Föld

A vadvilág világnapja: a kihalás felé sodródva

Március 3-án ünnepeljük a Vadvilág világnapját, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet bolygónk vadon élő növény-és állatvilágának szemet gyönyörködtető sokszínűségére és törékenységére.

1 millió fajt fenyeget a kihalás veszélye

Az ENSZ 2013-ban vette fel a Vadvilág világnapját a jeles napok listájára az 1973. március 3-án aláírt Washingtoni Egyezmény (CITES – Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora) 40. évfordulója alkalmából. A mára 183 fél által aláírt egyezmény fő célja a nemzetközi állat- és növénykereskedelem ellenőrzött keretek közé szorítása volt. Magyarország 1985-ben csatlakozott az egyezményhez, melynek hatálya alá mintegy 35 ezer állat- és növényfaj tartozik, kiváltképp azok, amelyeket a nemzetközi kereskedelem fennmaradásukban veszélyeztet.

Az idei világnap mottója: Az ökoszisztémák szempontjából kulcsfontosságú fajok állományának helyreállítása. A szakértők világszerte arra hívják fel a figyelmet, hogy néhány kritikusan veszélyeztetett állat- és növényfaj megóvása mekkora jelentőséggel bírhat az emberi tevékenység miatt gyors ütemben pusztuló ökoszisztémák számára. A jelenlegi kihalási ráta 1000-10.000-szer magasabb a kihalások természetes üteméhez képest és mintegy 1 millió fajt fenyeget a kihalás veszélye. Becslések szerint évente 200-10.000 faj hal ki bolygónkon. (A becslés nagyfokú bizonytalanságát alapvetően az adja, hogy máig nem tudjuk pontosan, hány faj él bolygónkon. Ebből következik, hogy évente számos olyan faj is kihal, amelyet még fel sem fedeztünk.) Számos szakértő éppen ezért azon a véleményen van, hogy a földtörténet hatodik nagy kihalási eseményét éljük át; és mi vagyunk érte a felelősek.

20 nagytestű emlősfajjal az ökoszisztémák helyreállításáért

Egy, az Ecography-ban közzétett friss kutatás szerint 20 nagytestű emlős egykori élőhelyére történő visszatelepítésével elejét vehetnénk a biodiverzitás csökkenésének bolygószerte, valamint az éghajlat stabilizálásában is segítséget jelentenének.

A nagytestű állatok és a ragadozók átalakítják a tájat bizonyos vonatkozásaiban és hatással vannak a szén-dioxidot elnyelő vegetáció növekedésére is. Jó példa erre, hogy amikor 1995-ben visszatelepítették a szürke farkasokat a Yellowstone Nemzeti Parkba, azok újraformálták az ökoszisztémát a jávorszarvas populáció szabályozásával. A szarvasok számának csökkenésével a fűzfélék és más fás szárú növények elterjedtek, amely a hódok és bölények számának növekedését eredményezte. A nagytestű emlősök hordái saját testükben is jelentős szénmennyiséget képesek eltárolni. Egy számítás szerint a ragadozók számának helyreállításával úgy alakulnának át a tájak világszerte, hogy 23 milliárd tonnával több szén-dioxidot tudnának kivonni a légkörből, mint jelenleg. (Magyarország teljes kibocsátása 64,8 millió tonna volt 2017-ben a KSH adatai szerint. Tehát a helyreállított ökoszisztémák mintegy 350 magyarországnyi kibocsátás elnyeléséhez járulhatnának hozzá hosszú távon.)

A kutatók 20 olyan fajra szűkítették le a nagy emlősfajok listáját, melyek a legnagyobb hatást tudnák elérni, a szárazföldi területek 54%-án indítva el az ökoszisztémák regenerálódását. Ezek közül 7 ragadozó (jaguár, rozsomák, puma, barna medve, tigris, amerikai fekete medve, ázsiai vadkutya) és 13 növényevő (pampaszarvas, víziló, gazella, amerikai bölény, vadló, európai bölény, eurázsiai hód, lápi szarvas, pekari, jávorszarvas, rénszarvas, chilei villásszarvas, pakarána). Ezt követően kijelöltek 30 olyan régiót, ahol a helyreállítás érdekében tett erőfeszítések valószínűleg eredményt hoznának akár már 5-10 éven belül is, mivel az adott területen 1-3 nagytestű faj visszatelepítése is elegendő volna.

A kutatás publikációja elérhető itt.


A Vadvilág világnapjának hivatalos posztere

A világnapról pedig további érdekes információkat találhattok itt.


A szerzőről

Pálfi Nándor

Leave a Comment