Korai évei
Dian Fossey 1932. január 16-án született San Franciscóban. Már egészen fiatal korától rendkívüli érdeklődést mutatott az állatok iránt.
Kezdetben üzleti tanulmányokat végzett. Az egyetem első évét követő nyári szünetben egy montanai farmon vállalt munkát. A farmon beleszeretett az állatokba és erős kötődést alakított ki irántuk. Ezután a Kaliforniai Egyetemen állatorvosi előkészítő képzésben kezdett tanulni. Néhány tantárgyat azonban nehéznek talált, ezért végül a San Jose State College foglalkozásterápiás képzésére váltott, ahol 1954-ben szerzett diplomát.
A diploma megszerzése után kórházakban gyakornokoskodott. Ezután Louisville-be költözött, ahol a Kosair Crippled Children Hospital foglalkozásterápiás osztályának vezetője lett.
Miután egy Afrikából frissen hazatért barátja fényképeit megláta és a történeteit meghallgatta, elhatározta, hogy ő is eljut Afrikába.
Az afrikai utazás
Fossey addigi összes megtakarítása mellett bankhitelre is szüksége volt ahhoz, hogy első afrikai útja megvalósuljon. Az utazás során Kenyába, Tanzániába, Kongóba és Zimbabwéba látogatott.
Az Olduvai-szurdokban tett látogatás Dr. Louis Leakeynél olyan élmény volt, amelyre Dian később élete egyik meghatározó fordulópontjaként tekintett. A látogatás során Leakey mesélt neki Jane Goodall tanzániai csimpánzkutatásáról.
Leakey engedélyezte Diannak, hogy körülnézzen néhány élőhelyen. Dian azonban megcsúszott egy meredek lejtőn és eltörte a bokáját. De nem volt hajlandó ilyen könnyen feladni. A baleset után még elszántabb lett, hogy eljusson a gorillákhoz.
Amikor Kongóba érkezett, találkozott Joan és Alan Roottal, azokkal a vadvilági fotósokkal, akik a hegyi gorillákról készítettek felvételeket egy természetfotós dokumentumfilmhez. A Root házaspár megengedte Diannak, hogy a Virunga-hegységben található kunyhójuk mögött táborozzon, majd bevitték az erdőbe, hogy gorillák után kutassanak.
Amikor valóban rátaláltak egy gorillacsaládra, és Dian megfigyelhette, illetve lefényképezhette őket, szilárd elhatározásra jutott, hogy visszatér és tanulmányozni fogja ezeket a gyönyörű állatokat.
„Ezeknek az állatoknak az egyénisége, valamint viselkedésük félénksége maradt az első találkozásom leglenyűgözőbb benyomása. Vonakodva hagytam el Kabarát, de egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy valahogyan vissza fogok térni, hogy többet tudjak meg a ködös hegyek gorilláiról.” – Dian Fossey
A hegyi gorillák tanulmányozása
Miután hazatért, időt szakított arra is, hogy publikáljon néhány cikket és fényképet az afrikai útjáról. Ezek nagy segítségére voltak 1966-ban, amikor Dr. Louis Leakey előadókörútra érkezett Louisville-be.
Dian csatlakozott a hallgatósághoz, majd sorban állt, hogy beszélhessen Leakey-vel. Amikor sorra került, megmutatta neki néhány megjelent cikkét. Ez felkeltette Leakey figyelmét, és a beszélgetés során felvetette Diannak, hogy vezessen egy hosszú távú terepkutatási projektet az afrikai gorillák tanulmányozására.
Nyolc hónap telt el, mire Leakey biztosítani tudta a kutatáshoz szükséges finanszírozást. Dian ezalatt befejezte első afrikai útjának kifizetését és tanult.
1966 decemberében Nairobiba érkezett, majd egy Land Roverrel indult Kongóba. Útközben megállt a Gombe Stream Research Centre-nél, hogy találkozzon Jane Goodallal és megfigyelje a csimpánzok kutatására alkalmazott módszereit.
Kabara: A kezdetek
Alan Root elkísérte Kenyából Kongóba. Segített neki két afrikai férfit is találni, akik a táborban vele maradtak és dolgoztak, valamint hordárokat szerzett, akik a holmiját és felszerelését a Kabara-rétre vitték.
Root megtanította Diant a gorillák nyomkövetésére. Csak akkor, amikor Root távozott, és Dian két napot töltött Kabarán, döbbent rá, mennyire egyedül maradt. Hamarosan azonban a hegyi gorillák nyomkövetése vált az egyetlen központi céljává, még az egyszerű tábori teendőket is háttérbe szorítva.
Túrájának első napján Dian meglátott egy magányos hím gorillát, amint a napon pihent. A meglepett gorilla visszahúzódott a növényzetbe, amikor Dian közeledett, de a találkozás bátorította. Nem sokkal később csatlakozott hozzá Sanwekwe, egy tapasztalt gorillakövető.
