A tokhalfélékről
A tokhalak a világ legveszélyeztetettebb állatcsoportját alkotják. Túlélték a dinoszauruszokat, de Európában mindössze 50 év alatt nagyrészt eltűntek. Szimbolizálják az európai biodiverzitás kihalási válságát, ugyanakkor jelzik, hogy a helyreállítás lehetséges. A húsuk és az ikrájuk miatti túlhalászat vezetett ahhoz, hogy a kihalás fenyegeti őket. Sérülékenységük egyik oka, hogy 6-25 éves koruk között válnak ivaréretté, és sok esetben kifogják őket mielőtt ívhatnának. A tokhalfélékhez tartozik a viza (Huso huso), amely Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.
A kezdeményezés hatásköre
Történelmileg a tokhalak 78 európai folyóban éltek. Ma már csak 15 folyót (Duna, Dnyeszter, Dnyeper, Don, Kuban, Khobizskali, Rioni, Livenza, Po, Gironde, Elba, Oder, Visztula, Nemunas, Narva) számolunk, ahol a tokhalak jelen vannak és/vagy helyreállító programok részei. A WWF ezeknek több mint felében aktív. Elsődleges prioritásként a Duna, a Rioni és a Po folyókat kell kezelni, ahol a vadon élő tokhalak szaporodása igazolt.
Európában egy dedikált, kormányzati szintű, európai tokhalakra vonatkozó cselekvési terv és több országot átfogó kezdeményezés teszi lehetővé a természetvédelmi munkát. Ázsiában a kínai kormány tízéves teljes halászati moratóriumot vezetett be a Jangce medencében, és jelentős befektetést eszközöl a telepítési programokba.
A Tokhal Kezdeményezés összekötő szerepet tölt be az országos irodák és a kulcsfontosságú partnerek között, hogy összehangolják a munkájukat. Ez kulcsfontosságú a vándorló tokhalpopulációk számára. A Tokhal Kezdeményezéssel a WWF az egyetlen természetvédelmi szervezet, amely holisztikusan dolgozik a tokhalak védelmén európai és globális szinten.
A World Sturgeon Conservation Society (WSCS) tokhaltudós-hálózatával együttműködve tudományos alapú, legjobb gyakorlatokra épülő, korszerű megoldásokat és módszertanokat hoznak létre a tokhalvédelem érdekében.
A tokhalak jelentősége
A tokhalak zászlóshajó fajok az ökoszisztémák összeköttetésében: a folyók, a torkolati ökoszisztémák és a tengermedencék között. A folyók egészségének ikonjaiként szolgálnak: amikor a tokhalak visszatérnek, az azt jelenti, hogy a folyók elég tiszták és összeköttetésben állnak ahhoz, hogy a vízi élet virágozzon. A tokhalak magas kulturális értéket képviselnek a helyi közösségek számára, valamint jelentős gazdasági értékkel bírnak: világ egyik legdrágább vadon élő termékét, a kaviárt szolgáltatják.
Fő veszélyek a tokhalak számára
Közvetlen kifogás a vadonból és az illegális hús- és kaviárkereskedelem
A vadon élő tokhalak még mindig veszteséget szenvednek célzott illegális halászat vagy más halászati tevékenységek mellékfogása révén. Ezen túlmenően három európai országban még mindig van jogi alap az élőhelyet károsító, fenntarthatatlan hobbihorgászatra.
Az orvhalászat és az illegális kereskedelem bizonyítottan fenyegetést jelent az Alsó-Duna és a Fekete-tenger térségében, és ismert, hogy minden olyan régióban előfordul, ahol a tokhalak nagyobb számban maradtak fenn. A hiányos ellenőrzés lehetővé teszi az illegális kereskedelmet, amely tovább ösztönzi az illegális halászatot.
Az áramlási útvonalak blokkolása és az életciklus-élőhelyek degradációja a folyók infrastruktúrája miatt
Vízerőmű-gátak, hajózási infrastruktúra és árvízvédelmi intézkedések korlátozzák a tokhalak vándorlását és rontják életciklusuk élőhelyeit. Emellett még mindig hiányosak az ismereteink a kulcsfontosságú élőhelyek pontos helyéről és jellemzőiről: ívóhelyek, táplálkozóhelyek és telelőhelyek, mind a folyókban, mind a tengerekben.
Az őshonos fajok és a genetikai állomány elvesztése
A vadonban maradt egyedek nagyon alacsony száma és az idegen fajok miatt a genetikai integritás sérülhet. Sok európai folyóban a tokhalak teljesen eltűntek, de most lassan visszatérnek az ex situ tenyésztési és visszatelepítési programokon alapuló populáció-helyreállító programoknak köszönhetően. Még olyan folyókban is, mint a Duna, ahol a fajok vadon éltek, helyreállító intézkedések szükségesek a genetikai sokféleség biztosításához, a tokhalak hosszú távú túléléséhez.
A klímaváltozás fokozódása
Ahogy a klímaváltozás erősödik, az édesvízi fajok helyreállítása egyre nagyobb kihívást jelenthet. Például a tavaszi vízhőmérséklet korábbi emelkedése arra készteti a tokhalakat, hogy korábban vándoroljanak az ívásra, a szárazság okozta alacsony vízállás pedig tovább rontja az élőhelyeket. Ezen változások nagyléptékű hatásai még nem teljesen ismertek, de a negatív hatások már láthatók. A magasabb vízhőmérséklet és a szennyezés kombinációja elősegíti a toxikus algák elszaporodását, ami tömeges halpusztuláshoz vezethet.
A migráló halak számára működő ökológiai folyosók koncepciójának elemei
- Különböző élőhelytípusok (ívóhely, nevelőhely, táplálkozóhely, telelőhely) a tengeren és a folyóban a különböző életciklus-fázisok teljesítéséhez.
- Az élőhelyek közötti összeköttetés, amely biztosítja az elérhetőségüket.
- Életképes tokhal-populációk.
Európai tokhalfajok és veszélyeztetettségi (IUCN 2022) kategóriájuk
- Adriai tok (Acipenser naccarii) – kritikusan veszélyeztetett
- Balti tok (Acipenser oxyrinchus) – kritikusan veszélyeztetett
- Beluga tok (Huso huso) – kritikusan veszélyeztetett
- Európai tok (Acipenser sturio) – kritikusan veszélyeztetett
- Hajótok (Acipenser nudiventris) – kritikusan veszélyeztetett
- Sterlet (Acipenser ruthenus) – veszélyeztetett
- Csillagtok (Acipenser stellatus) – kritikusan veszélyeztetett
- Orosz tok komplex (Acipenser gueldenstaedtii) – kritikusan veszélyeztetett
A stratégia elemei
- 1: A tokhalak veszteségének minimalizálása – fellépés a halászat, mellékfogás és illegális kereskedelem ellen
- 2: A kulcsfontosságú élőhelyek védelme, helyreállítása és összekapcsolása a folyókban és a tengerekben
- 3: A populáció helyreállításának támogatása tenyésztéssel, visszatelepítési programokkal és populáció követéssel
- 4: Tudatosság növelése és az érdekeltek támogatásának megerősítése
A tokhalak története egyszerre figyelmeztetés és remény: bár a fajok többsége az emberi tevékenység miatt drámaian megfogyatkozott, a tudományos alapokon nyugvó, nemzetközi együttműködésen alapuló helyreállító programok bizonyítják, hogy a természet regenerálódni képes.
Ha érdekel a WWF tevékenysége olvasd el korábbi cikkeinket!
