Gazdaság

Az SDG-k helyzete – SDG 12: Felelős fogyasztás és termelés

A fenntartható fejlődés 12. célja, a felelős fogyasztás és termelés arra figyelmeztet, hogy a fejlődés nem jelenthet korlátlan növekedést, ha közben kimerítjük a Föld erőforrásait. Ha nem változtatunk, a gazdasági folyamatok árnyékában egyre több e-hulladék keletkezik, az élelmiszer-pazarlás tovább fokozódik, és az anyagfelhasználás is egyre intenzívebbé válik, miközben a környezet terhei folyamatosan nőnek.

Sorozatunk következő részében azt vizsgáljuk, hol tart a világ 2025-ben ezen az úton, és milyen eredmények – vagy éppen hiányosságok – mutatkoznak az ENSZ tizenkettedik Fenntartható Fejlődési Céljának megvalósításában.

Mielőtt azonban a számok mögé néznénk, érdemes áttekinteni, milyen alcélok mentén kellene haladnia a világnak, hogy 2030-ra a fogyasztás és termelés valóban fenntarthatóvá váljon.

12.1 A fenntartható fogyasztás és termelés 10 éves keretprogramjának végrehajtása minden országban, a fejlett országok vezető szerepével, a fejlődő országok fejlettségi szintjének és képességeinek figyelembevételével.

12.2 2030-ig a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás és azok hatékony felhasználásának megvalósítása.

12.3 2030-ig az egy főre jutó globális élelmiszer-hulladék felére csökkentése a kiskereskedelem és a fogyasztók szintjén, valamint az élelmiszerveszteség csökkentése a termelési és ellátási láncok mentén, beleértve a betakarítás utáni veszteségeket.

12. 4 2020-ig a vegyi anyagok és minden hulladék környezetvédelmi szempontból megfelelő kezelése a teljes életciklusukon keresztül az elfogadott nemzetközi keretekkel összhangban, valamint a levegőbe, vízbe és talajba történő kibocsátásuk jelentős csökkentése az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatásuk minimálisra csökkentése érdekében.

12.5 2030-ig a hulladékképződés jelentős csökkentése megelőzés, csökkentés, újrahasznosítás és újrahasználat által.

12.6 A cégek, különösen a nagy és transznacionális vállalatok ösztönzése a fenntartható gyakorlatok alkalmazására és a fenntarthatósággal kapcsolatos információk jelentéseikbe történő beépítésére.

12.7 Fenntartható közbeszerzési gyakorlatok elősegítése a nemzeti szakpolitikákkal és prioritásokkal összhangban.

12.8 2030-ig annak biztosítása, hogy az emberek mindenhol rendelkezzenek megfelelő információval és tájékozottsággal a fenntartható fejlődésről és a természettel harmóniában álló életmódról.

12.a A fejlődő országok támogatása tudományos és technológiai kapacitásaik megerősítésében a fogyasztás és termelés fenntarthatóbb módjai felé történő elmozdulás érdekében.

12.b Eszközök kifejlesztése és alkalmazása a fenntartható fejlődés olyan, a fenntartható turizmusra gyakorolt hatásainak vizsgálatára, amelyek munkahelyeket teremtenek és a helyi kultúrát és termékeket helyezik előtérbe.

12.c A fosszilis energiahordozók nem hatékony, a pazarló fogyasztást ösztönző támogatásainak racionalizálása a piactorzítások megszüntetése által – a nemzeti körülményeknek megfelelően -, beleértve az adózás szerkezeti átalakítását és a káros támogatások fokozatos kivezetését, ahol ilyenek léteznek, bemutatva ezek környezeti hatásait, teljes mértékben figyelembe véve a fejlődő országok speciális szükségleteit és lehetőségeit, minimálisra csökkentve a fejlődésükre tett esetleges negatív hatást olyan módon, amely védi a szegényeket és az érintett közösségeket.

Hol tartunk most a világban?

