Az SDG-k helyzete – SDG 17: Partnerség a célok eléréséért

Cikksorozatunk következő, egyben záró részében az ENSZ tizenhetedik Fenntartható Fejlődési Célját – „Partnerség a célok eléréséért” – és a kapcsolódó alcélok teljesülését vizsgáljuk meg.

Általános problémák a cél teljesülése kapcsán a Fenntartható Fejlődési Célok 2025. évi riportja alapján:
• Az alacsony és közepes jövedelmű országok (LMIC-k) 2023-ban rekordmagas, 1,4 billió dolláros adósságszolgálati költségekkel szembesültek, amelyeket tovább súlyosbított az évi 4 billió dolláros beruházási hiány. Ez jelentősen korlátozta a fenntartható fejlődési célok (SDG-k) megvalósítását. Bár a hivatalos és magánkézből érkező pénzügyi források növekedtek, a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) öt év folyamatos bővülés után 7,1%-kal csökkent, és 2025-ig további visszaesések várhatók.
• A fejlődő országok részesedése a globális áruexportból 2015 óta stagnál, miközben a legkevésbé fejlett országok (LDC-k) mindössze 1,1%-ot képviselnek – jóval elmaradva az SDG azon céljától, hogy 2020-ra megduplázzák részesedésüket.
• Az információs és kommunikációs technológiákhoz való hozzáférés folyamatosan bővül, ugyanakkor a digitális szakadék továbbra is jelentős, különösen az alacsonyabb jövedelmű régiókban. Bár az adat­infrastruktúrák és a nemzeti statisztikai kapacitások javultak, sok ország még mindig nem rendelkezik fenntartható finanszírozással az egyre növekvő igények kielégítéséhez szükséges adatgyűjtés és -előállítás támogatására.
• Az előrehaladás felgyorsításához megújított nemzetközi együttműködésre van szükség a beruházási rés áthidalására, innovatív finanszírozási megoldásokra az adósságterhek csökkentésére, célzott digitális infrastruktúra-fejlesztési támogatásra, valamint a statisztikai kapacitások megerősítésére az SDG-k hatékonyabb nyomon követése és megvalósítása érdekében.

Mielőtt belecsapunk az értékelésbe, nézzük meg milyen alcélok mentén kellene haladnia a világban, hogy 2030-ig megvalósuljon a fő cél, azaz a végrehajtás eszközeinek megerősítése és a fenntartható fejlődés megteremtéséhez szükséges globális partnerség újjáélesztése.

A partnerség a célok eléréséért célhoz kapcsolódó alcélok:

PÉNZÜGYEK
17.1 Megerősítjük a nemzeti szintű erőforrás-mozgósítást – többek között a fejlődő országok számára nyújtott nemzetközi támogatással –, hogy növeljük az adó- és más bevételek beszedését végző nemzeti eszköztárat és szakértelmet.

17.2 A fejlett országok teljes mértékben eleget tesznek a hivatalos fejlesztési támogatásokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásaiknak, többek között néhány fejlett ország azon vállalásának, hogy nemzeti jövedelmük 0,7%-át hivatalos fejlesztési támogatásra (ODA) fordítják, ezen belül 0,15-0,20 százalékot a legkevésbé fejlett országoknak juttatva. Felhívjuk a hivatalos fejlesztési támogatást nyújtó országokat, tűzzék ki célul, hogy nemzeti összjövedelmük (GNI) 0,20 százalékát a legkevésbé fejlett országoknak juttatják.

17.3 Különféle forrásokból származó további pénzügyi erőforrásokat mozgósítunk a fejlődő országok részére.

17.4 Segítjük a fejlődő országokat a hosszú távú adósság-fenntarthatóság megvalósításában olyan összehangolt politikákkal, amelyek az adott szükségletek szerint az adósságfinanszírozást, adósságcsökkentést, adósság-átütemezést célozzák, továbbá kezeljük a súlyosan eladósodott szegény országok külső adósságát az adósságtörlesztés okozta gondok csökkentése érdekében.

