Visszatértünk a paradicsomi nyárból a januári tavaszba.
A rövid út alatt Mauritius sok arcát megismertük, de közel sem volt elég ahhoz, hogy mindent megnézzünk, amit akartunk.
Láttunk különböző népeket békésen együtt élni, láttunk luxust és szegénységet. Elsősorban igen barátságos emberekkel találkoztunk, de akadt néhány „maffiózó” is, akibe belebotlottunk. A természetet felfedeztük a tengerszint alatt és felett. Földrajz tanulmányaimból mára már sajnos csak halvány emlékek maradtak, ami igen bosszantó volt a természeti csodák láttán. Ma már nem tudom megállapítani a vulkáni eredetű kőzetről, hogy pontosan mi az, miért ötszögletű a kiválás, a növény- és állatvilágnak a javarésze csak ismerős volt (vagy az sem), de nevén már nem tudtam nevezni az illetőket.
Hajóroncsok, halak, vörös- és hétszínű föld, vízesések, gyönyörű arcok, trópusi erdők, cukornád és banán ültetvények, forróság és szakadó trópusi eső… mindenből kaptunk egy kis ízelítőt, de közel sem eleget. Tehát visszamegyünk! :)
Az útról kis leírást készítek különböző részletekben.
