Mik azok a bolygóhatárok?
Az emberi tevékenység egyre nagyobb mértékben lépi át azokat a bolygóhatárokat, amelyek a föld rendszerének biztonságos korlátját képzik, ezek átlépése a nagy mértékű vagy visszafordíthatatlan klímaváltozás kockázatát növelik.
A bolygóhatárok, más néven Planetary Boundaries (PB) jelenlegi állapotáról korábbi cikkünkben bővebben írtunk. A 2023-as frissítés során nem csak befejezték a határok mennyiségi meghatározását, de az is kiderült, hogy ebből a kilenc bolygóhatárból már hat átlépte a biztonságos zónát.
De mi is pontosan egy bolygóhatár? A bolygóhatárok az emberi nyomás biztonságos határértékeinek mennyiségi értékelései kilenc kritikus folyamatra, mint a klímaváltozás, a bioszféra integritása, a földhasználat változása, az édesvíz-felhasználás, biogeokémiai áramlások (nitrogén és foszfor), óceánok elsavasodása, légköri aeroszol-terhelés, ózonréteg vékonyodása, valamint az új anyagok.
Ezek a folyamatok rendkívül fontosak az emberiség jövője szempontjából, és a bolygóhatár keretrendszer mind a kutatóknak mind a döntéshozóknak segít felmérni a politikáik és döntéseik következményeit és kockázatait, illetve felhívja a figyelmet a cselekvés szükségességére.
Bolygóhatár trendek
Az első két határ, amit átlépett az emberiség e keretrendszerben a légszennyezés és a bioszféra integritása volt a mesterséges kemikáliák és az ipari szintű gazdasági tevékenységek térnyerésével.
Ez után az 1960-as években ezt a földhasználat változása és az édesvíz felhasználás követte.
De a következő nagy kiugrást, nem ezek, hanem a biogeokémiai áramlások (nitrogén és foszfor) zavara tette (1970-es évek) és mindezt a klímaváltozás értéke csak az 1990-es években követte, azonban ezek az értékek azóta mind romlottak.
Csak három határérték az ózonréteg vékonyodása, az óceánok savasodása és az aeroszol terhelés nem lépte át a biztonságos határt.
Az egyik legsikeresebb multilaterális kezdeményezés is az ózonréteg vékonyodásához kapcsolódik. A Montreál Protocol 1987-es megjelenésével szabályozta az ózonréteget lebontó anyagokat és ezek kivonását az országok iparából, ezzel biztosítva az ózonréteg védelmét.
Forrás: Planetary Health Check
A kezdetekben (2009-ben) a határok azonban még nem mind voltak meghatározva a rendszerben, ezért a biztonságos határok átlépése sokáig nem is volt látható. A kutatás előrehaladásával ma már azonban a 2023-as frissítésnek köszönhetően a teljes határ keretrendszer megjelent.
Shared Socioeconomic Pathways
A klímával foglalkozó kutatók és döntéshozók számára a kockázatok és folyamatok megértéséhez a bolygóhatárok mellett a Shared Socioeconomic Pathways (SSP), másnéven az úgynevezett közös társadalmi-gazdasági útvonalak is rendkívül fontosak. Ezek olyan kutatási és kockázatelemző eszközök, amelyek különböző lehetséges társadalmi-gazdasági fejlődési útvonalakat írnak le.
Az SSP-k az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) hatodik értékelő jelentésében (AR6, Coupled Model Intercomparison Project version 6) kerültek központi szerepbe, és öt különböző forgatókönyvet foglalnak magukban, amelyek azt vizsgálják, hogyan alakulhat a világ társadalma, gazdasága és demográfiája a különböző meghatározott fejlődési útvonalak mentén.
Ezek a forgatókönyvek kombinálhatók különböző más eszközökkel, mint például az Representative Concentration Pathways (RCP), amely forgatókönyvek pedig kifejezetten kibocsátásokra és az üvegházhatású gázok légkörre gyakorolt hatásainak vizsgálatára lettek megalkotva kiegészítve a másik forgatókönyvet.
Az SSP-k több lehetséges alapforgatókönyvet mutatnak be, mivel az olyan háttértényezők, mint a népesség, a technológiai és gazdasági növekedés nagyon eltérő jövőbeli kibocsátásokhoz és felmelegedési mértékhez vezethetnek. Az SSP1 és SSP5 pozitívabb míg az SSP3 és SSP4 pesszimistább narratívát ír le mitigációs és adaptációs szempontból a jövőre nézve, míg az SSP2 a középutat reprezentálja.
