Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) és az Eurofound legfrissebb kutatása rámutat arra, hogy az európai polgárok jelentős többsége már közvetlen tapasztalatokkal rendelkezik a változó éghajlat negatív hatásairól, ugyanakkor a felkészültség hiányosságokat mutat.
Növekvő gyakoriság
Az európai lakosság tapasztalatai az éghajlatváltozásról széles skálán mozognak, azonban közös a negatív behatások gyakoriságának növekedése. A felmérésben részt vevők több mint 80%-a számolt be arról, hogy az elmúlt öt évben (2020–2025 között) legalább egy olyan eseményt átélt, amely közvetlenül az éghajlatváltozáshoz köthető. Ez az adat szoros korrelációt mutat az Európai Éghajlati Kockázatértékelés (EUCRA) megállapításaival, amelyek szerint az éghajlati kockázatok már most is kritikus szinten vannak Európa több régiójában.
Emelkedő hőmérséklet
A hőség vált az európai polgárok számára a leginkább kézzelfogható és leggyakoribb éghajlati problémává. Az adatok alapján a válaszadók közel fele tapasztalt elviselhetetlen hőséget az otthonában (49,7%), a munkahelyén vagy az oktatási intézményében (46,8%). A lakókörnyezetük kültéri területein a válaszadók több mint 60%-a érzékelt extrém meleget. Ez a jelenség nem csupán kényelmetlenséget okoz, hanem egészségügyi kockázatokat is hordoz, beleértve a szív- és érrendszeri megbetegedések súlyosbodását és a hőgutát.
A hőség szoros összefüggést mutat az urbanizáció mértékével. A sűrűn beépített városi területeken a hőszigethatás miatt a hőmérséklet jelentősen magasabb maradhat éjszaka is, ami megakadályozza a szervezet regenerálódását. A városi lakosok szignifikánsan nagyobb arányban számoltak be beltéri és kültéri túlmelegedésről, mint a vidéki vagy külvárosi területeken élők.
Közegészségügyi kockázatok
A válaszadók 34%-a számolt be a szúnyog- és kullancscsípések számának érzékelhető növekedéséről. Ez a trend különösen Dél- és Közép-Kelet-Európában erős, ahol olyan országok, mint Ciprus (60,9%), Görögország (59,0%) és Horvátország (57,7%) mutatnak kiemelkedő értékeket.
A kutatások szerint a melegedő éghajlat és az enyhébb telek lehetővé teszik az invazív fajok, például az ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) megtelepedését, amely olyan betegségek hordozója lehet, mint a dengue-láz vagy a zika-vírus.
Kockázatérzékelés és klímaszorongás
A válaszadók több mint fele (52,1%) vallotta magát „nagyon” vagy „meglehetősen” aggódónak a jövőbeli extrém magas hőmérsékletek miatt. Hasonlóan magas az aggodalom az erdőtüzek (48,7%), az aszály okozta vízhiány (42,1%) és az áradások (42,6%) tekintetében.
Demográfiai különbségek
A női válaszadók következetesen magasabb szintű aggodalmat mutatnak minden vizsgált éghajlati kockázat esetében, mint a férfiak. Hasonlóképpen, a legfiatalabb korosztály (16–29 év közöttiek) a leginkább borúlátó a jövőt illetően, ami összefüggésbe hozható a „klímaszorongás” jelenségével. Ez a generáció már tudatában van annak, hogy életének jelentős részét az éghajlati válság árnyékában fogja leélni, ami alapvetően befolyásolja jövőképét és mentális egészségét.
Regionális szempontból Dél-Európa lakossága a leginkább aggódó: kétszer annyi dél-európai tart az extrém hőmérséklettől (61%), mint észak-európai (29,9%). Közép-Kelet-Európában az élelmiszerbiztonság és a vízhiány miatti aggodalom az átlag feletti, ami a régió mezőgazdasági kitettségére utal.
