Fenntarthatósági rangsorok élmezőnyében
A fenntarthatósági rangsorokat érdemes úgy értelmezni, mint egyfajta „állapotfelmérést” arról, hogy az egyes országok mennyire tudták összehangolni környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági céljaikat. Különböző listák eltérő eredményeket mutatnak a változatos módszertanból kifolyólag, azonban a legtöbben közös, hogy Franciaország rendre jó helyezéseket ér el.
A Yale és a Columbia Egyetem által készített 2024‑es Környezetvédelmi Teljesítmény Index (EPI) szerint az ország a 12. helyen áll 67 pontos összesített értékkel, ami az elmúlt tíz évhez képest 1,7 pontos javulást jelentett. A 2026‑os rangsorban Franciaország tovább erősödött és már a 7. helyen szerepelt 69,82 pontos eredménnyel, miközben a régiós átlag 64,74 pont volt.
A Bertelsmann Stiftung Fenntartható Irányítási Indikátorai (SGI) szerint Franciaország a környezeti fenntarthatóság terén a 8. helyen áll globálisan, amelyhez az intézet jelentése szerint hozzájárul a hatékony éghajlat-politikája, a hatásos biodiverzitást védő intézkedései, valamint közreműködése globális szinten a környezetvédelemhez.
A GreenMatch négy különböző indikátort vett alapul annak érdekében, hogy rangsorolja a legzöldebb országokat: a már említett EPI mellett az MIT által készített Zöld Jövő Indexet (GFI), az EU kutatóközpontjának CO2‑statisztikáit és az IQAir levegőminőségi adatait vizsgálták.
Franciaország összesítésben a 6. helyen végzett a rangsorban, miközben GFI tekintetében 7., egy főre jutó CO2-kibocsátást nézve 29., míg éves átlagos PM2,5-koncentrációt vizsgálva 23. helyet ért el. Az elemzés kiemeli, hogy a franciák voltak az egyik első nemzet, amely csatlakozott az ENSZ fenntartható fejlődési céljaihoz, így érthető, hogy a GFI klímapolitikai pillérében a 4. helyet foglalja el.
Fenntarthatóság, mint a kormányzás szerves része
Franciaországban a fenntarthatóságot és a 2030-as Fejlesztési Célok (Agenda 2030) végrehajtását magas szintű kormányzati struktúra koordinálja. Az SDG-k végrehajtásáért a Fenntartható Fejlődés Központi Bizottsága felel, amely közvetlenül az Ökológiai Átállás Minisztériumának felügyelete alá tartozik. A bizottság vezetője egyben a fenntartható fejlődésért felelős minisztériumközi megbízott is, akinek a feladata a minisztériumok koordinálása a fenntarthatósággal kapcsolatos kérdésekben.
A kormányzati fenntarthatósági stratégia végrehajtását több dokumentum is szabályozza (nemzeti energiaterv, vízpolitikai, hulladékgazdálkodási stratégiák), és a kormány részben törvényalkotással támogatja, mint például a 2019-es éghajlatról és energiáról szóló törvénnyel, amely a 2050-es karbonsemlegességi célt rögzítette.
A kormányzati döntések mellett a civil társadalom is aktívan hozzájárul Franciaország fenntarthatósági törekvéseihez. A Times Higher Education (THE) 2024-ben készített egy elemzést, amelyben azt vizsgálták, hogy az egyes felsőoktatási intézmények milyen mértékben járulnak hozzá a 17 fenntartható fejlődési cél megvalósításához. A legjobban teljesítő 1000 egyetem közül 24 volt francia, amellyel az ország az Egyesült Királyság és Spanyolország mögött a harmadik helyet foglalja el Európában.
Atomenergiában élen
Franciaország az 1973-as olajválságkor tervezte át energiapolitikáját és kezdett el nukleáris energiába fektetni. Az országban 57 atomreaktor üzemel, amelyek mintegy 63.000 MW energiát termelnek.
A nukleáris energia a belföldi termelés 76%-át tette ki 2024-ben, míg ugyanekkor a teljes energiaellátásban 44%-os részesedéssel volt jelen. Az ország energiaprofilja folyamatosan tolódott el az évek során a szén és az olaj irányából a földgáz és az atomenergia felé, és bár a megújuló energiaforrások aránya is folyamatosan növekszik, de 2022-ben még csak 17%-os volt a részesedésük a végső energiafogyasztásban.
A szén, valamint az olaj és olajtermékek még mindig jelentős részét képezik az ország teljes energiaellátásának, amely a geopolitikai és gazdasági kockázatok mellett súlyos környezeti terheléssel is jár.
Franciaország kibocsátási trendjeit vizsgálva látható, hogy az alacsony karbonintenzitású nukleáris energia elterjedése hatására az ország egy főre jutó CO2-kibocsátása viszonylag alacsony (4,26 t/fő). Az OECD elemzése kiemeli, hogy 2000-hez képest az NOx (nitrogén-oxidok), SOx (kén-oxidok), ammónia és PM2,5 kibocsátások is jelentősen csökkentek az országban.
Az elemzés azonban megjegyzi, hogy bár az ország termelésből származó ÜHG-kibocsátása jelentősen csökkent 2000 óta, addig a közlekedési szektor kibocsátásában nem történt jelentős változás a vizsgált időszak alatt, így a szektor elektrifikációját szükséges lenne felgyorsítani a további dekarbonizáció érdekében.
Összességében Franciaország energetikai profilja sajátos, hisz egyszerre rendelkezik az egyik legtisztább villamosenergia-rendszerrel a világon, ugyanakkor nagy erőkkel kell átalakítania a közlekedést és fűtési rendszereket a teljes klímasemlegességhez.
Fenntartható városfejlesztés
Franciaország a 2000-es években kezdte el alkalmazni az ÉcoQuartier (ökológiai városnegyed) konceptiót. 2008-ban a kormány elindította a Fenntartható Városi Tervet (Sustainable City Plan), amely többek között magában foglalta az ÉcoQuartier-megközelítést is.
Amennyiben a városrészek megfelelnek a műszaki, irányítási, gazdasági és jóléti szempontoknak, úgy megkaphatják az ÉcoQuartier minősítést. Fontos része a kezdeményezésnek, hogy a megközelítés adaptálható bármely területen, függetlenül a város méretétől, környezetétől, történelmétől és kultúrájától.
Biodiverzitás és természetvédelem
Franciaország biodiverzitás szempontjából különleges helyzetben van, hiszen az európai területe mellett tengerentúli részei révén a világ egyik legnagyobb kiterjedésű tengeri területével rendelkezik, így rendkívül változatos ökoszisztémákért felel. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) szerint a természetvédelmi területek aránya az elmúlt években jelentősen nőtt és 2025-ben már az ország területének 31,3%-a állt valamilyen védelem alatt, amivel Franciaország meghaladta a 2030-ra kitűzött célját.
A természetvédelem azonban továbbra is komoly kihívásokkal szembesül. A mezőgazdaság, az élőhelyek átalakulása, a víz- és talajszennyezés, valamint a klímaváltozás egyaránt nyomást gyakorol a biodiverzitásra. A francia példa ezért jól mutatja, hogy a védett területek bővítése önmagában még nem garantálja az ökoszisztémák állapotának javulását. Ehhez a mezőgazdasági és gazdasági gyakorlatok átalakítása is szükséges.
Körforgásos gazdaság
A körforgásos gazdaság területén Franciaország az elmúlt években elsősorban a hulladékcsökkentésre és az újrahasznosításra helyezte a hangsúlyt. Az egy főre jutó hulladéktermelés 2010 és 2022 között 7%-kal csökkent, azonban komoly problémát jelent a műanyagok újrahasznosítása, mivel ez jelenleg csak 10%-on áll az országban.
A körforgásosság szempontjából ugyanis nemcsak az számít, hogy mennyi hulladék keletkezik, hanem az is, hogy mennyi másodlagos nyersanyag kerül vissza a gazdaságba. Ezen a téren Franciaország eredményei vegyesek.
A körforgásos anyaghasznosítási arány 2023-ban 17,6%-nál tartott Franciaországban, ami stagnálást mutat a 2010-es 17,5%-hoz képest. Bár ez továbbra is meghaladja az uniós átlagot, a jelenlegi trend alapján nehéz lesz teljesíteni azt az uniós célt, amely 2030-ra 22,4%-os körforgásos anyagfelhasználási arányt jelölt meg.
ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok
Franciaország fenntarthatósági teljesítményéről átfogó képet ad a Sustainable Development Report, amely az ENSZ 17 fenntartható fejlődési célja alapján vizsgálja az országok előrehaladását. A 2026-os rangsorban Franciaország 83,43 ponttal a 7. helyen áll a 169 rangsorolt ország között. Az eredmény jól mutatja, hogy Franciaország számos területen jelentős előrelépést ért el és ezáltal a fenntarthatósági rangsorokban is előkelő helyet foglal el.
Fontos azonban látni, hogy az összesített eredmény mögött jelentős különbségek húzódnak az egyes célok teljesítésében, így az országnak az ENSZ célok megvalósítása terén továbbra is számos kihívással kell szembenéznie.
Kedvező eredmények figyelhetők meg többek között a nemi egyenlőség, az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés, az egészségügy és az infrastruktúra területén, miközben a környezeti céloknál már összetettebb a helyzet. Különösen a fenntartható fogyasztás és termelés (SDG 12), az éghajlatváltozás elleni fellépés (SDG 13) és a tengeri természetvédelem (SDG 14) területén lenne szükség jelentős előrelépésre. Továbbá a mezőgazdaság környezeti terhelésének csökkentése, a biodiverzitás védelme, valamint a közlekedés terén a közösségi közlekedés fejlesztése és az elektromobilitás ösztönzése lenne célszerű.
A fenntarthatósági teljesítmény megítélésénél fontos az úgynevezett „spillover” (továbbgyűrűző) hatások vizsgálata, vagyis a más országokra gyakorolt hatás is. Míg Franciaország saját eredményei alapján a 7. helyen szerepel az SDG Indexben, a nemzetközi környezeti és társadalmi hatásokat vizsgáló mutatóban 61,9 ponttal a 152. helyen áll. Ez rávilágít arra, hogy egy fejlett ország fenntarthatósági teljesítményét nem lehet kizárólag a határain belül elért eredmények alapján megítélni, hiszen a nemzetközi kereskedelem és a globális értékláncok is jelentős környezeti hatással járnak.
A francia eredmények így jól példázzák, hogy a magas összesített SDG-pontszám mellett is maradnak olyan területek, ahol a 2030-as célok eléréséhez jelentős szakpolitikai és társadalmi változásokra van szükség.
Sorozatunk korábbi cikkei:
