Ember

Klímamenekültügy avagy egy újabb megoldatlan helyzet

Szerző Zöld Mihály

Klímamenekülteknek nevezzük azokat, akik a lakóhelyüket környezeti-éghajlati okok miatt kénytelenek elhagyni. Ilyen okok lehetnek a tengerszint-emelkedés, az aszály és vízhiány, valamint, az elsivatagosodás és a termőföldek pusztulása.
Az Óceániai szigetállamokat az fenyegeti, hogy a Csendes-Óceán szintjének emelkedése miatt szó szerint eltűnnek a térképről. Az afrikai Száhel-övezet országaiban a gazdasági fejletlenséget csak tetézi az egyre terjeszkedő Szahara. Ugyancsak ide tartoznak az Indokínai-félsziget államai, ahol a mind szélsőségesebb időjárás súlyosbítja az egyébként is komoly károkat okozó éves monszunokat.

A Világbank előrejelzése szerint 2050-ig akár 200 millió ember válhat klímamenekültté, ha nem történnek azonnali és hatékony intézkedések. Már most is évente 25–30 millió ember kényszerül elhagyni otthonát időjárás okozta természeti katasztrófák miatt.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a klímamenekültek nem jogosultak a hagyományos értelemben vett menekültstátuszra. Ez a jogkör az 1951-es ENSZ Menekültügyi Egyezmény értelmében csak politikai üldöztetés miatt elmenekülő emberekre vonatkozik. Mivel nem illetik meg őket nemzetközi egyezményekben foglalt jogok, így minden ország saját belátása szerint dönthet az esetükben. És mivel láttuk a 2015-ös események alapján, hogy ez akkor is meglehetősen bonyolult és megosztó, amikor a menekültek az ENSZ-egyezmény szerint kérnek befogadást, így el tudjuk képzelni, mekkora káoszt vonhat maga után egy teljesen szabályozatlan kérdéskör. Nem is beszélve az ebből hasznot húzó szervezett bűnözésről.

Egyes országok azonban készülnek a klímamenekültek fogadására. Ausztrália például lehetőséget ad az óceániai Tuvalu lakosainak, hogy vízumért jelentkezzenek a Csendes-Óceán vízszintjének emelkedése miatt. A szigetállam lakosságának nagyjából harmada (3000 fő) már élne is a lehetőséggel.
Párizsban 2021-ben egy bangladesi férfit azért nem toloncoltak vissza a hazájába, mert annak légszennyezettsége életveszélyes lett volna a férfi asztmás betegségével párosítva.
Az Afrikai Unió országai 2009-ben írták alá a Kampalai Egyezményt, ami többek között a környezeti változás miatti vándorlást is elismeri. Ehhez hasonlóan Latin-Amerikában kiterjesztették a menekült fogalmát bevonva az „olyan körülményeket, amelyek tömegesen veszélyeztetik az emberi életet.”
Az említett Banglades pedig a Nemzeti Adaptációs Terve (National Adaptation Plan) alapján igyekszik átállítani a mezőgazdaságát és a Mongla nevű település kifejezetten készül a klímamenekültek fogadására ökológiai városfejlesztési programokkal és új munkahelyek létrehozásával.

A klímamenekültek esete felvet nem is egy etikai dilemmát is. Leginkább azon országok lakosai kényszerülhetnek elhagyni hazájukat a klímaváltozás miatt, amik méretükből és fejletlenségükből kifolyólag csak kevéssé járultak hozzá annak kialakulásához. A fejlett országoknak joga van elhatárolódni a kérdéskörtől? Vagy kötelesek befogadni azokat, akiket – kis túlzással – otthonuk elhagyására kényszerítettek? Mint már említettük, a klímamenekültek jogi háttere tisztázatlan. Az már magában is egy dilemma, hogy egy valós nemzetközi jelenség érintettjei nem számíthatnak egységes jogi támogatásra. Továbbá azonban felmerül az is, hogy így nagyon könnyen válhatnak visszaélés, kizsákmányolás, modernkori rabszolgaság áldozataivá.

Jelenleg ugyan még elméleti kérdés, de hamarosan realitássá válhat az eltűnő országok szuverenitása. Ha az említett Tuvalu szigetét teljesen elnyeli a Csendes-Óceán, akkor az állam megszűnik létezni? Mi történik az állami szervekkel, intézményekkel, állampolgárokkal? Ha pedig nem szűnik meg, akkor honnan kapnak új területet? Melyik másik ország mondjon le a területéről Tuvalu javára? Ez önkéntes vagy kényszerített folyamat?

Láthatjuk tehát, hogy az eddigi menekültáradat csak az előszele volt annak a nemzetközi jogi-politikai káosznak, ami a klímamenekültek számának emelkedésével előállhat. Ezért is rendkívül fontos, hogy amíg még megtehetjük, kövessünk el mindent, amit csak tudunk, hogy megakadályozzuk a helyzet kialakulását.

A témában itt tudsz tovább olvasni! Külön ajánlom figyelmedbe ezen cikkünket!

A szerzőről

Zöld Mihály

„Mindig is hittem az olyan célokban, amik túlmutatnak az egyéni érdekeken.”

Leave a Comment