Átmeneti üzemzavar OFF


ff_ujratoltve

Ha hiszitek, ha nem, a fejlövés újratöltődött – jó, jó, nekem is vannak kétségeim…
Volt némi zavar a a rendszerben. Lekapcsolták a szerverről a blogot, átköltöztettük, és most új szerveren, újra él. Illetve megvan a lehetősége, hogy éljen. Már csak táplálni kellene. Nem ígérek semmit. Ha azonban témátok van, küldjétek – erről az ítélet jogát fenntartom. Az időm nem lett több, de megpróbálom, amit lehet. Persze rögtön a 9. Fenntarthatósági Nap fog lefoglalni, de sebaj! A remény hal meg utoljára…
A következő cikkig pedig hadd ajánljam figyelmetekbe újra a Planet Fanatics’ Network facebook oldalát – ott sűrűbben osztogatom az érdekességeket.



Egy cég, egy alapítvány és 200 civil… hogy teremjen a paradicsom


Átadási sajtótájékoztató

A napokban adtuk át hivatalosan is három budapesti Telekom ingatlanon létesített közösségi kertünket, és amiért klaviatúrát ragadtam, az ennek az egyedisége, hasznossága és szerethetősége.

Az egész talán ott kezdődött, hogy a hello holnap! égisze alatt évekkel ezelőtt a Telekom meghirdetett adományozási pályázatot a civil szervezeteknek, amiben a közösségépítés volt a cél. Itt az egyik nyertes a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) lett, és az adománynak köszönhetően létrejött a Millenáris Parkban a Lecsós Kert nevet viselő közösségi kert.
Ezt követte a Vivicittán iskolák részére létesítendő közösségi kertért futás. Ebből a legsikeresebb a Homoktövis általános iskola, amelyik facebookon is aktívan tárgyalja a közösségi kert életét.
Ezután ami történt, az pedig egyedülálló. Egy kedves hölgy kinyomozta a telefonszámomat, és azzal a kéréssel keresett meg, hogy az ő lakótelepük környékén lévő Telekomos ingatlan kertjében szeretne kiskertet művelni, és ha már úgyis benne vagyunk a közösségi kertek népszerűsítésében – hiszen látta ezt a Millenáris Parkban – akkor biztosítsunk ennek helyet ezen az adott ingatlanon is. Ezzel az ötlettel egyetlen problémám volt: miért nem nekem jutott eszembe.
Elkezdtük a kollégákkal az ingatlanok feltérképezését, felvettük a kapcsolatot a KÉK szakembereivel, és megkezdődött a tervezés. Igen, futottunk lyukra, voltak ingatlancserék, voltak problémák, amikre végképp nem számítottunk, és az egész több, mint 1 évig tartott, de mostanra elindult az első három kert próbaüzemmel: a Csárda utcában, a Kékvirág utcában és a legnagyobb budapesti közösségi kert a Soroksári úton.

Kerthatár Közösségi Kert

Az első kettő már teltházas, a Soroksári útira még lehet jelentkezni, de már most 200 ember műveli a kiskertjét ezeken a területeken, és lehetőséget adni ennyi embernek, hogy naponta kiszabadulhasson a négy fal közül, kimondhatatlanul jó érzés.

A legnagyobb terület ma Budapesten a Soroksári úti ingatlan, ahol 2600 négyzetméter területet tettünk kertképessé és a Kerthatár Közösségi Kert nevet viseli. Ide még lehet jelentkezni, ha a közelben dolgozol vagy laksz, és szeretnél egy 8 négyzetméteres parcellán kiskertet magadnak.

A filozófia, ami mögötte van: van valamid, amit nem, vagy nem a leghasznosabban használsz. Ezt megosztod, beadod a közösbe, hogy mások számára jóval hasznosabbá váljon. Valami ilyesmiről szól a közösségi gazdaság (sharing economy), csak ott azzal, hogy beadod a közösbe még hasznot is termelsz. Itt pénzügyi haszonról nem beszélhetünk, de ha az értelem, a hasznosság és mások öröme pénzre váltható lenne, akkor biztos sok pénz folyna be.

A közösségi kertek hasznosságáról általában pedig a következő mondható el:

  • városlakók kertészkednek, zöldséget, gyümölcsöt, fűszernövényeket vagy virágokat termesztenek a saját örömükre
  • ebből vegyszermentes táplálékuk lehet, a saját terményükből főzhetnek
  • akár panellakóként is lehet kertjük, így programjuk a friss levegőn, ami mellett környezettudatosságot tanulnak,
  • közösség épül: barátokra tehetnek szert, különböző generációk találkoznak
  • több és hasznosabb zöld felülettel gazdagodik a város.

Csináltunk már nem egy újszerű és nagyszerű dolgot a fenntarthatóság terén a Telekommal; ilyen például a Fenntarthatósági Nap, a Digitális Híd, a klímastratégia egyes projektjei, a hello holnap! mobil alkalmazás, és még sorolhatnám. Ez most valami más, valami tényleg az interaktív közösségről szóló nagyon új felfogás, amire rettenetesen  büszke vagyok, ahogy az összes kollégámra, akivel közösen belevágtunk ebbe a számunkra sem hétköznapi dologba. Remélem, inspirál :)

Gyümölcsfaültetés a sajtóeseményen

(fotókat készítette: Németh Szabolcs)



Boldog Karácsonyt!


img_1827

Az idei Karácsonyi bejegyzést egy kis tanmeseszerű dologgal kötöm össze, Nagypapám születésnapja alkalmából.

1909. december 21-én született életem egyik legmeghatározóbb embere, a nagyapám. Ma lenne 105 éves.
Tudom, valakinek, aki már nem él, nem szokás boldog születésnapot kívánni, de a sok fontos és kevésbé fontos megosztás és okosság között azt gondolom, hogy ő is megérdemel egy kis helyet az interneten. Hiszen annyira rohanunk nap mint nap, annyi impulzus ér minket, hogy sokszor elfelejtjük, kiknek köszönhetjük, hogy azzá váltunk, akivé.
Bevallom, egy ideje egyre kevésbé szeretem a Karácsonyt. Mióta pedig ő elment, azóta végképp nem sorolom a kedvenc napjaim közé. Mert hiányzik. Mert fáj. És ezen a napon mindig felsajog, hogy mennyire. De most nem a negatív dolgokról akarok írni.

Mi, akik iskolába jártunk, és a szüleink eltartottak, nyafogunk, hogy esik az eső, hogy fúj a szél, hogy nincs elég pénzünk… Nagyapa 6 éves korától eltartotta a családját, mert édesapja elesett az I. világháborúban. Lehet, hogy ő is nyafogott, hogy Széchenyi Zsigmond lovait kellett pucolnia akár sütött, akár esett, akár fújt, de ha így is volt, nem sok értelme volt, mert a nyafogástól nem lakott jól a család. Azt is mesélte, hogy egyszer embermagasságú hó esett, és járatot kellett ásniuk, hogy a kertből kijussanak az útra.
Majd felköltözött Budapestre. Nem végzett egyetemet. Szerintem középiskolát se. Csak dolgozott. És mégis az egyik legbölcsebb ember volt, akit valaha ismertem. Az ő bölcsessége élettapasztalataiból és szeretetből táplálkozott. Idegesítően türelmes és naiv tudott lenni, miközben pedig szerintem átlátott a szitán. Annyira szeretném ezt a türelmet vagy inkább nyugalmat a magaménak tudni!

Nem tudom felsorolni, mi mindent kaptam és tanultam tőle, de párat megosztok.
Reggelente mindig kaptam mézet. Az első teáskanálra azt mondta “kis mennyiségben gyógyszer”, a másodikra pedig, hogy “nagy mennyiségben orvosság”. Aztán pedig népdalokat és nótákat énekeltünk, mielőtt végképp kimásztunk volna az ágyból.
Megtanított együtt élni a kutyánkkal, Pamaccsal, akivel sokszor közösen ettünk, egy tálról – természetesen adott szabályok szerint elosztva a katonákat.
Akkoriban nem sok TV csatorna volt, de ha valamelyiken az egy vagy kettő közül természetfilm ment, akkor azt nézte, néztük.
Együtt gombásztunk. Rengeteg gombát ismertem meg akkor tőle, ami növénytan vizsgán is nagy segítség volt, amikor ez volt az egyik tétel, amit húztam, és ami természetesen kimaradt a felkészülési sorból.
Fára másztunk, hógolyóztunk, szánkóztunk, és még azt is hagyta, hogy lovat szelídítsek.
Ha végiggondolom mindazt, amit eddig leírtam, egy dolog biztos nem játszott különleges szerepet az életünkben: a pénz. Persze ahhoz, hogy a 850-essel eljussunk a  Balatonra, azt is meg kellett tankolni valamiből, de abban is az volt a lényeg, hogy végigénekeljük az utat, ami elég hosszú volt, lévén 80 km/h-s sebességgel hasítottunk, és ha megérkeztünk újabb közös kalandokat éljünk meg.

