Új sorozatunk nyitó cikkében írtunk arról, hogy mi is tesz egy várost innovatívvá és fenntarthatóvá. Ebben a részben a zöldfelületek jelentőségét vizsgáljuk meg.
A nagyvárosainkra manapság leginkább az jellemző, hogy minden talpalatnyi földet beépítünk, lebetonozunk. Ez a rengeteg burkolóanyag – bár a 20. században valóban a burkolt város jelképezte a rendezettséget, modernséget és civilizációt – mégis meglehetősen rideg és embertelen tud lenni. Vizsgáljuk meg újra, hogy miért is fontosak a zöldterületek városainkban is.
Oxigént termelnek és megkötik a szén-dioxidot
Mind hallottuk már az iskolában, hogy az oxigén az életünk alapvető feltétele. Azt is megtanultuk a fák ezt a gázt termelik a fotoszintézis nevű folyamat során. Ekkor a légkörből a szén-dioxidot is megkötik, a szenet beépítik, az oxigént pedig visszaengedik a természetbe. De mennyit is? Egy kifejlett fa nagyjából 10 ember oxigénszükségletét képes hosszútávon kielégíteni, ami a városban különösen fontos, mivel a rendelkezésre álló adatok szerint ilyen környezetben átlagosan 6%-kal kisebb ennek a gáznak a koncentrációja, mint másutt. Valamint egy év alatt körülbelül 22 kilogramm szén-dioxidot köt meg. Már jelenlegi erdőállományunk is megköti a kibocsátott üvegházhatású gázkibocsátásunk 40%-át mielőtt az elérné a légkör felsőbb rétegeit és kifejthetné hőmegtartó hatását. De akkor mégis miért vágjuk ki a fákat? Ha ingyen WiFi-t sugároznának, vajon többet ültetnénk?
Tisztítják a levegőt
2018. június és szeptembere között a göteborgi egyetem kutatói azt vizsgálták, hogy egyes fa fajták mennyire tisztítják a városi, szennyezett levegőt. Különböző vizsgálatokkal kiderült hogy a lombhullató és tűlevelű fa fajták külön időszakokban, kortól és időjárástól függően eltérő mértékű szennyeződést kötnek meg. Erről a témáról részletesebb ebben a cikkünkben tudsz tovább olvasni.
Élőhelyet teremtenek
Mind ismerjük, milyen állatokkal találkozhatunk Budapest bentondzsungelében. Galamb, varjú esetleg patkány vagy egér. Egy-egy idegesítő bogár is megjelenhet mindennapjainkban, mint légy, darázs, poloska. De ha kicsit zöldebb területre merészkedünk a városban, rögtön diverzebb állatállománnyal találkozhatunk. A Margit-sziget például rengeteg állatfajnak ad otthont fás területeivel. A dús ágazatban találkozhatunk feketerigóval, szén- és kékcinegével, őszapóval, szarkával, balkáni fakopánccsal és csuszkával is. Ha a sűrű zöld fűben keresgélünk találhatunk sünt és mókust is. Amennyiben víz közelbe pihenünk, inkább előbb mint sem utóbb találjuk szembe magunkat tőkésrécével és szürkegémmel. Milyen lenne ha inkább az utóbbi felsorolásban szereplő állatok lennének a mindennapjaink részei?
Mentális egészséget javítanak
Nem titok, hogy a mindennapok rohanásában magas a stressz. Sok az elvárás, kötelesség és mindig fojtogat valamilyen határidő vagy elvégzetlen feladat. Gyakran nehéz időt szakítani a megfelelő „én időre”. Ha őszintén átgondoljuk, mennyi időt töltünk online térben? Gyakran a kikapcsolódás is már ott történik. Mégis a szervezetünkre kifejezetten jó hatással van a természet. Több kutatás is bizonyította, hogy a zöld területek emelik a koncentrációt, növelik az empátiát, csökkentik a stresszt és hangulat javító hatással is vannak az emberre, de még a pszichológiai rendellenességek kialakulásának kockázatát is határozottan csökkentik.
Gyermekfejlődéshez járulnak hozzá
A Chicagoi egyetem professzora, Marc Berman és diákja Kathryn Scherz 2019-ben megvizsgálták a zöldterületek hatásait gyermekek fejlődésére és tanulmányaira. Az eredmény? Az iskolák környékén található diverz, zöld táj elősegíti a kognitív fejlődést, míg az otthon környékén található több zöld az önkontroll fejlődéshez járul hozzá. Ezen felül mindkettő terület zöldítése javítja a memóriát és hozzájárul a kognitív rugalmassághoz. Tehát adódik a kérdés: ha a természet bedolgozása városaink képébe egészségesebb a gyermekeinknek, akkor valóban szükséges az a sok beton, aszfalt, gumi és fém?
A jelenlegi helyzet: hőszigethatás
Vizsgáljuk meg tehát, hogy milyen állapotok uralkodnak városainkban. A természet lencséin keresztül nézve sajnos nem sok jóról számolhatunk be. Városaink túlnyomó részét beton, aszfalt, tégla, különböző fémek, üvegek, gumik és műanyagok teszik ki, mind sötétebbnél sötétebb színekben. A beton, amin járunk, a parkoló autók, minden épület de még a játszóterek burkolatai is, melyet süt a nap szabályosan magába szívják és ontják a hőt, különösen nyáron. Az eredmény, hogy egy 30-33 oC-os napon hihetetlen hőmérsékletek tudnak uralkodni. Egy parkoló autó? 68 oC. Egy játszótér gumi padlózata? 58oC. Sportpálya? 50 oC. Akár egy sima köztéri fapad? 55 oC. A magas épületekkel sűrűn beépített területek megrekesztik a hőt és meggátolják a légmozgást. Így fojtogatóan meleg, szmogos levegő jellemző városainkra. Kevés fa kerül ültetésre, bár ezek száma a közelmúltban emelkedett. Sajnos a kicsi, friss facsemeték nem tudják azt a terhes feladatot ellátni, mint a 20-30 éves kifejlett fák. Nem tudnak megfelelő árnyékot biztosítani, sem megfelelően vizet tárolni vagy megkötni, illetve a vízpárologtatásuk is minimális még, a levegő tisztítási hatékonyságukról nem is beszélve. A fák hiányától tehát városunk egy óriási hőszigetté válik. A külvárosi és vidéki területek jelentősen hűvösebbek, ahol több a vegetáció, nagyobb tisztás területek vannak, magasabb arányú a párolgó hűtő hatás és kisebb a népsűrűség – így persze az autók és az autós forgalom is. Nyári estéken érezhető a hőmérséklet különbség a városból haza ingázó dolgozók számára.
Eddigi megoldások
A biodiverzitás növelése egyre fontosabb szempont mind a házi kertészetben, mind pedig az ipari kertészetben. Városainkban a méhek védelmére történt jelentősebb előrelépés, mely természetesen több zöldterületet is jelent. Az épületekbe beépített méh téglák, virágos tetőkertek, függőlegesen elültetett futónövények és rovarhotelek mind otthont nyújtanak a kis beporzók számára. Az újonnan ültetett fák diverzitása nő, több lombhullajtó fa kerül felhasználásra a zöldítésnél, melyeknek vízbefogadó és vízvisszatartó képessége jelentősen jobb, mint az eddigi teljes területes burkolatokkal és műfűvel ellátott helyszíneknél. További jó hír, hogy az eddig hazánkban igen népszerű tuja is veszít elterjedtségéből. Ez a fajta ugyanis nemcsak nagymértékben fajszegény környezetet szül, de a változó éghajlat következtében egyre nehezebben bírja a magyarországi klímát, így környezetjavító hatékonysága is igen alacsony. Ez szemmel látható a gyakran előforduló sárgásbarna színében és száraz, haldokló leveleiben is. Helyette nagy népszerűségnek örvendenek a különböző bogyós és virágzó cserjék, melyek otthont adnak számos madárfajtának és ugyancsak segítik a beporzók munkáját, növelve a fajdiverzitást.
Újítások
Tehát, csak nem ennyiből áll, amit tehetünk, ugye? Hát persze, hogy nem! Sőt! Az elmúlt években több, kreatívabbnál kreatívabb ötlet és indítvány készült! Vizsgáljunk meg pár érdekeset.
Világosítsunk!
Tesztképpen, Los Angeles 15 kezdeményező projektet indított az utcák burkolatának világosítására. A fekete aszfaltot bevonták egy világos szürke, már majdnem fehér színű reflektív réteggel. A különbség nem csak érezhető volt, de mérhető is. Az utca bevonatlan részének 65oC-os hőmérsékletéhez képest, 58oC-ot mértek az új világos úton.
ReGreenX project
Ez az újonnan induló projekt 2028 májusáig fog tartani Szegeden és kulcs szereplői a klímakutatók, kertészeti szakemberek és biológusok is. A cél? Egy olyan diverz fajlista létrehozása, melyek a legideálisabbak a jelenlegi klímánkhoz. Ezt modellkertekkel és közösségi oktatással kívánják kiegészíteni, az igazi változás előidézéséhez. Továbbá ebben a projektben szeretettel várják a különböző cégek és vállalkozások részvételét is, hisz a városok zöldterületének jelentős része az ő tulajdonuk! „A projekt fontos része a tudásátadás és szemléletformálás is, ezért az oktatási intézményekben, helyi közösségekben mutatják majd be a szakemberek, hogy milyen növényeket érdemes választani és hogyan kell azokat gondozni.”
Függőleges erdő
Ki mondta hogy csak a futónövények érhetnek magasra? Milánóban már bebizonyosodott hogy a modern építészet és a természet nagyon is jól megférhet egymás mellett. A két 80 és 112 méter magas épület több mint 21,000 növénnyel van borítva, melyből 250 fa, 4,500 cserje és 15,000 féle növény, különböző fajtával és mérettel. Itt nem csak emberek élnek, de rengeteg rovar illetve 20 féle madár is fészkel! Összességében ez a két épület 30,000 négyzetméter erdőnek felel meg.
Szivacsváros
A szivacsváros-koncepció alapelve az, hogy a hirtelen lezúduló nagymennyiségű csapadékvizet elsősorban ne a csatornahálózatba vezesse, hanem megtartsa azt, növelve a település élhetőségét. A szivacsváros kialakítása három fő alapelv mentén zajlik: a már meglévő ökoszisztémák védelme: a természetes vizek és az azt körülvevő növényzet és állatvilág megtartása, a kapcsolatok helyreállítása a gyors városiasodás okozta betonfelületek, és az ezáltal elszakadt élőhelyek között, például a zöldövezeteket összekötő zöld csatornákkal, valamint új konstrukciók építése, a várost mint élőhely újratervezése a csapadék és a zöldövezetek szempontjából is. De mégis hogyan vezetik el a szivacsvárosok a vizet? Például az útmenti zöld területeket egy mélyedésben alakíthatjuk ki, ahová a leeső csapadék összefolyik és beszivárog a talajba. Ezt a vizet később szárazságok idején tudják a növények felvenni. Amikor pedig ez a felévtel történik, a növények párologtatják is a vizet, hűtve a levegőt a nyári forróságban. Ugyanezen elv mentén működnek az esőkertek is, vagy az esőparkok ( gyakorlatilag ugyanaz, csak nagyobb léptékben): olyan növényeket ültetnek bele, amik a szárazságot, de a villámárvizeket is jól viselik, többnyire évelő lágyszárúakat. Ezek a kertek és parkok nem csak megtartják a vizet, de szabadidős helyként is szolgálnak a lakosság számára.
Szintén a szivacsváros égisze alá tartoznak a zöldtetők is. Nevük elárulja, mit is takarnak: az épületek tetejének növényzettel borítását. Az így gyűjtött víz a fent említettek mellett felhasználható például az épület mosdóinak öblítésére vagy egyéb tisztítási munkákra is.
Budapesten is több szivacsváros-projekt valósult már meg az elmúlt években. Ilyen volt a Blaha Lujza és a Bakáts tér, valamint a Csengery utca átépítése, de a III. kerületben, a Pünkösdfürdő parkban is alakítottak ki esőkerteket.
Blaha Lujza tér. A képen nagyon jól láthatóak a víz összegyűjtésére kialakított árkok
Amire még csak nem is gondoltál: a cseppfolyós fa
Miután Belgrádot a legszennyezettebb városok közé sorolták (náluk volt a legmagasabb 100ezer főre jutó halálozási arány a légszennyezettség miatt), a szerb tudósok ötletelni kezdtek, hogy miként is tisztíthatják meg a levegőt. A bevett megoldás a fák és bokrok ültetése, viszont a városban néhol hely sem volt növényzetnek és a szennyezett levegőben meg sem éltek volna azok. Erre született a cseppfolyós fa technológia, eredeti nevén LIQUID 3.
