A Tolerancia Index 2025 első részében bemutattuk a magyar társadalom általános attitűdjeit. A száraz statisztikák mögött azonban hús-vér emberek állnak. A kutatás demográfiai és attitűdbeli adatainak elemzését követően most bemutatjuk „hét érintett” arcát. Különböző hátterű emberek ők, akiket egy dolog köt össze: mindannyian a bőrükön érzik a társadalom változó hangulatát, de a sebeik és a stratégiáik teljesen eltérőek.
A frontvonalban: Eszter és Luca
A legnehezebb helyzetben azok vannak, akik identitásuk alapvető részei miatt szenvednek el kirekesztést.
Eszter, a 30-as éveiben járó, diplomás, budapesti roma nő, a társadalmi mobilitás szimbóluma lehetne, mégis falakba ütközik. Ő az egyetlen karakter, akinek a csoportja 100%-os arányban számolt be arról, hogy érezte már a negatív hozzáállást, és ennek elsődleges okaként a származását jelölte meg (75%).
Eszter látja a legsötétebben a helyzetet: csoportjának 65%-a egyáltalán nem érzi befogadónak a társadalmat. Számára a politika nem elvont fogalom, hanem fenyegetés: 100%-ban a közéleti kommunikációt okolja a tolerancia romlásáért.
Luca, a 25 év körüli, kisvárosi LMBTQ+ fiatal számára a vidéki környezet jelenti a legnagyobb kihívást. Bár identitását büszkén vállalja (csoportjában 91% választotta ezt a jelzőt), az elutasítottság érzése nála a legmélyebb: a válaszadók 41%-a egyáltalán nem érzi befogadónak a közvetlen környezetét.
Lucát nemcsak a szexuális orientációja (50%) miatt éri hátrány, hanem politikai nézetei miatt is (41%), ami arra utal, hogy a vidéki kisvárosokban a „liberális” és az „LMBTQ” címke gyakran összefonódva vezet kirekesztéshez.
A küzdők és a paradoxonok: Katalin és Elena
Vannak, akiknek a kirekesztés mellett más dimenziókkal is meg kell küzdeniük, vagy éppen meglepő védettséget élveznek.
Katalin, a 40-es éveiben járó, nagyvárosi, fogyatékossággal élő nő a „küzdő realista”. Az ő története a gazdasági túlélésről is szól. Bár a diszkriminációt ő is napi szinten éli meg (89% tapasztalt negatív hozzáállást), a társadalmi tolerancia romlásának okaként nála jelenik meg legerősebben a nehezedő életkörülmények (61%) súlya.
Katalin aktív (az általa képviselt közösség tagjai vállalkozók vagy KKV-nál dolgoznak), de a stressz és a túlterheltség (56%) legalább akkora teher számára, mint az előítéletek.
Elena, a szintén 40-es, Budapesten élő külföldi származású nő a kutatás legérdekesebb paradoxonát testesíti meg. Bár csoportjának minden tagja (100%) találkozott már negatív hozzáállással, mégis 62%-uk inkább befogadónak érzi a magyar társadalmat.
Hogy lehet ez? Elena valószínűleg a „budapesti buborékban” és nemzetközi munkahelyi környezetben él, ami védőhálót jelent. Nála a kirekesztés oka ugyanakkora arányban a politikai nézet (44%), mint a származás (44%) – tehát gyakran nem azért bántják, mert külföldi, hanem mert „liberális külföldi”.
A közösség ereje: Sára és Tamás
Két karakterünk példája mutatja, hogy a közösségi háttér és az asszimiláció hogyan tompíthatja a kirekesztés élét.
Sára, a vallási kisebbséghez tartozó 35 éves nő, bár tapasztalt negatív megkülönböztetést a hite miatt (56%), mégis ő érzi a leginkább úgy a kisebbségek közül, hogy a társadalom befogadó az irányába. A saját közössége és a hite erős identitást ad, ami enyhíti a külvilág támadásait.
Szociális érzékenysége kiemelkedő, a fogyatékossággal élők támogatását mindenki másnál fontosabbnak tartja, ám toleranciája szelektív, a bevándorlókkal szemben kifejezetten szkeptikus, és a vallások tekintetében a vegyes házasság kérdésében is óvatosabb, mint más kisebbségi csoportok.
Tamás, a 40-es évei végén járó, vidéki nagyvárosban élő nemzetiségi kisebbségi férfi a „mintapolgár” a többség szemében. Identitása erősen magyar (90%), családcentrikus, és az ő környezetében a legmagasabb az elfogadás mértéke (76% inkább igen).
Bár őt is érik negatív hatások, a beilleszkedési stratégiája – a többségi társadalom értékeinek átvétele – sikeresnek tűnik a mindennapokban.