Mentális egészség
Az adatok elemzése során a WHO-5 mentális jóléti indexet alkalmazták, amely kimutatta, hogy azok a válaszadók, akik több éghajlati hatást tapasztaltak a közelmúltban, szignifikánsan alacsonyabb mentális jóléti pontszámokat értek el.
A regressziós elemzések megerősítették, hogy három vagy több éghajlati hatás egyidejű tapasztalása hasonló mértékű negatív hatással van a mentális egészségre, mint az olyan súlyos életesemények, mint a munkanélküliség vagy az egyedülálló szülőség.
| Megélt éghajlati hatások száma | Alacsony mentális jólét (WHO-5 < 50) (%) |
| 0 hatás | 18,2 |
| 1-2 hatás | 24,5 |
| 3 vagy több hatás | 36,8 |
Athénban megállapították, hogy havi átlaghőmérsékletben mért minden 1°C-os emelkedés 0,5%-kal emelte a mentális egészségi problémák elterjedtségét.
A magas hőmérsékletnek való tartós kitettség ingerlékenységgel, érzelmi instabilitással és alvászavarokkal jár, amik mind súlyosbítják a szorongást és depressziót. Mindemellett megfigyelték, hogy az extrém meleg megemeli az agresszív viselkedések gyakoriságát és ezáltal az erőszakos cselekedetek kockázatát is.
Háztartások rezilienciája
Bár az éghajlati kockázatok tudata magas, a háztartások gyakorlati felkészültsége aggasztó hiányosságokat mutat. A felmérésben felsorolt alapvető reziliencia-intézkedések (például árnyékolás, szigetelés, árvízvédelem, biztosítás) közül egyetlen intézkedés elterjedtsége sem haladta meg az 50%-ot a válaszadók körében. Minden ötödik európai válaszadó (22,1%) jelezte, hogy semmilyen védelmi intézkedéssel nem rendelkezik otthonában.
Hűtési szegénység és energiahatékonyság
A hőség elleni védekezés leggyakoribb módja az árnyékolás (49,2%) és a falak/tető hőszigetelése (47,6%). Bár a hőszigetelés elviekben segít a szélsőséges hőmérséklet elleni védekezésben, a nem megfelelően tervezett épületekben, ahol hiányzik a keresztirányú szellőzés vagy a hatékony árnyékolás, a szigetelés akár fokozhatja is a beltéri túlmelegedést.
A „hűtési szegénység” egy társadalmi problémává vált. Az összes válaszadó 38,2%-a nyilatkozott úgy, hogy nem engedheti meg magának otthona megfelelő hűtését a nyári hónapokban. Ez az arány a pénzügyi nehézségekkel küzdő háztartások körében drámai: 66,1%-uk képtelen finanszírozni a megfelelő hűtést. Ez a különbség rávilágít arra, hogy a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás képessége alapvetően a jövedelmi helyzettől függ, ami tovább mélyíti a meglévő társadalmi egyenlőtlenségeket.
Albérletek
A lakásbérleti szektorban élők (a válaszadók kb. 31%-a az EU-ban) különösen kiszolgáltatottak. A bérlők szignifikánsan nagyobb arányban panaszkodnak beltéri hőségre, mint a tulajdonosok, ugyanakkor sokkal kevesebb eszköz áll rendelkezésükre a helyzet megváltoztatására. A bérlők esetében fennáll a „megosztott ösztönzők” (split incentive) problémája: a bérlő nem érdekelt abban, hogy beruházzon egy idegen tulajdonban lévő ingatlan korszerűsítésébe, a tulajdonos pedig gyakran nem látja a befektetés megtérülését, ha a rezsiköltségeket a bérlő fizeti.
A felmérés adatai szerint a saját lakásban élők körében közel kétszer olyan gyakori a szélsőséges időjárásra vonatkozó biztosítás, a légkondicionáló berendezés vagy a tartalék áramforrás megléte, mint a bérlők körében.
Hatósági válaszintézkedések
A válaszadók 82,2%-a látott már legalább egy olyan intézkedést a környezetében, amelyet a helyi vagy nemzeti hatóságok hajtottak végre az éghajlati reziliencia növelése érdekében.
Tájékoztatás és infrastruktúra
A leggyakrabban észlelt hatósági intézkedések a „puha” vagy tájékoztató jellegű beavatkozások. Az extrém időjárásra vonatkozó riasztások és figyelmeztetések (57,2%), valamint a tudatosságnövelő kampányok (42,5%) vezetik a listát. Ezek az intézkedések rendkívül költséghatékonyak és életeket menthetnek, azonban önmagukban nem elegendőek a fizikai környezet átalakításához.
Az infrastrukturális beavatkozások észlelése alacsonyabb. Bár a válaszadók 35,9%-a környezetében történtek faültetési vagy zöldfelület-fejlesztési programok, az olyan intézkedések, mint az árvízvédelmi intézkedések (23,9%) vagy a nyilvános hűtőközpontok (cooling centres) biztosítása (14,1%), sokkal kevésbé jelennek meg a lakossági észlelésben.
Magyarország
Magyarországon az éghajlatváltozás leginkább a mezőgazdaságot és az energiabiztonságot érinti.
Mezőgazdaság
Az aszályok és a kiszámíthatatlan csapadékeloszlás miatt a hagyományos növénytermesztési modellek már nem tarthatók fenn. A szakértők szerint a magasabb hozzáadott értékű késztermékek előállítása és a precíziós gazdálkodás jelenthet kiutat. Az adaptív vízgazdálkodás, amely a víz tájban való megtartására és a természetközeli vízvisszatartási megoldásokra fókuszál, fontos eleme a hazai agrárium túlélésének.
Energiabiztonság
A tiszta energiára való átállás finanszírozása és megvalósítása Magyarországon szorosan kapcsolódik az energiatárolási kapacitások fejlesztéséhez. Ennek támogatására indult az Otthon Energiatároló Program a háztartások a napelemes rendszerekkel és az akkumulátoros tárolókkal való felszerelésére.
Nemzetközi jó gyakorlatok
Egyes európai városok és régiók számos innovatív megoldást dolgoztak ki az éghajlati reziliencia növelésére, amelyek mintaként szolgálhatnak más települések számára is.
Athén
A görög főváros kinevezett egy „hőségügyi tisztviselőt” (Heat Officer), aki koordinálja a városi osztályok munkáját a hőhullámok idején. A beavatkozások között szerepel a „mikroerdők” kialakítása a sűrűn lakott negyedekben, ahol a felszíni hőmérséklet drasztikusan csökkent a faültetés után. Emellett Athén egy digitális hőségkockázati térképet is kifejlesztett, amely segít a lakosságnak azonosítani a legközelebbi hűvös pontokat.
Bécs
A város rendszeresen szerepel a fenntarthatósági jó gyakorlatokban élen járók között. Bécs támogatja többek között az árnyékolási megoldások telepítését, a közterületek zöldítését, a napelemrendszerek telepítését és a tömegközlekedés tiszta energiával való működtetését is.
Stuttgart
A város olyan zónázási szabályokat vezetett be, amelyek megakadályozzák a „szellőző folyosók” beépítését, így biztosítva, hogy az éjszakai hűvös levegő elérje a városközpontot.
Basel
Basel városa pénzügyi ösztönzőkkel és jogszabályi előírásokkal érte el, hogy ma itt az egyik legmagasabb a zöldtetők aránya a világon. Az előírás szerint minden új és felújított lapostetőt zöldfelülettel kell borítani, ami nemcsak a hűtési igényt csökkenti az épületekben, hanem jelentős biodiverzitási és esővíz-kezelési előnyökkel is jár.
Összességében…
Az európai lakosság nagy része tapasztalja a klímaváltozást és tart a következményektől. Ugyanakkor a felkészültség hiánya, további lépéseket igényel.
A „hűtési szegénység” és a bérleti szektor lemaradása tovább komplikálják a helyzetet.
