Áram, élesztő, szén-dioxid – egy új technológia receptje [Eszti]
A szén-dioxidot általában olyan kibocsátásként emlegetjük, amelyet csökkenteni kell. Német és osztrák kutatók azonban egy érdekes új eljárást fejlesztettek ki, amellyel a CO₂ értékes vegyipari alapanyaggá alakítható.
A Helmholtz Környezetkutató Központ (UFZ) és a bécsi BOKU Egyetem kutatói bebizonyították, hogy az elektrokémiai és mikrobiális folyamatok kombinálásával CO₂-ból itakonsav állítható elő. Az itakonsav egy bioalapú szerves sav, amelyet többek között biológiailag lebomló műanyagok, textíliák, ragasztók és gyanták gyártásához használnak. Ígéretes alternatívát jelenthet egyes kőolajalapú vegyi anyagokkal szemben. Világszerte évente körülbelül 70 000 tonna itakonsavat állítanak elő, és a termelés folyamatosan növekszik.
Ipari méretekben az itakonsavat jelenleg elsősorban cukorból, gombák segítségével állítják elő. Az új eljárásban azonban cukor helyett CO₂-t használnak kiindulási szénforrásként. Az elektromos áram segítségével a szén-dioxidot először formiáttá alakítják, amelyet aztán élesztőgombák hasznosítanak az itakonsav előállításához. A két folyamatot egyetlen bioreaktorban sikerült összekapcsolni.
A technológia egyelőre kísérleti fázisban van, és a hatékonysága még elmarad a hagyományos előállítási módszerekétől. Az eredmény azonban jól mutatja, hogy a CO₂ nemcsak csökkentendő kibocsátás, hanem hasznosítható nyersanyag is lehet. A kutatók szerint az eljárás továbbfejlesztésével és más mikroorganizmusok alkalmazásával a jövőben további értékes vegyi anyagok előállítására is lehetőség nyílhat.
A korallzátonyok megmentése [Hanna]
A tudósok találtak egy módszert, amelyről úgy vélik, segíthet a pusztuló zátonyok regenerálódásában.
A Science Advances című folyóiratban megjelent új tanulmány bemutatja, miként helyeztek a kutatók azonos fajú korallokat egymás mellé — egy egészségeset és egy olyat, amely a korallfehéredéstől szenvedett. Néhány egymás mellett töltött hét után a kutatók azt tapasztalták, hogy a kifehéredett zátonyok szinte teljesen felépültek.
A tudósok rendkívül izgatottak a felfedezés miatt, mivel a korallok az óceáni ökoszisztéma kulcsfontosságú részét képezik, jelenleg pedig a tenger hőmérsékletének emelkedése fenyegeti őket. A korallzátonyok kiemelkedően fontosak a bolygó biodiverzitása szempontjából: bár az óceáni aljzat kevesebb mint 1%-át borítják, az összes ismert tengeri faj egyharmadának adnak otthont.
A korallzátonyok rendszerint hihetetlenül színesek. Ha azonban az óceán túlságosan felmelegszik, a korallok elkezdik elveszíteni a szöveteikben élő, élénk színüket adó algákat. Ha ez a folyamat túl sokáig tart, elkezdenek kifehéredni, azaz „megfakulni”.
Danny Collins, a Stanford Doerr Fenntarthatósági Iskola óceánkutató PhD-hallgatója és a tanulmány vezető szerzője a BBC Newsroundnak elmondta: „ezeket a fehér, kifehéredett korallokat gyakran reménytelen esetként kezelik”, ám kutatásuk szerint ez korántsem biztos, hogy így van.
Szerte a világon kutatók igyekeznek megoldást találni a korallzátonyok megsegítésére — köztük van Steve Palumbi professzor is, aki az amerikai Stanford Egyetemen dolgozik. Egy nap észrevette, hogy a tartályban felborult néhány minta, így egy egészséges zátony hozzáért egy kifehéredetthez. Megfigyelte, hogy az érintkezési pontnál a kifehéredett korallrész visszanyerte a színét.
