A visszavonás hívószavának meglebegtetése jelentős bizonytalanságot okozott az uniós berkekben. Az irányelvjavaslattal kapcsolatos, hétfőre tervezett megbeszélést az uniós szervek végül nem tartották meg. Az uniós tagállamok úgy döntöttek, hogy szüneteltetik a jogalkotási folyamatot, mindaddig, amíg a helyzet tisztázására sor nem kerül. A direktíva végleges elfogadása elé ezáltal akadály hárult.
Ugyanakkor egyes környezetvédelmi csoportok, többek között a ClientEarth és a Carbon Market Watch, határozottan kiállnak a zöld állításokról szóló irányelv elfogadása mellett. A civil szervezetek szerint a javaslat visszavonása egyértelmű szabályok nélkül hagyná a vállalkozásokat és a fogyasztókat egyaránt. Ez a helyzet kizárólag a valótlan vagy nem megfelelően alátámasztott információkat közlőknek válna előnyére.
Többrétegű szabályozási módszer
A fentiek láttán felmerülhet az Olvasóban a kérdés, hogy mit is tartalmazhat a zöld állításokról szóló irányelv (Green Claims Directive, röviden: GCD), ha a javasolt rendelkezések ilyen nagymértékű megosztottságot okoznak az Európai Unión belül.
A szabályozás az úgynevezett környezetbarát jellegre vonatkozó kifejezett állításokra (más néven: zöld állítások) terjed ki. Ebbe a körbe tartoznak a szöveges formában tett kijelentések, valamint a környezeti címkék. A zöld állítások közé sorolhatók például a ‘környezetbarát’, ‘öko’, ‘zöld’, ‘ökológiai’, ‘klímabarát’, ‘környezetkímélő’, ‘szennyező anyagoktól mentes’, ‘biológiailag lebomló’ kifejezések.
A zöld állítások célja, hogy az adott termék vagy szolgáltatás környezeti hatásával kapcsolatban egy pozitív képet alakítsanak ki a vásárlás előtt álló fogyasztókban. Az ilyen kijelentésekről általánosságban elmondható, hogy háromféle hatás elérésére alkalmasak. Azt sugallják vagy burkoltan azt a benyomást keltik, hogy az adott termék, szolgáltatás, márka vagy kereskedő kedvező hatással van a környezetre, egyáltalán nincs hatással vagy kevésbé ártalmas arra, mint a konkurens áruk vagy szolgáltatások.
A zöld állításokról szóló irányelv javaslata az alátámasztás, ismertetés és előzetes hitelesítés hármas megközelítését alkalmazza.
Alátámasztás
Amennyiben egy vállalkozás a kereskedelmi kommunikációja során egy zöld állítást szeretne használni, akkor elsőként el kellene végeznie annak alátámasztását. Ennek keretében egy értékelést kellene lefolytatnia. Az értékelést különböző szempontok figyelembevételével kellene teljesítenie, amelyeket az irányelvjavaslat részletesen meghatároz.
Elsődleges szempont, hogy a kereskedő elismert tudományos bizonyítékokkal és megfelelő műszaki ismeretekkel támassza alá állításait. Az értékelés során szem előtt kell tartani továbbá a termék életciklusát vagy a kereskedő teljes tevékenységi körét. Ezenfelül nem hagyható figyelmen kívül semmilyen releváns környezeti tényező vagy környezeti hatás. A relevanciájuk abban áll, hogy ezek a hatások vagy tényezők együttesen jelentősen hozzájárulnak a termék vagy a kereskedő átfogó környezeti teljesítményéhez.
Továbbá a kereskedőknek rendszeresen felül kellene vizsgálniuk az alátámasztáshoz használt információkat, és ha szükséges, frissíteniük kellene azokat. Az információk felülvizsgálatát akkor kellene elvégezni, ha olyan körülmények merülnek fel, amelyek befolyásolhatják az állítás pontosságát. Azonban legkésőbb az ismertetést követő 5 éven belül kötelező a felülvizsgálat.
Ismertetés
Az irányelvjavaslat előírja a zöld állítások ismertetését is. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozásoknak meghatározott információkat és azok alátámasztását kellene a fogyasztók rendelkezésére bocsátaniuk. A kereskedők ezeket feltüntethetik fizikai formában, internetes hivatkozás vagy QR-kód segítségével, valamint ezzel egyenértékű módszerrel.
A vállalkozásoknak elérhetővé kellene tenniük például az állítás által érintett környezeti tényezőket, környezeti hatásokat vagy környezeti teljesítményt. Fel kellene tüntetniük azt is, hogy milyen tanulmányokat vagy számításokat használtak ezek értékelésére, mérésére és nyomon követésére.
Hitelesítés
A zöld állítás nyilvánosságra hozatalát megelőzően a vállalkozásoknak gondoskodniuk kellene annak hitelesítéséről. A hitelesítés lefolytatása a hitelesítőre hárul. Egyik fontos követelmény, hogy a hitelesítőnek függetlennek kell lennie attól a terméktől vagy kereskedőtől, amelyet a környezetbarát jellegre vonatkozó állítás érint.
A hitelesítés lezárultát követően a hitelesítőre tartozik annak eldöntése, hogy kiállítson-e megfelelőségi tanúsítványt. Ez a dokumentum igazolja, hogy a zöld állítás megfelelt az irányelvben foglalt követelményeknek.
A fenti hármas megközelítés kidolgozására a zöldrefestés elleni hatékony küzdelem érdekében volt szükség. Az Európai Unió felismerte, hogy az egyes nemzeti jogszabályok, valamint a zöld marketinget szabályozó magánszférabeli kezdeményezések eltérő követelményeket írnak elő a kereskedők számára. Ezenfelül arra a megállapításra jutott, hogy a jelenlegi uniós szabályozás nem határozza meg, hogy a vállalatoknak mit kell tenniük ahhoz, hogy a zöld állításaik megfelelően alátámasztásra kerüljenek.
Jogi bizonytalanság és növekvő aggodalmak
Abban láthatóan egyetértés van az uniós szervek között és azokon belül, hogy a greenwashing, mint megtévesztő kereskedelmi gyakorlat, kezelést igényel. Azonban jelentős nézeteltérések tapasztalhatók arra vonatkozóan, hogy a Green Claims Directive jelenlegi formájában alkalmas-e a zöldrefestés visszaszorítására.
Az Európai Bizottság múlt hét pénteki bejelentése ugyanis nem volt előzmény nélküli. Ugyanezen a héten az Európai Néppárt (European People’s Party, röviden: EPP), az Európai Parlament legnagyobb képviselőcsoportja, levélben felszólította az Európai Bizottságot, hogy vonja vissza a zöld állításokról szóló irányelv javaslatát.
A frakció által felvetett aggodalmak alapján az új szabályozás indokolatlanul akadályozza a vállalatok fenntarthatósági marketingjét. Az irányelv olyan folyamatok bevezetését javasolja, amelyek a képviselők szerint „túlságosan összetettek, adminisztrációs szempontból megterhelők és költségesek”.
Az EPP továbbá felhívta a figyelmet az átfogó, célzott hatásvizsgálat hiányára. A képviselők hangsúlyozták a szabályozás által bevezetni kívánt rendszer ambiciózus jellegét. Azzal érveltek, hogy az irányelvjavaslathoz nem tartozik költség-haszon elemzés vagy olyan igazoló adat, amely választ adna a rendszer összetettségére.
Hasonló kétségek már 2025 májusában is felmerültek. Ekkor néhány európai vállalkozás szólította fel az uniós szerveket arra, hogy ne hamarkodják el az irányelvjavaslat elfogadását. Az érveik között szerepeltek például az aránytalan és nem egyértelmű alátámasztási és hitelesítési követelmények. Ezek bevezetésével szerintük a szabályozás nem a valós zöld marketing elterjedését hozná magával.
Éppen ellenkezőleg, a vállalkozások nem mernének a termékeikkel kapcsolatban zöld állításokat tenni, félve attól, hogy egy bonyolult és túl nagy költségekkel járó folyamatot kellene előtte elvégezniük (greenhushing).
Hatékonyság vs. egyszerűsítés
Az Európai Bizottság az EPP levelét követően egyértelműen annak a nézőpontnak adott hangot, hogy a hatékonysággal szemben az egyszerűsítést tartja követendőnek. Szintén az egyszerűsítés címszava alatt került sor 2025 februárjában a CSRD-t és a CSDDD-t módosító Omnibus csomag előterjesztésére.
A zöld állításokról szóló irányelv javaslatával kapcsolatban az Európai Bizottság hasonlóan a vállalkozásokra háruló aránytalan terhek csökkentésére helyezi a hangsúlyt. A múlt hét pénteki bejelentés óta az uniós szerv pontosította a visszavonásra irányuló szándékát. Kijelentette, hogy abban az esetben vonja vissza a javaslatot, amennyiben arról születik megállapodás, hogy a mikrovállalkozásoknak is teljesíteniük kell a direktíva rendelkezéseit.
A mikrovállalkozások közé azon kereskedők tartoznak, amelyek 10 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztatnak, valamint az éves árbevételük nem haladja meg a 2 millió eurót. Az eredeti javaslat szövege szerint, amelyet az Európai Bizottság terjesztett elő, ezeknek a legkisebb méretű vállalkozásoknak az irányelv számos rendelkezését nem kellene teljesíteniük. Azonban fontos megjegyezni, hogy a mikrovállalkozásoknak abban az esetben meg kellene felelniük a szabályozásnak, amennyiben megfelelőségi tanúsítványt szeretnének kapni.
Az Európai Bizottság határozott elutasító fellépését az indokolta, hogy a Tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szabályozásnak a mikrovállalkozásokat is magában kellene foglalnia. Az irányelvjavaslat által felvázolt koncepció helyett egy egyszerűsített eljárást javasol a számukra a környezetbarát jellegre vonatkozó állítások bizonyos típusai kapcsán. Ennek értelmében, a harmadik fél általi tanúsítást felváltaná egy technikai dokumentum kitöltése és benyújtása az illetékes hatóságokhoz.
A szabályozás hatékonyságát és a versenyegyenlőséget szolgálná, ha a rendelkezések valamennyi vállalkozásra vonatkoznának. Tekintve, hogy az Európai Unióban található vállalkozások többsége mikrovállalkozásként működik (szám szerint nagyjából 30 millió). Azonban az Európai Bizottság kifejezett célkitűzései között szerepel, hogy ezen vállalkozásokra ne háruljon aránytalan adminisztratív és pénzügyi teher.
Veszélyben a véglegesítés
Egyre egyértelműbbé válik, hogy az Európai Bizottság visszavonásra irányuló szándéka veszélyt jelent a jogalkotási eljárásra nézve. Egy irányelv létrejötte nem egyik napról a másik napra lejátszódó esemény, hanem egy hosszas folyamat, amely intézményközi tárgyalásokat igényel.
A jogalkotási eljárás megindulása egészen 2023 márciusára vezethető vissza. A Bizottság ekkor terjesztette elő a zöld állításokról szóló irányelv javaslatát. Az Európai Parlament egy évvel később, 2024. március 12-én fogadta el az első olvasatban kialakított álláspontját a javaslattal kapcsolatban. A Tanács pár hónappal ezután, 2024. június 17-én általános megközelítést tett közzé a szabályozás kapcsán.
Ezt követték az intézményközi tárgyalások, amelyek már 2025 januárja óta zajlanak. A harmadik és egyben utolsó olvasat 2025. június 23-ra volt ütemezve. Azonban a Bizottság váratlan bejelentése a tárgyalás elhalasztásához vezetett.
Az Európai Parlament illetékes bizottságainak elnökei az alábbi megállapítást tették a kialakult helyzettel kapcsolatban.
„Nem tartjuk igazságosnak, hogy a két éve tartó jogalkotási folyamat és számtalan munkaóra után megfosztják a Parlamentet attól a lehetőségtől, hogy véglegesítse az irányelvről szóló megállapodásokat.”
Az elnökök hozzátették, hogy készen állnak arra, hogy a lehető leghamarabb folytassák az intézményközi tárgyalásokat.
