Új élet az óceánokból összegyűjtött műanyagnak [Eszti]
Az óceánok műanyagszennyezésének mérséklésére világszerte számos kezdeményezés indult, amelyek célja a hulladék összegyűjtése és eltávolítása a vizekből. Arról azonban kevesebb szó esik, hogy mi történik az így begyűjtött műanyaggal. Az újrafeldolgozást jelentősen megnehezíti, hogy a hulladék különböző műanyagtípusok keverékéből áll, és gyakran homokkal, sóval vagy egyéb anyagokkal szennyezett.
Erre a problémára keres megoldást az Európai Unió által finanszírozott CUPOLA kutatási projekt, amelynek eredményeiről november 11-én számolt be az Európai Kutatási Végrehajtó Ügynökség (REA). A 15 kutatóintézet együttműködésével megvalósuló projekt keretében olyan, sűrűségkülönbségen alapuló válogatási technológiát teszteltek, amellyel egyes műanyagtípusok 95% feletti tisztasággal választhatók szét.
A kutatók különböző termokémiai eljárásokat is vizsgáltak, amelyek lehetővé tehetik, hogy a nehezen újrafeldolgozható tengeri műanyaghulladékból értékes vegyipari alapanyagok, kompozit anyagok vagy akár útépítéshez felhasználható anyagok készüljenek. A következő lépés egy kísérleti üzem létrehozása lehet, ahol a technológiák működését valós üzemi körülmények között is tesztelhetik.
A műanyagszennyezés megelőzése továbbra is elsődleges feladat, de fontos, hogy a környezetből már eltávolított hulladék hasznosítására is megfelelő megoldásokat találjunk. A CUPOLA projekt ígéretes példa arra, hogyan kapcsolódhat össze az óceánok védelme, a technológiai innováció és a körforgásos gazdaság.

Whalepower [Hanna]
Az 1980-as évek elején Frank E. Fish, tengerbiológus Boston egyik utcáján sétált, amikor egy állatos ajándékboltban egy hosszúszárnyú bálna makettje felkeltette a figyelmét.
A bálna mellúszóinak bütykös, szabálytalan élei voltak. A hagyományos aerodinamikai elméletek szerint a sima belépőélek biztosítják a legoptimálisabb teljesítményt. Vajon milyen szerepet játszhatnak ezek a különös dudorok a hosszúszárnyú bálnák úszóin? – tűnődött el.
„A hosszúszárnyú bálna aktívan manőverezik a zsákmányszerzés során, ebben pedig fontos szerepet játszanak a tuberkulumok (az úszókon található szabálytalan dudorok) és a hosszú úszók. A tuberkulumok passzívan módosítják az áramlást a szárnyszerű úszók felett, így nagyobb felhajtóerőt és kisebb közegellenállást biztosítanak számukra” – magyarázta Fish az Európai Szabadalmi Hivatalnak adott 2018-as interjújában.
Néhány évvel később Fish megvizsgálta egy partra vetődött hosszúszárnyú bálna úszóját, majd számítógépes modellt készített róla Phil Watts segítségével.
A páros felfedezte, hogy a hosszúszárnyú bálnák úszóin lévő tuberkulumok az úszó felszínéhez közel tartják az áramló folyadékot. Amikor egy szárny túl meredek szöget zár be a közegben való haladási irányához képest, a szárny feletti áramlás turbulenssé válik, megszüntetve a felhajtóerőt létrehozó alacsony nyomású zónát, és a szárny úgynevezett „átesésbe” kerül.
Fish és Watts rájöttek, hogy a bálnák tuberkulumai lehetővé teszik, hogy az úszók sokkal meredekebb szögben forduljanak el a haladási irányukhoz képest, mielőtt bekövetkezne az átesés. A bálnák úszói által ihletett szárnyprofiljaik egészen addig nem esnek át, amíg teljesen, 31 fokban szembe nem fordulnak az áramlással. Ezek a tuberkulumok nélkül az úszó átesne, ami azt jelenti, hogy a víz leválna és turbulenciát keltene, megnehezítve a bálna számára a fordulást.
Fish és Watts azt feltételezték, hogy a tuberkulumok a levegőben is növelhetik az aerodinamikai teljesítményt, ha turbina- és propellerlapátokon alkalmazzák őket. Áramlástani szimulációkat végeztek tuberkulumokkal ellátott és anélküli szárnyakon, ami megerősítette, hogy ezek a dudorok növelik a felhajtóerőt, miközben egyidejűleg csökkentik a légellenállást.

Ezután finomították a tuberkulumok ihlette dizájnt, lekerekítve és áramvonalasítva a dudorokat a maximális aerodinamikai hatékonyság érdekében. Tesztjeik kimutatták, hogy a tuberkulumok beépítése növelheti a szárny maximális felhajtóerejét, miközben nagy állásszögeknél akár 40%-kal késlelteti az átesést. Szélturbinákon alkalmazva ez nagyjából 20%-os hatékonyságnövekedést jelentett. A páros 2005-ben Stephen Dewar kanadai vállalkozóval közösen megalapították a WhalePower vállalatot.
Később egy német zöldenergia-termelő licencelte a WhalePower tuberkulum-technológiáját, és megbízta a Német Repülési és Űrkutatási Központot (DLR), hogy végezzen szélcsatorna-teszteket tuberkulumokkal ellátott szélturbinalapát-modelleken. Az elemzés legalább 2 decibeles zajcsökkenést mutatott ki. Emellett az anyagkopás 6–8%-os csökkenését és a kulcsfontosságú alkatrészek élettartamának 25%-os meghosszabbodását is megállapította, ami az átlagosan 12–25 éves élettartamú turbinák esetében további 3–6 évnyi használatot jelentett.
„A tuberkulumok a jövő technológiáját jelentik. Lehetővé teszik számunkra, hogy fenntartható bolygót teremtsünk, és biztosítsuk a jövő generációinak boldogulását.” – mondta Watts.
A technológiát már számos ipari alkalmazásba integrálták. A folyadék- vagy gázáramlásra támaszkodó iparágak – például az ipari ventilátorokat, fúvókat, szivattyúkat, keverőket, valamint fűtési, szellőztetési és légkondicionáló rendszereket használó területek – hatalmas előnyökre tehetnek szert a tuberkulumok ihlette kialakításokkal.
Szikla Attenborough-arccal az Északi-tenger mélyén [Melinda]
November 12-én a Greenpeace UK aktivistái egy Sir David Attenborough arcvonásait viselő mészkősziklát, az „Attenboulder“-t engedték le a tengerfenékre az Északi-tenger védett területén, miközben a brit hatóságok hajóval, sőt felderítő repülőgéppel figyelték őket, és jogi lépésekkel fenyegetőztek. A sziklák lényege, hogy fizikai akadályt képeznek, ami elriasztja a fenékvonóhálós halászhajókat, és így teret ad a tengeri élővilág regenerálódásának. Az akció hátterében egy elég abszurd helyzet áll, hiszen a terület elvileg a közönséges barna delfinek védelmére jött létre, mégis ez az Egyesült Királyság legintenzívebben vonóhálózott tengeri védett területe. A brit vizeknek kevesebb mint 1%-a védett teljesen a halászati módszerekkel szemben, és a leengedés közben is 14 vonóhálós hajó jelét észlelték a közelben.
A projekt elég megosztóra sikerült. Vannak akik úgy gondolják, zseniális geg és remek kampány, ami garantáltan ráirányítja a figyelmet egy problémára, amiről amúgy kevesen beszélnek. És persze vannak, akik szerint szépségtapasz, látványmegoldás, de ez csak pillanatnyi felhajtás, eredménytelenül.
Egy-egy szikla, akármilyen ikonikus is, még részmegoldásnak is kevés. A témának ráadásul nem csak környezeti, hanem társadalmi és gazdasági oldala is van. Itt is (mint oly sokszor) szembejön, hogy egész közösségek megélhetése függhet olyan tevékenységtől, ami károsítja a környezetet és a biodiverzitást. Ez kis léptékben talán nem is okozna ekkora gondot, ha nem települne rá a globális piac. Szóval fun volt, de közben elég elgondolkodtató is.
Növények a betonon? [Vanda]
Egy érdekes új építészeti anyagon dogoznak a kutatók. Erről olvastam a Nature egyik friss cikkében, ahol kutatók egy új, ökológiai célú porózus beton-keverék fejlesztéseiről írtak, amelyben görögdinnye-indákból származó növényi maradványokat használtak adalékanyagként. Az eredmény egy olyan anyag, amely egyszerre képes megőrizni szerkezeti szilárdságát és tud egy kedvezőbb környezetet teremteni növények számára.
A hagyományos beton egyik tulajdonsága az, hogy erősen lúgos, és ezért kémhatása megnehezíti a növényzet megtelepedését. E szerint az új kutatás szerint azonban a görögdinnye-indák természetes sav-bázis semlegesítő hatásukkal ezt csökkenteni tudják, így a beton pH-értéke kedvezőbb lehet a növényeknek, optimálisabb egy zöldebb felhasználásra. Az optimalizált összetétellel a beton pórusaiban a pH-érték 14 napon belül 7,6-ra csökkent, amely már alkalmas a növényi élet támogatására. (Természetesen ez megfelelő körülmények között, és megfelelő eljárással érhető el.) És a kísérletek során a felületek már 60 nap alatt mintegy 80%-os növényborítottságot mutattak!
Az új anyag további előnye, hogy a betonnal érintkezve sűrű kristályok képződnek az érintett felületen, amelyek sűrűbb és stabilabb szerkezetet hoznak létre. A fejlesztés egy fontos alacsony költségű zöld alapanyag lehet a jövőben a fenntartható építőipar számára, és ezen felül új lehetőséget is kínálhat a mezőgazdasági hulladékok hasznosítására is. Az ilyen irányú és szemléletű fejlesztések, mint a görögdinnye-inda adalékanyag bizonyos betonokban a jövőben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az városi infrastruktúrák kialakításánál is előtérbe kerüljenek a fenntarthatóbb városi területek és zöldfelületek kialakítása, miközben csökkenti az építőipar környezeti terhelését.