Sanwekwe felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtott nyomkövetőként, és rengeteget tanított Diannak. Segítségével három gorillacsoportot azonosított a Mt. Mikeno lejtőin található kutatási területén.
Kezdetben a gorillák menekültek előle, idővel azonban, amikor nyíltan és távolabbról figyelte őket, elnyerte a bizalmukat. Úgy nyugtatta meg őket, hogy utánozta megszokott tevékenységeiket, például a vakarózást és a táplálkozást, valamint lemásolta elégedettséget kifejező hangjaikat.
Megfigyelései során elkezdte azonosítani az egyes csoportok tagjait. Nagyban támaszkodott a gorillák egyedi „orrlenyomatára” – az orrukon található ráncok mintázatára –, amely minden gorillánál egyedi. Távolról lerajzolta a gorillákat és orrlenyomataikat, majd lassan megtanulta felismerni az egyes állatokat a kutatási területén található három különböző csoportban.
Fossey által készített orrlenyomat rajzok
Menekülés Kongóból
1967. júliusában Sanwekwe társaságában visszatért a táborba, ahol fegyveres katonák vártak rájuk. A Kivu tartományban lázadás tört ki, és a katonák azért érkeztek, hogy biztonságos helyre kísérjék őt a hegyről.
Dian két hetet töltött katonai őrizet alatt, de sikerült megszerveznie a menekülését. Pénzt ajánlott az őröknek, ha elviszik őt az ugandai Kisoro városába, hogy hivatalosan is regisztrálhassa a járművét, majd visszahozzák. Az őrök beleegyeztek, hogy elkísérik.
Amint Kisoro városába értek értesítették az ugandai hadsereget. A kongói katonákat letartóztatták, Dian pedig biztonságba került.
Kisoróban kihallgatták és figyelmeztették, hogy ne térjen vissza Kongóba. Visszarepült Nairobiba, ahol találkozott Dr. Leakey-vel. Együtt úgy döntöttek, hogy Dian folytatja munkáját, ezúttal azonban a Virunga-hegység ruandai oldalán.
Kutatások Ruandában
Ruandában Dian megismerkedett Rosamond Carr nevű nővel, aki bemutatta Diant Alyette DeMuncknak, aki Kivu tartományban született, és fiatal korától Kongóban élt.
Alyette felajánlotta segítségét Dian számára egy megfelelő hely megtalálásában, ahol új tábort állíthat fel és folytathatja kutatásait.
Dian eleinte csalódott volt, amikor azt látta, hogy a Karisimbi-hegy lejtőit marhacsordák lepik el, és gyakoriak az orvvadászat nyomai. Közel két hét után azonban eljutott a Karisimbi alpesi rétjére, ahonnan az egész Virunga-hegyláncot beláthatta.
Karisoke megalapítása
1967. szeptember 24-én Dian Fossey létrehozta a Karisoke Research Centert. A „Kari” a táborától délre magasodó Mt. Karisimbi nevének első négy betűjéből, a „soke” pedig az északon, közvetlenül a tábor mögött emelkedő Mt. Bisoke nevének utolsó négy betűjéből származik.
„Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy azzal, hogy két kis sátrat állítottam fel a Virunga vadonjában, valami olyasminek vetettem meg az alapját, ami később nemzetközileg elismert kutatóállomássá válik, és amelyet számos országból érkező diákok és tudósok használnak majd.” – Dian Fossey
Dian számos nehézséggel szembesült kutatóhelyének kialakítása során. Alyette távozása után nem maradt tolmácsa. Dian beszélt szuahéliül, a felbérelt ruandai férfiak azonban csak kinyarwandául beszéltek. Lassan, kézmozdulatok és arckifejezések segítségével megtanultak kommunikálni egymással.
A második és igen jelentős kihívás az volt, hogy a környéken élő gorillák elfogadják. Ehhez a gorilláknak le kellett küzdeniük az emberektől való természetes félelmüket.
Karisokéban Dian továbbra is Schaller munkájára támaszkodott. Emellett a gorillák természetes kíváncsiságát is felhasználta a hozzászoktatás folyamatában. Amikor sétált vagy egyenesen állt, a gorillák gyanakvóbbak lettek, de amikor „ökölcsuklón járt”, egészen közel tudott kerülni hozzájuk. Ennek a folyamatnak köszönhetően 1968-ban részben hozzászoktatta jelenlétéhez négy gorillacsoport tagjait.
1968-ban a National Geographic Society Bob Campbell fotóst küldte ki, hogy fényképezze Dian munkáját. Campbell hegyi gorillák között készült fényképei azonnal híressé tették őt, és örökre megváltoztatták a gorillákról kialakult képet: a veszélyes vadállatok helyett szelíd lényekként kezdtek rájuk tekinteni, és egyre nagyobb figyelem irányult nehéz helyzetükre.