Rettenetesen hiányzik, de nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy Ő volt nekem.
Mindenkinek azt kívánom, hogy legyen, akitől ilyen őszinte és bölcs szeretetet kap, hogy mindenki találjon olyan embereket az életében, akikkel a tényleges értékeket tudja megosztani, amit viszont nem lehet megvásárolni.
Akkor talán ez a föld is élhetőbbé válik.

BOLDOG KARÁCSONYT!



Volt egy álmom…


dream

Volt egy álmom…
Az volt az álmom, hogy felteszem az országot a fenntarthatóság térképére – hangozzon is ez bármilyen nagyképűen vagy túlzottan hangzatosan. [Vigyázat, személyes bejegyzés következik, melynek alapját már kiadtuk egy sajtóközleményben]

Volt európai projekt, amit menedzseltem. Az infokommunikáció klímaváltozással kapcsolatos szerepét vizsgáltuk.
A British Telecomnak volt külön tanulmánya (nem is egy), a Deutsche Telekomnak szintén, és nekünk magyaroknak is. Ültem értetlenül az egésznapos workshopon, hogy milyen frankó, hogy külön-külön vizsgálja mindenki a saját kis szolgáltatásának munkatársaira, jobb esetben országára gyakorolt és potenciális hatását, és közben senki nem gondolkozik Európában, világban, csak tapsolunk a pozitív eredményeknek. Több mint 1 évig győzködtem az európai telkókat, hogy adjanak már ilyen-olyan adatot, és készítsünk egy tanulmányt, ami legalább EU szintre adhat választ. Ez meg is történt 2004-re. Az Első Európai Távközlés és Fenntarthatóság konferenciát épp Budapesten szerveztük, ahol az aznap hajnal 3h-ra ki is bogarászott első eredményeket be is mutathattam. Számomra több szempontból is fontos konferencia volt. Az egyik legfontosabb része pedig, hogy két fontos szervezettel, illetve azok képviselőivel találkozhattam. Egyikük a WWF Svédországtól Dennis, másikuk pedig a Dow Jones Fenntarthatósági Index értékelőjének (SAM Sustainable Asset Management) egyik vezetője, Edoardo. Miután lement a 2 napos konferencia, elmentünk együtt egy, a későbbieket elég erősen meghatározó sörözésre. Itt megállapodtunk, hogy a WWF és ETNO együttműködése keretében létrehozunk egy projektet, amiben kivesézzük az infokommunikáció lehetőségeit a klímavédelemben, és ezt roadmapként leadjuk az Európai Bizottságnak. 2006-ra elkészült a roadmap. Amit közben és utána tapasztaltam, az egy életre szóló lecke volt. A legnagyobb hibát ott vétettük, hogy egyrészt túl fiatal voltam, másrészt nem születtem pasinak, ellenben azt is rossz országban. Mindezeket pedig megfejeltük azzal, hogy még ingyen is dolgoztunk ahelyett, hogy egy neves tanácsadó céget bevonva jó pénzért osztottuk volna az észt. A siker kicsit keserédes lett. Elsőként talán a Cisco használta Amerikában az eredményt Al Gore személyét is bevonva, de gyorsan rábukott egy globális társaság is, aki egy neves tanácsadóval azóta több tanulmányt is publikált, és – na, nézd már – az EU dokumentumok is őket idézgetik. Siker tehát volt, csak mellé szegődött némi üröm az örömben.

