Gazdaság

Befektetési szektor: göröngyös úton a nettó zéró felé

A BlackRock áprilisban kiadott egy közleményt, miszerint 2030-ra a befektetési portfóliójának legalább 75%-a olyan vállalatokhoz és kormányokhoz kötődik majd, melyek 2050-ig tudományos alapon (SBT) nettó nullára csökkentik ÜHG-kibocsátásaikat. Miért jó ez, és miért lehet mégis hiányérzetünk?

A becslés azért is keltette fel az üzleti szféra és különösen a felelős befektetők figyelmét, mivel ez volt az első alkalom, hogy a BlackRock – amely a világ legnagyobb befektetési portfólióját kezeli – nyilatkozott azzal kapcsolatban, hogy miként is nézhetnek majd ki a befektetések 2030-ban.
[A 2 éve tett vállalásához képest ez most egy projekció – a szerk.]

A BlackRock mintegy 9,6 billió dollárnyi vagyont kezel, így részükről az efféle projekciók olyan hullámokat indíthatnak el, melyek hosszabb távon átformálhatják a globális befektetési szektort. A BlackRock portfóliójába eső vállalatoknak jelenleg 25 százaléka rendelkezik tudományos alapon meghatározott célokkal. A 2030-ra előrevetített 50 százalékpontos növekedés olyasvalami, amire a befektetők világszerte felkapják a fejüket: ebből is látszik, hogy a klímaválsággal járó pénzügyi kockázatok realitását ma már nem söpörhetik a szőnyeg alá a döntéshozók.

Ez nagyon jól hangzik, mégis akad vele egy komoly probléma. Figyelembe véve a BlackRock által kezelt portfólió nagyságát, a tényleges hatás nagy mértékben függ attól is, hogy a nagykibocsátókat (pl. olajvállalatok, acélipari vállalatok) miként sikerül ebbe a törekvésbe bevonni. Konkrét, a teljes portfólióra kiterjedő, külön iparágakra meghatározott politikák nélkül a BlackRock azt kockáztatja meg, hogy a legnagyobb szennyezők jobbára változtatás nélkül folytatják üzleti tevékenységüket. Szakértők szerint kulcsfontosságú lehet az is, hogy a vagyonkezelő miként értékeli ki a vállalatok klímacélok mentén történő előrehaladását. Nem mindegy, hogy a nagykibocsátók milyen ütemben és milyen módon csökkentik a kibocsátásaikat. Ha továbbra is nagy mértékben ellentételezik (offsetting) csupán azokat, és tényleges kibocsátásaik nem csökkennek, az a globális klímacélok kudarcához vezethet.

A BlackRock ráadásul többször is leszögezte, hogy hosszú távon sem tervez kivonulni a fosszilis szektorból. Állításuk szerint a karbonintenzív vállalatok szerepe a gazdaság egészében túl nagy ahhoz, hogy magukra hagyják őket, és a sikeres (energia)átmenetben is fontos szerep fog jutni nekik.

A pénzügyi szektorban akad azonban jó gyakorlat is ebben a vonatkozásban. A brit HSBC bank részletes politikát tett közzé a szénbányászat és széntüzelésű erőművek finanszírozásának fokozatos beszüntetéséről. Az Európai Uniós és az OECD piacokon 2030-ig, globálisan pedig 2040-ig. (Ez egyébként megfelel a Nemzetközi Energiaügynökség – IEA ajnálásainak.) A politika részét képezi, hogy beszüntetik azon ügyfeleik finanszírozását, akik klímacéljaikat nem állítják párhuzamba a bank saját, 2050-ig nettó zérót ígérő kibocsátáscsökkentési „útvonalával”. Ez azért is fontos kitétel, mert nem mindegy, hogy egy vállalat milyen „útvonalon” éri el a 2050-es karbonsemlegességet. Ha a „késleltetett cselekvés elvét” követi, és 2030-ig nem csökkenti legalább 50%-kal kibocsátásait, hanem egy elnyújtott, kis meredekségű függvénygörbe mentén kívánja csupán elérni a karbonsemlegességet a század közepére, azzal veszélyezteti a globális klímatörekvések sikerét. Minél nagyobb egy vállalat, minél többet bocsát ki, annál nagyobb probléma, ha kibocsátásait még ebben az évtizedben is business as usual szinten kezeli. Ezért is kulcsfontosságú a finanszírozást olyan klímacélokhoz kötni, melyek tudományos alapon lettek meghatározva.

Bár kibocsátáscsökkentési politikája a fenitek figyelembevételével homályosnak mondható, a Black Rock 2021-ben csatlakozott az NZAMI (Net Zero Asset Managers Initiative) elnevezésű kezdeményezéshez, amely a vagyonkezelők egy olyan csoportja, ami elvárja tagjaitól, hogy pénzügyi eszközeik esetében a 1,5 fokos globális célhoz igazodva határozzanak meg 2030-as tudományos alapú kibocsátáscsökkentési célt.

Összességében tehát elmondható, hogy a BlackRock projekciója gyorsuló és pozitív változást vetít előre a befektetési szektorban, ugyanakkor konkrét, átfogó politikák kidolgozása nélkül egyes karbonintenzív iparágak nem lesznek „rákényszerítve” kibocsátásaik kellő mértékű csökkentésére, ami a vagyonkezelő méretét tekintve könnyen a globális klímacélok veszélybe kerülését is eredményezheti.


A szerzőről

Pálfi Nándor

Leave a Comment