A felelős fogyasztás és termelés területén az elmúlt években vegyes képet mutat a globális előrehaladás. Az ENSZ Fenntartható fejlődési célok 2025. évi jelentése szerint bár egyre több ország ismeri fel a körforgásos gazdaság és a fenntartható termelés jelentőségét, a fogyasztás üteme továbbra is meghaladja a hatékonyság javulásának tempóját.
A hulladéktermelés, különösen az elektronikai és élelmiszer-hulladék mennyisége soha nem látott szintre emelkedett, és a legtöbb ország még mindig távol áll attól, hogy a gazdasági növekedést valóban „leválassza” az anyagfelhasználás növekedéséről.

Az e-hulladék mennyisége új rekordot döntött

2022-ben világszerte 96 milliárd kg elektromos és elektronikus berendezés került piacra – több mint 50%-kal több, mint 2010-ben. Ez a növekedés rekordszintű 62 milliárd kg e-hulladékot eredményezett (7,8 kg/fő), amely 2030-ra várhatóan eléri a 82 milliárd kg-ot.
A régiók között hatalmas különbségek vannak: Európában, Észak-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon az egy főre jutó e-hulladék mennyisége tízszerese annak, amit a szubszaharai Afrikában vagy Óceánia más részein mérnek.
Mindössze 22,3 % – vagyis 1,7 kg/fő – került környezetvédelmi szempontból megfelelő kezelésre, és ez az arány évről évre csökken.
A nemzetközi e-hulladék-kereskedelem is aggasztó: évente 5,1 milliárd kg használt berendezés és e-hulladék lépi át a határokat, ám ennek csupán 35%-a ellenőrzött a Bázeli Egyezmény alapján; a többi „ellenőrizetlen” szállítmány sorsa ismeretlen, valószínűleg nem környezetbarát módon kezelik.

E-hulladék keletkezése és újrahasznosítása

A jelentés hangsúlyozza, hogy szigorúbb szabályozásra és technológiai beruházásokra van szükség, különösen a fémek és kritikus nyersanyagok visszanyerése érdekében – mivel az e-hulladék ma a világ leggyorsabban növekvő hulladékárama.

A globális erőforrás-kereslet meghaladja a népesség növekedését

A jelentés szerint az anyagfelhasználás világszerte tovább nő: 2015 és 2022 között a domestic material consumption (DMC) 23%-kal, 92 milliárd tonnáról 113,6 milliárd tonnára emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a világ gazdasága még mindig több nyersanyagot igényel a növekedéshez, mint korábban – miközben a körforgásos gazdaságra való átállás lassabb ütemben halad.

Globális anyagfelhasználás alakulása

Az élelmiszer-pazarlás ára: napi egymilliárd adag elpazarolt étkezés

2022-ben világszerte 1,05 milliárd tonna élelmiszer került a szemétbe a kiskereskedelemben, vendéglátásban és a háztartásokban, ami 132 kg/fő, vagyis az összes fogyasztásra szánt élelmiszer ötödét jelenti. A háztartások naponta annyi ételt dobnak ki, amennyiből több mint egymilliárd adag étel készülhetne – miközben a világon minden 11. ember éhezik, és minden harmadik nem engedhet meg magának egészséges étrendet.

Az élelmiszer-pazarlás súlyos környezeti hatásokkal jár: a termelési és ellátási láncban elveszett vagy kidobott élelmiszer 8–10%-át adja a globális üvegházhatású gázkibocsátásnak, és rengeteg földterületet, vizet és energiát használunk el olyan élelmiszerek előállítására, amelyeket végül soha nem fogyasztunk el.
A gazdasági veszteség évente több mint 1 billió amerikai dollárra becsülhető. Az élelmiszer-pazarlás nem csupán a „gazdag országok” problémája: a magas-, felső-közepes- és alsó-közepes jövedelmű országokban a háztartások élelmiszerhulladéka mindössze 7 kg/fő/év különbséget mutat.

Élelmiszer-pazarlás jövedelmi szint szerint

Vannak azonban biztató példák: az Egyesült Királyságban 18%-kal, Japánban pedig 31%-kal sikerült csökkenteni az élelmiszer-pazarlást az elmúlt években. Egyre több kormány, vállalat és civil kezdeményezés lép fel a pazarlás ellen, innovációval és köz-magán partnerségek révén.

Jó gyakorlatok és előrelépések világszinten

A fenntartható fogyasztás és termelés előmozdításában egyre több ország tesz kézzelfogható lépéseket. 2024-ben 71 ország összesen 530 szakpolitikai intézkedést nyújtott be ezen a területen, ami 6%-os növekedést jelent az előző évhez képest. Európa és Közép-Ázsia továbbra is élen jár a szabályozásban, ugyanakkor új szereplők – köztük Banglades, Kenya, Madagaszkár és a Cook-szigetek – megjelenése azt mutatja, hogy a fenntartható fogyasztás és termelés szemlélete egyre szélesebb körben terjed a világban. A fő kihívások közé tartozik a humánerőforrás-hiány és a széttagolt SDG-jelentésrendszer, ezért a hangsúly a jövőben a politikai hatékonyság és eredményesség növelésén lesz.

A fenntartható közbeszerzés terén is látható az előrelépés: a jelentő országok száma 40-ről 67-re nőtt 2020 és 2022 között, és 2025-re tovább bővülhet. A COP29-en elindított Global Framework for Action kezdeményezés előmozdítja a zöld, körforgásos közbeszerzést, különösen az alacsony kibocsátású és klímaálló épületek piacán.

A vállalati fenntarthatósági jelentések ma már globális standarddá váltak: a világ 250 legnagyobb vállalatának 96%-a, és a top 100 vállalat 79%-a publikál fenntarthatósági adatokat. A jelentések száma 2016 és 2023 között csaknem megnégyszereződött, leginkább Ázsiában, Európában és Észak-Amerikában. Az SDG-alapú célkitűzések említése az utóbbi években kissé visszaszorult.

A veszélyes anyagok és hulladékok nemzetközi kezelése terén is erősödik az együttműködés. A Bázeli, Rotterdami, Stockholmi és Minamata-egyezmények részes felei magas jelentési arányokat értek el:

  • a Bázeli Egyezmény történetében először a tagok 70%-a nyújtott be jelentést (2020-ban),
  • a Stockholmi Egyezmény 2022-es ciklusában 91 ország jelentett,
  • a Montreali Jegyzőkönyv továbbra is 100%-os megfelelési arányt tart, biztosítva az ózonkárosító anyagok kivezetésének nyomon követését.

Ezek az előrelépések azt mutatják, hogy a fenntarthatósági célok egyre mélyebben beépülnek a nemzeti politikákba, a vállalati működésbe és a nemzetközi együttműködésekbe is – még ha a tempó nem is elég gyors ahhoz, hogy a 2030-as célokat maradéktalanul elérjük.

Magyarországi helyzet – a felelős fogyasztás és termelés hazai képe

Az SDG12 kapcsán az SDR (Sustainable Development Report) 2025-ös magyar adatai szerint Magyarországon 2022-ben 5,0 kg/fő elektronikai hulladék keletkezett, ami nem került visszagyűjtésre. Ugyanebben az évben a települési háztartási hulladék újra nem hasznosított mennyisége 0,7 kg/fő/nap volt. Emellett 2024-ben a termelésből származó nitrogén ­kibocsátás mértéke 48,8 kg/fő. Ezek az értékek azt mutatják, hogy Magyarországon a felelős fogyasztás és termelés terén komoly kihívások állnak fenn, különösen az e-hulladék visszagyűjtésének és a hulladék újrahasznosításának növelése tekintetében.

Összegzés

Az SDG 12 előrehaladása világszerte vegyes képet mutat: a politikai szándék erősödik, de a tényleges fogyasztási és termelési minták még messze nem fenntarthatók. A következő évek döntő jelentőségűek: a körforgásos gazdaság előtérbe kerülése, az újrahasznosítási rendszerek fejlesztése és a fogyasztói szokások megváltoztatása nélkül a 12. cél teljesítése elérhetetlenné válhat. A megoldás összehangolt cselekvést kíván a kormányok, a vállalatok és a fogyasztók részéről egyaránt.

Az SDG-k helyzete sorozat eddig megjelent cikkei:

A szerzőről

Fülöp Eszter

Leave a Comment