Rangsorok élén
Svájc fenntarthatósági teljesítménye a nemzetközi összehasonlító indexekben rendre az élmezőnyben szerepel, még ha a különböző módszertanok eltérő helyezéseket is mutatnak.
A GreenMatch elemzése, amely az Environmental Performance Indexet (EPI), a Green Future Indexet (GFI), az EU Közös Kutatóközpontjának (JRC) adatait és az IQAir légminőségi adatait is figyelembe veszi, Svájcot az 5. helyre sorolja a világ legzöldebb országai között.
A 2024-es Environmental Performance Index (EPI) rangsorban Svájc a 9. helyen végzett 67,8 pontos összesített értékkel, ami az elmúlt tíz évben 2 pontos javulást jelent. Az ország kiemelkedően teljesít a szennyvízkezelés és az ivóvízminőség területén, ahol csaknem tökéletes pontszámot ért el.
A Fenntartható Fejlődési Célok (SDG) alapján készített Sustainable Development Report 2026-os rangsorában Svájc a 22. helyen áll, 80,32 pontos SDG Index-értékkel.
Energiakérdés a hegyek és a folyók országában
Svájc energiaellátásának alapja a vízenergia. A hivatalos svájci statisztikák szerint 2024-ben a megtermelt villamos energia 59,6%-a származott vízerőművekből (folyami erőművek 23,9%, tározós erőművek 35,7%), 28,4%-a atomerőművekből, a fennmaradó rész pedig hagyományos hőerőművekből és egyéb megújuló forrásokból (napelemes rendszerek 7,4%, szélenergia 0,2%). Ennek köszönhetően Svájc villamosenergia-termelésének mintegy 95%-a alacsony szén-dioxid-kibocsátású forrásból származik.
Az ország 2011-ben, a fukusimai atomkatasztrófa hatására úgy döntött, hogy fokozatosan kivezeti az atomenergiát, és 2050-re teljes egészében megújuló forrásokra alapozza az energiaellátását. Ezt a célkitűzést az Energiastratégia 2050 rögzíti, amelyet 2017-ben népszavazáson is megerősítettek a svájci választók.
A Szövetségi Energiahivatal (SFOE) előrejelzése szerint a napenergia szerepének jelentősen növekednie kell a cél eléréséhez. A jelenlegi kapacitáshoz képest mintegy tizenháromszoros bővítésre van szükség ahhoz, hogy 2050-re a napenergia az ország energiaellátásának 40%-át adja.
Az ország, ahol a klímavédelemről népszavazáson döntenek
Svájc politikai berendezkedésének egyik különlegessége a közvetlen demokrácia, aminek köszönhetően az ország polgárai rendszeresen szavaznak az országos jelentőségű kérdésekről, és ez a klímapolitikára is igaz.
2021-ben a választók egy szűk többséggel elutasították a szigorúbb klímatörvényt, amely adót vetett volna ki a fosszilis üzemanyagokra. Két évvel később azonban, 2023. júniusában a svájciak 59,1%-os többséggel megszavazták a Klíma- és Innovációs Törvényt (Klima- und Innovationsgesetz), amely magába foglalja a 2050-es nettó zéró kibocsátási célt. A törvény nem vezet be új adókat vagy tilalmakat, helyette pénzügyi ösztönzőket kínál a háztartásoknak és vállalatoknak a tiszta energiára való átálláshoz, többek között mintegy 2 milliárd svájci frankot a fűtési rendszerek lecserélésére tíz év alatt.
A népszavazást a „Gleccser-kezdeményezés” (Gletscher-Initiative) előzte meg, amelyet tudósok és környezetvédők indítottak az olvadó svájci gleccserek megmentése érdekében – 2022-ben a gleccserek térfogatuk több mint 6%-át veszítették el egyetlen év alatt. A törvény elfogadása azt mutatja, hogy a klímavédelem és a társadalmi elfogadottság megteremtése hosszabb, több lépcsős folyamat is lehet, amelyben a kudarcot vallott javaslatokból is lehet tanulni.
A közvetlen demokrácia azonban nem mindig a klímavédelem szigorítása felé mozdítja el az országot. 2026. március 8-án a svájci választók 70,7%-os többséggel elutasítottak egy újabb kezdeményezést, amely egy hatalmas, GDP-arányosan évi 0,5–1,0%-nyi (mintegy 4–8 milliárd svájci frank) klímaalap létrehozását javasolta a Szociáldemokrata Párt és a Zöldek kezdeményezésére. A kormány és a parlament is az elutasítást javasolta, arra hivatkozva, hogy az ország már jelenleg is évi mintegy 2 milliárd frankot költ klímavédelemre a 90 milliárd frankos szövetségi költségvetésből, és egy ekkora alap túlzott terhet jelentene az államháztartásnak. Az eset jól mutatja, hogy a svájci társadalom a klímavédelem célját támogatja, a hozzá vezető út konkrét pénzügyi terheiről azonban ügyenként, alapos mérlegeléssel dönt.
