Az SDG-k helyzete – SDG 14: Élet a víz alatt

Az emberiség történetében az óceánok mindig is a végtelenség szimbólumai voltak. 2025-re azonban ez a kép drámaian megváltozott. Az óceánok ma már nem a korlátlan lehetőségeket jelentik, hanem a korlátos tűróképesség és a globális ökológiai összeomlás veszélyének áldozatává váltak. Ahogy a Nizzai Nyilatkozat is fogalmaz: „Az óceán alapvető fontosságú az életünk és a jövőnk szempontjából, és mély aggodalommal tölt el bennünket a globális vészhelyzet, amellyel szembe kell néznie”.

2025

• Az SDG 14.1 alcél (tengeri szennyezés megelőzése és csökkentése) eredeti céldátuma 2025 volt. Ennek az évnek a végére kellett volna a világnak felmutatnia a szennyezés jelentős csökkenését.
• A Harmadik ENSZ Óceánkonferencia (UNOC3) Nizzában lehetőséget teremtett a politikai akarat újbóli mozgósítására a 2017-es New York-i és a 2022-es lisszaboni konferenciák után.
• Az éghajlatváltozás, a biodiverzitás csökkenése és a szennyezés együttes hatása 2025-re soha nem látott nyomást helyezett a tengeri ökoszisztémákra. A felmelegedő vizek, az oxigénhiányos zónák terjedése és a mikroműanyagok jelenléte már nem elszigetelt problémák, hanem egy rendszerszintű összeomlás tünetei.

UNOC3

A 2025. június 9. és 13. között Nizzában megrendezett Harmadik ENSZ Óceánkonferencia a globális óceándiplomácia csúcseseménye volt. A Franciaország és Costa Rica által közösen szervezett eseményen több mint 15 ezren, köztük 60 állam- és kormányfő vett részt.

Eredmények és kompromisszumok

1. A Globális Vészhelyzet Elismerése: A dokumentum talán legerősebb mondata a jelenlegi helyzet őszinte értékelése: „Mélyen riaszt bennünket a globális vészhelyzet, amellyel az óceán szembesül… A cselekvés nem halad a szükséges sebességgel vagy léptékben.” – Ez a nyílt beismerés fontos alapot teremt a jövőbeni radikálisabb lépésekhez.
2. Klíma és Óceán Összekapcsolása: A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az óceánok védelme elengedhetetlen az éghajlatváltozás mérsékléséhez. Ez a pont megerősíti az UNFCCC és a Párizsi Megállapodás céljait, különösen a 1,5°C-os felmelegedési korlát betartását, mint az óceánok túlélésének feltételét.
3. Tudományos Alapok és Helyi Tudás: Kiemelt szerepet kapott a döntéshozatal tudományos megalapozása (Science-Policy Interface), valamint az őslakos népek és helyi közösségek tudásának integrálása. A nyilatkozat elismeri, hogy a nők, a fiatalok és a sebezhető csoportok bevonása nélkül a fenntarthatóság nem érhető el.

A civil szféra és a tudományos közösség képviselői (pl. a World Animal Protection, WRI) rámutattak a nyilatkozat hiányosságaira is:

• Hiányzó konkrétumok a káros halászat ellen: Bár a dokumentum elítéli az illegális halászatot, nem tartalmaz határozott fellépést a legpusztítóbb ipari módszerek, például a fenékvonóhálós halászat betiltására vagy korlátozására.
• Mélytengeri Bányászat: A nyilatkozat nem szólít fel kifejezetten moratóriumra, annak ellenére, hogy a tudományos konszenzus egyre inkább sürgeti azt.
• Víz alatti zajszennyezés: A hajózás és ipari tevékenységek okozta zajszennyezés, amely súlyosan károsítja a tengeri emlősöket, csak minimális említést kapott.

A tengeri szennyezés

Az SDG 14.1 volt az első olyan célkitűzés az SDG 14-en belül, amelynek határideje lejárt. A 2025-ös adatok és események azonban azt mutatják, hogy a világ nem teljesítette ezt a célt, sőt, bizonyos területeken a helyzet romlott.

A globális műanyagszerződés

A Nagy Ambíciójú Koalíció (High Ambition Coalition – HAC):

• Tagok: Norvégia, Ruanda, az Európai Unió tagállamai, Kanada, Peru, és számos szigetország.
• Álláspont: A probléma gyökerét a műanyagtermelés korlátlan növekedésében látják. Kötelező erejű globális célokat követelnek a primer műanyagpolimerek gyártásának csökkentésére, a veszélyes vegyi anyagok betiltására és a termékek újratervezésére. Érvük szerint az újrahasznosítás önmagában nem oldja meg a válságot, mivel a termelés volumene túl gyorsan nő.
• Stratégia: Támogatják a többségi szavazással történő döntéshozatalt, hogy elkerüljék a vétókat.