17.5 A legkevésbé fejlett országok számára a befektetéseket ösztönző rendszereket létesítünk, illetve működtetünk.

TECHNOLÓGIA
17.6. Fokozzuk a tudománnyal, technológiával és innovációval kapcsolatos, az azokhoz való hozzáférést célzó Észak–Dél, Dél–Dél, és háromoldalú regionális és nemzetközi együttműködést; továbbá fokozzuk a tudás kölcsönösen elfogadott feltételek között megvalósuló megosztását, különösen az ENSZ szintjén, többek között a már létező mechanizmusok jobb összehangolásával, illetve egy globális technológia-közvetítő mechanizmus révén.

17.7 Elősegítjük, hogy a fejlődő országokban kedvező feltételekkel valósuljon meg a környezetbarát technológiák fejlesztése, átadása, megismertetése és elterjesztése, beleértve a kölcsönös megállapodás alapján adott koncessziós és más kedvezményes feltételeket.

17.8 2017-re teljes mértékben működőképessé tesszük a legkevésbé fejlett országoknak szánt technológiabankot, valamint a tudomány, technológia és innováció oktató-továbbképző rendszerét, továbbá fokozzuk ezen országokban a kiszolgáló alaptechnológiák használatát, különösen az információs és kommunikációs technológiákét.

OKTATÁS-KÉPZÉS
17.9 Növeljük a fejlődő országokban folyó hatékony és célzott oktatáshoz és képzéshez nyújtott nemzetközi támogatást, beleértve az Észak–Dél, Dél–Dél, valamint a háromoldalú együttműködést, ezzel támogatva a Fenntartható Fejlődési Célok teljes körű megvalósítását célzó nemzeti szintű terveket.

KERESKEDELEM
17.10 Elősegítjük egy a Kereskedelmi Világszervezet alatt működő, mindenkire kiterjedő, szabályszerű, nyílt, minden megkülönböztetéstől mentes, méltányos többoldalú kereskedelmi rendszer működését, többek között a dohai tárgyalási forduló befejezésével.

17.11 Jelentős mértékben megnöveljük a fejlődő országok kivitelét, elsősorban azzal a szándékkal, hogy a legkevésbé fejlett országok globális exportban való részesedését 2020-ig megkétszerezzük.

17.12. Elérjük valamennyi legkevésbé fejlett ország vámmentes és kvótamentes, tartós piacra jutását, időben, a Kereskedelmi Világszervezet határozataival egyező módon, többek közt annak biztosításával, hogy a legkevésbé fejlett országokból származó behozatalra vonatkozó preferenciális származási szabályok átláthatók és egyszerűek legyenek és járuljanak hozzá a piacra jutás megkönnyítéséhez.

RENDSZERSZINTŰ KÉRDÉSEK
Politikák és intézmények összehangolása
17.13 Fokozzuk a globális makroökonómiai stabilitást, többek között a politikák egyeztetésével és összehangolásával.

17.14 Erősítjük és kiterjesztjük a politikák egyeztetését a fenntartható fejlesztés érdekében.

17.15 Tiszteletben tartjuk az egyes országok politikai mozgásterét és vezető szerepét a nyomor felszámolását és a fenntartható fejlesztést célzó politikáik kialakításában és végrehajtásában.

Az érdekcsoportok együttműködése
17.16 Fokozzuk a Globális Együttműködést a Fenntartható Fejlesztésért, kiegészítve olyan, többféle érdekcsoportból álló társulásokkal melyek mozgósítják és megosztják a tudást, szakértelmet, technológiát és a pénzügyi erőforrásokat, így támogatva minden országot, legfőképpen a fejlődő országokat a Fenntartható Fejlesztési Célok elérésében.

17.17 Ösztönözzük és elősegítjük a közszféra, köz- és magánszféra, illetve civil társadalom szereplői között a hatékony partnerséget, az ilyen együttműködések tapasztalataira építve, stratégiáikból merítve.

Adatok, ellenőrzés, elszámoltathatóság
17.18 2020-ig fokozzuk a fejlődő országoknak, ezen belül a legkevésbé fejlett országoknak és a fejlődő kis szigetországoknak nyújtott oktatási-képzési támogatást, hogy számottevőn megnöveljük a minőségi, naprakész és megbízható, jövedelem, nem, kor, faj, etnikai, bevándorlói státusz, fogyatékosság és földrajzi helyzet, és más, nemzeti vonatkozású jellemző szerinti bontásban megadott statisztikai adatok mennyiségét és rendelkezésre állását.

17.19 2030-ig a meglévő kezdeményezésekre építve fejlesztünk ki olyan módszereket a fejlesztés fenntarthatóságának mérésére, amelyek kiegészítik a bruttó hazai terméket (GDP-t), és a fejlődő országokban támogatják a statisztikai kapacitások bővítését.

Globális kitekintés

Az alacsony és közepes jövedelmű országok adósságszolgálati költségei rekordmagas, 1,4 billió dollárt értek el

Az alacsony és közepes jövedelmű országok (LMIC-k) teljes adósságszolgálati költségei – a tőke- és kamatfizetéseket együttvéve – 2023-ban elérték a rekordnak számító 1,4 billió dollárt. Az adósságszolgálati kifizetések növekedése közvetlen következménye az elmúlt évtizedben gyors ütemben felhalmozódó külső adósságnak, a két évtizede nem látott szintre emelkedő kamatlábaknak, valamint a helyi valuták leértékelődésének az erős amerikai dollárral szemben. Ez az összeg jelentősen meghaladja a pandémia előtti szinteket.

2023-ban az LMIC-k bruttó nemzeti jövedelmük (GNI) 3,7%-át fordították adósságszolgálatra, ami tovább feszítette az eleve szűkös erőforrásokat, és kevesebb mozgásteret hagyott az egészségügyi, oktatási és infrastrukturális beruházások számára. A tőketörlesztések közel 1%-kal, 950,9 milliárd dollárra emelkedtek, míg a kamatfizetések 37,1%-kal ugrottak meg, elérve a 405,3 milliárd dollárt – mindkettő történelmi csúcs.

Ennek következtében az adósságszolgálat exporthoz viszonyított aránya 2023-ban 1,6 százalékponttal romlott, és az LMIC-k esetében 14,7%-ra nőtt. Az állami és állami garanciával biztosított adósságok törlesztésének exportbevételekhez viszonyított aránya 2023-ban 4,4%-ra emelkedett, miután két éven át csökkent, és 2022-ben 4,3%-on állt.

A fejlődő országok részesedése a globális kereskedelemből 2015 óta stagnál

A kereskedelem akkor tudja előmozdítani a fenntartható fejlődést, ha a globális piacokon való részvétel igazságos és kiegyensúlyozott. A 2000-es évek elején és a 2010-es években tapasztalt folyamatos növekedést követően a fejlődő régiók áruexportjának globális részesedése 2015 óta stagnál.

A 2023-as globális exporton belül Európa és Észak-Amerika részesedése közel a felét tette ki, míg Kelet- és Délkelet-Ázsia csaknem egyharmadot. A többi régió hozzájárulása alacsony maradt, 1,7 és 7,5% között. A kis szigetállamok (SIDS) részesedése enyhén csökkent: a 2015-ös 2,4%-ról 2023-ra 2,3%-ra. A szárazfölddel elzárt fejlődő országok (LLDC-k) és a legkevésbé fejlett országok (LDC-k) csak minimális növekedést értek el, részesedésük mindössze 1,2%, illetve 1,1% volt.

Ez jelentősen elmarad a fenntartható fejlődési célok (SDG-k) azon kitűzéseitől, amelyek szerint érdemben növelni kellene a fejlődő országok exportját, valamint 2020-ra meg kellett volna duplázni az LDC-k exportból való részesedését. Mind az LLDC-k, mind az LDC-k 2015 óta tartósan negatív kereskedelmi mérleget mutatnak.

Az áruexporttal szemben a fejlődő régiók nehezen tudták növelni részesedésüket a globális szolgáltatáskereskedelemben. 2023-ban a fejlett régiók dominálták a szolgáltatásexportot 70%-os aránnyal, míg a fejlődő régiók 30%-kal járultak hozzá, ezen belül a fejlődő Ázsia képviselte a legnagyobb részt, 25%-ot.

A hivatalos fejlesztési támogatás 2024-ben csökkent, öt egymást követő év növekedés után

2024-ben a Fejlesztési Támogatási Bizottság (DAC) tagországai által nyújtott hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) támogatási egyenértéken számolva 212,1 milliárd dollárt tett ki, ami a DAC-tagok együttes bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 0,33%-át jelenti. Ez reálértéken 7,1%-os visszaesést jelentett 2023-hoz képest, és az első csökkenés volt öt egymást követő év növekedése után.

A visszaesést elsősorban a nemzetközi szervezeteknek nyújtott hozzájárulások csökkentése, az Ukrajnának szánt támogatások mérséklése, a humanitárius segélyek visszafogása, valamint az adományozó országokban a menekültek befogadásával kapcsolatos kiadások csökkenése okozta. A nettó ODA-áramlások 2024-ben 209,8 milliárd dollárt értek el, ami reálértéken 9,3%-os csökkenést jelent 2023-hoz képest.

2019 és 2023 között az ODA reálértéken 33%-kal nőtt, mivel a legtöbb DAC-tagország bővítette segélyezési költségvetését annak érdekében, hogy támogassa a fejlődő országokat az egymást követő globális válságok – a COVID–19 világjárvány és Oroszország Ukrajna elleni háborúja – kezelésében. A 2024-es csökkenés ellenére az ODA szintje továbbra is 23%-kal meghaladta a 2019-es értéket.

Ugyanakkor a csökkenő tendencia várhatóan folytatódik. Egy friss felmérés és a rendelkezésre álló információk szerint 2024 és 2025 között az ODA további 9–17%-kal eshet vissza, mivel több adományozó ország is bejelentette fejlesztési támogatási költségvetésének csökkentését.

A fejlesztésfinanszírozási források több csatornán keresztül növekedtek

2023-ban a fejlődő országok számára 106 bilaterális és multilaterális szolgáltatótól származó pénzügyi források összesen 303 milliárd dollárt tettek ki hivatalos forrásokból, valamint 58,7 milliárd dollárt mozgósított magánfinanszírozásból. Valamennyi finanszírozási forma növekedett 2019 óta (akkor 205,9 milliárd dollár volt a hivatalos, és 46,7 milliárd dollár a magánforrás), a legnagyobb bővülést a kedvezményes hitelek mutatták, 77%-os növekedéssel.

A globális külföldi közvetlen tőkebefektetések (FDI) értéke 2024-ben becslések szerint elérte az 1,4 billió dollárt, ami 11%-os növekedést jelent 2023-hoz képest, ugyanakkor 8%-os csökkenést mutat, ha nem vesszük figyelembe az európai közvetítő gazdaságokon keresztül áramló befektetéseket. Az SDG-khez kapcsolódó beruházások 2024-ben 11%-kal visszaestek. Bár a megújuló energia, az egészségügy és az oktatás területén növekedés volt tapasztalható, három kritikus ágazat – az infrastruktúra, az agrár-élelmiszeripari rendszerek, valamint a víz- és szennyvízellátás – ma kevesebb nemzetközi finanszírozásban részesül, mint 2015-ben.

A globális hazautalási (remittance) pénzáramlások 2023-ban összesen 861 milliárd dollárt tettek ki, ami 3%-os növekedést jelent 2022-höz képest. Az alacsony és közepes jövedelmű országokba (LMIC-k) irányuló áramlások 1,4%-kal nőttek, elérve a 647 milliárd dollárt, ami lassulást jelent a 2021–2022-es átlagosan 10%-os növekedési ütemhez képest. A hazautalások tényleges volumene feltehetően ennél is nagyobb, ha az informális csatornákat is figyelembe vesszük. A növekedés mérséklődése a világjárvány utáni kiugró értékek normalizálódását tükrözi, amit a fejlett gazdaságok erős munkaerőpiacai is támogattak.

Az internethasználat tovább növekszik, de az egyetemes kapcsolódás még mindig távoli cél

2024-ben világszerte 5,5 milliárd ember használta az internetet, ami a világ népességének 68%-át jelenti. Ugyanakkor a globális lakosság egyharmada – 2,6 milliárd ember – továbbra is offline maradt. Bár a globális internethasználat 2015 és 2024 között 40%-ról 68%-ra nőtt (ami évi átlagosan 6,1%-os növekedési ütemnek felel meg), az egyetemes használat – vagyis a 95%-os lefedettség – továbbra is távoli cél.

Az internethasználat szorosan összefügg a fejlettségi szinttel. Ausztráliában és Új-Zélandon, valamint Európában és Észak-Amerikában az egyetemes vagy ahhoz közeli internethasználat már megvalósult, míg a szubszaharai Afrika és Óceánia (Ausztrália és Új-Zéland nélkül) jelentősen lemarad: ezekben a régiókban mindössze a lakosság 37%-a, illetve 33%-a használja az internetet. A legkevésbé fejlett országokban (LDC-k) és a szárazfölddel elzárt fejlődő országokban (LLDC-k) az internethasználat aránya csupán 35%, illetve 39%.

Globális szinten 2024-ben a férfiak 70%-a volt online, szemben a nők 65%-ával, ami 189 millióval több internetet használó férfit jelent, mint nőt. Ez a különbség 2021 óta csökken, amikor még 277 millió volt.

A statisztikai kapacitások javulnak, de minden országban fenntartható beruházásokra van szükség

A jó minőségű, időszerű és bontott (diszaggregált) adatok alapvető fontosságúak a fenntartható fejlődési célok (SDG-k) előrehaladásához. A COVID–19 világjárvány okozta zavarok ellenére a nemzeti statisztikai rendszerek megerősödtek. Az Open Data Inventory (ODIN) átlagos pontszáma 2022 és 2024 között valamennyi régióban jelentősen emelkedett; globális szinten először haladta meg az 50 pontot a 100-ból.

A legerőteljesebb javulás a gazdasági és környezeti adatok területén volt megfigyelhető, míg a társadalmi és demográfiai adatok esetében elmaradás tapasztalható. Még a fejlett országokban is mindössze 60 az átlagos ODIN-pontszám, ami jól jelzi, hogy sürgősen növelni kell az adat­infrastruktúrába és az adat-előállításba irányuló beruházásokat minden országban.

Hasonlóképpen, a Statisztikai Teljesítmény Mutató (Statistical Performance Indicator – SPI) pontszámai 2016 és 2023 között 58,6-ról 69,7-re emelkedtek, elsősorban a COVID–19 járvány idején megnövekedett, megbízható adatok iránti igénynek köszönhetően. Ugyanakkor több régióban megtorpant az előrehaladás, és az alacsony jövedelmű országok továbbra is lemaradásban vannak a korlátozott erőforrások és kapacitások miatt.

2024-ben 159 ország és terület számolt be arról, hogy rendelkezik a Hivatalos Statisztikák Alapelveknek (Fundamental Principles of Official Statistics) megfelelő nemzeti statisztikai jogszabállyal, szemben a 2019-es 132 országgal. Emellett 137 ország jelezte, hogy nemzeti statisztikai tervet hajt végre, azonban ezek közül mindössze 95 rendelkezett teljes körű finanszírozással. A fenntartható finanszírozás továbbra is kulcsfontosságú kihívást jelent az egyre változó adat­igények kielégítésében.

Magyarország és az SDG17

Kormányzati kiadások az egészségügyre és az oktatásra

Kihívások továbbra is fennállnak

Magas jövedelmű és valamennyi OECD DAC-ország esetében: nemzetközi kedvezményes állami finanszírozás, beleértve a hivatalos fejlesztési támogatást (ODA)

Jelentős kihívások továbbra is fennállnak

Egyéb országok: kormányzati bevételek támogatások nélkül

Információ nem áll rendelkezésre

Ez az indikátor a kormányzati bevételek az adókból, társadalombiztosítási hozzájárulásokból, valamint egyéb bevételekből – például bírságokból, díjakból, bérleti bevételekből, vagyonból származó jövedelmekből vagy értékesítésekből – származó készpénzbevételek alapján kerülne mérésre. Viszont Magyarország esetében ezidáig nem történt adatrögzítés, ezért sem a kiinduló érték, sem a jelenlegi állapot nem ismert.

Hosszú távú célkitűzés ezen a területen, hogy a legjobban teljesítők átlaga érje el a 40 pontot.