A technológia tudományos terminológia szerint valójában egy úgynevezett fotobioreaktor. A rendszer egysejtű mikroalgákra épít, amik a fákhoz hasonlóan fotoszintézis során megkötik a szén-dioxidot és közben oxigént bocsátanak ki. A kutatók szerint egy a képen látható 600 literes tartály nagyjából két tízéves fának vagy 200 négyzetméter gyepfelületnek megfelelő mennyiségű oxigént képes termelni. Kiemelték azt is, hogy a projekt célja nem a fák lecserélése, hanem, hogy olyan helyekre kerüljenek, ahová „hagyományos” növényzetet nem tudnánk elhelyezni. A tartály speciális karbantartást sem igényel. Mindössze időről időre ki kell szedni belőle az algák által termelt biomasszát (ami egyébként trágyaként kitűnő), valamint pótolni kell a vizet és ásványi anyagokat. Mindemellett a tankba be van építve egy pad, ülőhelyet kínálva, valamint egy napelem, ami éjszaka is fényt ad, és telefontöltőket működtet a járókelőknek. A projekt célja a levegőtisztításon felül a mikroalgák népszerűsítése a fenntartható várostervezésben, ugyanis a levegő szűrése mellett szennyvíztisztításra, de még bioüzemanyagok előállítására is felhasználhatók.
Nemzetközi példák
Egyesült Királyság
Egy új jogszabály értelmében az országban városfejlesztési és infrastrukturális beruházások során arra kötelezi a tervezőket és kivitelezőket, hogy a biodiverzitást az adott területen legalább 10%-kal növeljék a munkálatok megkezdése előtti állapothoz képest. Ennek célja az, hogy mérhetően tudják biztosítani a természetes élőhelyek fennmaradását. Amikor a célt nem lehet a helyszínen elérni, a beruházóknak lehetősége van máshol megvalósítani ezt. Akár úgy, hogy maguk alakítják ki, vagy megvásárolják egy úgynevezett élőhelybanktól. Bár a rendszer kritikusai szerint ez még nem elég, ugyanis ezen előírás betartása mellett is 30%-kal csökkentek országszerte a zöldterületek.
Svédország
Térjünk vissza a kontinensre. Az ország fővárosában, Stockholmban kifejezett zöld innovációs negyedet hoztak létre a fenntartható várostervezés jegyében. Olyan projektekkel foglalkoznak itt, mint a faanyag-alapú városi építészet, a város és a természet integrálása, az épületek energetikai fejlesztése, régi ipari épületek hasznosítása például színházként, vagy a sokat emlegetett klímasemlegesség elérése 2030-ra.
Ausztria
Csupán a szomszédunkbna pillantva is látunk példát a fenntartható várostervezésre. Az osztrák főváros élen jár ebben kifinomult parkrendszerével, kertjeivel, fákkal övezett utcáival és zöldtetők alkalmazásával. Azok a települések, amik ezt a mintát követik célzottan hangsúlyt fektetnek a zöldterületek beépítésére, a fenntartható építészetre és zöldtetők kialakítására, valamint a lakosság bevonására a zöldterületek tervezésében és fenntartásában, hogy köreikben is kialakuljon egy tulajdon-tudat.
Mint láthattuk, városaink zöldítésének rengeteg aspektusa és rétege van, és az innovációban óriási szerepe lehet, ha visszatérünk a természethez. Ebben a cikkben igyekeztünk mindenből egy kicsit elhozni, bár csak a felszínt kapargattuk. Minden egyes téma megérne egy saját külön cikket is – ami még nem kizárt, de a fenntarthatóság és innováció a városokban téma kapcsán most ennyi fért bele a zöld felületek latolgatásába. Jövő hétfőn pedig a körforgásos városgazdálkodással jelentkezünk.
A Fenntarthatóság és innováció a városokban című sorozatunk eddig megjelent cikkei:
1. Fenntarthatóság és innováció: városok
[A sorozat szerkesztői: Büki Bence, Szomolányi Katalin, Vida Melinda és Zöld Mihály]
