Egy nap csúszással, de végül megállapodással ért véget a brazíliai Belémben tartott ENSZ klímakonferencia. A COP30 csúcstalálkozó olyan végleges szöveggel zárult, amely nem tartalmaz semmilyen ütemtervet a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetésére, és ami olyan kritikáknak adott hangot, amelyek „üres megállapodásnak” és „erkölcsi kudarcnak” minősítették az eredményt. Azon résztvevő országok, melyek gazdasága nagymértékben függ a fosszilis tüzelőanyagok termelésétől, nyíltan ellenezték a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonását célzó célkitűzéseket vagy ütemtervet.
Egy nappal a COP30 vége előtt az EU még azzal fenyegetőzött, hogy nem támogatja a végleges szöveget, amit közel 200 országnak kellett konszenzussal jóváhagynia. Végül az EU beadta a derekát, de elismerte, hogy a szöveg nem elég ambiciózus.
Eredmények a COP30 sajtóközleménye alapján
A Mutirao Döntés néven elfogadott csomag ugyan megmutatta, hogy az Egyesült Államok távolmaradása és a globális kihívások közepette is össze tudnak fogni az országok a klíma érdekében, de a konkrétumokat nélkülöző szöveg nem biztosítja, hogy ezt kellő gyorsasággal és hatékonysággal tegyék.
195 fél fogadta el 2025. november 22-én délután a Belém-csomagot, amely a körülmények ellenére a feladás helyett az elszántságot mutatja, hogy a sürgősséget egységgé, az egységet pedig cselekvéssé alakítsa az éghajlatváltozás kezelésében. A konszenzussal jóváhagyott 29 határozat olyan témákban hozott megállapodásokat, mint az igazságos átmenet, az alkalmazkodás finanszírozása, a kereskedelem, a nemek közötti egyenlőség és a technológia, a gyorsított cselekvés iránti kollektív elkötelezettség megújítása, valamint az emberek életéhez jobban kapcsolódó éghajlati rendszer.
„Amikor elhagyjuk Belémet, erre a pillanatra nem egy konferencia végeként, hanem egy évtizednyi fordulat kezdeteként kell emlékeznünk” – mondta André Corrêa do Lago, a COP30 elnöke.
A Belém-csomagban jóváhagyott határozatok között szerepel az alkalmazkodási finanszírozás 2035-ig történő megháromszorozására vonatkozó kötelezettségvállalás, hangsúlyozva annak szükségességét, hogy a fejlett országok jelentősen növeljék a fejlődő országok éghajlatvédelmi finanszírozását. A felek megállapodtak a bakui alkalmazkodási ütemtervben, amely jóváhagyja és meghatározza a 2026–2028-as időszakra vonatkozó munkát a Párizsi Megállapodás következő globális értékeléséig.
A klímakonferencia véglegesíti továbbá 59 önkéntes, nem előíró jellegű mutató átfogó készletét, amelyek célja az alkalmazkodásról szóló globális cél elérésének nyomon követése. Ezek a mutatók minden ágazatot lefednek, beleértve a vizet, az élelmiszert, az egészségügyet, az ökoszisztémákat, az infrastruktúrát és a megélhetést, és olyan átfogó kérdéseket integrálnak, mint a pénzügy, a technológia és a kapacitásépítés.
A felek jóváhagytak egy igazságos átmenet mechanizmust, amely az embereket és az egyenlőséget helyezi az éghajlatváltozás elleni küzdelem középpontjába. A kezdeményezés célja a nemzetközi együttműködés, a technikai segítségnyújtás, a kapacitásépítés és a tudásmegosztás fokozása, valamint a méltányos, befogadó és igazságos átmenet biztosítása.
Többek között az országok elfogadtak egy nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervet, amely fokozza a nemzeti nemi és éghajlatváltozási kapcsolattartó pont támogatását. A kezdeményezés előmozdítja a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő költségvetés-tervezést és finanszírozást, és elősegíti többek között az őslakos, afrikai származású és vidéki nők vezető szerepét.
Egy másik elfogadott dokumentum, a Mutirão-határozat megerősíti a felek eltökéltségét, hogy idővel fokozzák kollektív ambícióikat, hogy a tárgyalásoktól a végrehajtásig eljussanak oda, hogy a Párizsi Megállapodás és annak ciklusai teljes mértékben beindultak. A következő végrehajtási mechanizmusok segítenek felgyorsítani ezt a folyamatot:
- A Global Implementation Accelerator (Globális Végrehajtási Gyorsító): egy együttműködésen alapuló és önkéntes kezdeményezés, amit a COP30 és COP31 elnökségei indítottak el, hogy támogassa az országokat a nemzetileg meghatározott hozzájárulásaik és nemzeti alkalmazkodási terveik (NAP-ok) végrehajtásában.
- A Belém Mission to 1.5: egy cselekvésorientált platform a COP29-COP31 trojka keretében, amelynek célja a fokozott ambíciók és a nemzetközi együttműködés előmozdítása az enyhítés, az alkalmazkodás és a beruházások terén.
A Cselekvési Terv több mint 480 kezdeményezés munkáját strukturálja, amelyek 190 országot és több tízezer vállalkozást, befektetőt, önkormányzatot és civil társadalmi szervezetet tömörít a GST végrehajtásának támogatása érdekében.
Corrêa do Lago hangsúlyozta, hogy a munka csak most kezdődik, mivel Brazília 2026 novemberéig tölti be a COP elnöki posztját. Megerősítette Brazília elkötelezettségét az éghajlatvédelmi fellépés előmozdításában, a COP30 három fő pillérére összpontosítva:
- a multilateralizmus és az éghajlatvédelmi rendszer megerősítése,
- az éghajlati kezdeményezések összekapcsolása az emberek mindennapi életével,
- valamint a Párizsi Megállapodás végrehajtásának felgyorsítása.
Végrehajtási COP
Ezek az eredmények [a sajtóközlemény szerint] megerősítik Belémet, mint Végrehajtási COP-ot. Több mint 122 ország nyújtott be új vagy frissített nemzetileg meghatározott hozzájárulásokat (NDC-ket), ami döntő lépés egy új klímagazdaság kialakítása felé.
A COP30 Akcióprogram révén a Globális Államképet a több szektorra kiterjedő klímavédelmi fellépés iránytűjévé tették, összehozva a városokat, régiókat, vállalkozásokat, befektetőket, a civil társadalmat és nemzeteket. Körülbelül 120 olyan tervet jelentettek be, amelyek a változást előmozdító megoldások felgyorsítását célozzák, és amelyek az energiarendszerekre, az erdőkre, az óceánokra és az emberek mindennapi életére összpontosító kezdeményezéseket tartalmaznak.
A Cselekvési Program keretében számos bejelentés és kezdeményezés mutatta be, hogy a végrehajtás már folyamatban van, többek között:
- A Fostering Investibility (FINI – Beruházható Nemzeti Végrehajtás Előmozdítása) kezdeményezést azért indították el, hogy a Nemzeti Alkalmazkodási Terveket (NAP-ok) befektetésre alkalmassá tegyék. Az országok, fejlesztési bankok, biztosítók és magánbefektetők összefogásával a FINI célja, hogy három éven belül 1 billió USD értékű alkalmazkodási projektet szabadítson fel, amelynek 20%-át a magánszektor mozgósítja. Ez strukturális elmozdulást jelent a tervek kidolgozásától a rugalmasság gyors és nagy léptékű megvalósítása felé.
- Az Interamerican Development Bank (Amerika-közi Fejlesztési Bank – IDB) és a Green Climate Fund (Zöld Klímaalap – GCF) számos, már létező mechanizmust emelt ki az alkalmazkodás előmozdítására, a Gates Alapítvány pedig 1,4 milliárd dollárt ígért a kisgazdálkodók támogatására.
- A több mint 30 ország és 50 szervezet által támogatott Belémi Egészségügyi Akcióterv az egészségügyet kiemelt klímaprioritásként emelte ki. A Climate and Health Funders Coalition (Klíma- és Egészségügyi Finanszírozók Koalíciója) által nyújtott 300 millió dolláros támogatással megerősíti az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó egészségügyi rendszereket, kórházakat, felügyeletet és betegségmegelőzést, különösen a globális Délen.
- Tíz ország jelentette be a RAIZ Accelerator támogatását, ami egy új kezdeményezés a leromlott termőföldek helyreállítására és a magántőke mozgósítására. Brazília Green Way és EcoInvest programjaira építve, melyek közel 6 milliárd dollárt mozgósítottak 3 millió hektár helyreállítására, a RAIZ segíteni fogja az országokat a prioritást élvező tájak feltérképezésében és a vegyes finanszírozási megoldások kidolgozásában helyreállítás mértékének növelésére az erdők védelme révén.
Corrêa do Lago elnök bejelentette a Belém-útitervek létrehozását is.
Az Erdészeti és Klímavédelmi Ütemterv (Forest and Climate Roadmap) célja, hogy összehozza a feleket, hogy megvitassák az erdőirtás megállításának és visszafordításának módjait.
A Fosszilis Tüzelőanyagokról történő Átállás Ütemterve (Transitioning Away From Fossil Fuels Roadmap) az átmenet költségvetési, gazdasági és társadalmi kihívásaival foglalkozik, hiteles módszereket mutatva be a nulla és alacsony szén-dioxid-kibocsátású lehetőségek bővítésére, figyelembe véve a nemzeti és regionális körülményeket.
A COP30 természetalapú fellépései
A Trópusi Erdők Örökké Eszköz (Tropical Forests Forever Facility – TFFF) hosszú távú, eredményalapú kifizetéseket nyújt a trópusi erdőkkel rendelkező országoknak a meglévő erdők igazolt megőrzéséért. Az eszköz első szakaszában több mint 6,7 milliárd dollárt mozgósított, 63 ország támogatásával, állandó tőkealapot teremtve az erdővédelemnek.
A Cselekvési Terv keretében tett további természetalapú bejelentések között szerepelt a United for Our Forests (Együtt az Erdőinkért) kezdeményezés kiterjesztett támogatása, a regionális és őslakos vezető szerep megerősítése az ökoszisztéma-védelemben, a jogszerű földbirtoklásban és a fenntartható fejlődésben. Nagyszabású agroökológiai és helyreállítási kezdeményezéseket is indítottak a biológiai sokféleség szempontjából pozitív klímamegoldások kiterjesztése érdekében.
Tizenhét ország csatlakozott a Blue NDC Challenge-hez, ígéretet téve arra, hogy az óceáni klímamegoldásokat integrálják a nemzeti tervekbe. Az öt óceáni áttörés közös tervet indított a megoldások felgyorsítására, összehangolva a tengeri védelmet, az óceáni megújuló energiaforrásokat, a vízi élelmiszereket, a hajózást és a turizmust a Riói Egyezmény céljaival. A One Ocean Partnership (Egy Óceán Partnerség) keretében a partnerek elkötelezték magukat amellett, hogy 2030-ig 20 milliárd dollárt katalizálnak a regeneratív tengeri tájak számára, és 20 millió kék munkahelyet teremtenek, az óceáni méltányosságot beépítve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodóképességbe és a jólétbe.
Ezek az erőfeszítések együttesen azt mutatják, hogy a természet – az erdőktől a partokig és a tengeri tájakig – védelme és helyreállítása az éghajlatváltozással szembeni ellenállóképesség és a végrehajtás egyik alappillére.
A tőke összehangolása az éghajlati célokkal
A COP30 előrelépést tett a nemzetközi pénzügyi architektúra átalakításában, hogy az összhangba kerüljön az éghajlati válság sürgősségével és mértékével. A felek tudomásul vették a Bakutól Belémig tartó 1,3 billió dolláros ütemtervet, amely a COP29 elnökségével együttműködve létrehozott keretrendszer, és aminek a célja, hogy az éghajlatváltozás elleni finanszírozási áramlásokat 2035-re legalább évi 1,3 billió dollárra növeljék, különös tekintettel a köz- és magánszféra mozgósítására és a fejlődő országok hozzáférésének javítására. A Mutirão-határozat szerinti új kötelezettségvállalások a multilaterális fejlesztési bankok reformjainak felgyorsítását, a kedvezményes és támogatásalapú finanszírozás szerepének növelését, valamint az olyan innovatív eszközök bővítését szorgalmazták, mint a garanciák, a kevert finanszírozás és az adósság-klíma swapok. A COP30 elindította a Global Climate Finance Accountability Framework-öt (Globális Klímafinanszírozási Elszámoltathatósági Keretrendszer) is, hogy megerősítse az átláthatóságot, a hitelességet és a bizalmat a klímafinanszírozás terén.
A globális koherencia erősítése érdekében a COP30 megerősítette a nyitott és támogató nemzetközi gazdasági rendszer szükségességét is, hangsúlyozva, hogy az éghajlatvédelmi intézkedések nem válhatnak a kereskedelem rejtett korlátozásává. A COP új párbeszédfolyamatot indított az éghajlatváltozásrólt és a kereskedelemről a kiegészítő testületek keretében, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO), az UNCTAD és a Nemzetközi Kereskedelmi Központ részvételével, annak megvizsgálására, hogy a kereskedelempolitika és az együttműködés hogyan támogathatja jobban az igazságos, méltányos és hatékony éghajlatvédelmi fellépést.
A COP30 elégedetlenek
A következő döntő évtized most kezdődik.
A klímatárgyalások befejezését követően az Európai Parlament küldöttségét vezető képviselők a következőképp’ reagáltak az eredményekre.
