Legtöbbünk számára alapvető, hogy a boltban válogathatunk kenyerek, zöldségek és gyümölcsök között, és természetesnek vesszük, hogy mindig lesz mit az asztalra tenni. Azonban sok millió ember számára az étel hiánya a mindennapi valóság része. Az ENSZ második Fenntartható Fejlődési Célja „Az éhezés megszüntetése” éppen ezzel a problémával foglalkozik.
Az éhezés felszámolása, az élelmiszerbiztonság elérése, a táplálkozás javítása, valamint a fenntartható mezőgazdaság előremozdítása érdekében az ENSZ az alábbi célokat tűzte ki:
- 2030-ig az éhezés megszüntetése, valamint minden ember számára a biztonságos, tápláló és elegendő élelemhez való hozzáférés biztosítása az év minden napján
- 2030-ig az alultápláltság minden formájának megszüntetése
- 2030-ig a kistermelők mezőgazdasági termelékenységének és jövedelmének megduplázása
- 2030-ig a fenntartható élelmiszertermelési rendszerek biztosítása és olyan ellenálló mezőgazdasági gyakorlatok bevezetése, amelyek növelik a termelékenységet, óvják az ökoszisztémákat, segítik az éghajlati alkalmazkodást és javítják a talaj minőségét
- A befektetések növelése többek között a vidéki infrastruktúrába és a mezőgazdasági kutatásokba, annak érdekében, hogy javuljon a termelési kapacitás a fejlődő országokban
- A kereskedelmi korlátozások és torzulások megszüntetése és megelőzése a világ mezőgazdasági piacain
- Olyan intézkedések elfogadása, amelyek biztosítják az élelmiszernyersanyag piacok és származékaik megfelelő működését, valamint a piaci információkhoz való időszerű hozzáférés megkönnyítését, a szélsőséges élelmiszerár-ingadozás mérséklése érdekében
Kitekintés
Az élelmezési válságok az emberiség történetében mindig jelen voltak: az iparosodás előtti századokban az egymást követő rossz termések, rendkívüli időjárási események, valamint a háborúk gyakran idéztek elő éhínségeket. Thomas Malthus angol demográfus és közgazdász 1798-ban megjelent könyvében azt állította, hogy a világ népessége exponenciálisan, míg a mezőgazdasági termelés csak aritmetikusan növekszik, ezért egy idő után nem leszünk képesek eleget termelni mindenki számára. Az a pont, amikor népesség növekedéséből eredő emelkedő keresletre éppen nem jutna elég kínálat, a krízispont lenne, amely Malthus feltételezése szerint háborúkhoz és éhínségekhez vezetne. Malthus azonban a feltételezésében nem számolt azzal a technológiai fejlődéssel, ami utána bekövetkezett, amely többek között a termelés és termelékenység robbanásszerű növekedését idézte elő.
A történelem legsúlyosabb éhínsége 1959 és 1961 között volt Kínában, amely a regionális aszályok mellett a Kínai Népköztársaság akkori politikájának volt betudható és ez minimum 15 millió, de egyes becslések szerint 20-55 millió ember halálához vezetett.
Nem a hiány a fő ok
Az élelmiszerhiány narratívája nemcsak félrevezető képet ad a problémáról, de rossz intézkedések bevezetéséhez is vezethet, például tilalmak és készletfelhalmozások formájában, amelyek csak súlyosbítják a problémát. Igaz, hogy vannak olyan helyek a világban, ahol a termelés nem elegendő, azonban a világkereskedelem pont arra szolgál, hogy elkerüljük a hiányokat. A globális össztermelése elegendő lenne, hogy mindenki elég élelemhez jusson. A fő problémát az elosztási nehézségek és a szegénység okozza. Az élelemhez való hozzáférés biztosítása minden ember számára mezőgazdasági kérdésen túl logisztikai és gazdaságpolitikai kihívás is.
Még van hova fejlődni
Megnézve az ENSZ 2025-ös Fenntartható Fejlődési Célokkal foglalozó jelentését látható, hogy bár az éhezés és élelmiszer-bizonytalanság előfordulása globálisan csökkent, azonban a pandémia megtörte az addig töretlen lendületet és még mindig nem sikerült visszajutni a COVID-19 előtti szintre.
2024-ben a népesség 28%-a volt kitéve az élelmiszerhiány valamilyen formájának; ez 2,3 milliárd embert jelent. Afrika szubszaharai régiójában a lakosság több mint kétharmada volt érintett, ami romló tendenciát jelez a 2015-ös 50%-os adathoz képest.
Az élelmiszerhiány mellett az alultápláltság is komoly problémát okoz világszerte, amely legfőképpen a kiskorúaknál veszélyes, hiszen károsan hat a növekedésükre és fejlődésükre. A növekedés elmaradása, amely az életkorhoz viszonyított alacsony testmagasságot jelenti, 2012 és 2024 között 26,4%-ról 23,2%-ra csökkent, azonban jelenleg reális esélye van annak, hogy ez a fejlődés visszafordulhat. Az öt év alatti gyermekek körében a túlsúlyosság arányában enyhe emelkedés volt megfigyelhető, ugyanakkor az alultápláltság mutatói jelentős javulást mutattak, különösen Közép- és Dél-Ázsiában, valamint a szubszaharai térségben.
A jelentés beszámol arról is, hogy a kistermelők nem csak termelésben, de termelékenységben is jelentősen elmaradnak a nagyüzemi élelmiszertermelőkétől. A fejlett országokban gyakori, hogy a kisebb élelmiszergyártók a nagyüzemi termelékenység negyedét sem tudják elérni, ennek hatására pedig a jövedelemkülönbségek is jelentősek. Világszerte soha nem látott szintet érnek el a mezőgazdasági beruházások, 2023-ban 701 milliárd dollárt kapott az ágazat, azonban így is forráshiánnyal küzd. A legkevésbé fejlett és a fejlődő országokban a GDP jelentős részét (nagyjából 18%-ot) a mezőgazdasági szektor termeli meg, azonban az ágazatra eső kormányzati ráfordítás ehhez képest csekély, mintegy 4 százalék körül mozog.
A 2023-as adatok szerint a globális élelmiszerár-nyomás enyhült az egy évvel korábbi adatokhoz viszonyítva, de a mérsékelten vagy rendkívűl magas árakat tapasztaló országok aránya még mindig körülbelül háromszorosa a 2015–2019 közötti átlagnak, vagyis továbbra is tartósan magas szinten van.
Európában az élelmiszerárak főként az energiaár sokk, a műtrágya- és takarmányköltségek megugrása, valamint az Ukrajna elleni háború miatt elszálló globális nyersanyagárak és ellátási zavarok miatt maradtak tartósan magasak. Kelet- és Délkelet‑Ázsiában 2023‑ban megduplázódott a magas élelmiszerárakat tapasztaló országok aránya, főként a rizs drágulása és a kereskedelmi korlátozások miatt, így a térség visszaesett a 2020‑as szintre.
Magyarország és az Európai Unió helyzete
Az EU felnőtt lakosságának több mint fele túlsúlyos, és közel minden hetedik ember elhízott. 2022-ben az EU tagországai közül Magyarország teljesített a harmadik legrosszabbul elhízás terén. 18 éves kor felett minden ötödik magyar ember elhízott, ami komoly kockázati tényezőt jelent a táplálkozással összefüggő betegségekre, például a diabéteszre és a szív-érrendszeri problémákra.
Élelmiszerpazarlás tekintetében azonban kijelenthető, hogy Magyarország a legjobbak között szerepel az EU-ban. Az egy főre jutó éves élelmiszerhulladék tekintetében 84 kilogrammal a harmadik legjobb Magyarország a tagországok rangsorában, míg az EU-átlag 132 kg.
A EU mezőgazdasága fenntarthatóság terén komoly átalakuláson megy keresztül. Nő a termelékenység és az innovációba irányuló beruházások mértéke is, miközben az ökológiai gazdálkodás aránya folyamatosan emelkedik. Az ökológiai gazdálkodások teljes mezőgazdasági területre vetített aránya 2017 és 2022 között 3%-kal emelkedett az Európai Unióban, nagyjából 10,5%ra.
Magyarországon az ökológiai gazdálkodásba bevont területek aránya bőven az EU-átlag alatt van, 2023-ban 6,3% volt. Kiemelendő továbbá, hogy a 2015-2020-as időszak alatt jelentősen nőtt az ilyen területek száma, azonban 2021-től kezdve a lendület megtorpant.
A Sustainable Development Report szerint Magyarország jelenleg a 21. legjobban teljesítő ország a világon a Fenntartható Fejlődési Célok tekintetében, azonban továbbra is jelentős kihívásokkal kell szembenéznie annak érdekében, hogy teljesíteni tudja az ENSZ által kitűzött célokat. Ami pedig az éhezés megszüntetését, az SDG 2-t illeti, a legutóbbi, nyilvánosan elérhető adatok alapján a helyzet csak romlott az elmúlt években.
Az SDG-k helyzete sorozat eddig megjelent cikkei:
