO₂ egyenértéket (CO₂e).

A CAPR jelentés is közöl globális adatot (az EDGAR adatbázisra hivatkozva), amely „csak” 53,2 Gt CO₂e globális kibocsátást említ 2024-re. A 4,5 GtCO₂e különbség nem hiba, hanem a globális kudarc egyik fő mozgatórugójára világít rá: a módszertani eltérésre. Az ENSZ jelentése könyvelési modelleket használ, amelyek sokkal részletesebben veszik számba a földhasználat-változásból (LULUCF), különösen a trópusi erdőirtásokból és tüzekből származó kibocsátásokat. Az EGR ki is emeli, hogy a 2024-es globális növekedés 53%-áért a LULUCF szektor volt a felelős, amit a dél-amerikai tüzek és az El Niño éghajlati jelenség fűtött. Az ENSZ magasabb globális száma azt jelzi, hogy a bolygó bioszférájának pusztítása gyorsabb, mint azt az EU által is hivatkozott adatbázis mutatja.

A CAPR 2025 fő megállapításai

A CAPR 2025 fő üzenete az, hogy az EU sínen van a 2030-as, legalább 55%-os nettó kibocsátáscsökkentési céljának elérése felé (az 1990-es bázishoz képest).

A jelentés központi érve a „szétválasztás” (decoupling) sikerének bizonyítása. 1990 óta az EU gazdasága (GDP) 71%-kal nőtt, miközben a teljes nettó ÜHG-kibocsátás 37,2%-kal csökkent. Ez nem csupán statisztika, hanem az EU központi politikai narratívája: a klímasemlegesség és a versenyképesség nem zárja ki egymást.

Az EU azonban csak akkor van célpályán, „…ha a tagállamok teljes mértékben végrehajtják a már elfogadott uniós szintű intézkedéseket és a Nemzeti Energia- és Klímaterveikben (NECP) foglaltakat”.

• A tagállamok legfrissebb tervei 1 százalékpontos rést mutatnak a célhoz képest.
• Csak a már létező intézkedéseken alapuló előrejelzések 8 százalékpontos hiányt mutatnak.

Az EU 2030-as sikere tehát azon múlik, hogy a tagállamok végrehajtják-e azokat a tervezett, de sok esetben még jogilag el nem fogadott politikákat, amelyeket ígértek. A cél elérése tehát nem a múltbeli sikerek tehetetlenségéből, hanem aktív, jövőbeli politikai cselekvésből fakad.

Az ETS és az energiaátmenet

A CAPR azonosítja a 2024-es, 2,5%-os csökkenés mögötti fő hajtóerőt: az energiaágazatot. Míg az EU teljes kibocsátása 2,5%-kal esett, addig az energiaszektor (áram, hő, finomítók) kibocsátása önmagában 8,6%-kal csökkent 2023-hoz képest. Ezen belül a villamosenergia-termelés kibocsátása még drámaibban, 10,7%-kal zuhant.

Ez a siker egy számszerűsíthető energiaforrás-váltás eredménye volt 2024-ben:

• A szén felhasználása az áramtermelésben 12%-kal esett vissza.
• A földgáz felhasználása 8%-kal csökkent.
• Ezzel párhuzamosan a megújulókból termelt villamos energia mennyisége 8%-kal nőtt (ezen belül a napenergia +19%-kal, a vízenergia +12%-kal bővült).
• A nukleáris energiából termelt áram mennyisége 5%-kal nőtt.

2024-ben a megújulók és a bioüzemanyagok lettek az EU villamosenergia-termelésének vezető forrásai, 47,2%-os részesedéssel.

A politikai eszköz ezen átalakulás mögött az EU Kibocsátás-kereskedelmi Rendszere (ETS). Az ETS által szabályozott ágazatok (erőművek, nagyipar, légi közlekedés) kibocsátása 2024 végére 50%-kal csökkent a 2005-ös szinthez képest. A rendszer 2024-ben közel 39 milliárd euró bevételt termelt a tagállamoknak és az uniós alapoknak amelyet az átmenet finanszírozására fordítanak.

Az ETS 50%-os sikere azonban egy belső egyensúlytalanságot is elfed. Míg a villamosenergia-szektor kibocsátása 10,7%-kal zuhant 2024-ben, addig a CAPR kimondja, hogy az ipari létesítmények kibocsátása mindössze 0,8%-kal csökkent. Sőt, egyes ágazatokban, mint a vegyipar, a kibocsátás 8,2%-kal nőtt is. Ez azt jelzi, hogy az EU klímapolitikája a „könnyű” feladatot (az áramtermelés szén-dioxid-mentesítését) sikeresen megoldja. A „nehéz” feladat, azaz a nehézipar (acél, cement, vegyipar) dekarbonizációja, még alig kezdődött el. Ezt a kihívást ismerik el az új stratégiák, mint a Clean Industrial Deal (Tiszta Ipari Megállapodás) és az Industrial Carbon Management Strategy (Ipari Szén-dioxid-kezelési Stratégia).

A Közös Tehermegosztási Rendelet (ESR) lemaradása

Az ESR rendszer foglalkozik az EU kibocsátásának mintegy 66%-ával. Ide tartoznak a politikailag legérzékenyebb, diffúz szektorok: a közlekedés, az épületek, a mezőgazdaság és a hulladékgazdálkodás. Míg az ETS (-50% 2005 óta) szárnyal, addig az ESR-szektorok kibocsátása 2024-ben „hasonló szinten maradt”, mint 2023-ban.

A 2030-ra kitűzött -40%-os (2005-höz képest) ESR-cél eléréséhez a jelenlegi tagállami tervek alapján 2 és 9 százalékpont közötti hiány vetíthető előre. Az éghajlat-politika ezek alapján kettősséget mutat: egy sikeres, központosított, piaci alapú rendszert (ETS) és egy akadozó, decentralizált, nemzeti felelősségen alapuló rendszert (ESR).

A Közlekedés

2024-ben a belföldi közlekedés kibocsátása 0,7%-kal, a nemzetközi tengeri és légi közlekedésé pedig 3,0%-kal nőtt. A közlekedés mára Európa legnagyobb ágazati kibocsátójává vált. Bár az EU kiterjesztette az ETS-t a tengeri szállításra, és bevezeti a különálló ETS2 rendszert a közúti közlekedésre és az épületekre, ezek hatása még nem érezhető. Az új Szociális Klímaalap (Social Climate Fund) létrehozása éppen azt a politikai célt szolgálja, hogy az ETS2 elkerülhetetlenül magasabb üzemanyagárai által okozott társadalmi terheket enyhítse.

A LULUCF szén-dioxid-nyelő „törékenysége”

Ez a legriasztóbb belső kihívás. Az EU nettó klímasemlegességi terve nagymértékben támaszkodik a földhasználati szektor (LULUCF) – vagyis az erdők, mezőgazdasági területek és talajok – szén-dioxid-elnyelő képességére. A CAPR szerint azonban ez a képesség törékeny és aggasztó sebességgel csökkent az elmúlt évtizedben.

Egyrészt a megnövekedett fakitermelés és a lassabb erdőnövekedés, másrészt maga az éghajlatváltozás tehető felelőssé. Az egyre gyakoribb és súlyosabb erdőtüzek, aszályok és kártevő-járványok csökkentik az európai erdők szénelnyelő képességét. A 2030-as LULUCF cél (kb. -310 millió tonna CO₂e) és a jelenlegi tagállami előrejelzések között 40-55 millió tonnás szakadék tátong.

Az EU 2035-ös ambíciója a világ tétlenségének tükrében

Az ENSZ Kibocsátási Jelentését korábbi cikkünkben külön elemeztük, most összevetjük az EU Klímapolitikai Eredményjelentésével.

A Párizsi Megállapodás értelmében 2025 a 2035-re szóló új nemzeti vállalások (NDC-k) benyújtásának éve. A két jelentés ezen a ponton mutatja a legélesebb kontrasztot.

• Az EU Ambíciója (CAPR): Az EU benyújtotta NDC-jét a COP30-ra. A vállalás: 66,25% és 72,5% közötti nettó kibocsátáscsökkentés 2035-re (az 1990-es szinthez képest). Ez egy ambiciózus, a tudományos konszenzussal összhangban lévő cél.
• A Globális Emissziós Jelentés (EGR): A 2025. szeptember 30-ig benyújtott új NDC-k (amelyek a globális kibocsátás 63%-át fedik le) nem növelték érdemben a léptéket.

• Ezek az új vállalások együttesen mindössze kb. 12%-os csökkentést eredményeznének 2035-re (a 2019-es szinthez képest).
• A 1,5 °C-os pálya eléréséhez, még túllövéssel is 55%-os globális csökkentés lenne szükséges 2035-re (2019-hez képest).

A helyzetet tovább rontja, hogy az EGR jelentés már előre számol az „Egyesült Államok közelgő kilépésével a Párizsi Egyezményből”. Ez a kilépés önmagában 0,1°C-nyi „haladást” töröl el a globális hőmérsékleti előrejelzésekből. A 2035-ös 1,5 °C-os pályához szükséges 23 Gt CO₂e szakadék az USA NDC-jének kiesésével azonnal 25 Gt CO₂e-re nő.

2. Táblázat: A 2035-ös Éghajlati Szakadék – EU vs. Globális Valóság

	2035-ös Cél / Pálya	Státusz / Eredmény
Európai Unió (EU)	-66,25% – 72,5% (1990-hez képest)	Ambiciózus, a tudományos összhangban.
Globális Vállalások (NDC-k)	~ -12% (2019-hez képest)	Teljesen elégtelen, érdemben semmi újat nem hozott.
Globális Szükséglet (1.5°C)	-55% (2019-hez képest)	A tudományos minimum a túllövéses pályához.
Eredmény (2035-ös Szakadék)	N/A	23-25 Gt CO2e szakadék a 1,5°C-os pályához.

EU – „Zöld sziget” egy lángoló bolygón?

A globális kudarc, amelyet az EGR (globális +2,3%-os növekedés) dokumentál, közvetlen oka azoknak a fizikai katasztrófáknak, amelyekre az Európai Unió reagálni kényszerül.

A CAPR részletesen taglalja a 2024-es év pusztításait: rekordhőmérsékletek, súlyos erdőtüzek (Görögország, Portugália), a „Storm Boris” által okozott közép-európai áradások, és a katasztrofális októberi áradások Spanyolországban, amelyek becsült kára meghaladta a 10 milliárd eurót. Az EU hiába csökkenti a kibocsátásait 2,5%-kal, ha a globális kibocsátás 2,3%-kal nő.

Az EU klímapolitikájában egyértelmű stratégiai váltás látható. A CAPR új hívószavai a „resilience by design” (tervezett ellenállóképesség) és az adaptáció. Ez annak a felismerése, hogy a globális kibocsátáscsökkentési erőfeszítések kudarca miatt az EU már nem tudja megelőzni az éghajlati hatásokat, csak menedzselni azokat.

Az EGR jelentés azonban egyidejűleg közli velünk, hogy az EU sikere önmagában elégtelen a globális katasztrófa megállításához. A harc, amelyet az EU a belső kibocsátása ellen vív, sikeresnek mondható, de a háború, amelyet a globális éghajlatváltozás ellen vívunk, jelenleg vesztésre áll.