Gazdaság

Egy Nobel-díjas elmélkedése a klímaváltozásról

kapzsi
“Nem mondhatjuk soha, hogy az isteneknek nincs humorérzékük” – kezdi cikkét a New York Times kolumnistája, a Nobel-díjas közgazdász, Paul Krugman. A lapban rendszeresen publikáló professzor ezúttal a globális felmelegedéssel foglalkozik. “Fogadok, hogy most jót nevettek az Olümposzon, miután meghozták a döntést: 2010 első fele – miután összeomlott minden remény a klímaváltozás korlátozására – legyen a valaha volt legmelegebb félév” – folytatta Krugman a “tudományos” elemzést, valószínűleg arra utalva, hogy az elmúlt év végére gyakorlatilag összeomlott a koppenhágai klímacsúcs, és csak egy látszategyezmény jött létre.

Krugman azonban nem a nemzetközi tárgyalások problémáival foglalkozik, hanem a belső, amerikai törvényhozási folyamatokkal. Azt vizsgálja a Nobel-díjas közgazdász, hogy miért bukott el a szenátusban a klímaváltozási törvény.
Pontosabban előbb azt nézte meg, miért NEM bukott el, nehogy azokat vádolják meg az emberek, akik ezt nem érdemelnék meg. Krugman ennek kapcsán felmenti a tudósokat és a gazdasági szakértőket, szerinte a klímakutatók – még ha voltak is hibák a számításaikban -, helyesen jelzik a globális felmelegedést, és a gazdasági szereplők sem gátolnák a széndioxid-kibocsátás csökkentését, hiszen az egész gazdaságnak ez nem ártana, a GDP-növekedés lassulása elhanyagolható lenne emiatt. A klímakutatók hibáit egyébként Krugman szerint a sajtó nagyította fel, és ez kapóra jön azoknak, akik ellenzik a cselekvést a klímaváltozás ügyében.

Kapzsiság és gyávaság
Krugman szerint tehát nem a tudomány és nem a gazdaság az oka annak, hogy nem ment át a törvényjavaslat, hanem két tényező: a kapzsiság és a gyávaság.
A klímaügyben a cselekvést megakadályozó tényezők után nyomozva Krugman a pénz útját követte. Szerinte a széndioxid “megdrágítása”, vagyis, hogy ára legyen a kibocsátásnak, elsősorban nem az egész gazdaság érdekeit sérti, hanem néhány speciális iparágét. Így például a szén- és az olajiparét. És ezek az iparágak hatalmas dezinformációs kampányt kezdtek, hogy megvédjék érdekeiket.
Krugman szerint ehhez a felnagyított médiahírek – amelyek a klímakutatók tévedéseivel borzolják a kedélyeket – ugyanúgy hozzátartoznak, mint a szponzorált kutatóintézetek, amelyek állítják: megbénítaná a gazdaságot a széndioxid-kibocsátás korlátozása. Ezeknek a pénzforrásai általában a nagy energiacégek Krugman szerint: az Exxon Mobil például több tízmillió dollárt költött a klímaváltozás tagadásának népszerűsítésére, a Koch Industries pedig két évtizede támogat környezetvédőkkel szembenálló szervezeteket.

És a politikusok?
Krugman felteszi ezután a költői kérdést: Honnan kapják kampánytámogatásaikat a klímaváltozás teóriáját ellenző politikusok? A Nobel-díjas közgazdász szerint az olvasók jól tudják erre a választ. Ugyanakkor szerinte a kapzsiság önmagában még nem triumfálhatott volna, kellett ehhez a gyávaság is. Ez azokra a politikusokra jellemző, akik tudják, mennyire fenyegető a globális felmelegedés, korábban ki is álltak ezért a nyilvánosság előtt, de az utolsó, a döntő pillanatban mégis megrettentek a cselekvéstől.
Ezek közül egyet emel ki Krugman: John McCain szenátort.
Egy időben ő a “környezet barátjának” volt tekinthető – írja a professzor. 2003-ban például a törvényhozásban előterjesztett egy javaslatot az üvegházhatást keltő gázok korlátozására, illetve az ezekkel való kereskedésre. Elnökválasztási kampányában is újra megerősítette ezen szándékát, ám most, hogy ellenfele ül a Fehér Házban, nem ragaszkodik már ennyire ehhez, hajlandó volt “feláldozni elveit, az emberiség jövőjét”, néhány plusz évért a politikában. És Krugman szerint McCain nincs egyedül: “A kapzsiság a gyávasággal megtámogatva győzött. És az egész világ fizeti meg az árát.”

(forrás: hvg, Szegő Iván Miklós írása)

A szerzőről

szomkat

1 Comment

  • Annyira jellemző… amennyit negatív kampányra költenek az olajvállalatok abból simán szponzorálhattak volna érdemi alternatív energiakutatást. Ha kifejlesztenek valami környezetbarát energiaforrást és annak felhasználását, már csak pár szabadalom és egyedi infrastruktúra kell és máris megmenekül a bolygó és ők is nagyhatalom maradnak… egyszerűen nonszensz. Így viszont tovább feszítik a húrt és egyfeleől gazdasági és olajválság várható, ugyanakkor lecsúsznak a megújuló energia nyújtotta piaclehetőségekről.

Leave a Comment