A Bikini-atoll egy ősi vulkán maradványain létrejött 23 kis szigetből és korallzátonyokból álló gyűrű, közepén egy nagy kiterjedésű lagúnával. Azon a helyen, amit egykor „Kókuszföldnek” (Pikinni) neveztek, ma már nem tanácsos kókuszt elfogyasztani a radioaktív szennyezés miatt. Ennek oka, hogy 1946 és 1958 között az amerikaiak 23 kísérleti atomrobbantást végeztek itt.
A Crossroads kísérlet
A Bikini atoll 1944-ben került az amerikai haditengerészet adminisztrációja alá, miután a japánokat kiűzték a Marshall-szigetekről. 1946-ban a Bikini sziget lett az „Operation Crossroads” helyszíne, ami egy amerikai tudományos kísérlet volt. A kísérlet célja az atombombák hadihajókra gyakorolt hatásának tanulmányozása volt. Ennek oka, hogy akkoriban az atombombát olyan abszolút fegyvernek tartották, Hirosima és Nagaszaki pusztulását látva, ami megkérdőjelezi a többi fegyver létjogosultságát, beleértve a hadihajókét is.
Gilda – az eslő tesztrobbantás
A lakosság eltávolítása után megérkezett a 152 nagy hajóból álló flotta, amely a hatalmas mennyiségű felszerelést és több, mint 40 ezer embert szállított. A nukleáris robbanások fizikai hatásairól ekkoriban még nagyon keveset tudtak. A kísérlethez szükség volt tornyokra telepített filmfelvevőkre és tévékamerákra, valamint különböző műszerekre, amelyek a radioaktív sugárzást, a fény-, hang- és hőhatást, a lökéshullámot valamint a szeizmikus jelenségeket mérték.
A lakosok evakuálása, Fotó: Carl Mydans
A lagúnában állomásozó „szellemhajók”, 1946 nyarán a világ egyik legnagyobb flottáját alkották. A hajókat a kísérlet előtt megtöltötték különböző állatokkal: mintegy 200 sertés, 204 kecske, 5000 patkány, 60 tengerimalac, 200 egér és több ezer gyümölcslégy került a hajók fedélzetére.
A Crossroads első tesztrobbantása az Able kódnevet kapta. A szigetre ledobott bombát „Gildának”, a végzet asszonyának nevezték el, ami egy Mark III típusú, 5 tonnás atombomba volt, hatóereje 23 kilotonna. Az eredmények azt mutatták, hogy a víz és a hajók a vártnál kevésbé szennyeződtek, mivel a gombafelhőben keletkezett feláramlás a radioaktív bomlási termékeket nagyrészt magával ragadta a sztratoszférába, ahol szétoszlottak. A flotta képviselői elégedettek voltak, hiszen a bomba kisebb kárt okozott a vártnál. A hajókra kihelyezett kísérleti állatok kb. 35%-a pusztult el rögtön, vagy néhány napon belül. Többségükkel a lökéshullám, a hő és a gammasugárzás végzett. A túlélők közül a leghíresebbé Pig 311 vált, akit a lagúna vizéből halásztak ki.
Baker
1946 július 25-én hajtotta végre az amerikai hadsereg a Baker fedőnevet viselő kísérleti atomrobbantást a Bikini-atollnál. Ez volt a világ első, víz alatt aktivált nukleáris fegyvere. A cél az volt, hogy bebizonyítsák, hogy a hadihajók ellen tudnak állni egy vízalatti robbantásnak. A második atombombát „Helen of Bikini” névre keresztelték és 27 méteres mélységben robbantották fel. A robbanás sokkal pusztítóbb lett az előzőnél. Több száz méteres, óriási gejzírként robbant a magasba, ahol karfiolszerű felhővé terült szét. A keletkezett szökőár magassága legalább 30 méter volt. A levegőbe dobódott víz és törmelék a robbanási felhőből egy több mint negyven percig tartó, erősen radioaktív felhőszakadásként zúdult vissza. A legveszélyesebb az akkori műszerekkel lényegében kimutathatatlan plutónium és az általa kibocsátott alfa-sugárzás volt. A veszélyes anyag por formájában mindenütt jelen volt.
A Castle hadművelet
Castle Bravo volt a fedőneve az első amerikai „száraz üzemanyagú” hidrogénbombának, amit 1954. március 1-jén robbantottak fel Bikini-atollon a Castle hadművelet első tesztjeként. A Castle Bravo volt az Egyesült Államok által felrobbantott legnagyobb hatóerejű nukleáris fegyver, 15 megatonnás energiahozammal. A robbanást követő egy másodpercen belül a Bravo tűzlabdája 7 kilométer átmérőjűre nőtt. A keletkezett kráter 2000 méter átmérőjű és 75 m mély volt. Egy percen belül a gombafelhő 14 kilométeres magasságot és 11 kilométeres átmérőt ért el. Kevesebb, mint 10 perc alatt 40 kilométer magasra emelkedett, átmérője 100 kilométerre nőtt. A felhő óriási területet szennyezett be.
A robbantás hatásai nemzetközi aggodalmat váltottak ki a légköri termonukleáris tesztekkel kapcsolatban. TNT-egyenértékben kifejezve a Castle Bravo hatóereje mintegy ezerszerese volt a Hirosimára és Nagaszakira ledobott bombákénak. A robbanás radioaktív hulladékainak nyomai globális szempontból jelentős távolságokba is eljutottak.
Az 1963-as atomcsendegyezmény megtiltotta az atombomba-kísérleteket a légkörben, a világűrben és a víz alatt.
Bikini atoll a kísérletek után
1968-ban az USA lakhatóvá nyilvánította a szigetet, és megkezdték a visszatelepítéseket. 1978-ban, amikor a vizsgálatok a stroncium–90 veszélyes arányát mutatták ki, a szigetet újra kitelepítették. A Nemzetközi Atomenergiai-ügynökség (IAEA) 1997-ben úgy találta, hogy a sziget biztonságos ahhoz, hogy sétáljunk rajta. Bár a sugárzás még mindig magasabb a Bikini-szigeten, mint a többi Marshall-szigeten, a mért értékek már nem veszélyesek az egészségre. A veszély a helyben termett ételek huzamosabb időn keresztüli elfogyasztásából ered, mert jelentős radioaktivitás halmozódhat fel a szervezetünkben. Az atoll akár több hónapos tartózkodással is biztonságosan látogatható. Főként búvárkodás céljából keresik fel, mely során egyrészt a tengeri élővilágot és a természetes környezetet, másrészt az elsüllyedt hadihajókat lehet megfigyelni.
2010-ben az UNESCO a Bikini-atollt a világörökség részévé nyilvánította. Az indoklás szerint a helyszín a hidegháború nukleáris korszaka történetének kiemelkedő tanúja. A lagúnában elsüllyedt hajók és a bombatesztek kráterei emlékeztetnek az emberiség technológiai fejlődésére, de egyben a pusztítás hatalmára is.
A világon eddig több, mint 2000 nukleáris tesztet hajtottak végre:
- Egyesült Államok 1945 és 1992 között: 1032 teszt
- Szovjetunió 1949 és 1990 között: 715 teszt
- Egyesült Királyság 1952 és 1991 között: 45 teszt
- Franciaország 1960 és 1996 között: 210 teszt
- Kína 1964 és 1996 között: 45 teszt
- India 1974-ben: 1 teszt.
Azóta, hogy az Átfogó Atomcsend-egyezményt (CTBT) 1996 szeptemberében aláírásra megnyitották, 10 nukleáris kísérleti robbantást hajtottak végre (India, Pakisztán, Észak-Korea).
A cikket egyéni következtetés helyett Madách Imre gondolatával zárjuk Az ember tragédiájából:
„Az ember ezt, ha egykor ellesi,
Vegykonyhájában szintén megteszi. –
Te nagy konyhádba helyzéd embered,
S elnézed néki, hogy kontárkodik,
Kotyvaszt, s magát Istennek képzeli.”
1954, Castle Bravo
