A kezdetek
Lassan 120 éve, 1907-ben született meg az első műanyag Leo Baekeland belga vegyész keze által, az utána elnevezett bakelit. A szintetikus anyag eredeti célja az volt, hogy alternatívát nyújtson a sellak nevű rovaroktól származó gyantára az elektronikai szigetelésekben.
Az új, olcsó, könnyen formázható és ahhoz képest strapabíró anyagok pedig gyakorlatilag azonnal felkapta a világ, sorra fedezték fel az újabb változatokat. A huszadik század második felében hirtelen felgyorsult gyártásuk. A műanyag forradalmasította az egészségügyet, könnyítve a steril eszközök használatát, lehetővé tette az űrutazást, könnyítette az autókat és repülőket csökkentve azok kibocsátásait, hozzájárultak, hogy több ember jusson tiszta ivóvízhez és lejjebb húzták az átlagos piaci árakat, elérhetőbbé téve rengeteg terméket a nagyközönségnek, valamint lehetővé tette a romlandó árucikkek hosszabb tárolását. De még a hadiiparba is beférkőztek, leváltva a fát a lőfegyverek ágyazásában (az amerikai katonák az M16-os fegyvert játékpuskának gúnyolták az addig ritka polimer ágyazása miatt).
A hanyatlás
Az előbb említett előnyök és kényelmi tényezők miatt azonban pár évtizeden belül kialakult az úgynevezett eldobható kultúra. A műanyag által olcsóbbá tett termékeket nem éri meg javíttatni, az egyszerhasználatos mindennapi használati cikkek pedig az évi műanyagtermelés 40%-át is kiteszik. Ráadásul ezek (például zacskó vagy csomagolófólia) hasznos élettartama sokesetben csak pár óra, viszont hulladékként évszázadokig köztünk marad majd. A műanyaghulladék pedig nem csak esztétikailag romboló hatású, de megzavarja és felborítja az ökoszisztémákat, valamint már az emberi szervezetben is kimutathatók a mikroműanyagok, amik egészségügyi hatása még nem teljesen ismert.
Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a műanyag önmagában véve nem gonosz. Az viszont, ahogyan használtuk az elmúlt évtizedekben nem helyes. A polimerek nem eldobhatóak pontosan a tartósságuk miatt, ami praktikussá tette őket.
Szabályozói intézkedések
Korábban már írtunk a témában. 2021-től az Európai Unió betiltotta az egyszerhasználatps műanyag evőeszközöket, tányérokat, szívószálakat és fültisztítókat. Ezen felül ez év végéig az összes csomagolás legalább 65 tömegszázalékát újra fel kell dolgozni.
Ezen felül más országokban pedig az itthonihoz hasonlóan működik a PET-palackok visszaváltása vagy ösztönzik a használati cikkek javítását. Franciaországban a RepairIndex méri egyes termékek javíthatóságát, Svédországban pedig egyes boltok csak felújított cikkeket árusítanak. A mobiltelefonok javíthatóságával kapcsolatban is a közelmúltban lépett hatályba egy EU-rendelet, aminek keretében az energetikai tanúsítványhoz hasonlóan fel kell tüntetni a termék mellett a javíthatóságot. Lisszabonban nemrég tiltották be az egyszerhasználatos poharakat, Berlinben pedig betétdíjas elviteles kávéspoharakkal kísérleteznek, amiket a palackok visszaváltására eddig is használt automatákba kell bedobni.
A Nemzetközi Bíróság is kijelentette júliusban, hogy a tiszta, egészséges és fenntartható környezet alapvető emberi jog. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy azok az országok, akik nem teljesítik a bolygó védelme érdekében tett vállalásaikat, vagy egyenesen károsítják azt, jogsértést követnek el, így bírósági eljárás indítható ellenük. Sok szakértő szerint jelenleg pont egy ilyen jogi „motivátorra” van szüksége a társadalomnak ahhoz, hogy elinduljon a helyes úton.
Követendő példa
Világszerte több vállalat is törekszik a műanyagszennyezés csökkentésére. Ilyenek például a Samsara Eco (a szanszára szanszkrit szó az élet és halál körforgására), aki enzimek segítségével bontja le a poliésztert és a nylon-t, majd használja újra az anyagot új ruhák készítésére. Eközben a divatipar az egyik legszennyezőbb iparág. Az ír Penneys (itthon és más országokban Primark) vállalást tett arra, hogy 2030-ra minden terméke újrahasznosított és/vagy fenntartható forrásból származó alapanyagokból készüljön, 2027-re pedig minden terméküket újrahasznosításra tervezik.
Az amerikai Klean Kanteen pedig műanyagmentes, rozsdamentes acél vizespalackokat kínál két évtizedes élettartammal. Ezzel állást foglal az „eldobható” PET-palackokkal szemben.
Sajnos mindeközben Európában nemhogy fejlődne, hanem hanyatlik a műanyaghulladék újrahasznosítása. Több feldolgozóüzem is bezárt, mivel egyszerűen piacilag költséghatékonyabb az új polimerek előállítása. A szakértők szerint EU-szintű vámokkal és fenntarthatósági előírásokkal lehet újból elérni, hogy a más kontinensekről származó, környezetkárosítóbb importtermékek ne dominálják a piacot. Ha viszont ez megtörténik, az európai fogyasztók egy általános árszínvonal-emelkedésre számíthatnak.