A Hasonló Gondolkodású Csoport (Like-Minded Group – LMG):

• Tagok: Szaúd-Arábia, Oroszország, Irán, Kína és más petrolkémiai érdekeltségű államok.
• Álláspont: Határozottan elutasítanak minden termelési korlátot vagy kötelező globális szabványt. Szerintük a szerződésnek kizárólag a hulladékgazdálkodásra kellene fókuszálnia, és nemzeti cselekvési tervekre kellene épülnie, önkéntes alapon. A műanyagot alapvető fontosságú anyagnak tekintik a gazdasági fejlődéshez.
• Stratégia: Ragaszkodnak az egyhangúsághoz, ami a gyakorlatban vétójogot biztosít számukra a szigorúbb intézkedésekkel szemben.

A kudarc oka, hogy a HAC országok nem voltak hajlandók elfogadni egy olyan szerződést, ami nem kezeli a termelést, míg az LMG országok gazdasági érdekeik védelmében blokkolták a haladást. A tárgyalások folytatását 2026 elejére halasztották, ami azt jelenti, hogy 2025-ben, a céldátum évében, a világ jogi keret nélkül maradt a műanyagválság kezelésére.

Tápanyagszennyezés és eutrofizáció

Míg a műanyag vizuálisan sokkoló, a tápanyagszennyezés (nitrogén és foszfor) ökológiai hatása legalább annyira pusztító. A 2025-ös jelentések megerősítik, hogy a part menti eutrofizáció mértéke globálisan továbbra is meghaladja a 2000-2004-es bázisidőszak szintjét.

A mezőgazdasági műtrágyák kimosódása és a kezeletlen szennyvíz a tengerbe jutva algavirágzást okoz. Amikor az algák elpusztulnak és lebomlanak, a folyamat oxigént von el a vízből, hipoxiás zónákat hozva létre. Ezeken a területeken a tengeri élet, különösen a helyhez kötött szervezetek, elpusztulnak.

• A 2025-ös adatok szerint az eutrofizáció nemcsak a fejlett ipari régiókban, hanem a fejlődő országok gyorsan urbanizálódó partvidékein is növekszik.
• A Nizzai Nyilatkozat hangsúlyozza a „forrástól a tengerig” megközelítést, amely a vízgyűjtő területek integrált kezelését szorgalmazza, de a mezőgazdasági lobby ereje és a szennyvízkezelési infrastruktúra hiánya sok helyen gátolja a gyors javulást.

Biodiverzitás

A World Federation for Animals és más szervezetek elemzései alapján a jelenlegi helyzet:

• A globális óceán mindössze 8,3%-a áll valamilyen szintű védelem alatt.
• Ennél is riasztóbb, hogy csupán 2,8%-a tekinthető „hatékonyan védettnek”, ahol a káros tevékenységek (pl. ipari halászat) valóban tiltottak.

A „papírparkok” jelensége, ahol a védett terület csak a térképen létezik, de a gyakorlatban nincs ellenőrzés, továbbra is az egyik legnagyobb kihívás. A Nizzai Nyilatkozat ezért nemcsak a területi növekedést, hanem a hatékony kezelést is hangsúlyozza.

A jelentések kiemelnek pozitív példákat is a Kulcsfontosságú Biodiverzitási Területek (Key Biodiversity Areas – KBA) védelmében:

• Redonda-sziget (Antigua és Barbuda): Egy korábban „holdbéli tájnak” tűnő sziget ökoszisztémájának sikeres helyreállítása és védetté nyilvánítása, amely példaként szolgál a helyreállítás (restoration) erejére.
• Globális Trend: A KBA-k védett területek általi lefedettsége az elmúlt negyedszázadban ~25%-ról ~44%-ra nőtt világszerte. Ez jelentős előrelépés, de – ahogy a jelentés fogalmaz – a pohár még mindig csak félig tele van.

Fenntartható halászat és élelmezésbiztonság

A FAO „State of World Fisheries and Aquaculture” (SOFIA) 2024/2025-ös jelentése az akvakultúra kérdéskörét dolgozza fel.

