Mai társadalmunk igencsak nagymértékben függ az elektromos áramtól. De mi történne, ha egy napkitörés eltalálná a Földet, ezzel súlyosan károsítva az elektromos hálózatot?
Kedves Olvasó, fogadd szeretettel novellába foglalva András történetét, amiben erről tudhatsz meg többet!
Budapest, 2026. 07. 24.
Nyári este van. Hason fekszem az ágyamban, kezemben a telefonom. Apple IPhone 16 Pro, mert nehogy már ne legyen meg a legújabb. A háttérben halkan zúg a légkondi, mégiscsak hideg van odakinn. Pörgetem az Instagramon a rövid videókat. Az arcomat beteríti a kék fény. Egy csávót nézek, ahogy egymaga eljátssza, hogy mentősként milyen abszurd helyzetekben volt. Heh… vicces, hogy milyen hülyék járnak köztünk. Továbbpörgetek. ASMR. Egy női kéz zöldségeket hámoz és turmixol. Nem várom meg a végét, ezt a csatornát nem szeretem. A következőn egy AI-generált férfihang mesél valami sztorit a Redditről, mialatt a képen asztalostechnikákat mutatnak faelemek összekapcsolására. A hangra nem figyelek, nem megy a multitasking. Mekkora gyökérség ez! Tényleg ilyen figyelemhiányos lett az emberiség, hogy már fél percet sem tud egyfelé figyelni és rögtön két impulzus kell egy videóban? Azért végignézem, mert az asztalos érdekel. Közben etetem az algoritmust, hadd legyen csak több ilyen. Rápillantok az időre a képernyő jobb felső sarkában. Mindjárt háromnegyed egy. A fenébe is! Az előbb még csak negyed tizenegy volt. Holnap meg kelnem kell korán… De nem tudom letenni. Csak még egyet megnézek. Na csak ezt az utolsót. Jó’van, na, csak ezt még, mert ez érdekel. Teljesen beszippantott ez a szemét. Tudom, hogy csak rohasztja az agyam, de nem vagyok képes letenni. Hajnal kettő van. Majd egyszer csak megakad a videó. Mi a rák?! Legalább van ürügyem letenni. De nem, mert ezt nézni akarom. Újratöltöm, de semmi. Megint, de még mindig semmi. Ja, hogy nincs internet. Elment a WIFI. Hát, a Telekom az éjszaka közepén biztos nem fog foglalkozni velem. A robottal meg beszéljen a hóhér. Jó, oké, nincs WIFI, de attól még a mobilnetemnek működnie kéne. Áh, értem, térerő sincs. Mi a frász történik itt?! Gyanúsan csend lett. Most veszem észre, hogy a légkondi is kikapcsolt. Telefonnal világítva odabotorkálok a villanykapcsolóhoz. Katt. Gyanítottam, nincs áram. Bár térerőnek attól még lennie kéne. Egész véletlen kinézek az ablakon és valami furát látok. Egyrészt, az egész utca és a szomszéd háza is totál sötét, másrészt valami furcsa fény mégis dereng kinn. Lámpafénynél odabotorkálok, kilépek az erkélyre és felnézek az égre. Basszus ez sarki fény! De itt ilyen nem szokott lenni. Na várjunk, erről hallottam. Igen, a nagymutteréknél voltam és nézték azt a dokucsatornát. Ott beszéltek ezekről a napviharokról, amik tönkreteszik az elektromos kütyüket, amik közvetlen a hálózatra csatlakoznak. Van gyengébb és erősebb is és valamikor vagy kétszáz éve volt egy, ami tönkrevágta a távíróhálózatot, de hamar meg tudták csinálni. Többre nem emlékszem, mert nem figyeltem azért. Remélem, most is hamar rendberakják. De azért ez a sarki fény se csúnya. Ha már úgy sincs áram, se térerő, akár meg is nézhetem, úgyse láttam még ilyet élőben. Egy darabig bámulom az égi jelenséget. Nézem a hullámzó zöld-lila fényeket. Mintha egy színes tenger lenne az égen, megnyugtató látvány. Van még egy pár hullócsillag is, azon már meg se lepődöm. Az irdatlan dudáláson sem, azt már megszoktam. Majd visszamegyek a szobába. A lakás máris kezd túl meleg lenni. Takaró nélkül fekszem le. Nemsokára elalszom.
A telefonom ébreszt reggel. A fenének van kedve felkelni. De menni kell, szóval összekaparom magam és felülök. Már-már mechanikusan nyúlok az érintőképernyő után, kinyomom az ébresztőt és megnyitom az Instagramot. Ja, igen, még mindig se WIFI, se térerő. Mostmár igazán megcsinálhatnák ezt a vackot. De hát ez van, ezt kell szeretni. Megmosakodom, felöltözöm és a hűtőhöz lépek. Belelépek egy víztócsába. Na szuper, cserélhetek zoknit. Basszus! Nincs áram, a fagyó minden bizonnyal leolvadt azóta. Végülis, mivel nem telefonoztam, van egy kis plusz időm, bár nem éppen takarítással akartam tölteni. Nagyjából feltörlöm a vizet, kitörlöm a hűtőt és kivágom az összes (már nem) fagyasztott holmit a kukába. Gyorsan eszem pár falatot, majd elindulok.
Kilépek a szabadba. Mi történt itt az éjjel?! Ahogy sétálok végig az utcán, mindenhol totális káosz fogad. Sok autó és kirakat ablaka ripityává törve, üvegszilánkok mindenfelé. Egyesek még most is pakolják kifelé a boltokat. Komolyan ennyi az emberiség?! Egy kis áramszünet és azonnal anarchiába süllyed a világ?! Mindenki rohan és ellop, amit csak tud, most úgyse látják a kamerák, a rendőrség meg nem ér rá őket hajszolni. Sok kereszteződésben összetört autók. Néhol forgalomirányító rendőrök valamennyire koordinálják a helyzetet, de hát nincsenek elegen, hogy mindenhol ott legyenek. Az emberek pedig türelmetlenek és eléfordulnak a másiknak, ha nem tudnak ráfordulni egy forgalmas útra. Az áramszünet miatti sötétség és a türelmetlen autósok pedig rossz párosítás, tálcán kínálja magát a baleset. Amíg sétálok, folyamatosan visít valahol a tűzoltó és felnézve az égre, sokhelyütt füstöt is látok. Hát, ez komolyabbnak tűnik, mint gondoltam. Találok egy pár sátrat vörös kereszttel rajta. Fehérköpenyes alakok rohangálnak össze-vissza. Gondolom, orvosok. Csak többet tudnak, mint én. Megszólítom az egyiket:
- Bocsánat…
- Mi a panasza? – kérdezi kurtán és félvállról.
- Csak kérdezni szeretnék – hebegek.
- Nem érek rá – vágja rá mogorván és otthagy.
Ez azért bunkó volt, a rohadt életbe is! Odamegyek egy másikhoz, az figyelemre se méltat. Legalább az orvosok ugyanolyanok maradtak… Megpróbálkozom akkor egy nővérrel. Az méltóztat válaszolni.
- Az éjjel napkitörés találta el a Földet és kisütött minden elektromos rendszert. A repülőgépek minden kapcsolatot elvesztettek a légiirányítással, sokak ütköztek vagy kényszerleszálltak. A túlterhelt hálózat miatt egyes készülékek kigyulladtak, a karambolokat és rablásokat meg látta. A sérülteket látjuk el, ahogy bírjuk, szóval, kérem, ha nincs panasza, hagyjon békén. Azt javaslom, menjen haza és maradjon ott – hadarja, majd továbbáll mielőtt bármit is szólhatnék. Kár érte, mert egész helyes, ha kissé flegma is.
