A technológiai fejlődés révén az emberiség új, szintetikus anyagokat állít elő vagy meglévőket képes soha nem látott módon alkalmazni, módosítja az élőlények genetikai felépítését és belenyúl az evolúciós folyamatba. Ezek azonban könnyen romboló hatásúak lehetnek az ökoszisztémára. Az így a környezetbe jutó műanyagok és vegyszerek összessége adja az új anyagok bolygóhatárát.
Angolul: planetary boundaries olyan tudományosan meghatározott környezeti küszöbértékek, amelyek kijelölik azt a biztonságos működési teret, amelyen belül az emberi tevékenység fenntartható módon működtetheti a társadalmat anélkül, hogy visszafordíthatatlan és káros változásokat idézne elő a Föld rendszerében.
Ezt a tényezőt ugyan beazonosították, de egyelőre nem számszerűsítették. Egy kutatócsoport erre adott módszert és egyúttal alkalmazva azt, arra jutottak, hogy az emberiség már ezt a határt is átlépte.
Ennek a bolygóhatárnak az eredeti neve vegyi szennyezés volt, azonban a számszerűsítésre tett kísérletek során bevonták a műanyagok, illetve más szintetikus elemek problémakörét, és új anyagokra nevezték át. Így egy elég komplex fogalommá vált, ugyanis számos ismert és ismeretlen anyagot foglal magába, amik közvetve és közvetlenül is súlyos hatással lehetnek a bolygónk egészségére. A bolygóhatárokon átívelő jelenségekről pedig még nem is beszéltünk. Egyes vegyületek, mint a klór-fluor-szénhidrogének pedig egyszerre új anyagok, okoznak ózonlyukat és fokozzák a klímaváltozást.
Túllépjük a határt?
A kutatók ennek meghatározására összevetették a környezetbe jutó kemikáliák és műanyagok arányának változását a Föld kapacitásával ezek felügyeletére és biztonságos kezelésére. A bolygóhatárt akkor lépjük át, ha több új anyag kerül a természetbe, mint amennyit kezelni tudunk.
Az általuk meghatározott kontrollváltozókat nézve azt figyelhetjük meg, hogy konzisztensen emelkedik az új anyagok termelése, diverzitása és kibocsátása. A szabályozások és kezelési módok pedig nem képesek tartani velük az iramot olyan kezdeményezések ellenére sem, mint az EU Reach és a Stockholm Convention. Sőt, még ha a termelés be is áll egy stabil szintre, a már „kiszabadult” szennyezés akkor is kifejti káros hatását. Tehát a kutatók azt állapították meg, hogy átléptük ezt a határt is.
Mit tehetünk?
Maga a válasz igazából nyilvánvaló: csökkentsük az új anyagok mennyiségét a környezetben és minél kevesebb újat juttassunk oda. A valódi kérdés inkább a hogyan. Általánosságként azonban ajánlatos az elővigyázatosság elvére építeni. Ez a megközelítés azt takarja, hogy amennyiben valami potenciálisan ártalmas a környezetre vagy a közérdekre, és még nincs ezzel kapcsolatban tudományos egyetértés, akkor az a cselekvés/politika mellőzendő.
A teafilterek
Ahogy egy korábbi cikkünkben bővebben kifejtettük, egy teafilter vagy teljes egészében polimerekből készül, vagy műanyag ragasztót használnak hozzá. Ezek a műanyagok pedig kioldódnak belőle áztatás közben. A mikro- és nanoműanyagok egészségügyi hatása jelenleg főként ismeretlen, de a rendelkezésre álló tanulmányok alapján sejtkárosodást okozhatnak és immunreakciókat válthatnak ki. A környezetbe jutva pedig károsíthatják a vadvilágot, különösen a kisebb élőlényeket, amelyek éhen halhatnak, miután a mikroműanyagok eltömítik az emésztőrendszerüket. Tehát ajánlatos vagy kifejezetten műanyagmentes teafiltereket választani, vagy átállni a szálas teákra. Ez utóbbiak a teakedvelők szerint amúgy is magasabb minőséget képviselnek.
Vízben oldódó műanyag
Japán kutatók a műanyagok egy olyan típusát fejlesztették ki, ami tengervízbe jutva pár óra alatt lebomlik. Állításuk szerint mikroműanyagot sem hagy maga után. A bemutatón egy darab műanyagot sós vízbe helyezve és nagyjából egy órán keresztül keverve, az teljesen feloldódott. A megalkotói szerint ez az új anyag olyan tartós, mint a hagyományos műanyagok, de a tengervízben található sóval reakcióba lépve lebomlik alapvető alkotóelemeire. Arról ugyan még nem érkezett hír, miképpen lehet ezt a találmányt kereskedelmileg felhasználni, mégis jelentős érdeklődést mutatnak iránta, különösképp a csomagolási ágazatban. Jelenleg többet nem tudunk, tehát, bár rendkívül ígéretes, célszerű lehet ezt is a többi új anyagra érvényes fenntartásokkal megközelíteni.
A sorozat eddig megjelent cikkei:
- Bolygóhatárok: trendek és közös társadalmi-gazdasági útvonalak (SSP)
- Bolygóhatárok: klímaváltozás
- Bolygóhatárok: Bioszféra integritás és földhasználat
- Bolygóhatárok: édesvíz fogyasztás és óceánok savasodása
- Bolygóhatárok: Biogeokémiai áramlások
- Bolygóhatárok: Aeroszol-terhelés a légkörben
[A sorozat szerkesztői: Büki Bence, Ónodi Vanda, Szomolányi Katalin, Vida Melinda és Zöld Mihály]