Vállalati Adóparadicsom Pontszám

Jelentős kihívások továbbra is fennállnak

A Vállalati Adóparadicsom Pontszám azt méri, hogy egy joghatóság mennyire képes más országok adóalapját elvonni, ahogyan azt törvényei, szabályozásai és dokumentált adminisztratív gyakorlatai rögzítik. Azoknál az országoknál, ahol több joghatóság van, az átlagos értéket rendelték az adott országhoz.
Hosszú távú cél, hogy a legjobban teljesítők átlaga érje el a 40 pontot.
Magyarország értéke jelenleg nem ismert.

Pénzügyi Titkossági Pontszám

Jelentős kihívások továbbra is fennállnak

Áthelyezett multinacionális vállalati nyereségek

SDG teljesítve

Ez a mutató egy becslés arra vonatkozóan, hogy mennyi nyereséget helyeznek át adóparadicsomokba, és mennyi nyereséget veszítenek el a nem adóparadicsom országok az ilyen áthelyezések miatt. A becslések makrogazdasági adatokon alapulnak, amelyeket külföldi leányvállalatokra vonatkozó statisztikákból nyernek.

Statisztikai Teljesítmény Index

SDG teljesítve

Zárszó: Partnerség nélkül nincs fenntarthatóság

A cikksorozatunk végére érve egyértelművé vált: a 17. Fenntartható Fejlődési Cél nem csupán egy a sok közül, hanem a teljes keretrendszer boltozati köve. Hiába tűzünk ki ambiciózus célokat a szegénység felszámolására vagy a klímavédelemre, ha a megvalósításhoz szükséges pénzügyi források, technológiai transzfer és politikai akarat nem találkozik egy globális összefogásban.

Az elmúlt évek és adatok tükrében a kép vegyes, sőt, helyenként aggasztó. A fejlődő országok növekvő adósságterhei és a hivatalos fejlesztési támogatások (ODA) visszaesése azt jelzi, hogy a globális szolidaritás komoly próbatétel előtt áll. Miközben a digitális fejlődés töretlen, a szakadék a „technológiai éllovasok” és a lemaradók között továbbra is mélyül.

Magyarország helyzete is jól mutatja a fejlett világ előtt álló kettősséget:

• A statisztikai kapacitások és az adatvezérelt döntéshozatal terén az élvonalban vagyunk, ami elengedhetetlen a fejlődés nyomon követéséhez.
• Ugyanakkor a nemzetközi fejlesztési szerepvállalásunk (GNI-arányos ODA) és a humán tőkébe (egészségügy, oktatás) való befektetéseink szintje még jelentős növekedési potenciált rejt magában, ha el akarjuk érni a globális optimumot.

A 2030-as határidő rohamosan közeledik. Az SDG 17 arra emlékeztet minket, hogy a fenntarthatóság nem egyéni versenyfutás, hanem csapatmunka. Az állami szféra, a magántőke és a civil társadalom közötti szinergiák kihasználása, valamint a fejlődő régiók valódi partnerként való kezelése nélkül a célok többsége csupán írott malaszt marad.

A kérdés már nem az, hogy tudjuk-e, mit kell tennünk, hanem az, hogy képesek vagyunk-e megteremteni az ehhez szükséges globális bizalmat és erőforrás-megosztást. A jövőnk – ahogy a cikksorozatunkban bemutatott mind a 17 cél – ezen az egyetlen közös nevezőn áll vagy bukik: képesek vagyunk-e együttműködni?

Az SDG-k helyzete sorozatban megjelent cikkeink:

• SDG 1: A szegénység felszámolása
• SDG 2: Az éhezés megszüntetése
• SDG 3: Egészség és jóllét
• SDG 4: Minőségi oktatás
• SDG 5: Nemek közötti egyenlőség
• SDG 6: Tiszta víz és alapvető köztisztaság
• SDG 7: Megfizethető és tiszta energia
• SDG 8: Tisztességes munka és gazdasági növekedés
• SDG 9: Ipar, Innováció és Infrastruktúra
• SDG 10: Egyenlőtlenségek csökkentése
• SDG 11: Fenntartható városok és közösségek
• SDG 12: Felelős fogyasztás és termelés
• SDG 13: Fellépés az éghajlatváltozás ellen
• SDG 14: Élet a víz alatt
• SDG 15: Szárazföldi élet
• SDG 16: Béke, igazság, erős intézmények