Akkor azok nem hullócsillagok voltak az éjjel… Visszafordulok, ma nem megyek hát sehová. Odaérek a házhoz, ahol lakom. Belépek a lépcsőházba. Átható dohos szag terjeng odabenn, nem tudom megszokni. A lépcsőfordulóban vagy négy alak az utamat állja. Ketten előttem, ketten mögöttem. Símaszk van rajtuk.
- Azonnal add ide az órádat, az ékszereidet és a tárcádat! – ugatja az egyik.
- Bocsi, de csak a telefonom van nálam. Minden pénzem bankszámlán van, órám és ékszerem nincs is. Nemigen mentek velem semmire – vetem oda flegmán nevetve, majd indulnék tovább.
- Ide vele! – üvölti az előbbi, majd behúz nekem egy olyat, hogy hátraesek és a mögöttem álló kettő kap el és állít vissza. A vér jellegzetes, vasas íze tölti meg a szám.
Odaadom hát a telefonom, azok meg elrohannak. Hallom, hogy mondja az egyik, milyen gazdagok lesznek, ha visszajön az áram. Heh… Úgy fogom őket feljelenteni, csak pislognak, GPS-követés van a telefonomban. Bemegyek a lakásomba, magam mögött kulcsrazárom az ajtót és a biztonság kedvéért kitámasztom a kilincset egy székkel. Az ablakok szerencsére magasan vannak, nem lehet csak úgy bemászni. Előveszem a hűtőből a pálinkát. Belemártom az ujjam és bekenem vele a kicsattant szám. Irdatlanul csíp, de tudom, hogy használ. Nagyfater-féle házi fertőtlenítő és univerzális orvosság külsőleges és belsőleges alkalmazásra egyaránt. Ezt szó szerint ráírtam az üvegre csak úgy poénból. Egy-két óra unatkozás után kelletlenül a polchoz lépek és leveszek egy könyvet. Egyszer ajándékba kaptam, de ki se nyitottam. A napom hátralevő részét jobb híján olvasással töltöm. Áthívnám a haverokat társasozni, de nem tudok rájuk írni és azok közé a bandák közé én ki nem megyek újra. Este kiülök megint az erkélyre. Az égre pillantva most nincs sarki fény, de a látvány bőségesen felér vele. Tengernyi csillagot látok olyan fényesen ragyogni, ahogy korábban el sem tudtam képzelni. És mind egy-egy hasonló égitest, mint a Nap. Milyen kicsik is vagyunk a világban… Hirtelen azt sem tudom hová kapjam a fejem. Majd megpillantom a magát a Tejútrendszert, a galaxisunkat. Leginkább egy hosszú, színes felhőhöz tudnám hasonlítani. Bámulatos… Sárga, lila… Nem is tudtam, hogy ezt rejtik el az utcai lámpák fényei.
Reggel motorzúgásra és kiáltások zajára ébredek. Még csak világosodik. Kinézek az ablakon és meghűl a vér az ereimben. Az utcán tankok és katonák vonulnak és kézi hangszórókkal kiabálnak. A szavakat nem értem, mert a házak teljesen torz hangot vernek vissza. Legalább most rendet csapnak, remélem. Sokáig vacillálok, de végül rászánom magam és kimegyek. Ahogy zárom az ajtót, látom, hogy merő karc és horzsolás. De jó, hogy odatettem azt a rohadt széket! Kinn az utcán lövöldözés halk moraját hallom. Egy kalasnyikovos baka pedig éppen plakátot ragaszt a közeli villanyoszlopra. Amint továbbmegy, odalépek és olvasom:
Tisztelt Állampolgárok!
Kérjük, őrizzék meg a nyugalmukat, teljes mértékben uraljuk a helyzetet!
Ezennel sötétedéskor kijárási tilalmat vezetünk be az elektromos hálózat visszaállításáig!
A törvény hatálya változatlan!
Bárminemű szabálysértést statáriális bíróság ítél el!
Na az szuper! Csak nehogy engem is agyonlőjenek itt, mert véletlenül furán néztem.
Az elkövetkező jónéhány hónapban ez a felállás marad. A járőrök folyamatosan róják az utcákat. Egy idő után már puskaropogást is csak ritkán hallani. Pénzem viszont még mindig nincs. Bár, ha lenne sem érnék vele túl sokat. A boltokat teljesen kifosztották a rablók is, azok is, akiknek volt még KP-ja meg, persze, maguk a boltosok is. Új áru meg nem jön. Szóval állam bácsi meg ilyen-olyan jótékonysági alapítványok küldözgetnek főként konzerveket, sajtokat meg hasonlókat, amik sokáig elállnak. Annak kifejezetten örülök azért, hogy a WC-m működőképes maradt. Mint megtudtam, magához az öblítéshez nem is kell áram, csak a szennyvíz tisztításához. Na igen, a szennyvíz. Cserébe a csatornafedlapok környékén hamar elkezdett terjengni az a jó kis ájer… Szerencsére nem sokat megyek az utcára. A bakák nem szeretik a lézengőket és mindenkit sürgetnek, hogy vagy húzzon haza, vagy intézze a dolgát. Az egyetlen izgalmat az okozta, hogy előfordulnak falfirkák meg önkéntes politikai szónoklatok. Természetesen az ellenzék szerint a kormánypárt tehet róla, a kormánypárt szerint meg az ellenzék. Mintha a világűr nézné, hogy egy utolsó porszem Föld ezen pontján éppen ki dirigál. Mekkora gyökér emberek vannak, hogy még ilyenkor is csak utálkoznak és ujjal mutogatnak… Majd egyszer csak halljuk, hogy a szomszéd városrészekben sorra jön vissza az áram. A szakik végre össze bírták foltozni a rendszert annyira, hogy működjön a legnagyobb városok legfontosabb részein. Vidéken valószínűleg még jó sokáig nem lesz semmi. Aztán egyik este, amikor csak éppen bambulok kifelé az ablakon, egyszer csak meglátom, hogy pár ablakban folyamatosan tűnnek fel a fények, majd meghallom a saját légkondim ismerős, de mégis már ismeretlen búgását.
Gondoljunk csak a közelmúltban Spanyolországban kialakult helyzetre, ahol súlyos áramkimaradás történt. Ezen felül számolhatunk is egy kicsit: a történet keretében kiszámíthatjuk, hogy az emberiség naponta úgy 74 terawattórányi áramot nem használt el, amíg nem működött semmi. 3 milliárd tonna szenet nem égetett el, nem beszélve a földgázról és kőolajról, amivel ezzel 7 milliárd tonna szén-dioxid nem került a levegőbe. Valamint a zaj- és fényszennyezés hiánya az élővilág bioritmusának természetes működését engedte érvényesülni. Szintén leállt a gazdaság egy pillanatra, illetve a fogyasztói társadalom folyamatos impulzusvihara is szünetelt egy időre, adva az embereknek egy mentális egészségi szünetet. Egy lépéssel továbbmenve ezen gondolatmeneten, az is valószínű, hogy a világ megtanult valamelyest elektronika nélkül élni, visszatérve a digitális világból a valódiba.
De abba is gondoljunk bele, hogy ezek a kimaradások a klímaváltozás okozta időjárási anomáliák miatt egyre sűrűbben előfordulhatnak a jövőben, egyre több területen. Ezekre a klímakockázatokra pedig fel kell tudnunk készülni [a szerk.]
A novellához inspirációként szolgáltak:
What If a Solar Storm Hit Earth in 2025?
Why a Global Power Outage Will Kill You Faster Than World War 3
Áram nélkül lenni? Na még mit nem?!
