Az INES-skála (International Nuclear and Radiological Event Scale), vagyis a Nemzetközi Nukleáris és Radiológiai Eseményskála legmagasabb, 7-es fokozatát eddig csak két esemény érte el. Az egyik az 1986-os csernobili katasztrófa, a másik a fukusimai baleset.
[Az INES-skála egy olyan eszköz, amely a nukleáris és radiológiai események biztonsági jelentőségének a nyilvánosság felé történő kommunikálására szolgál. 1990-ben vezette be a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség annak érdekében, hogy nukleáris balesetek esetén lehetővé tegye a biztonsági és fontos információk gyors kommunikációját.]
Az INES-skála
Mi történt Fukusimában?
2011. március 11-én Japán keleti partjai közelében bekövetkezett az ország történetének legerősebb, valaha feljegyzett földrengése. A 9,0-es erősségű rengés olyan hatalmas volt, hogy elmozdította a Föld forgástengelyét. Cunami alakult ki, amely végigsöpört Japán főszigetén, Honsún, több mint 18 000 ember halálát okozva.
Az atomerőmű rendszerei észlelték a földrengést és automatikusan leállították a reaktorokat. A vészhelyzeti dízelgenerátorok bekapcsoltak, hogy tovább működtessék a hűtőrendszert, amely a reaktormagok körül keringteti a hűtőfolyadékot, mivel azok a leállítás után is rendkívül forrók maradnak.
Nem sokkal később azonban egy több mint 14 méter magas hullám csapott le Fukusimára. A víz áttörte a védelmi tengeri gátat, elárasztotta az erőművet, és működésképtelenné tette a vészhelyzeti generátorokat. A dolgozók sietve próbálták helyreállítani az áramellátást, de a következő napokban három reaktor nukleáris üzemanyaga túlmelegedett, és részben megolvasztotta a reaktormagokat.
Az erőmű nem volt felkészítve egy ilyen eseményre, amelynek következtében három üzemelő reaktorban is leolvadt, a negyediknél pedig a pihentető medencében sérült meg az abban tárolt üzemanyag. Az erőmű védelmi rendszerei kapituláltak, robbanások következtek be.
Az erőműben több vegyi robbanás is történt, amelyek súlyosan megrongálták az épületeket. Radioaktív anyagok kezdtek a légkörbe és a Csendes-óceánba szivárogni, ami evakuálásokat és egyre kiterjedtebb kizárási övezet kialakítását eredményezte.
Legalább 16 munkás megsérült a robbanásokban, miközben tucatnyian sugárzásnak voltak kitéve, amikor a reaktorok hűtésén és az erőmű stabilizálásán dolgoztak. Három embert a beszámolók szerint kórházba szállítottak magas szintű sugárterhelés miatt.
Emberi hanyagság okozta a balesetet?
A 2012. július 23-án a japán kormány számára publikált független parlamenti bizottsági jelentés a katasztrófa fő okának egyértelműen az emberi felelőtlenséget jelölte meg – vagyis ember okozta katasztrófának minősítette a fukusimai balesetet. A beszámoló szerint az üzemeltető Tokiói Elektromosenergia-szolgáltató Vállalat vezetősége és az állami ellenőrző hatóság lebecsülte a kockázatokat, emiatt nem tett meg alapvető biztonsági intézkedéseket.
Hogyan állt a japán kormány a katasztrófához?
A válság első napjaiban a kormányhivatalok nem figyelmeztették a lakosságot a növekvő sugárveszélyre, és amikor Tokió reagált a problémára, csupán annyit jelentettek be, hogy az élelmiszerek hivatalos „elfogadható” sugárzási szintjét ötszörösére emelik. Amikor aggasztó szintű radioaktivitást találtak a tokiói iskolák ivóvizében, a kormány 20-szorosára emelte a gyerekekre megengedett sugárterhelést. Ez túl soknak bizonyult Japán sugárbiztonsági tanácsadója számára, aki lemondott, az új szabályokat „megbocsáthatatlannak” nevezve.
2011. júliusára világossá vált, hogy a sugárzás már bejutott az emberi táplálékláncba. Radioaktív céziumot találtak a Fukusima prefektúra közelében vizsgált 27 nő egyharmadának anyatejében. A tokiói iskolások által szedett tealevelek 6 000 becquerel/kg (Bq/kg) cézium-137-et tartalmaztak. 2011. októberében radioaktív stronciumot találtak Jokohamában, 250 km-re Fukusimától, és a városban gyűjtött gombák súlyosan szennyezettek voltak radioaktív céziummal. A hír túl későn érkezett, hogy megvédje azt a 794 embert, aki gombászott és el is fogyasztotta.
A Fukusimától 56 km-re lévő helyszínen a rizsben is veszélyes céziumszintet mértek, ami miatt több mint 150 gazdaság kényszerült leállásra. Japán-szerte a szarvasmarhákat is cézium-137 szennyezte. Miután kiderült, hogy 180 000 diák fogyasztott céziummal szennyezett marhahúst, a kormány végül beleegyezett, hogy sugárzásmérőket vásároljon az iskolák számára.
2012. márciusában Tokió húszszoros csökkentést jelentett be a gyermekek élelmiszerében megengedett céziumizotóp-mennyiségre vonatkozóan. 2012. áprilisában Tokió végül engedett a közvélemény nyomásának, és az élelmiszerek „biztonságos” céziumszintjét 500-ról 100 Bq/kg-ra csökkentette. A tejben megengedett céziumszintet 200-ról 50 Bq/kg-ra, az ivóvízben 50-ről 10 Bq/kg-ra csökkentették.
Mik a hosszú távú hatások?
A tengerpartra épített erőműben a külön épületekben lévő, sérült reaktorokat nem lehet egyszerűen elzárni a környezettől. A vízzel elárasztott épületekből mindmáig folyamatos a szivárgás, ráadásul félő hogy egy újabb, erős földrengésnek nem tudnának ellenállni az épületek, amelyekben összesen 5-6-szor annyi nukleáris üzemanyag van, mint Csernobilban volt.
A sugárterhelés hosszú távú hatásai továbbra is vita tárgyát képezik. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2013-ban közzétett jelentése szerint a katasztrófa nem fog kimutatható növekedést okozni a daganatos megbetegedések arányában a térségben. Japánon belüli és nemzetközi tudósok egyaránt úgy vélik, hogy az erőmű közvetlen környezetét leszámítva a sugárzásból eredő kockázatok viszonylag alacsonyak maradtak.
A talaj, az erdők és a vízfolyások feletti sugárzás rendkívüli (és valószínűleg lehetetlen) tisztítási kihívás elé állította a kormányt. Csak a Fukusima prefektúrában a föld egyharmada szennyezett. A régió 3,2 milliárd dolláros éves mezőgazdasági szektora teljesen megsemmisült. Bár egyes területek generációkig lakhatatlanok maradnak, a kormány szerint szükség lehet 100 millió köbméter mérgezett talaj eltávolítására. Mivel a talaj jelentős része a fákon keresztül szívódott fel, hatalmas erdőterületek kerülhetnek irtás alá, és a tavasz új kockázatot hoz: a városi fákról szállított radioaktív pollen az utcákra kerül.
Tokió 2011-ben 3 milliárd dollárt költött a mentesítési munkálatokra, és 2012-re ennek a dupláját tervezték. A sérült reaktorok körüli területek tisztításának költsége várhatóan meghaladja a 13 milliárd dollárt és 40 évig tart. A Tokiói Egyetem Radioizotóp-központjának professzora, Tatsuhiko Kodama szerint a TEPCO sugárzásából szennyezett teljes föld felelős megtisztítása közel 10 billió dollárba kerülhet.
A reaktorok első, kétségbeesett napjaiban a General Electric Mark I reaktorok vészhelyzeti hűtőrendszereinek meghibásodása miatt a TEPCO kénytelen volt a forró reaktormagokat tengervízzel hűteni. Mivel nem volt hely a sugárfertőzött hűtővíz tárolására, a TEPCO 1 millió gallon tengervizet öntött vissza a Csendes-óceánba.
Mik a fukusimai katasztrófa tanulságai?
- A nukleáris létesítményeknél a legrosszabb forgatókönyvekre is fel kell készülni, különösen a természeti katasztrófák tekintetében.
- A nukleáris üzemeknél többszintű, független és védett hűtési rendszerre van szükség.
- A nyilvánossággal való őszinte kommunikáció elengedhetetlen a kríziskezelésben.
- A lakosság védelme, gyors evakuációs tervek és hosszú távú egészségügyi monitorozás kulcsfontosságú.