Danny Collins PhD-hallgató szintén ugyanazon az egyetemen kutatta a korallzátonyokat. Ő és a Stanford más tudósai kísérletet állítottak össze a laboratóriumban: tíz korallpárt helyeztek el, amelyek mindegyike egy egészséges és egy kifehéredett korallból állt. Minden pár azonos fajhoz tartozott; öt pár érintkezett egymással, míg a többit néhány milliméteres távolságra helyezték el egymástól.
Danny Collins a BBC Newsroundnak beszámolt róla, hogy az egészséges korallal érintkező, haldokló példányok „gyorsan felépültek”, ami bizonyítja, hogy „a fehér korallok nem jelentenek elveszett ügyet, sőt elképesztő képességük van a megújulásra és a regenerálódásra”.
Így folytatta: „Ezeket a kísérleteket akváriumokban végeztük, bizonyos korlátok között, de reméljük, hogy ez a munka más megvilágításba helyezi a kifehéredett korallokat, új utakat nyit a fehér, pusztuló korallok megmentése előtt, és hozzájárul ahhoz, hogy a korallzátonyok újra egészségesek és színesek lehessenek.”
Hol a delej után, hol a nap és hol a szél [Kati]
Nyáron sokan tapadtunk rá a hol a delej? weboldalra, ami bizonyította, hogy mekkora értéke van az adatvizualizációnak. Rajongó társaimnak örömmel jelentem, hogy több új oldallal is gazdagodtunk, amit a hol a delej? ihletett.
Az összefoglaló oldal a hol az energia? ami összefogja a másik 3 oldalt. Innen tehát eljuthatunk a hol a nap?, a hol a szél?, vagy a hol a tároló? oldalára. Mindezeket pedig még kiegészíti egy, a lakások fűtéséről és energetikai állapotáról szól a hol a hő? oldal is.
hol a nap?
A hol a nap? oldal azt mutatja meg, hogy hol mennyire süt a nap az adott pillanatban, mennyi energiát termel a 340 ezer magyar napelem, a másnapi előrejelzést, a 2015 óta történt fejlődést, a napáram részesedést és annak viszonyulását más, több, mint 20TWh áramot termelő országokhoz, azt hogy hogyan lesz a fényből áram, valamint hogy az adott helyszínű tetőnkön mennyi áram termelhető, de még abban is segít, hogy egyes eszközöket mikor érdemes bekapcsolni.
hol a szél?
A szeles oldalon arról informálódhatunk, hogy az adott pillanatban épp mennyi energiát termelnek a szélerőművek, azok hogyan működnek és hol, hol fúj éppen az országban a szél, mi várható, hogy hogy állt össze a 2025-ös és idei év energiamixe, stb. Azt is megtudhatjuk, hogy „Magyarországon egy megawatt szélerőmű évente 1 699 MWh-t adott 2025-ben – egy megawatt napelem 795 MWh-t. A szél tehát megawattonként nagyjából 2,1-szer annyi áramot termel. Mégis 27-szer annyi napelem áll az országban, mint szélerőmű.”
hol a tároló?
Az oldalon böngészhetünk a legutóbbi adatok között, megismerhetjük, hogy mennyit számítanak, hogyan tárolnak, mennyit keresnek, mikor és mekkora volt a robbanás 2025 júliusa óta, mik voltak a rekordok, és hol található a 7 üzemelő és 1 tervezett tároló.
hol a hő?
Az oldal nem a tűpontos aktuális adatokra épül, hanem zömében a KSH 2022-es népszámlálási adataira, így ezen a téren is eltér a másik három oldaltól. Ettől még nagyon tanulságos és ezen is órákat lehet eltölteni. Megismerhetjük a fűtés típusonkénti arányokat, a szigetelés jelentőségét, hogy hol fűtenek fával az országban, a fűtési idényt, 5 percenként frissített füst kibocsátásokat térképen, a fűtés és a szegénység kapcsolatát, négy különböző ház fűtési számláját, hogy hol vannak a legrosszabb lakások, mi változott 2011 óta, hogy hol tartunk Európában, és hogy hol tart a felújítási program.
Jó és tanulságos kutakodást mindenkinek! Percze Rajmondnak pedig köszönet az oldalak elkészítéséért!