Visszatérve a vacsorához, rákérdeztem a Dow Jonesra. Kiderült, hogy nem érdeklődnek Közép-Európa iránt, mert túl kockázatos régió alacsony hozammal. Minthogy a fenntarthatóság kockázatcsökkentésről is szól, hevesen próbáltam magyarázni, hogy mi teszünk a fenntarthatóságért, és tök mindegy a régió, ha egyszer itt jók vagyunk. Ez az egész pedig inkább kisiskolás hadakozásnak tűnt. Meg is kaptam az érte járó mosolyt. Valószínűleg ez a tehetetlen düh is szerepet játszott abban, hogy kiharcoljam az első fenntarthatósági stratégiát, és mellette az európai projektet. Minden áron be akartam bizonyítani, hogy itthon élők által működtetett magyar vállalat is tud olyan színvonalú munkát végezni, mint nyugat-európai társai. A Dow Jones később vizsgálta vállalatot, és silver class-ba is került, de a fenntarthatósági indexbe nem. Aztán már a piaci érték alapján nem is került be a világ 2000 körüli legnagyobb vállalat közé, így a vizsgálat is elmaradt. Ezzel nehéz küzdeni, hiszen a részvényértéket és a világ többi vállalatának piaci értékét is sok minden befolyásolja. Időközben kaptunk más felelős befektetői értékelést, ahol általában jól szerepeltünk. Bekerültünk a Bécsi Értéktőzsde Fenntarthatósági Indexébe (CEERIUS), értékelte a vállalatot a SuntainAlytics (ők konkrétan nagyon titkosan közölték, hogy a távközlési iparágban mi vagyunk a legjobbak, de minthogy se indexbe nem kerültünk be, se publikus információt nem adtak ki erről, ez nagyon nem mozdított ki a hétköznapokból). Tavaly aztán újra előkerült az Oekom, aki az azóta RobecoSAM-re keresztelt értékelő mellett egy másik jelentős értékelő. Itt is mindig jó eredményt kaptunk, de minthogy nem volt index, ahova be lehetett volna kerülni, ezért csak örömöt szereztek, az ujjongás elmaradt. Ezekből az értékelésekből jól látható, hogy mik az erősségeink, mik a gyengeségeink, mi legyen az irány, de nem ad viszonyítási alapot. Aztán egyszer csak, kaptunk egy levelet a Deutsche Telekom (mellékesen 59%-os tulajdonosa a Magyar Telekomnak) azon kollégájától, aki a felelős befektetői értékelőkkel foglalkozik, amiben rettenetesen gratulál, hogy a világranglistán 3. helyen vagyunk az Oekom távközlési iparági elemzésében. Még jó, hogy ők lettek az elsők, és kaptak erről egy levelet, különben lehet, hogy észre se vesszük. Tisztán megvan az a pár óra, amikor nem tudtuk eldönteni, hogy a német kollégával van a baj, vagy rossz anyagot küldtek, vagy az Oekom számolt el valamit. Aztán megvették a tanulmányt, megosztották velünk, és tételesen szerepel a világ 108 vállalata, ahol az 1. hely a Deutsche Telekomé, 2. hely a BT Groupé, a 3. hely pedig a Magyar Telekomé. Az összes többi (konkrétan 105 vállalat) pedig mögöttünk. Szeptember 1-én az Oekom ki is adott erről egy sajtóközleményt, ami alapján kérhető a rövid értékelés, így az első három hely már publikus – a többi titkos, csak a tanulmány megvásárlásával tudható meg, illetve azon befektetők részére, akikkel ők szerződésben állnak.
És hát volt egy álmom, hogy felteszem az országot arra térképre, ami a felelős működésről, a fenntarthatóságról szól. Lehet, hogy nem Dow Jonesnak hívják, lehet, hogy csak iparági, de igenis ott van!

A harmadik fenntarthatósági stratégiát taposva, eddig 10 év munkája van benne, sok értékes kolléga munkájával és vezetői támogatással, és persze nem kevés harccal. Ha pedig bulvárosan szeretnék fogalmazni, akkor a focihoz hasonlíthatva, ahol az 1. a Real Madrid, 2. a Barcelona, 3. a Bayern München, ez azt jelentené, hogy magyar pénzből, magyar piacon felfociztuk magunkat a Bayern München szintjére egy új, értelmes irányvonalban, amit fenntarthatóságnak hívnak. Büszkeség! És mert a felelős befektetői irány egyre erősebb, itt a fék vagy megállás elég ésszerűtlen döntés lenne.

Szóljon ez a bejegyzés pedig mindazoknak köszönetként, akik akár kívülről, akár belülről hozzátettek valamit ehhez a történethez; legyen az pici vagy nagy – biztos, hogy mindnek része volt benne! KÖSZÖNÖM!



FN7 – Tőled függ!


plakatjpg

A nyárnak vége. Nem is volt igazi. A szabinak is lőttek. Fogalmam sincs, mikor fogok újra búvárkodni. Dühönghetnék ezeken, hiszen folyamatosan esik az eső, torlódnak a feladatok, és még az FN7 is közeledik, ami egyre több tennivalót tartogat.
Nemrég megkérdezték tőlem egy nyári egyetem hallgatói, hogy melyik a leginspirálóbb feladatom a fenntarthatóságban – van pár, ugye – a válasz nem váratott sokáig magára: a fenntarthatósági nap. Persze, diákok lévén, nem hagyták ennyiben. Jött a miért. Mert buli. A legkomolyabb buli. Mert fiataloknak szól. Mert a közönség legalább fele visszatérő. Mert értelmes és értékes emberekről szól, akikkel jó készülni, akiktől jó tanulni. Mert fesztivált szervezni izgalmas. Mert ez egy új stílus. Mert hiszek benne. Mert ott mosolyognak az emberek. Egy csomó energia.

A ráadás pedig, hogy valahogy minden évben kiderül, milyen sok barátom van. Ők segítenek, jönnek, szerveznek, és van, aki a legnehezebb pillanatban megölel.

Szeptember 27-én déltől a Millenáris Parkban és a Teátrumban újra Fenntarthatósági Nap. Már a hetedik alkalommal. Fenntarthatóságról fesztivál hangulatban. Gyertek! Jó lesz! :)



Ültethető ceruza – teszt


sprout

Imádtam a merített papírból készített, növényi magokat tartalmazó névjegykártyákat és reklámanyagokat. Ahol csak ilyet láttam, mindig hazahoztam és elültettem. Aztán semmi. Egyik sem hajtott ki soha. Van még pár ilyen marketingfogás, ami szintén nem járt sikerrel. Legalábbis nálam.
Most egy ültethető ceruza a legújabb, amivel a Sprout jött elő, és amit az Öko(sziszt)téma tesztelt. Ez állítólag működik. Lássuk!



Az alma, a körte és az aktív állampolgárság


apple

Mi köti össze Lengyelországot Belgiummal? Mi a közös az almában és a körtében? Az embargó. Putyin. És amit úgy neveznek, hogy aktív állampolgárság. Ha ez így még mindig nem érthető, akkor íme, levezetve a kapcsolat…

#jedzjabłka, vagyis “egyél almát”. Ezzel a jelszóval indult Putyin-ellenes kampány a lengyel közösségi médiában miután az orosz hatóságok bejelentették, hogy augusztus elsejével embargó lép életbe az országból származó zöldségekre és gyümölcsökre vonatkozóan.
Putyin a hónapok óta tartó sertésembargó után ezúttal a lengyel mezőgazdaság egy másik fontos pillérét vette célba. Lengyelország Európa legnagyobb almatermelője-és exportőre, a kivitel fele pedig Oroszországban talál gazdára. Vagyis talált mostanáig. Az illetékes orosz hatóság először visszatérő egészségügyi aggályokkal indokolta a döntést, nem kell azonban az összeesküvés-elméletek rajongójának lenni, hogy más összefüggést is felfedezzünk. A lengyel külügy – Radosław Sikorski külügyminiszterrel az élen – az ukrán konfliktus kipattanása óta a valós gazdasági szankciók bevezetését sürgeti.
A közösségi platformokon sebesen terjedő válaszkampányt az egyik gazdasági napilap felhívása indította el, azóta a Twitter, a Facebook és az Instagram is almával vagy almaborral pózoló képekkel van tele. “Napi egy alma, Putyint távol tartja” – hirdeti a legfelkapottabb képaláírás.