A többség szorongása: Zsuzsanna
Végül, de nem utolsósorban itt van Zsuzsanna, az 50-es évei végén járó, kisvárosi nő, aki a „Nem tartozom kisebbségi csoporthoz” kategóriát képviseli. Azt hihetnénk, ő teljesen védett, de az adatok mást mutatnak. A többségi társadalom tagjainak 79%-a is érezte már, hogy negatívan állnak hozzá, leggyakrabban a politikai nézetei (22%) miatt.
Zsuzsanna alapvetően biztonságban érzi magát (60% befogadónak érzi a közeget), de a politikai csatározások és a gazdasági bizonytalanság (54%) miatt ő is úgy érzi, romlik a világ körülötte. Bár liberálisnak vallja magát, nála mérhetőek a legerősebb rejtett előítéletek a romákkal és a bevándorlókkal szemben.
A széttöredezett társadalom kórképe
A hét karakter történetének összeolvasása egy mélyen megosztott, darabokra szakadt Magyarország képét rajzolja ki, ahol a tolerancia kérdése már régen nem csak a kisebbségekről szól.
A politika, mint univerzális ellenség: Legyen szó a kirekesztett Eszterről, a külföldi Elenáról vagy a többségi Zsuzsannáról, egy dologban teljes az összhang: a társadalmi béke legnagyobb ellenségének a politikai és közéleti kommunikációt tartják. Ez a felismerés átível minden társadalmi csoporton.
Gazdasági szorongás és bűnbakképzés: A kutatás rávilágít, hogy a tolerancia luxuscikké válik a gazdasági nehézségek idején. Katalin és Zsuzsanna példája mutatja, hogy a megélhetési gondok (nehezedő életkörülmények) közvetlenül korrelálnak a türelmetlenséggel és a feszültséggel. A megnövekvő stressz pedig felerősíti a belső bizonytalanságokat, frusztrációt, amit gyakran másokon töltünk ki.
A buborékok stratégiája: Az eredmények azt sugallják, hogy a sikeres túlélés záloga ma Magyarországon a „buborékképzés”. Aki képes erős mikroközösséget építeni (mint Sára a vallási közösségben, vagy Elena a budapesti expat létben), az viszonylag sértetlenül megússza. Aki viszont „nyílt terepen” van, és nem rendelkezik ilyen védőhálóval – mint a vidéki LMBTQ fiatal, Luca, vagy a roma származású Eszter – az a társadalmi feszültségek villámhárítójává válik.
Pedig a legmegdöbbentőbb ellentmondás éppen az önmeghatározásban rejlik, amely alapjaiban kérdőjelezi meg a kirekesztő közbeszéd logikáját. Miközben az adatok szerint a leginkább kirekesztett csoport az etnikai kisebbségek tagjai, pont ők vallják magukat a legnagyobb arányban, 100%-ban magyarnak – megelőzve ezzel még a többségi társadalom 85%-os és a nemzetiségi kisebbségek 90%-os eredményét is.
A buborékok falai máshol is átjárhatónak bizonyulnak. A nők jogai iránti elkötelezettség például láthatatlan hídként köti össze a kirekesztett etnikai csoportot (75%) a liberális LMBTQ+ közösséggel (73%) és a vallási kisebbségekkel (69%). Hasonlóképpen, a környezettudatos gondolkodás közös nevezőre hozza a „kozmopolita” külföldit (75%), a konzervatívabb nemzetiségi válaszadót (62%) és a biztonságra vágyó többségi átlagembert (66%).
Úgy tűnik tehát, hogy miközben a politika és a gazdasági válság árkokat ás, az emberek fejében lévő értékrend és identitás – a magyarságtudattól a zöld gondolkodásig – sokkal egységesebb szövetet alkot, mint azt a felszíni csatározások alapján gondolnánk.
Van tehát mire építeni, helyi közösségként, munkáltatóként és társadalomként egyaránt. A kutatás azonban rávilágított egy kritikus pontra: a jó szándék önmagában nem mindig elég. Láthattuk, hogy még a magukat nyitottnak és elfogadónak valló többségi csoportoknál is – akik elvben támogatják a sokszínűséget – működnek a tudattalan előítéletek. Ezek a rejtett mechanizmusok, legyenek azok a romákkal kapcsolatos berögzült sztereotípiák vagy a „más” kultúráktól való ösztönös távolságtartás, gyakran észrevétlenül húznak láthatatlan falakat kolléga és kolléga közé.
A Planet Fanatics’ Network Kft. fenntarthatósági tanácsadóként éppen abban segít, hogy szervezetében feltárja a hatékony közös munka ezen rejtett gátjait. Munkatársi tréningjeinkkel támogatjuk, hogy csapatai túllépjenek az ösztönös reakciókon, és valóban értékként tekintsenek a különbözőségekre, a működés során pedig mindezekből profitáljanak is.
Amennyiben kíváncsi a kutatás részletes kiértékelésére, a persona-specifikus eredményeket bemutató tanulmányra, vagy szeretné szervezetét elindítani az előítéletek feltárása és felszámolása felé, vegye fel velünk a kapcsolatot az alábbi e-mail címen: mail@planetfanatics.hu.
