Ez a lépés rávilágít arra, hogy a megfizethető és biztonságos otthonok hiánya immár rendszerszintű, egész kontinenst érintő probléma. De mi a helyzet itthon? A lakhatás nem csupán szociális kérdés, a fenntartható fejlődés egyik alappillére, amely szorosan összefügg a gazdasági stabilitással, a klímavédelemmel és az esélyegyenlőséggel.
A Habitat for Humanity Magyarország 2025-ös lakhatási jelentése is kíméletlen tükröt tart a hazai folyamatok elé.
Kilőtt árak, leszakadó rétegek
Ha a lakhatás megfizethetőségét vizsgáljuk, az adatok riasztóak. Magyarországon a lakásárak 2015-höz képest 298%-kal emelkedtek, ami az EU 27 tagállamának 149%-os átlagát messze felülmúlja. Ha pedig 2010-től nézzük, a nominális lakásárak több mint 330%-kal nőttek, amivel hazánk listavezető az Európai Unióban.
Bár a bérek is emelkedtek, a lakás- és bérleti díjak növekedése egyre jobban elszakad a jövedelmektől. Ennek eredményeképpen ma Magyarországon a háztartások mintegy 13%-a, azaz több mint 100 ezer család a teljes bevételének legalább 40%-át kénytelen lakhatási költségekre fordítani. A legalacsonyabb jövedelmi ötödbe tartozók esetében ez az arány átlagosan 27,6%, míg a legmagasabb jövedelműek esetében csupán 1,5%.
A lakhatási szegénység nem csak a pénztárcáról szól
A fenntartható lakhatás nemcsak azt jelenti, hogy ki tudjuk fizetni az albérletet vagy a törlesztőt, hanem azt is, hogy az otthonunk emberhez méltó, egészséges és energetikailag hatékony.
Ezen a téren is komoly kihívásokkal küzdünk:
- Rossz állapotú lakások: Közel 475 ezer háztartás (mintegy 1,2 millió fő) küzd olyan jelentős problémákkal, mint a beázó tetőszerkezet, nedvesedő falak vagy rothadó nyílászárók.
- Túlzsúfoltság: 2022-ben a lakosság közel 17%-a élt túlzsúfolt lakásban, ami különösen a legszegényebb, gyermekes családokat sújtja. A gyermekek körében ez az arány megdöbbentően magas, 26,2%.
- Infrastrukturális hiányosságok: Több mint 90 ezer háztartásban (kb. 232 ezer embernél) nincs fürdő vagy WC.
Energiaszegénység és klímavédelem – kéz a kézben
Környezeti és fenntarthatósági szempontból az egyik legégetőbb probléma az energiaszegénység, amely a hazai háztartások mintegy 10%-át érinti. A négymillió magyarországi lakott lakás kétharmada 1980 előtt épült, és az épületek kétharmada „G” vagy annál rosszabb energetikai besorolású. A családi házak esetében ez az arány 82%.
A legalacsonyabb jövedelműek jelentős része fával vagy elavult kályhákkal fűt, ami nemcsak a pénztárcájukat terheli meg irreálisan, de a levegőszennyezés és az üvegházhatású gázok kibocsátásának is az egyik legfőbb forrása. Klímacéljainkat – és egy igazságos energiaátmenetet – lehetetlen elérni ezen épületek célzott felújítása nélkül.
Többszintű együttműködés: Uniós megoldások és a közös fellépés szükségessége
Az elfogadott lakásválság jelentés célja a megfizethetőbb és jobb minőségű lakhatás előmozdítása, valamint a hajléktalanság felszámolása egy olyan időszakban, amikor a lakhatás a 2008-as gazdasági válság és a koronavírus-járvány utóhatásaként összeurópai krízishelyzetbe került.
Bár a lakáspolitika – beleértve a lakbéreket, a szociális lakhatási modelleket, a területrendezést és a bérlővédelmet – továbbra is elsősorban nemzeti hatáskör marad, az Európai Unió jogkörébe csupán a javaslattétel fér bele. Elizabeth Kuiper, a brüsszeli Európai Politikai Központ társigazgatója szerint Európa az elmúlt húsz évben figyelmen kívül hagyta a válságok mértékét, mivel a lakhatást kizárólag nemzeti problémának tekintette. Ma már azonban világos: a lakhatást nemcsak szociális igazságossági, hanem „páneurópai gazdasági kérdésnek” is kell tekinteni, amelyhez elengedhetetlen a többszintű uniós együttműködés és a helyi hatóságok erőteljesebb bevonása.
Az Európai Unió ugyan nem kényszeríthet ki közös lakáspolitikát és nem szabályozhatja közvetlenül a lakáspiacot, de finanszírozási és iránymutatási eszközeivel közvetve jelentősen befolyásolhatja a tagállami folyamatokat. Borja Giménez Larraz európai parlamenti képviselő, a jelentés előterjesztője is a szubszidiaritás elvét hangsúlyozta: az uniós jelentés regionális és helyi szintű intézkedéseket javasol, de a végső megoldásokat maguknak a tagállamoknak kell meghozniuk.