Hulladék vagy lehetőség?- Körforgásos lehetőségek a kakaóiparban [Vanda]
Az ünnepek közeledtével egyre készülnek az üzletek a különféle édességekkel, így hazánkban is, különösen a karácsonyi csokoládékkal. Az ünnepek alkalmából történő csokoládé fogyasztás emelkedésének apropójából kapcsolatban elevenítette fel a WRI is a csokoládétermelés alapanyagának, a kakaónak a tudatos termelési gyakorlatait és lehetőségeit.
A kakaóiparban a kakaótermés mintegy 75%-a hulladékként végzi, és ezzel évente körülbelül 700 ezer tonna szerves melléktermék keletkezik. A kakaóbabok mellett a terméshéj, a gyümölcshús és a babhéj általában felhasználatlanul marad, pedig ezekben is számos lehetőség rejlik.
Forrás: https://www.lakechamplainchocolates.com/where-do-cocoa-beans-grow/
2021-ben a globális kakaóbab-kereskedelem értéke elérte a 9,59 milliárd dollárt is, annak ellenére, hogy a kakaótermelők többségét alkotó kistermelők becslések szerint napi mindössze 2 dollárból élnek. A kakaó fontos exporttermék az úgynevezett „Kakaó-övezetben” (Cacao Belt), vagyis az Egyenlítő környéki trópusi termőterületeken, például Elefántcsontparton, Ghánában és Ecuadorban. Jelenlegi formájában azonban rendkívül pazarló földhasználattal működik a kakaótermelés, és számos országban hozzájárult az erdőirtáshoz, mivel az esőerdőket monokultúrás ültetvényekké alakították át a farmerek.
Elefántcsontparton a becslések szerint a kakaótermelés 40%-a védett területekről származik. A csokoládé iránti növekvő kereslet és az alacsony kakaóárak arra ösztönzik a gazdákat, hogy újabb területeket vonjanak művelés alá ahelyett, hogy agroerdészeti rendszereket alkalmaznának, ahol a kakaófákat árnyékot adó fák alatt termesztik. Emellett a termés nagy része a földön marad és elrothad, ami a talaj termékenységének romlásához vezet, új területek művelését ösztönözve. Pedig ezek az anyagok megfelelő feldolgozás esetén értékes erőforrásként hasznosíthatók lennének.
Környezetvédelmi szervezetek szerint, ha az erdőirtás továbbra is így folytatódik, Elefántcsontpart akár teljes erdőállományát elveszítheti 2034-re.
A melléktermékeket, mint a kakaóhéjak például feldolgozás után állati takarmányként is lehet használni, illetve biochar (bioszén) készíthető belőlük, amiből komposzt készülhet, vagy Ugandában energetikai hasznosítását is kutatják, és biomasszaként villamosenergia-termelésre is alkalmazható. A kakaópép és kakaóbabhéj pedig értékes élelmiszer lehet, akár italok vagy liszt is készülhet belőlük!
Számos előnye van a kakaótermelés szemléletformálásának. A hasznosítás többletjövedelmet biztosíthat a termelőknek, csökkentve a nyers kakaó világpiaci árának való kiszolgáltatottságukat. Javíthatja a talaj minőségét, mivel a hulladék eltávolítása mérsékli a talaj savasodását és tápanyagvesztését. Növelheti a terméshozamokat, csökkentve az újabb földterületek bevonásának szükségességét. Támogathatja a biodiverzitást és az ökoszisztémák ellenállóképességét. És hozzájárulhat a klímaváltozás mérsékléséhez, mivel csökkenti a hulladék lebomlása és az erdőirtás során keletkező kibocsátásokat.
Sajnos azonban jelenleg még sok akadályt kell leküzdeni, többek között a tőkehiányt, de az infrastruktúra és a töredezett értéklánc is gondot okoz. Ennek ellenére már számos ígéretes példa, mintaprojekt látható! Köztük szerintem az egyik legérdekesebb, amit a cikk is említ az Elefántcsontparti Biomassza Villamosenergia-Termelési Projekt. Ez a kakaóhulladékot hasznosítja energiatermelésre, és a tervezett 73,6 MW-os erőmű évente 400 ezer tonna kakaóhéjat felhasználva termelhet mintegy 500 GWh tiszta villamos energiát.
