Ember

FN13 ADÁSSZÜNET, mert így NORMÁLIS

Szerző szomkat

Alkalmazkodás. Azt mondtam, erre tanít mindannyiunkat ez az év. De mit is értek alkalmazkodás alatt? Biztos nem a simulékonyságot. Ahogy a tervek feladását sem. És a lustaságot sem. És nem jelenti azt sem, hogy mindig mindenre van B terved. Hiszen nem is lehet. Ha minden momentumra lenne B terved, akkor ezzel az aprólékossággal folyton csak azon agyalnál, hogy mi jöhet még, és nem nagyon haladnál előre.
Számomra az alkalmazkodás azt jelenti, hogy akár az egyik pillanatról a másikra jöhet egy olyan helyzet, amikor nem tudod tartani az eredeti utadat, pedig arra tettél fogadalmat, de azonnal döntened kell, hogy merre tovább, hogy mégis elérd a célod, vagy legalábbis a legkisebb mértékben sérüljön.

Ilyen helyzet állt elő, amikor a forgatás előtti este megtudtuk, hogy másnap reggel nem tudunk menni a REAL Schoolba, hogy elkészítsük a virtuális kiállítás anyagát, ami pénteken került volna streamelésre, mert az egyik tanulóról kiderült, hogy koronavírusos. Mi jön egy ilyen telefonhíváskor? Lefagyás. Majd lassan, recsegve-ropogva felpörögnek a fogaskerekek. Itt már sokszereplős a történet. Ez már nem csak az FN látogatókról szól. Nem csak a készítőkről. Ez már a suliról is szól. Meg családokról. És a megoldásról.
Az első nem az, hogy mit fogtok szólni, ha kimarad egy péntek. Az első az, hogy a suliban a gyerekek és tanárok, meg a többi dolgozó és a családok biztonságban legyenek. Aztán arról, hogy beálljon az éppen aktuális működés a “normál” kerékvágásba.
Erről persze lehetett volna egy documentary-t is forgatni, faggatni az érintetteket, elvéve az időt a most sokkal fontosabb dolguktól, de nekünk ez nem fekszik. Személy szerint erre alkalmatlan lennék. Bevállaltuk hát, hogy akkor ez most elmarad… A suli teszteljen, fertőtlenítsen, kezdje újra, és ha beállt a – helyzethez képest – nyugodt, stabil működés, akkor bepótoljuk a forgatást. Max nem most, hanem egy héttel a tervezett befejezés után. Nekünk is alkalmazkodnunk kell. Újra. Ha nagyobb lesz a gond, akkor pedig el kell fogadnunk, hogy ez most nem jött össze. Vagy hirtelen kitalálunk mást. 

Ugye, megértitek, hogy ebben a helyzetben nem az FN13 egyik virtuális kiállítása a legfontosabb? Ugye, Ti is úgy gondoljátok, hogy ez a normális hozzáállás? Ugye, egyetértünk, hogy az új normális, az a kézmosáson, maszkon, fertőtlenítésen felül arról is szól, hogy több energiát teszünk dolgokba, hajlandóak vagyunk nem csak kipipálni, hanem együtt, közösen megoldani helyzeteket?

Reméljük, hogy ez tényleg csak ezen a pech szinten marad, és nem lesz komolyabb baj. Ezúton is jobbulást kívánunk a kis diáknak, kitartást a szülőknek és a suli minden tagjának.

Lehet, hogy ez most az az időszak, amikor bármely’ pillanatban jöhet egy olyan helyzet, amihez alkalmazkodni kell. Alkalmazkodni úgy, hogy minél kevesebb kárt okozzunk, és minél több jót segítsünk elő.
Az idei pechsorozatban nekem az a mázlim, hogy elmondhatom, akár a Fenntarthatósági Napot nézem, akár a Planet Fanatics’ Network csapatát, csupa normális emberrel dolgozom… és az új normalitás nálam már sokkal több, mint normális [na, ezt fejtsétek meg, ha tudjátok ;)].

A szerzőről

szomkat

Leave a Comment