• Teljes termelés: 223,2 millió tonna (2022-es bázis).
• Akvakultúra: A vízi állatok termelésében először haladta meg a vadon fogott mennyiséget, elérve a 94,4 millió tonnát (a teljes mennyiség 51%-át).
• Emberi fogyasztás: Az emberi fogyasztásra szánt vízi élelmiszerek 57%-a már tenyésztésből származik.

Ez a „Kék Átalakulás” kettős hatású. Egyrészt csökkentheti a vadon élő állományokra nehezedő nyomást, másrészt az intenzív akvakultúra új környezeti kockázatokat teremt (betegségek, tápanyagszennyezés, vadhalak felhasználása takarmányként). A FAO stratégiája ezért a fenntartható intenzifikálásra fókuszál.

A vadonélő állományok

Miközben a tenyésztés nő, a vadonélő halállományok helyzete aggasztóan romlik. Az SDG 14.4.1 indikátor adatai szerint:

• A biológiailag fenntartható szinten lévő állományok aránya az 1974-es 90%-ról 2021-re 64,5%-ra csökkent.
• A csökkenő tendencia folytatódik. Ez azt jelenti, hogy a globális halállományok több mint egyharmada túlhalászott.
• Hatalmas különbségek vannak a régiók között. Míg az Északkelet-Csendes-óceánban (pl. Alaszka, Kanada) a fenntarthatóság 92,7%, addig a Földközi-tenger és a Fekete-tenger térségében, valamint Délkelet-Ázsiában a helyzet kritikus (egyes helyeken csak 35% fenntartható).

Az Antarktisz körüli mélytengeri halállományok 100%-a fenntarthatóan kezelt, ami bizonyítja, hogy szigorú nemzetközi felügyelettel (CCAMLR) lehetséges a fenntarthatóság.

A túlhalászat és a kis halászok

Az SDG 14.6 cél a túlhalászatot ösztönző állami támogatások betiltását írja elő. A WTO Halászati Támogatásokról szóló Megállapodása (Fisheries Subsidies Agreement) elfogadásra került, de a teljes körű végrehajtás 2025-ben még folyamatban van. A Nizzai Nyilatkozat sürgeti a ratifikációt.

Az SDG 14.b cél (kis halászok piacra jutása) egyike azon kevés céloknak, ahol pozitív elmozdulás látható, bár az adatszolgáltató országok száma alacsony, ami torzíthatja a képet.

Mélytengeri bányászat

A Nizzai Óceánkonferencia idejére drámaian megnőtt azon országok száma, amelyek hivatalosan ellenzik a bányászat megkezdését megfelelő tudományos ismeretek hiányában.

• 2025 júniusára 37-re emelkedett azon államok száma, amelyek elővigyázatossági szünetet (precautionary pause), moratóriumot vagy tilalmat követelnek.
• Az Egyesült Királyság, Mexikó, Peru, Románia, Málta és több csendes-óceáni szigetállam csatlakozott a tiltakozókhoz.
• Emmanuel Macron elnök a konferencia házigazdájaként megismételte felhívását a mélytengeri bányászat teljes nemzetközi tilalmára

Az óceánok elsavasodása

Az óceán elnyeli az emberi eredetű szén-dioxid-kibocsátás kb. 25%-át, ami kémiai reakciók révén csökkenti a tengervíz pH-értékét, savassá téve a vizet.

• Az ipari forradalom előtti időkhöz képest az óceánok savassága kb. 30%-kal nőtt.
• A globális átlagos felszíni tengervíz pH-ja az 1985-ös 8,11 értékről 2024-re 8,04-re csökkent. Bár ez a szám kicsinek tűnhet, a pH-skála logaritmikus, így ez jelentős változást takar.
• A savasabb vízben a mészvázas élőlények (korallok, kagylók, egyes planktonok) nehezebben tudják kiválasztani a mészvázat, vagy az feloldódik. Ez az egész tengeri táplálékláncot veszélyezteti.

A Nizzai Nyilatkozat kiemelt figyelmet fordított erre a problémára, és szorgalmazta a tudományos együttműködés fokozását a monitoring terén (SDG 14.3.1 indikátor), mivel sok régióban (pl. Afrika partjai, nyílt óceán) még mindig hiányoznak a hosszú távú mérési adatok.

Élenjárók és lemaradók

A globális SDG Index rangsorában:

1. Finnország (87.02 pont): Bár elsősorban más célokban erős, a balti-tengeri környezetvédelemben és a vízi technológiákban vezető szerepet tölt be.
2. Svédország (85.74 pont)
3. Dánia (85.26 pont)

A lista végén található országok, mint Mianmar (63.56 pont) vagy Venezuela (63.81 pont), gyakran súlyos belpolitikai problémákkal küzdenek, amelyek lehetetlenné teszik a hatékony tengeri erőforrás-gazdálkodást.

Magyarország helyzete

Magyarország, mint tengerparttal nem rendelkező ország, a 2025-ös SDG Indexen az előkelő 21. helyen áll 80.4 ponttal.

Hogyan kapcsolódik egy tengerpart nélküli ország az SDG 14-hez?

1. A Duna és a Tisza vízgyűjtő területeként Magyarország felelős a Fekete-tengerbe jutó műanyag- és tápanyagszennyezés egy részéért. A hazai vízminőség-védelem és szennyvízkezelés közvetlen hatással van az SDG 14.1 célra.
2. A „tengeri biodiverzitást fenyegető import” indikátor azt méri, hogy az ország fogyasztása (pl. importált tengeri hal) milyen nyomást gyakorol a globális ökoszisztémákra.

Magyarország teljesítménye az általános SDG célokban relatíve erősnek bizonyul, de a fenntartható fogyasztás és a határokon átnyúló szennyezés terén (SDG 12 és 14 kapcsolódása) vannak kihívások.

Ocean literacy

• A jelentések rámutatnak, hogy bár az óceán a bolygó 70%-át fedi le, a nemzeti kutatási költségvetéseknek átlagosan csak 1,1%-át fordítják óceántudományra. Ez az arány drasztikusan alacsony a probléma súlyához képest.
• Az ENSZ Óceántudományi Évtizede (2021-2030) keretében számos új program indult, de a források mobilizálása lassú.
• A JPI Oceans és az UNESCO erőfeszítései ellenére az „óceán-műveltség” (ocean literacy), azaz annak megértése, hogy az óceán hogyan hat ránk és mi hogyan hatunk az óceánra, még mindig nem része szisztematikusan a nemzeti tanterveknek. A Nizzai Akciótervbe a közösség nyomására került be ez a téma.

Kilátások 2030-ig

Pozitívumok:

• A politikai figyelem (UNOC3) és az önkéntes vállalások volumene növekszik.
• A nemzetközi jogi keretek (BBNJ, WTO) lassan, de formálódnak.
• A mélytengeri bányászat elleni civil és állami ellenállás hatékonyan lassítja a potenciálisan pusztító új iparágat.
• Az akvakultúra technológiai fejlődése ígéretes az élelmezésbiztonság szempontjából.

Negatívumok:

• A legfontosabb ökológiai mutatók (halállományok fenntarthatósága, óceánsavanyodás, szennyezés) romlanak.
• A globális műanyagszerződés elakadása súlyos kudarc.
• A finanszírozás mértéke messze elmarad az igényektől (az SDG 14 a legkevésbé finanszírozott cél).

Mit tehetünk?

1. A BBNJ Egyezmény mielőbbi hatályba léptetése elengedhetetlen a nyílt tengeri védett területek kijelöléséhez.
2. A műanyagszerződés tárgyalásain át kell térni a többségi döntéshozatalra, különben a legkisebb közös többszörös elve fog érvényesülni.
3. A káros halászati támogatások dollármilliárdjait át kell csoportosítani a fenntartható halászat és a tengeri védelem finanszírozására.
4. Az SDG 14-et nem izolált „környezetvédelmi ügyként”, hanem gazdasági és biztonsági kérdésként kell kezelni a nemzeti költségvetésekben.

A következő öt év kérdése nem az, hogy tudjuk-e, mit kell tenni, hanem hogy hajlandóak vagyunk-e megtenni azt a rövid távú gazdasági érdekekkel szemben.

Az SDG-k helyzete sorozat eddig megjelent cikkei:

• SDG 1: A szegénység felszámolása
• SDG 2: Az éhezés megszüntetése
• SDG 3: Egészség és jóllét
• SDG 4: Minőségi oktatás
• SDG 5: Nemek közötti egyenlőség
• SDG 6: Tiszta víz és alapvető köztisztaság
• SDG 7: Megfizethető és tiszta energia
• SDG 8: Tisztességes munka és gazdasági növekedés
• SDG 9: Ipar, Innováció és Infrastruktúra
• SDG 10: Egyenlőtlenségek csökkentése
• SDG 11: Fenntartható városok és közösségek
• SDG 12: Felelős fogyasztás és termelés
• SDG 13: Fellépés az éghajlatváltozás ellen