Az utóbbi évek egyik legfontosabb kihívása a klímaváltozás káros hatásainak megelőzése. A felelősség mindenkié: kormányoké, lakosságé és természetesen a vállalatoké is. Míg a kormányok nemzetközi célkitűzések és jogszabályok alkotásával tudnák helyes mederbe terelni a kibocsátás csökkentését, addig a lakosság saját életvitelének megváltoztatásával küzdhet a célok eléréséért. A vállalatok ezzel szemben hármas nyomás alatt állnak:
- Egyrészt meg kell felelniük a szabályozói környezetnek.
- Másrészt eleget kell tenniük a fogyasztói elvárásoknak.
- Harmadrészt saját vagy a tulajdonosi célkitűzéseiket kell betartaniuk.
De hogyan tudják támogatni az alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdaságot avagy a teljes karbonsemlegességet?
Hogyan lesz minden szén-dioxid?
A klímaváltozás ellen elsősorban az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével lehet leghatékonyabban fellépni. Ezek közül a legnagyobb mennyiségben a CO2 található meg a légkörben, ezért a számítások elvégzéséhez minden más üvegházhatású gáz hatását a (GWP – Global Warming Potencial – azaz Globális Felmelegedési Potenciál ) átszámolják szén-dioxidra és egységesen CO2e, azaz szén-dioxid egyenértéken számolnak.
A karbonsemlegesség azt jelenti, hogy nincs kibocsátása a vállalatnak?
Jobb esetben igen, de ez manapság igen nehezen kivitelezhető. A karbonsemlegesség elérését rendszerben kell vizsgálni, azaz a vállalat kibocsátását és az általa elvégzett kibocsátás ellentételezését, vagy más szén-dioxid csökkentés elérését. E kettő adhatja végeredményben a karbonsemleges működést, azaz amikor a nettó kibocsátás tulajdonképpen nulla.
Hogyan határozható meg a vállalat kibocsátása?
Egy vállalat szén-dioxid kibocsátásának meghatározása több módon és szabvány szerint is történhet. Az első lépés, hogy meg kell határozni, hogy miből származik a vállalat kibocsátása és jól le kell határolni a működési területeit. A kibocsátásokat a GHG Protocol alapján három kategóriába lehet sorolni:
- Scope1 kibocsátások: ezek a közvetlen, vagy direkt kibocsátások, amelyek a vállalat közvetlen energiafelhasználása során keletkeznek. Jellemzően ezek a fosszilis energiaforrások felhasználása, mint pl. a vállalat gázfelhasználásából vagy gépjárműveik kibocsátásából származó kibocsátások.
- Scope2 kibocsátások: ezek az indirekt kibocsátások, amelyek elsődlegesen a vállalat energiafelhasználásához kapcsolódnak, de nem közvetlenül a vállalatnál keletkezik a kibocsátás. Ilyen pl. a elektromos energia vagy a távhő felhasználása.
- Scope3 kibocsátások: ezek a kibocsátások nem közvetlenül a vállalathoz kapcsolódnak, hanem a működéséhez elengedhetetlen szolgáltatásokból származó kibocsátások. Pl. a papírfelhasználásból, használt gépek/eszközök legyártáshoz vagy akár üzleti utakhoz kapcsolódó kibocsátások.
GHG Protocol: üvegházhatású gázokról szóló, átfogó, globális, szabványosított keretrendszer, amely alkalmas arra, hogy a magán és közszféra energaifelhasználásából adódó kibocsátásokat mérje és kezelje.
A mért energiafelhasználásból származó kibocsátásokat előre meghatározott együtthatók segítségével lehet CO2e-re konvertálni, ebben segítségre lehet a GHG Protocol számai vagy akár az energiaszolgáltatók által közzétett koefficiensek.
Melyik kibocsátását semlegesítse a vállalat?
Definíció alapján a Scope1 és Scope2 kibocsátások köthetőek közvetlenül a vállalathoz, így a karbonsemlegesség eléréséhez ezeket feltétlenül ki kell egyenlíteni. A Scope3 kibocsátások alapvetően más vállalatok Scope1 és Scope2 kibocsátását fedik le, így azok semlegesítése az adott vállalat feladata lenne, de elképzelhető rajtuk keresztül a beszállítói lánc semlegesítése is.
Ha már ismert a kibocsátás, hogyan lehet azt csökkenteni?
Első lépésként feltétlenül szükséges a vállalat energiahatékonysági potenciáljának felmérése, amiben könnyen azonosíthatóak azok a területek, ahol a legeredményesebben / legköltséghatékonyabban lehet csökkenteni az energiafelhasználást és ezáltal a kibocsátást.
A kibocsátáscsökkentés után célszerű megvizsgálni, hogy hol lehet bevezetni a megújuló energiaforrásokat, mint pl. saját megújuló energiatermelés, vagy akár zöldenergia vásárlást.
A Scope2 kibocsátásokat kétféle módon különböztetjük meg a villamosenergiafelhasználás szempontjából, mivel a hálózatba betáplált és hálózatból kivett energiát nem lehet fizikailag elkülöníteni:
- Location based: azaz a területre, országra jellemző villamosenergia-felhasználásból származó kibocsátás, ez független az energiavásárlástól
- Market based: a piaci viszonyokra jellemző kibocsátás, lehetséges tisztán zöld energiát is vásárolni az energiaszolgáltatóktól, ekkor a villamosenergia-felhasználásból származó kibocsátás 0 kg CO2.
Hogyan válik a vállalat végül karbonsemlegessé?
Az energiahatékonyság növelése és a zöldenergiák használata után legtöbb esetben már csak a fosszilis energiahordozók felhasználásából származó kibocsátások maradnak, amiket semlegesíteni kell. Erre többféle megoldás létezik, így érdemes meghatározni, hogy melyik kapcsolódik leginkább a vállalat profiljához, illetve el kell dönteni, hogy a különböző módszereket mennyire tartjuk megbízhatónak.
- Legkézenfekvőbb megoldás a levegőben található CO2 megkötése, ez lehetséges faültetéssel illetve ún. CCS (Carbon Capture and Storage – szén-dioxid megkötő és tároló) eljárásokkal. Míg a faültetés látványos és szerethető megoldás, nem nyújt teljes garanciát arra nézve, hogy mi történik a fával pl. 100 év múlva, kivágják és eltüzelik, vagy kidől és lebomlik, miközben metánt termel. A CCS rendszerek viszont drágák és egyelőre nem jó hatásfokkal működnek.
- Piaci alapon elérhetőek ún. emission unitok (kibocsátási egységek) amelyek mind-mind 1 tonna szén-dioxid kibocsátásától mentesítik a környezett. Ezek közül számtalan különböző egységet különböztethetünk meg attól függően, hogy milyen módszertan és milyen auditálási módszertan szerint határozták meg a kibocsátás nagyságát. Ilyenek pl:
- CER: Certified Emission Reduction units – hitelesített kibocsátás-csökkentési egységek, emelyeket az UN CDM – ENSZ Tiszta Fejlesztési Mechanizmus keretében létrejövő beruházás eredményeképpen jön létre. Ezen egységek felhasználhatóak az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerében
- VER: Voluntary Emission Reduction units – önkéntes kibocsátáscsökkentési egységek, olyanok, amelyeket nem az ENSZ égisze alatt hitelesítenek így nem is vehetnek részt a kibocsátáskereskedelmi rendszerben, de ettől függetlenül valódi kibocsátáscsökkentést jelentenek.
Ahhoz, hogy minél kevesebb CO2e-t kelljen semlegesíteni a vállalatnak, elsősorban a saját, illetve hozzá kötődő kibocsátását kell a lehető legkisebbre csökkenteni.
Amennyiben az Ön cége is az alacsony kibocsátású gazdaságot támogatná, a Planet Fanatics’ Network csapata szakmai támogatást nyújt az első lépésektől a teljes karbonsemlegesség elérésében, vagy akár hosszútávú kibocsátási célok (Science Based Target), illetve klímastratégia kialakításában.