Tudományos képesítés megszerzése
Dian Fossey soha nem érezte úgy, hogy megfelelő tudományos háttérrel rendelkezik a hegyi gorillák tanulmányozásához, mivel saját megítélése szerint nem volt elegendő akadémiai képesítése.
Ennek orvoslására 1970-ben beiratkozott a cambridge-i Darwin College állatviselkedési tanszékére. 1974-ig Cambridge és Afrika között utazott, amikor megszerezte PhD-fokozatát.
A diploma megszerzése után úgy érezte, hogy komolyabban fogják venni. A fokozat javította a lehetőségeit arra is, hogy folytassa munkáját, kivívja mások tiszteletét, és ami a legfontosabb, további finanszírozást szerezzen.
A gorillák védelme
Fossey egyre inkább tudatára ébredt azoknak a veszélyeknek, amelyek az állatokat az orvvadászok és a szarvasmarha-tenyésztők miatt fenyegették.
Nem szokványos módszerekkel harcolt az orvvadászat és a szarvasmarhák terjeszkedése ellen: maszkokat viselt, hogy megijessze az orvvadászokat, felégette a csapdákat, festékszóróval megjelölte a szarvasmarhákat, hogy elriassza a pásztorokat attól, hogy az állatokat a parkba hajtsák, és időnként közvetlenül is szembeszállt az orvvadászokkal.
Taktikáját „aktív természetvédelemnek” nevezte. Meggyőződése volt, hogy azonnali és határozott fellépés nélkül minden hosszú távú természetvédelmi célkitűzés értelmetlenné válna, mert végül nem maradna semmi, amit meg lehetne menteni.
Ezek a módszerek nem voltak népszerűek a helyiek körében, akik szegénységben éltek, és akiknek alapvető szükségleteik biztosítása is nehézséget jelentett. Ráadásul a parkőrök sem rendelkeztek megfelelő felszereléssel ahhoz, hogy betartassák az erdőt és annak élőlényeit védő törvényeket.
Végső megoldásként Dian saját pénzéből segített csizmákat, egyenruhákat és élelmiszert vásárolni, valamint kiegészítő fizetést biztosított, hogy a parkőröket aktívabb munkára ösztönözze az orvvadászat elleni törvények betartatásában. Ezek az erőfeszítések vezettek az első orvvadászat-ellenes járőrözések létrehozásához, amelyek feladata a kutatási területén élő gorillák védelme volt.
Digit
Kutatásának évei alatt Dian szoros kapcsolatot alakított ki számos tanulmányozott gorillával. Egyetlen gorilláhozl azonban különösen szoros kötelék fűzte.
Digit egy körülbelül ötéves gorilla volt, amikor Dian 1967-ben találkozott vele. A jobb kezén sérült volt az egyik ujja – innen kapta a nevét –, és nem volt vele egykorú játszótársa a csoportban. Kíváncsi volt, vonzódott Dianhoz, és Dian közeli barátjának tekintette.
Tragikus módon 1977. december 31-én Digitet orvvadászok megölték. A csoportját védve halt meg, így lehetővé tette a többiek számára, hogy biztonságban elmeneküljenek. Többször megszúrták, majd levágták a fejét és a kezeit. Később további gorillák is elpusztultak, köztük a domináns ezüsthátú Uncle Bert is, és a 4-es csoport feloszlott.
Digit korábban részt vett egy híres Bob Campbell-fotózáson, és ennek eredményeként a park hegyi gorilláinak hivatalos képviselőjévé vált: plakátokon és utazási irodákban jelent meg világszerte.
Dian úgy döntött, hogy Digit ismertségét és tragikus halálát felhasználja arra, hogy figyelmet és támogatást szerezzen a gorillák védelméhez. Létrehozta a Digit Fundot, hogy pénzt gyűjtsön „aktív természetvédelmi” és orvvadászat-ellenes kezdeményezéseihez.
Gorillák a ködben
Dian emellett elkezdte írni a Gorillák a ködben című könyvét, majd 1980-ban Ithacába költözött, hogy vendég docensként dolgozzon a Cornell Egyetemen. Az Afrikától távol töltött időt arra használta, hogy a könyv kéziratára összpontosítson.
A könyv 1983-ban jelent meg, és az erdőben, hegyi gorillák között töltött éveinek beszámolója. Mindenekelőtt a szervezett és összehangolt természetvédelmi erőfeszítések szükségességét hangsúlyozta.
Halála
Fossey 54. születésnapja előtt néhány héttel vesztette életét. Holttestét 1985. december 27-én reggel találták meg a kunyhójában. A jelek szerint erőszakkal hatoltak be a kunyhóba, de semmi nem utalt arra, hogy a rablás lett volna a gyilkosság indítéka.
A Karisoke kutatóállomáson, a kunyhója mögötti temetőben helyezték örök nyugalomra, gorillabarátai körében, szeretett Digitje mellett.