Belgium büszke népe pedig, miután Putyin az EU szankcióira válaszul embargót hirdetett az európai élelmiszerekre, körtét zabáló képekkel árasztotta el a twittert.
Belgium körteexportjának a felét, 100 millió euró értékben évi 125 ezer tonnát Oroszország vásárolt fel eddig. A belgák kiszámolták, hogy minden belgának hetente eggyel több körtét kell ennie, hogy ellensúlyozzák az orosz bojkottot. Ebből született a #SHAREaPEAR.

Felmerülhet a kérdés, hogy mit jelent ez Magyarország tekintetében. Nos, az embargó állítólag nem érinti jelentősen a magyar mezőgazdaságot, mert a 2,5 millió tonna zöldség és gyümölcs 5-7%-a irányul az orosz piacra. Ennek értéke nagyjából 15-20 milliárd forint éves szinten, vagyis a jelenlegi termelést állítólag nem dönti be az embargó…



A miért


dontkeepcalm
Egy ideje követem a Virgin alapítójának, Richard Bransonnak a blogbejegyzéseit, és egy, a napokban közölt írásában találtam rá Simon Sinek TEDx-es beszédére, amit rajtam kívül már 3 millióan láttak ugyan, de én most először. Megnéztem, és több tekintetben megvolt az “aha” élmény.
Ez a post pedig most nem arról szól, hogy hol építettek újabb naperőművet, vagy milyen inspiratív dolgok történnek a nagyvilágban, sem más fejlövésről, hanem magáról a fejlövésről. A miértről. Ha Simon Sineknek igaza van, akkor a válasz arra, hogy hogy tudok még naponta bemenni dolgozni, hogy tizenéve tudok a fenntartható fejlődésért dolgozni, hogy tudok újat és jó kihívásokat találni a munkámban, hogy európai projektet voltam képes sikerre vinni, amiben rajtam kívül kizárólag nyugat-európaiak és csakis pasik dolgoztak, valószínűleg a miértben van.

Az előadás arról szól, hogy miért lehetséges, hogy néhány vállalat innovatívabb másoknál. Miért lehet pár vezető inspiratívabb a többieknél. Miért lehet, hogy néhány üzlet megcsinálja, míg mások nem. Miért lehet, hogy néhány márkának hűséges követői vannak. És a válasz a “miért”-ben van.
A Golden Circle teóriát alkalmazva, Simon arra vezet, hogy mindenki, aki vállalkozásban dolgozik, tisztán kellene értse, hogy miért teszik azt, amit tesznek: “Az emberek nem azt veszik meg, amit csinálsz, hanem amiért csinálod”.
Simon azt is állítja, hogy “A cél nem az, hogy mindenkivel üzletet köss, hanem azokkal, akiknek szüksége van arra, ami neked van; a cél az, hogy azokkal dolgozz együtt, akik abban hisznek, amiben te.” Egész közeli példákat tudnék erre is mondani. Úgy mint a fenntarthatósági nap, a valamikori holnapután című rádióműsor, az innovációs projektjeink partnerei, vagy akár a Planet Fanatics filozófiája.
A videó azt is részletesen bemutatja, hogy döntéseink milyen erősen érzelmek által vezéreltek, nem pedig racionális gondolkodás által. Ezért is olyan fontos, hogy egy üzlet arra koncentráljon miért csinál valamit, amivel az emberi viselkedést irányítja. Ha pedig nem tudod, hogy miért teszed, amit teszel, hogyan várod el, hogy az emberek higgyenek benned és megvegyék a termékedet?
“Akár egyénekről legyen szó vagy szervezetekről, azokat a vezetőket követjük, akiket akarunk, és nem azokat, akiket kell. És a vezetőket nem értük követjük, hanem magunkért. És ők azok, akik a miérttel kezdik, akiknek megvan a képességük arra, hogy másokat inspiráljanak maguk körül, vagy megtalálják azokat, akik őket inspirálják.”
Ennyi. Mostantól pedig tudatosan is lefordítom, hogy mit is csinálok, hogyan; az pedig egyértelmű, hogy miért – hiszem, hogy a világ megváltoztatható, és ebben nekem is megvan a szerepem.

Íme az előadás:



Ziggy


ziggy_duna

Ziggy egy német dog, aki kb 2 éve került hozzám. Először is építettem egy házat, és a beköltözés másnapján rohantam érte. Kamaszkori álmom volt egy fekete, német dog. És meglett! Amennyi öröm és boldogság, na annyi mérgelődés és idegbaj is a kutya. Vannak persze városi legendák (ún. fajtatulajdonságok), mint például, hogy a dog nem ugat, nem vadászik, nyugodt, békés állat, stb. És akkor jön a valóság. A valóság pedig az, hogy Ziggy-nek senki nem szólt arról, hogy mik az ő fajtajellemzői. És valóban nem írtam már 2 éve róla, de ennek több oka is van – egyrészt, hogy pont miatta nincs időm a blogra se, másrészt pedig a tanulságok talán éppen mostanság kezdenek letisztulni bennem is, elérkezett az aha élmények ideje.

Töredelmes vallomás
Ziggy nem éppen egy klímabarát kutya – egy újabb ütközés a hivatásommal. Nagy, közel 70 kg lehet, és naponta minimum 1 kg csirkét felzabál. Nem tudom, hogy az ő súlykategóriájában lévő többi kutya mennyit eszik, de neki ez kell, nekem pedig egy olyan házörző kellett, amitől legalább kétszer meggondolják, hogy megközelítsék-e a kerítést, vagy épp’ séta közben engem (erről később lesz szó). Ez az egyetlen mentségem. Meg persze a szerelem, ami ugye, vak ;)

Tanulás
Na, ez az a folyamat, ami szerintem soha, de soha nem ér véget. És ez az a történet, ami miatt úgy döntöttem, hogy klaviatúrát ragadok (meg persze azért is, mert Ziggy egyszerűen imádni való). A tükör módszer megvan? Ennek a lényege, hogy értékei alapján a kutya, mint egy tükör, megmutatja, hogy milyen gazdák is vagyunk, és miben kell még fejlődnünk. Csak ezeket a visszatükröződéseket fel kell tudjuk ismerni. És a kulcs abban van, hogy fel kell tudjuk ismerni. Ezek a felismerések érkeztek most el 2 év távlatából.

ziggy_yorki

Kezdetektől napjainkig
Amikor már látszott, hogy egyszer elkészül a ház, bőszen elkezdtem keresni a dogomat. Egyértelmű, hogy mindenki le akart beszélni a dogról. Leginkább az állatorvos, akinél a legmagasabb látogatási statisztikát ez a fajta produkálja. Jött a következő, amikor találtam egy hirdetést, de pont ez az állatorvos, tapasztalatai alapján közölte, hogy az illető hirdető sajna nem tenyésztő, hanem szaporító. Aztán megleltem egy másik hirdetést Hajdúböszörményben. Ez már megfelelt, de újabb órás lebeszélést kellett leküzdenem. Elmentem, meglátogattam, beleszerettem, kiválasztottam és vártam. Majd újra meglátogattam, majd vártam. És elkészült a ház. Ziggy kb 4 hónapos volt, amikor elhoztam. Gyönyörűen utazott az autóban. Rögtön felfedezte a házát, evett, kicsit sírdogált, de ezt csak fogcsikorgatva az ajtó mögül hallgattam. Így hamar feladta, elaludt, és másnap reggel boldogan köszöntöttük egymást. Még a kertet se volt hajlandó egyedül bejárni. Jött velem, felmértük a “birtokot”. Itt még persze szent meggyőződésem volt, hogy én aztán majd kútfőből fogom tudni nevelni, hiszen értek kutyául, együtt nevelkedtem Pamaccsal, közel áll hozzám a természettudomány és etológiából is vizsgáztam anno. Na, ezek az ábrándok szépen sorban törtek össze. A bejárati ajtót ugyan tisztelte, mert egyszer bevásárlásból hazatérve mint egy karácsonyfa, csak lábbal sikerült becsuknom az ajtót, ami akkor valószínűleg orron találta, de ezen kívül kevés dolgot sikerült kettesben, útmutató nélkül elsajátítanunk. Még talán azt a másik szabályt, hogy hazatéréskor bármilyen nagy öröm, hogy újra látom, ezt véletlenül sem szabad kimutatni. Ennek köszönhetően nem ugrik a nyakamba kis testével minden nap.
De rég is volt, amikor még olyan pici volt, hogy kifért a kapu alatt és rohant utánam! Az ölbe vehető kiskutya azóta kinőtte a legnagyobb kutyaházat, és mára egy kb. 70 kilós pasi, aki néha még elfelejti, hogy tulajdonképpen ő már nagy fiú, máskor viszont pont ezt szeretné bebizonyítani, a frászt hozva ezzel rám és másokra.

ziggy_ejjel

Előzetes
Szeretnék majd mesélni a tanulásunkról – mit tanultam én tőle, általa, és mit tanult meg ő. Mivel járt ez a folyamat.
Mindezek előtt azonban gondoltam, bemutatom a másik fejlövésemet és elmondom, mekkora kincs és felelősség a kutya.
Nem szégyellem, hogy nem egy mentett kutyám van, aki ráadásul nem is klímabarát, mert azt gondolom, mindannyiunknak saját felelőssége, hogy a saját álmait és vágyait megvalósítsa, hiszen ezek a megvalósult álmok adnak újabb energiát, amiből táplálkozhatunk. Persze nem ő volt az egyetlen álmom, amit megvalósítottam, és nem is az egyetlen kézzel fogható, de ő az egyetlen élőlény, akinek a tekintetében ezt nap mint nap viszontlátom. És ez óriási kincs. Ahogy felelősség is. Rosszabbnál rosszabb történeteket hallok kutyákról, mert emberek úgy gondolják, hogy ezek az élőlények is olyanok, mint a ruhadarabok – ha nem passzol, majd kicserélik. És nem igaz, hogy nem voltam még olyan dühös rá, hogy ne azt gondoltam volna, hogy inkább veszek másikat, minthogy ezzel a döggel szenvedjek. Volt ilyen pillanat. És amíg csak kölyök volt, és 1,5 órát fagyoskodtam télen a bejárati ajtónál, hogy lejátsszuk a meccsünket a “ki a makacsabb”, avagy “kinek lesz igaza”, lényegében a “ki a főnök v01” játékban, még mosolyogva gondoltam, hogy ez nem is volt olyan nehéz. Ma már tudom, hogy ez még csak a kezdet volt. Mint megtudtam, a dog az egyik legmakacsabb fajta, amire rátesz egy lapáttal, hogy kan. És amikor egy 70 kilós, póniló méretű vadállat kezd el makacskodni, az nem épp mosolyogni való. Mindezek ellenére nem tudok úgy elutazni, hogy ne gondolnék arra, Ziggy vajon mit csinálna abban a környezetben. És nem tudok úgy kilépni a bejárati ajtón, hogy ne rohanna lobogó fülekkel megörvendezni, hogy végre kiléptem a házból. Ezek az együtt töltött pillanatok pedig csak még jobban erősítik a felelősséget, hogy ő az én kutyám, és mint az életben bármilyen akadállyal, vele is megtehetném, hogy kikerülöm, de az akadály akkor ad erőt és értéket, ha inkább megküzdök vele. Ettől lesz minden értékesebb. A kutyák pedig nem plüss állatkák. Mindegyiknek megvan a maga egyénisége, hibája, problémája és persze értéke.



Föld napja 2014 – Zöld városok


foldnap_2014

OK, OK, már csak pár óra van hátra e jeles napból, de még mindig nem késtem le.

2014-re a Föld Napja Hálózat a zöld városokat választotta fókuszul még 2013-ban, hogy világyszerte segítse a városok fenntarthatóbbá válását és karbonlábnyomuk csökkentését. A kampány 3 fő területre koncentrál: épületek, energia és utazás. Mindezt pedig egy rövid filmben is illusztrálták

Erről a témáról közben eszembe jutott a Siemens és a Londonban felállított, The Crystal beruházásuk, ami a fenntartható városok jövőképét hivatott közelebb hozni a látogatókhoz. Ők így látják a fenntartható jövőt:

Ezt a kiállítóteret egyszer mindenképp meg szeretném nézni, és ha valaki már látta, akkor nagy örömmel venném a beszámolót.
Addig is boldog Föld Napját és boldog napokat a Földnek!



Következô oldal »

FN9 pályázat

Legutóbbi commentek

Archívum