Bolygóhatárok napjainkban
A „Planetary Boundaries” (PB) vagy magyarul bolygóhatárok koncepcióját 2009-ben vezette be Johan Rockström és nemzetközileg elismert kutatócsoportja, akik kilenc olyan földi rendszerfolyamatot azonosítottak, amelyek stabil működése elengedhetetlen az emberiség számára. Ez a kilenc folyamat a klímaváltozás, a bioszféra integritása, a földhasználat változása, az édesvíz-felhasználás, biogeokémiai áramlások (nitrogén és foszfor), óceánok elsavasodása, légköri aeroszol-terhelés, ózonréteg vékonyodása, valamint az új anyagok.
A keretrendszer az emberiség „biztonságos működési terének” bemutatására szolgál, amelyben két kritikus érték van meghatározva mindegyik földi rendszerfolyamatra. Az egyik a biztonságos határ (planetary boundary), amely felett a környezeti degradáció kockázata megnő, míg a másik a bizonytalansági zóna felső határa (upper end of uncertainty zone), amelyet elérve a várható hatások súlyosak lesznek. A 2015-ös adatokból az derül ki, hogy az akkor meghatározott 8 földi rendszerfolyamatból (az új anyagok adatai ekkor még nem kerültek publikálásra) már 5 átlépte a biztonságos határt.
A bolygóhatárokkal kapcsolatos adatok legutóbb 2023-ban kerültek frissítésre és ezek a korábbiakhoz képest vészjóslóbb képet vetítettek előre, hiszen kiderült, hogy immár a 9 kontrollváltozóból 6 átlépte a biztonságos határt, és több is elérte a magas kockázati zónát. A 2023-as tanulmányról és az ezekkel járó következményekről egy korábbi cikkben számoltunk be.
Várható változások
Igaz, hogy a legutóbbi adatfrissítés 2023-ban történt, azonban Rockström és csapata 2025. májusában a Nature-ben megjelentette a legfrissebb tanulmányukat, amely az emberi tevékenységek jövőbeni alakulását és az ezekhez köthető, bolygóhatárokban kialakuló változásokat vizsgálták. Ez azért is volt kiemelten fontos, mert így a jövőbeli trendek megismerése mellett a keretrendszer jelentősége is megnő a szakpolitikai döntéshozatalban. A tanulmány a „középutas” fejlődési pályára (SSP2-re) összpontosít, amely azt feltételezi, hogy a jelenlegi társadalmi folyamatok nem fognak jelentősen változni, ezáltal fennmarad a jelenlegi népességnövekedés, gazdasági és technológiai fejlődés is. Az értekezésben a társadalmi és gazdasági események kiszámíthatatlansága miatt ez a fejlődési út összehasonlításra kerül az SSP3 és SSP1 forgatókönyvekkel is. Előbbi egy pesszimista szcenárió, amely a gazdasági növekedés és technológiai fejlődés lelassulását, és ezáltal a gyorsabb népességnövekedést vetíti előre, míg utóbbi eset a gyorsabb technológiai fejlődést és a lassabb népességnövekedést prognosztizálja.
A kutatás 2100-ra is bemutatja a várható változásokat, azonban a nagy bizonytalanság miatt 2030-ra és 2050-re fókuszál. Az alábbi ábrából látható, hogy amennyiben a jelenlegi tendenciák fennmaradnak, akkor a 9 kontrollváltozóból (új anyagokat nem számítva, viszont biogeokémiai áramlásokat nitrogénre és foszforra bontva) 8 magasabb kockázatú lesz, mint korábban, tehát az adataik romlani fognak. Ennél is aggasztóbb, hogy míg 2015-ben ’csak’ a nitrogénegyensúly értéke lépte át jelentősen a bizonytalansági zónát, addig ez 2050-re várhatóan így lesz a klímaváltozás, a bioszféra integritásának és a foszforegyensúly értékeivel is.
Kijelenthető, hogy a rendszerfolyamatok változásának mértéke nagyban függ a gazdasági és társadalmi tendenciák alakulásától is, emiatt fontos megvizsgálni, hogy a kontrollváltozók hogyan alakulnak az SSP1 és SSP3 forgatókönyveknél. Az SSP3 („Rögös út”) szcenárió bekövetkezése esetén a helyzet még az SSP2-nél is rosszabb lenne minden rendszerfolyamatot tekintve, azonban az SSP1-nél („Zöld út”) a legtöbb érték a 2015-ös szinthez közelítene és azt csak néhány esetben haladná meg.
Klímavédelem vagy fenntarthatóság?
A tanulmány végső soron azt vizsgálta, hogy a klímavédelmi és a fenntarthatósági intézkedések implementálása hogyan befolyásolná a földi rendszerfolyamatokat. A klímavédelmi szcenárióban a kutatók azt elemezték, hogy a Párizsi Megállapodásban meghatározott 1,5°C-os cél eléréséhez szükséges intézkedések milyen mértékben járulhatnak hozzá ahhoz, hogy az emberiség visszakerüljön a bolygóhatárokon belüli működési térbe.
Az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló intézkedések több területen is kedvező hatással járnak, mivel csökkentik a nitrogénkörforgás zavarait, továbbá enyhítik a légszennyezést és az óceánok elsavasodását is. Ezek a kedvező folyamatok az energiarendszerek szisztematikus átalakításából, az újraerdősítésből és a dinitrogén-oxid kibocsátásának csökkentéséből adódnak. Látható azonban, hogy a Párizsi Megállapodás céljának eléréséhez szükséges intézkedések egy SSP2-es úton nem lennének elegendőek a kontrollváltozók biztonságos határértéken belülre való visszaszorításához.
Ehhez a fenntarthatóságot célzó forgatókönyvre van szükség, továbbá a kívánatos egy SSP1-es társadalmi és gazdasági fejlődési út lenne. Ez számos intézkedést inkorporál, köztük a Párizsi Megállapodás célkitűzésének megvalósítását is.
| Kategória | A modellben végrehajtott intézkedés |
| Az éghajlatváltozás mérséklése | A Párizsi Megállapodás 1,5 °C-os célkitűzésének megvalósítása |
| Az élelmiszer-fogyasztás megváltoztatása | Az EAT-Lancet által meghatározott egészséges táplálkozás irányába történő elmozdulás |
| Az élelmiszer-pazarlás csökkentése | Az élelmiszerveszteség csökkentése fogyasztási csoportonként |
| Vízkivétel az energia, az ipar és a háztartások számára | A vízfelhasználás hatékonyságának növelése az iparban, a lakossági szektorban és a villamosenergia-termelésben |
| Vízkivétel öntözésre | Az öntözéshez felhasznált víz mennyiségének csökkentése a környezeti és ökológiai szempontból fenntartható szintek biztosítása érdekében |
| Nitrogén-alapú trágyák használata | A tápanyag-felhasználás hatékonyságának növelése a maximális szintre, 70-80%-ra 2050-re |
Látható, hogy a felsorolt intézkedések nagyon ambíciózusak főleg annak ismeretében, hogy a jelenlegi helyzetben már önmagában a Párizsi Megállapodás megvalósítása sem tűnik reálisnak. Ennek ellenére a fenntarthatóságot célzó szcenárió rámutat arra, hogy megfelelő volumenű és összehangolt lépésekkel 2050-ig még mindig érdemben csökkenthető lenne a környezeti degradáció és több kontrollváltozó esetében is visszatérhetnénk a 2015-ös szintre vagy akár ennél is kedvezőbb állapothoz.