Társadalom: a duális szakképzés modellje
A fenntarthatóság nemcsak környezeti, hanem társadalmi kérdés is, és Svájc ezen a téren is élen jár. A 2025-ös Sustainable Development Report szerint az ország gyakorlatilag elérte vagy megközelítette a szegénység felszámolására (SDG 1), a minőségi oktatásra (SDG 4) és az egészségügyre (SDG 3) vonatkozó fenntarthatósági célokat.
Az oktatás és a foglalkoztatás területén az egyik megoldás különösen is kiemelkedik: a svájci duális szakképzési rendszer. A fiatalok mintegy 70%-a ezt az utat választja a felső középfokú oktatásban, melynek keretében az iskolai elméleti képzést vállalati gyakorlattal ötvözik. Már tanulóként fizetést kapnak és valódi munkatapasztalatot szereznek. A rendszer sikerét jól mutatja, hogy Svájcban rendkívül alacsony, mindössze 2-3%-os az ifjúsági munkanélküliség, ami az egyik legjobb érték Európában. A svájci diákok emellett rendszeresen kiemelkedő eredményeket érnek el a szakmák nemzetközi versenyein, a WorldSkills és az EuroSkills megmérettetéseken is.
A modell nemcsak elméletben példaértékű. A Svájci–Magyar Együttműködési Program keretében Svájc kifejezetten a duális szakképzés jó gyakorlatainak átadásával segíti a hazai szakképzés megújulását, támogatva a projektalapú oktatás módszertani fejlesztését és a pályaorientációt a magyar szakképzési centrumokban. Ez a fajta tudásmegosztás jól példázza, hogy a fenntarthatóság társadalmi pillére, ezzel párhuzamosan a fiatalok biztos munkaerőpiaci beilleszkedése és a szociális partnerség erősítése, hogyan válhat országhatárokon átívelő jó gyakorlattá.
Zürich és a „2000 wattos társadalom”
Az egyik legismertebb svájci városi kezdeményezés a 2000 wattos társadalom koncepciója, amelyet még 1998-ban dolgoztak ki a Zürichi Szövetségi Műszaki Főiskola (ETH Zürich) kutatói. A cél, hogy a fejlett országokban élők energiafogyasztása – az életszínvonal csökkentése nélkül – 2050-re tartósan 2000 watt (napi 48 kWh) körüli szintre mérséklődjön, ami az akkori svájci átlagfogyasztás töredékének felelt meg.
2008-ban Zürich lakosságának több mint háromnegyede népszavazáson szavazta meg, hogy a város hivatalos célként tűzze ki a 2000 wattos, egyben az atomenergiát is kizáró energiafogyasztási modellt, valamint az évi egy tonnára csökkentett személyenkénti szén-dioxid-kibocsátást 2050-re.
Napjainkra a koncepció a megvalósítás fázisába ért, Bázel Erlenmatt West negyede az első olyan svájci lakóövezetek egyike, amelyet kifejezetten a 2000 wattos társadalom elvei mentén terveztek meg, 574 lakással és a hozzá kapcsolódó közösségi infrastruktúrával.
Döntések sora mentén haladnak előre
Svájc példája jól mutatja, hogy a fenntarthatóság nem egyetlen nagy döntésen múlik, hanem sok, egymást erősítő gyakorlaton, mint például a vízenergiára épülő, alacsony kibocsátású energiaellátáson, egy olyan politikai rendszeren, amelyben a polgárok rendszeresen és közvetlenül formálják a klímapolitikát, egy társadalmilag is fenntartható, a fiatalok biztos munkaerőpiaci beilleszkedését szolgáló oktatási modellen, és olyan konkrét városi kísérleteken, mint a zürichi 2000 wattos társadalom.
A svájci út nem konfliktusmentes, a 2026 márciusi klímaalap-népszavazás is megmutatta, hogy a társadalom a klímacélok támogatása mellett is alaposan mérlegeli a hozzá vezető út költségeit és eszközeit. Éppen ez teszi tanulságossá, hiszen nem egy tökéletes, hanem egy folyamatosan vitatott, csiszolt és a helyi adottságokhoz igazított modellről van szó, amelynek egyes elemei – mint a duális szakképzés – Magyarországon is kezdenek gyökeret verni.
Sorozatunk korábbi cikkei:
