Élet-módi

A luxusipar fenntarthatósági kérdései: 5. luxus utazási formák

Szerző Vida Melinda

Miközben a luxusipar a divattól az ékszerekig próbálja „zöldre festeni” magát, a szektor legsúlyosabb karbonlábnyomát kétségtelenül a közlekedés hagyja maga után. A magánrepülőgépek, szuperyachtok és a nagyteljesítményű luxusautók nem csupán státuszszimbólumok, hanem a klímaegyenlőtlenség leglátványosabb megtestesítői. Vajon összeegyeztethető-e a fenntarthatóság a magánszférával és a szupersportautókkal, vagy ez a terület marad a zöld átállás fekete báránya?

Cikksorozatunk következő részében a luxus utazást vesszük gorcső alá.

A luxusipar karbonlábnyomát vizsgálva hamar kiderül, hogy a vagyon és a kibocsátás kéz a kézben jár. A világ leggazdagabb 1%-ának kibocsátása elegendő ahhoz, hogy életek millióit veszélyeztesse a klímaváltozás következményei miatt. Ezen belül is a magánrepülés a leginkább energiaintenzív közlekedési forma, ahol egyetlen utasra vetítve a kibocsátás többszöröse a kereskedelmi járatokénak, és nagyságrendekkel haladja meg a földi közlekedéshez kapcsolódót.

Égi luxus: magángépek a célkeresztben

A magánrepülés (Private Aviation – PA) piaca robbanásszerűen nőtt az elmúlt években. A szektor közvetlen CO2-kibocsátása 2023-ban elérte a 15,6 millió tonnát, ami 46%-os növekedést jelent 2019-hez képest. Bár az iparág gyakran hivatkozik arra, hogy a teljes légi közlekedésnek csak kis szeletét teszik ki, de az egy főre jutó környezeti terhelés itt a legdrasztikusabb.
Egy London–Párizs út magángéppel hatszor több szén-dioxidot termel utasonként, mint egy kereskedelmi járat, és 180-szor többet, mintha vonattal tennék meg ugyanezt az utat. A probléma nem csupán a technológiában, hanem a felhasználás módjában is rejlik: a magángépes utak csaknem fele (47,4%) 500 kilométernél rövidebb távolságra történik, sőt, a járatok közel 5%-a 50 kilométernél is rövidebb. Ezeket a távokat autóval vagy vonattal is könnyedén meg lehetne tenni, ám a kényelem és az időnyereség felülírja a környezeti szempontokat.

Taylor Swift vs. Ed Sheeran: két út a hírességek előtt

A közvélemény egyre kritikusabban figyeli a hírességek utazási szokásait. A „klímabűnöző” (climate criminal) kifejezés egyre gyakrabban merül fel olyan sztárokkal kapcsolatban, mint Taylor Swift vagy Kylie Jenner, akik rendszeresen használják magángépeiket, akár extrém rövid utakra is. Swift 2022-ben például vezette a legtöbb CO2-t kibocsátó hírességek listáját.

Ezzel szemben Ed Sheeran példája mutatja, hogy létezik alternatíva még a szupersztárok szintjén is. A 350 millió dolláros vagyonnal rendelkező énekes tudatosan kerüli a magángépeket. Sheeran rendszeresen használ fapados járatokat (például a Ryanairt) vagy vonatot a turnéi és privát útjai során, még akkor is, ha ez olykor kényelmetlenséggel jár, például amikor rajongók veszik körül a fedélzeten. Ez a hozzáállás ritka kivétel a luxusiparban, ahol az exkluzivitás általában a fenntarthatóság elé kerül.

Az eseményturizmus és a „Davos-paradoxon”

A magánrepülés egyik legnagyobb hajtóerejét a globális elit eseményei adják. A futball-világbajnokságok, a Super Bowl vagy a cannes-i filmfesztivál idején a közeli repterek megtelnek magángépekkel. Ironikus módon ugyanez a jelenség figyelhető meg a klímavédelmi konferenciákon (COP) és a Világgazdasági Fórumon (WEF) Davosban is, ahol a világ vezetői gyakran a legkörnyezetszennyezőbb módon érkeznek megvitatni a bolygó megmentését. Ezek az események egyenként is több ezer tonna CO2-kibocsátásért felelősek néhány nap alatt.

Szabályozási kettős mérce: SAF és a magángépek jövője

Adódik a kérdés, vajon a magángépek tulajdonosaira ugyanazok a szigorú környezetvédelmi előírások vonatkoznak, mint a kereskedelmi légitársaságokra? A válasz összetett, de az irány egyértelműen a szigorodás felé mutat.

Az Európai Unió ReFuelEU Aviation rendelete, amely a Fit for 55 csomag része, mérföldkövet jelent ezen a téren. A szabályozás előírja, hogy az EU-s repülőterekről felszálló gépeknek (beleértve a magángépeket is) meghatározott arányban fenntartható repülőgép-üzemanyagot (SAF – Sustainable Aviation Fuel) kell használniuk.

2025-től ez az arány minimum 2%, 2030-ra 6%, 2050-re pedig már 70% kell, hogy legyen.

Kiskapuk és kihívások

Bár a SAF elvileg mindenki számára kötelező, a magánszektorban nehezebb az ellenőrzés. Míg a nagy légitársaságok központilag, óriási tételekben szerzik be az üzemanyagot, a magángépek gyakran kisebb regionális repülőtereket használnak, ahol a SAF elérhetősége még korlátozott. Ezt nevezik „tankering”-nek: a gépek ott tankolnak olcsóbb, hagyományos kerozint, ahol nincs szigorú ellenőrzés, hogy elkerüljék a drágább, zöldebb alternatívát.

A „szennyező fizet” elve

Több európai ország (például Franciaország és Hollandia) már különadókkal sújtja a magángépes utakat, hogy a befolyt összeget a tiszta technológiák fejlesztésére fordítsák. A magánrepülési szektornak természetesen azonnal volt erre is válasza, hiszen itt a környezetvédelemnek nem a költségek jelentenek akadályt. A Book & Claim rendszer használatával a tulajdonos kifizeti a SAF árát egy távoli repülőtéren, ahol az bekerül a közös rendszerbe, ő pedig megkapja érte a karbonkreditet, még ha fizikailag hagyományos kerozinnal is repül az adott pillanatban. Ez jogilag megfelel a szabályoknak, de a környezetvédők szerint gyakran csak a lelkiismeret megvásárlására szolgál valódi kibocsátás-csökkentés nélkül.

Luxusautók: teljesítmény vagy fenntarthatóság?

Míg a magánrepülés a levegőben, a luxusautó-ipar a földön küzd a fenntarthatóság kihívásaival. A szektor ikonikus szereplői, mint az Aston Martin és a Bentley, drasztikus stratégiai váltással próbálják bizonyítani, hogy a luxus és a környezettudatosság nem zárja ki egymást.

Bentley – A „Beyond100+” stratégia és a W12 vége
A Bentley Motors, amely hagyományosan a hatalmas motorjairól és a pazar kényelemről ismert, az egyik legambiciózusabb átalakuláson megy keresztül. A vállalat 2024-ben frissítette stratégiáját „Beyond100+” néven, amelynek célja, hogy a márka vezető szerepet töltsön be a fenntartható luxusban.

  • A W12 motor búcsúja: Szimbolikus lépésként a Bentley 2024 áprilisában gyártotta le az utolsó, kézzel készített W12-es motorját, lezárva egy korszakot. Helyét a hibrid hajtásláncok veszik át: 2024-től minden modelljük elérhető plug-in hibrid (PHEV) változatban.
  • Teljes elektrifikáció 2035-re: A vállalat célja, hogy 2035-re kizárólag teljesen elektromos (BEV) autókat gyártson. Az első tisztán elektromos modelljük, egy „Luxus Városi SUV”, várhatóan 2026-ban mutatkozik be.
  • Az Álomgyár: A Crewe-ban található gyár már öt éve karbonsemleges minősítéssel rendelkezik, és 100%-ban megújuló villamos energiát és biogázt használ.
  • A fenntarthatóság az anyaghasználatban is megjelenik: az ülések bőrkárpitjának ellenőrzésére mesterséges intelligenciát használnak a hulladék csökkentése érdekében, és bevezették az olívabogyó-feldolgozás melléktermékével cserzett bőröket.

Aston Martin – „Racing. Green.”
Az Aston Martin a „Racing. Green.” stratégia keretében tűzte ki célul a teljes karbonsemlegességet (Net Zero) 2050-re, amelyet a Science Based Target initiative (SBTi) is validált. A márka megközelítése a technológiai innovációra és a körforgásos gazdaságra épít.

  • Elektrifikációs ütemterv: Az Aston Martin első plug-in hibrid szuperautója, a Valhalla, 2025-ben került gyártásba, amelyet 2026-ban követ az első tisztán elektromos modell. A cél, hogy 2030-ra a kínálat jelentős része elektrifikált legyen.
  • Project PIVOT – újrahasznosításban is az élen: A vállalat egyik legizgalmasabb innovációja a Project PIVOT, amelynek célja 100%-ban újrahasznosított alumínium használata az öntvényekhez. Ez a technológia akár 95%-kal csökkentheti az alkatrészekbe ágyazott karbonkibocsátást, miközben 30%-kal csökkenti a súlyt, ami kulcsfontosságú a sportautók teljesítménye szempontjából.
  • Biodiverzitás és gyártás: A Gaydonban és St Athanban található gyáraik 100%-ban megújuló energiával működnek, és külön figyelmet fordítanak a helyi biodiverzitás növelésére, például vadvirágos rétek telepítésével.

Ferrari: karbonsemlegesség 2030-ra és elektromos átállás
A Ferrari legfőbb stratégiai célkitűzése a teljes karbonsemlegesség elérése 2030-ra. Ezen ambíció megvalósításához a gyártó vállalta, hogy a saját működéséből származó (Scope 1 és 2) üvegházhatású gázkibocsátást legalább 90%-kal csökkenti a 2021-es bázisévhez képest, míg az értéklánchoz kapcsolódó (Scope 3) kibocsátást autónként legalább 40%-kal tervezi mérsékelni 2030-ig.

A stratégia gerincét az elektrifikáció adja. Az első tisztán elektromos Ferrari bemutatását 2026 negyedik negyedévére ütemezték, azzal a (jelenleg felülvizsgálat alatt álló) célkitűzéssel, hogy 2030-ra a portfólió 40%-át elektromos, további 40%-át pedig hibrid modellek alkossák.

A gyártási folyamatok dekarbonizációjának részeként a vállalat 2024 szeptemberében leállította a maranellói gázüzemű trigenerációs erőművét a megújuló energiaforrások javára, a körforgásos gazdaság jegyében pedig azt tervezik, hogy 2026-tól 100%-ban újrahasznosított alumíniumötvözetet használnak a motorblokkok gyártásához.

Mercedes-Benz – Ambition 2039
A Mercedes-Benz példája jól illusztrálja, hogyan próbálják a prémium gyártók összeegyeztetni a luxust a környezettudatossággal az „Ambition 2039” stratégia keretében.

A cél a teljes karbonsemlegesség elérése, ami nemcsak az elektromos hajtásra való átállást jelenti, hanem az anyaghasználat forradalmasítását is:
Vegán és újrahasznosított belső terek: A gyártó egyre inkább elhagyja a hagyományos bőrt, helyette biotechnológiai úton előállított alternatívákat (például micélium alapú anyagokat) és újrahasznosított műanyagokat használ.
Hulladékból luxus: A jövő luxusautóinak egyes elemei, például a kilincsek vagy ütéscsillapítók, kémiai újrahasznosítással feldolgozott gumiabroncsokból és háztartási hulladékból készülnek.
Zöld acél: A karosszéria gyártásánál a CO2-csökkentett acél használata válik normává, amely a hagyományos kohászathoz képest jelentősen kisebb kibocsátással jár.

Úszó paloták: a luxusyachtok láthatatlan lábnyoma

Ha a magángépek a klímaegyenlőtlenség szimbólumai, akkor a szuperyachtok a csúcsragadozói. Míg egy átlagos autó évente körülbelül 4,6 tonna szén-dioxidot bocsát ki, egy állandó személyzettel fenntartott, helikopterleszállóval és medencével felszerelt luxusyacht éves kibocsátása elérheti a 7000 tonnát. Ez azt jelenti, hogy a tengeri luxus sokszorosan környezetszennyezőbb, mint bármilyen más utazási forma.

A probléma itt is túlmutat a puszta üzemanyag-égetésen. Egy yacht fenntartása – a légkondicionáló rendszerek folyamatos működtetése, a sótalanító berendezések és a fedélzeti luxusszolgáltatások – akkor is hatalmas energiát emészt fel, amikor a hajó éppen a kikötőben áll. Emellett a vízi ökoszisztémákra gyakorolt hatásuk (horgonyzás okozta károk, szennyvízkezelés) is kritikus pont.

Hírességek a fedélzeten: Jeff Bezos és Leonardo DiCaprio

A közvélemény figyelme ezen a téren is élesedik. Jeff Bezos, az Amazon alapítója, 2023-ban vette birtokba a Koru nevű, 127 méter hosszú vitorlás yachtját. Bár a hajó vitorlákkal is rendelkezik, méretei és a kísérőhajója (amely a helikoptert és a „játékokat” szállítja) miatt így is rengeteg bírálat érte a milliárdost, különösen környezetvédelmi alapítványának tevékenysége fényében.

Hasonló ellentmondás övezi Leonardo DiCapriót is. A színész közismert klímavédelmi aktivista, ám rendszeresen látni őt hatalmas luxusyachtok fedélzetén – gyakran bérelt hajókon, mint például a Vava II. A kritikusok szerint a „yacht-életmód” és a környezettudatos retorika nehezen egyeztethető össze, még akkor is, ha a sztár egyébként jelentős összegekkel támogatja a tengerek védelmét.

Fenntartható-e a mérhetetlen luxus?

A cikkünkben áttekintett példák – a magángépektől a szuperyachtokon át a luxusautókig – rávilágítanak egy mély ellentmondásra. Miközben az autóipar óriásai, mint a Bentley vagy az Aston Martin, láthatóan komoly erőfeszítéseket tesznek a technológiai váltásért és a körforgásos gazdaságért – köszönhetően többek között a rájuk vonatkozó szabályozói elvárásoknak – a légi és vízi közlekedésben még várat magára a valódi áttörés.

A luxusipar jövője nem csupán azon múlik, hogy sikerül-e lecserélni a W12-es motorokat elektromos hajtásra, vagy bevezetni a fenntartható repülőgép-üzemanyagot (SAF). A valódi kérdés a szemléletmódban rejlik. Amíg az exkluzivitást a korlátlan erőforrás-használattal azonosítjuk, a szektor marad a zöld átállás „fekete báránya”. Azonban Ed Sheeran példája vagy a Mercedes-Benz hulladék-újrahasznosítási innovációi is azt mutatják, hogy a presztízs és a felelősségvállalás nem feltétlenül zárja ki egymást. A luxus új definíciója talán már nem a pazarlás, hanem a tudatos, innovatív és maradandó értékteremtés lesz.

Ha érdekel a fenntarthatóság és a luxus témája, olvasd el a sorozatunk eddig megjelent cikkeit is:

A szerzőről

Vida Melinda

Leave a Comment