Ennek a megoldásnak a támogatására az EU jelentős forrásokat mozgósított és mozgósít továbbra is.
A 2021-2027-es időszakra több mint 43 milliárd eurót szabadítottak fel, amelyet a 2026-2027-es évekre további 10 milliárd euróval egészítettek ki. A Bizottság emellett 2030-ig 100 milliárd euróval tervezi fellendíteni az energiahatékonysági felújítási projekteket, a gazdaságélénkítési és rugalmassági eszközökből 15,1 milliárd euró jut szociális lakásépítésre, míg az InvestEU 26,2 milliárd eurós keretének egy része az energiatakarékos felújításokat támogatja.
A válságkezelés új európai keretét az Európai Bizottság „Európai Megfizethető Lakhatási Terve” adja, amely négy fő pillérre épül:
- a lakáskínálat bővítésére,
- a digitalizációs és felújítási beruházások mozgósítására,
- a reformok elindítására,
- valamint a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok védelmére.
Ennek a többszintű együttműködésnek lesz a mérföldköve a 2026-ban megrendezésre kerülő első uniós lakásügyi csúcstalálkozó, amely az Európai Lakásügyi Szövetség keretében a tagállamokat, városokat, uniós intézményeket, lakásszolgáltatókat és civil szervezeteket ülteti egy asztalhoz.
Ahogy Elizabeth Kuiper is figyelmeztetett: az európai lakásépítési terv jó kezdet, de egyben potenciális kockázatot is jelent, hiszen konkrét eredmények hiányában az európai polgárok szkeptikusabbá válhatnak az EU-val szemben. Európának tehát teljesítenie kell az ígéreteit, ha el akarja kerülni, hogy a lakhatási válság nemzeti identitás kérdésévé fokozódjon. Hazánk számára is ez a legnagyobb feladat: az uniós forrásokat és az európai iránymutatásokat végre egy valós szükségleteken alapuló, a rászorulókat fókuszba helyező fenntartható hazai lakáspolitika szolgálatába kell állítani.
Támogatások, amik nem a rászorulókat érik el
Miközben az Európai Parlament közös fellépést és a szociális lakhatási modellek átgondolását sürgeti, a hazai lakáspolitika más irányt követ. Bár a kormányzati kommunikációban 2024 végén megjelent a lakhatási válság fogalma, a bevezetett eszközök (mint a rögzített kamatozású hitelek, a Babaváró vagy az Otthon Start program) elsősorban keresletélénkítő hatásúak és a hitelképes középosztályt segítik.
A Habitat 2025-ös elemzése rávilágít egy megdöbbentő adatra: a 2026. évi lakhatási célú állami költségvetési kiadások 95%-a rászorultság alapján nem lesz célzott. A jelenlegi, szociálisan nem célzott utófinanszírozásos és önerőt igénylő támogatási rendszerek pont azokat zárják ki, akiknek a legnagyobb szükségük lenne az otthonuk felújítására. Ráadásul ezek a masszív állami támogatások jelentősen hozzájárultak az ingatlanárak felrobbanásához, így tovább nehezítve a rendszerből kiszorulók lakáshoz jutását. Eközben a biztonságos bérlést jelentő önkormányzati lakásállomány rohamosan csökken, mára a 100 ezret sem éri el.
Merre tart a fenntartható lakhatás? Szakpolitikai javaslatok
A lakhatási válság megoldása és a fenntartható fejlődés biztosítása rendszerszintű beavatkozást igényel. Ahogy az EP jelentése is felhívja a figyelmet a közös uniós fellépés fontosságára, úgy itthon is paradigmaváltásra van szükség.
A Habitat for Humanity jelentései alapján a legfontosabb lépések a következők:
- Átfogó lakáspolitikai stratégia: A megfizethetőség pontos definiálásával és a rászorultsági alapon célzott költségvetési források növelésével.
- Szociális bérlakásszektor bővítése: Hosszú távon kiszámítható állami és önkormányzati bérlakásprogramokra van szükség a lakásvesztés és a hajléktalanság megelőzése érdekében.
- Célzott energiahatékonysági felújítások és egyablakos ügyintézés: Az energiaszegénységben élők számára önerő nélküli (előfinanszírozott), bürokráciamentes és mentorálással egybekötött felújítási programokra van szükség.
A lakhatás nem luxus, hanem a fenntartható, tisztes emberi élet alapfeltétele. Ahhoz, hogy a társadalom és a gazdaság fenntarthatóan fejlődjön, a szakpolitikáknak végre a valós szükségletekre és a leginkább rászorulókra kell fókuszálniuk.
Kapcsolódó cikkek:
Euronews: Elfogadta az Európai Parlament az EU lakásválságáról szóló első jelentését
Habitat for Humanity 2024. évi jelentéséről itt írtunk