SSP Forgatókönyvek
Forrás: climatedata.ca
| Forgatókönyv | Rövid leírás |
| SSP1 | Fenntarthatóság – Zöld út (Alacsony kihívások a mérséklés és adaptáció terén) A világ fokozatosan, de átfogóan egy fenntarthatóbb pályára áll, ahol a fejlődés befogadóbbá válik, és tiszteletben tartja a környezeti határokat. A globális közjavak kezelése lassan javul, az oktatási és egészségügyi beruházások gyorsítják a demográfiai átmenetet, a gazdasági növekedés hangsúlya pedig az emberi jóllét szélesebb értelmezése felé tolódik. A fejlődési célok iránti elkötelezettség csökkenti az egyenlőtlenségeket az országokon belül és között. A fogyasztás az alacsony anyagfelhasználás és az alacsonyabb erőforrás- és energiaigény felé tolódik. |
| SSP2 | Középút (Közepes kihívások a mérséklés és az adaptáció terén) A világ olyan pályát követ, ahol a társadalmi, gazdasági és technológiai trendek nem térnek el jelentősen a történelmi mintáktól. A fejlődés és a jövedelemnövekedés egyenetlenül halad, egyes országok jól teljesítenek, mások elmaradnak a várakozásoktól. A globális és nemzeti intézmények igyekeznek elérni a fenntartható fejlődési célokat, de lassan haladnak. A környezeti rendszerek romlanak, bár némi javulás is tapasztalható, és összességében csökken az erőforrás- és energiafelhasználás intenzitása. A népességnövekedés mérsékelt, a század második felében stabilizálódik. A jövedelmi egyenlőtlenségek fennmaradnak, vagy csak lassan javulnak, a társadalmi és környezeti sérülékenység csökkentése továbbra is kihívás. |
| SSP3 | Regionális rivalizálás – Köves út (Magas kihívások a mérséklés és az adaptáció terén) A feltámadó nacionalizmus, a versenyképesség és biztonság iránti aggodalmak, valamint a regionális konfliktusok arra késztetik az országokat, hogy egyre inkább a belföldi vagy legfeljebb regionális ügyekre összpontosítsanak. A politikák idővel egyre inkább a nemzeti és regionális biztonsági kérdések felé tolódnak. Az országok az energia- és élelmiszerbiztonság elérésére koncentrálnak saját régiójukban, a szélesebb értelemben vett fejlődés rovására. Az oktatásba és technológiai fejlesztésbe irányuló beruházások csökkennek. A gazdasági fejlődés lassú, a fogyasztás anyagigényes, az egyenlőtlenségek fennmaradnak vagy súlyosbodnak. A népességnövekedés alacsony az iparosodott, magas a fejlődő országokban. Az alacsony nemzetközi prioritás a környezeti problémák kezelésében egyes régiókban jelentős környezeti romláshoz vezet. |
| SSP4 | Egyenlőtlenség – Megosztott út (Alacsony kihívások a mérséklés, magas kihívások az adaptáció terén) Az emberi tőkébe irányuló rendkívül egyenlőtlen beruházások, valamint a gazdasági lehetőségek és politikai hatalom növekvő különbségei mind országon belül, mind az országok között növekvő egyenlőtlenségekhez és rétegződéshez vezetnek. Idővel egyre nagyobb szakadék alakul ki a nemzetközileg összekapcsolt, tudás- és tőkeintenzív szektorokban működő társadalmak, valamint az alacsony jövedelmű, rosszul képzett, munkaintenzív, alacsony technológiájú gazdaságban dolgozó társadalmak között. A társadalmi kohézió romlik, a konfliktusok és zavargások egyre gyakoribbak. A technológiai fejlődés magas a csúcstechnológiai gazdaságokban. A globálisan összekapcsolt energiaszektor diverzifikálódik: beruháznak mind a szén- és nem hagyományos olaj alapú, mind az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiahordozókba. A környezetvédelmi politikák a közepes és magas jövedelmű területek helyi problémáira összpontosítanak. |
| SSP5 | Fosszilis tüzelőanyag-alapú fejlődés – Gyorsút (Magas kihívások a mérséklés, alacsony kihívások az adaptáció terén) Ebben a világban egyre nagyobb a hit a versenyképes piacokban, az innovációban és a részvételi társadalmakban, mint a gyors technológiai fejlődés és az emberi tőke fejlesztésének útjában a fenntartható fejlődés eléréséhez. A globális piacok egyre inkább integrálódnak. Jelentős beruházások történnek az egészségügybe, oktatásba és intézményekbe az emberi és társadalmi tőke növelése érdekében. Ugyanakkor a gazdasági és társadalmi fejlődés hajtóereje a fosszilis energiahordozók kihasználása és az erőforrás- és energiaigényes életmód elterjedése világszerte. Mindez a világgazdaság gyors növekedéséhez vezet, miközben a globális népesség a 21. században tetőzik, majd csökken. A helyi környezeti problémákat, mint például a légszennyezést, sikeresen kezelik. Erős a hit abban, hogy a társadalmi és ökológiai rendszerek hatékonyan menedzselhetők, szükség esetén akár geoengineering eszközökkel is. |
Forrás: (Riahi et al., 2017)
A bolygóhatárok és a társadalmi-gazdasági útvonalak kapcsolata
A bolygóhatárok keretrendszere arra szolgál, hogy meghatározza az emberiség számára biztonságos működési teret, és eddig főként a jelenlegi helyzet fenntarthatatlan környezeti feltételeinek kiemelésére alkalmazták.
A legújabb kutatásukban Johan Rockström kutatócsoportja az SSP-k felhasználásával akarja tovább fejleszteni a bolygóhatárok prognózisát. A forgatókönyvek használata a kutatók számára biztosította, hogy trendeket kutassanak és hogy előrejelzéseket tudjanak tenni a bolygóra nehezedő nyomásról.
A trendek gyors környezeti károsodást mutatnak. Az 1970-es évek állapotához képest a bolygó 2025-ös helyzete romlást mutatott, és az előre jelzett SSP2 forgatókönyv is majdnem minden mutatónál romlást jelez 2030 és 2050-re, kivéve az ózon réteg helyzetét. Hosszú távon is ez a trend folytatódik 2100-ra.
Ehhez képest az SSP3 és SSP1 forgatókönyvek között szignifikáns különbség található, leginkább a populáció nagyságának köszönhetően, de ennek ellenére, az SSP1-es pozitív forgatókönyv esetén is a legtöbb határt átlépik az értékek.
Forrás: van Vuuren, D.P., Doelman, J.C., Schmidt Tagomori, I. et al.(2025)
A meglévő trendek és történelmi változások a földi rendszerekben már visszafordíthatatlanul megváltoztatták a bolygó folyamatait. A kérdés az, hogy mit tehetünk ezeknek a javítására. A tudományos szférában sok javaslat szerepel, de ezek társadalmi kivitelezhetősége megkérdőjelezett.
Fókusztémának számít a klímaváltozás. Az SSP1-1.9 egy erős mérséklési forgatókönyv, amely összhangban van a 2015-ös Párizsi Megállapodás 1,5°C-os céljával, de ez sem jelenti, hogy a bolygóhatárok alatt lennének a mutatók. Ez alapján bár 2050-re csökkennének a mutatók, azonban a földi rendszerek még nem tudnák ezt a biztonságos határ alá engedni sok tényező miatt, mint például a társadalmi változások sebessége.
A forgatókönyvek rámutatnak, hogy a klímapolitikának jelentős hatása van, és az olyan intézkedések, mint a rendszerszintű energiaátállás és az erdősítés komoly hatást tud gyakorolni a bolygónk állapotára. Nem mindegy, hogy melyik forgatókönyvet használjuk az előrejelzés során, azonban a jelentős klímapolitikák alkalmazása csökkenti a különbséget a 2050-es eredmények között.
Innováció és technológia
Az innováció kulcsfontosságú a bolygóhatárokon belüli működéshez való közelítéshez, mivel lehetőséget teremt a gazdasági, társadalmi és technológiai rendszerek fenntartható átalakítására.
A technológia és a szakpolitika sokat tehet a bolygóhatárokhoz való visszatéréshez. Jelenleg is léteznek olyan innovációk, mint a műhús és a növényi alapú élelmiszeralternatívák, amelyek az egyik legnagyobb hatással lévő ipart az élelmiszeripart fejlesztenék. Az élelmiszeripar több bolygóhatárra is kritikus módon befolyással van.
Az erőforrások hatékonyságának növelése, az energiaszektor zöld átállása, a mezőgazdasági szektor hatékonyságának növelése, a nitrogén alapú trágyák és öntözési rendszer hatékonyságának maximalizálása, a földhasználat hatékonyságának javítása, az étrendváltás, az élelmiszerhulladék csökkentési folyamatok fejlesztése, illetve az újrahasznosítás és körforgásos gazdaságot támogató intézkedések is segíthetnek.
Ezen felül pedig a rendszer szintű gondolkodás és a nem fenntartható folyamatok leváltása, technológiai áttörések, mint például a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás is pozitív előrehaladást ígér. A rendszerszintű és átfogó alkalmazás – amelyet társadalmi, gazdasági és politikai eszközökkel is támogatnak, beleértve a szabályozásokat, ösztönzőket és a társadalmi igazságosság szempontjainak figyelembevételét – fontos a fenntarthatóság előrehaladásához.
[A sorozat szerkesztői: Büki Bence, Onodi Vanda, Szomolányi Katalin, Vajda Triniti, Vida Melinda és Zöld Mihály]