„A COP30 konferencián, kitartó erőfeszítéseink és az Európai Parlament mérséklésre és a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonására vonatkozó egyértelmű megbízása ellenére, egységes BRICS-arab fronttal és egy olyan elnökséggel szembesültünk, amely nem volt hajlandó találkozni az ambíciószintünkkel, és sajnos a végeredmény alapján nem haladtunk előre. Ennek ellenére elértük a kibocsátási gap-re adott válasz elismerését, egy magas szintű rendezvényt a végrehajtásról, valamint a Belém 1,5°C-os misszió, a Globális Végrehajtási Gyorsítóprogram és egy többoldalú kezdeményezést a fosszilis tüzelőanyagokról való átállásról. Az alkalmazkodás terén a finanszírozást az új kollektív számszerűsített klímafinanszírozási cél (NCQG) keretében védtük, és elértünk egy ajánlást a támogatás legalább megháromszorozására 2035-ig, megerősítve a szolidaritást a legkiszolgáltatottabbakkal. A tárgyalások kereskedelmi elemei változatlanok maradtak egy kiegészítő jelentéssel. És bár a globális éghajlatváltozási fellépés lendülete lassabb a kelleténél, a multilateralizmus megmaradt, és továbbra is eltökéltek vagyunk abban, hogy a tudomány által megkövetelt ambíciókat érvényesítsük” – mondta Lídia Pereira (EPP, PT), a küldöttség elnöke.
„A COP30 eredménye minimális alapot biztosít a globális klímavédelmi fellépéshez, de a tempó továbbra sem elégséges a klímaválság sürgősségének kielégítéséhez. Ez az eredmény megerősíti, hogy a klímavédelmi ambíciók és a konkrét kibocsátáscsökkentések közötti szakadék továbbra is nagy. Ez nem az a fontos lépés, amire a világnak most szüksége van. Lula elnök magasra tette a lécet, az EU pedig azzal a szándékkal érkezett, hogy vezető szerepet vállaljon egy ambiciózus országokból álló koalícióban. Azonban túl nagy volt az ellenállás többek között az olajállamok részéről, és a geopolitikai egyensúlyok egyértelműen eltolódtak. Az Egyesült Királysággal együtt az EU-nak az árral szemben kellett úsznia, hogy megmentse az ambíciókat. Ez egyre inkább elszigeteli Európát a világ többi részétől. Az EU-nak most sürgősen koalíciókat kell kötnie, hogy megakadályozza, hogy a jövőbeli tárgyalások során ismét elszigetelődjünk” – mondta Mohammed Chahim (S&D, Hollandia), a küldöttség alelnöke.
A tudomány és a jog figyelmen kívül hagyása
Nikki Reisch, a Nemzetközi Környezetvédelmi Jogi Központ éghajlat- és energiaprogramjának igazgatója szerint a COP eredménye „üres alku”, amely figyelmen kívül hagyta a tudomány és a jog ismételt felhívásait, miszerint a fosszilis tüzelőanyagok eltemetésére és a „szennyezők megfizetésére” irányuló átmeneti tervben kell megállapodni.
„Bármennyire is próbálják a nagy szennyezők elszigetelni magukat a felelősségtől, vagy kiszínezni a tudományt, ez nem helyezi őket a törvények fölé” – tette hozzá Resich.
Félig üres pohárral kell oltani a tüzet
A semminél biztosan több, ami ezen a csúcskonferencián történt. Elvégre az Egyesült Államok kilépése a fennálló geopolitikai feszültségekkel akár azt is eredményezhette volna, hogy az egész Párizsi Megállapodás kikukázódik. Ehelyett a többi ország nem maradt távol. És persze, szép hely lehet Brazília, meg a saját gazdasági érdekeiket is meg kellett védenie az országoknak, de ott voltak és tárgyaltak. Ez innen, az íróasztalomtól siker. Van lehetőség a további alkudozásra, hogy ki, mennyit tesz még bele. Addig üres helyett egy félig teli pohárral olthatják a felek a tüzet.
Az üres, konkrétumok nélküli szövegre, amin napokon keresztül rugóztak a felek, lehet persze úgy is gondolni, hogy nem érünk rá erre. És tényleg nem. De pont a körülmények azok, amik miatt gondolom, hogy most még inkább mindenki óvatosabb. És amíg nincs egy olyan megoldás senki kezében, amit átadhatna a fosszilisből élő országok számára, hogy mostantól ezt használják, és meglesz ugyanaz a gazdasági biztonságuk, mint eddig, addig ez egy nehezebb téma. Addig megy az alku, hogy ki mikor és miért fordul rá az elején nehezebb pályára.
De kinél van a pohár?
Nem szeretném távolról megmondani a tutit. nem tudom az igazságot. Ezért csak röviden egy féligazságot hagyok itt arra vonatkozóan, hogy kinél is van az a bizonyos félig üres vagy félig teli pohár, és egy picit visszautalok arra, amikor azt írtam, hogy a változás kulcsa a vezetők kezében van, vagy amikor év elején arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy most nem az egyszerű helyzetek idejét éljük, és azok, akik tenni akarnak, pont most nem hátrálhatnak meg. Az értelmiségi az, aki felelős. A felelősség nem kibújásról, hanem tettekről szól. Nem csillogásról, hanem eredményekről. Tehát amikor a másik felelősségét próbáljuk meg hangsúlyozni, akkor gondoljunk picit a sajátunkra is, és a következő mondatra:
