Nem kell messzire menni [Eszti]
Nyaralásaink előtt általában szeretem előre megtervezni a programokat. Térképeket nézek, túraútvonalakat keresek, útleírásokat olvasok. Így fejben nagyjából összeáll, hogyan fog kinézni egy-egy napunk. Aztán a valóság persze mindig alakít rajta egy kicsit. Idén viszont nemcsak az aktuális időjárás, a gyerekek hangulata vagy a napi fáradtság írta át a terveket, hanem valami egészen más is: a vízhiány és az aszály.
Csehországban, a homokkősziklák vidékén több olyan túrán sem tudtunk végigmenni, amit otthon, az íróasztal mellett kinéztünk. A lezárások nem pusztán az aktuális aszály miatt voltak: a térségben a tartós szárazság, a szúkárok okozta erdőpusztulás és a 2022-es nagy erdőtűz következményei együtt alakították át a látogatható útvonalakat. A Gabrielina stezka és a Kamenice-szurdokok egy része korábban a környék legnépszerűbb túrahelyei közé tartozott, most viszont jól látszik, hogy a természet állapota nagyon is beleszól abba, merre mehetünk.
Németországban, Szász-Svájcban az Elba alacsony vízállása volt feltűnő. Később utánanézve kiderült, hogy nem történelmi rekordról van szó, hiszen mértek már ennél alacsonyabb vízállást is. Mégis beszédes, hogy az Elbán 2026 nyarán hivatalosan is alacsonyvízi helyzetet követnek, és az elmúlt években egyre többször jelentek meg hasonló extrém alacsonyvízi időszakok. Utazóként ebből annyit érzékeltünk, hogy a folyó látványa egyszerűen nem olyan volt, mint amilyennek egy nagy európai folyót elképzelünk.
A Chiemsee-nél pedig azzal szembesültünk, hogy az alacsony vízállás már a hajóközlekedésbe is beleszól: egyes kikötőket nem tudtak kiszolgálni, ezért a tervezett programot ott is újra kellett gondolni. Ez elsőre csak egy hétköznapi, nyaralós helyzetnek tűnik: kinézünk egy hajóutat, átszervezzük a napot, keresünk másik megoldást. Mégis ott van mögötte egy sokkal komolyabb történet. Bár a tó vízszintje természetesen ingadozik, az ilyen korlátozások nem egyszerű nyári rutinkellemetlenségek, hanem egyre látványosabb jelei annak, hogy az alacsony vízálláshoz a turizmusnak is alkalmazkodnia kell.
Az itthoni vízhelyzet a Dunán, a Csehországban lezárt túraútvonalak, a Németországban látott alacsony folyók és a bajorországi korlátozott hajózás mind ugyanannak a folyamatnak a hétköznapi lenyomatai. Nem kell messzire menni ahhoz, hogy a klímaváltozás hatásait érzékeljük. Nemcsak a hőségben, nemcsak a hírekben, nemcsak távoli országok drámai képein keresztül jelenik meg, hanem a saját terveinkben, programjainkban és döntéseinkben is. Egyre inkább része lesz annak, ahogyan utazunk, pihenünk, alkalmazkodunk, és ahogyan újratervezzük azt, amit korábban magától értetődőnek gondoltunk.
Ősi technológia ihlette indiai légkondicionáló [Hanna]
India perzselő nyári forróságában a víz terrakotta edényekben történő hűtésének ősi gyakorlata új trendeket inspirál, a hűtőtornyoktól kezdve az épületek hűtőburkolatáig.
A matka története ősi időkre nyúlik vissza. Amikor vizet töltenek a terrakotta edénybe, a víz beszivárog az anyag minden apró pórusába és repedésébe. Az ezekben a pórusokban megrekedő víz fokozatos párolgása hőt von el a benne lévő vízből. Ahogy az edény a párolgás révén leadja hőjét, lehűl, és ezzel a benne lévő víz is hűvösebbé válik.
Ezért India vidéki térségeiben évszázadok óta az agyagedények jelentik a természetes hűtés egyik legfontosabb eszközét. A legkorábbi ismert feljegyzések a több mint 3000 évvel ezelőtt virágzó Harappa-civilizáció idejére nyúlnak vissza.
2014-ben azonban Monish Siripurapu, a Delhi közelében működő Ant Studios és CoolAnt alapítója és vezető építésze, egészen új szemmel kezdte nézni ezt az ősi anyagot.
Egy elektronikai gyártó ügyfelük komoly problémával szembesült. Egy dízelgenerátor olyan mennyiségű forró levegőt bocsátott ki két épület közötti szűk térbe, hogy az alkalmazottak fejfájásról és hányingerről panaszkodtak.
Siripurapu arra volt kíváncsi, vajon a terrakotta és a modern technológiák kombinációja segíthet-e.
Ekkor jutott eszébe a matka.
„Az agyagkorsóban lévő víz azért hűvös, mert a párolgás hőt von el az edénytől. Arra gondoltam: mi lenne, ha megfordítanánk a folyamatot? Rájöttem, hogy ugyanígy a környező levegőt is lehűthetnénk.”
Siripurapu rendszerében újrahasznosított vizet keringetnek a terrakotta felületén. Ahogy a víz elpárolog az anyag pórusaiból, lehűti a körülötte áramló levegőt.
A rendszer a Beehive (Méhkas) nevet kapta. A CoolAnt mintegy 800-900 kézzel készített terrakotta kúpot rendezett méhsejtmintázatba egy rozsdamentes acél váz köré.
„A méhkasszerű elrendezés növeli a hűtéshez szükséges felület nagyságát” – magyarázza Siripurapu.
Az első telepítés óta a vállalat 35 hasonló hűtőtornyot épített iskolákban, köztereken, repülőtereken és kereskedelmi épületekben India-szerte.
A méhkas kialakítás mellett más formákkal is kísérleteztek: olyan rendszerekkel, amelyek eltérő geometriai elrendezésben használják a terrakottát, sőt olyan megoldással is, amely egyáltalán nem igényel vizet.
Tüzek mindenfelé [Vanda]
Az elmúlt héten volt három egymást követő nap, amikor folyamatosan füstszagra ébredtem. A sok tűzeset és a folyamatos lángok, amiket a híradókban látunk és amik Európában tombolnak, kifejezetten Franciaországban és Spanyolországban még távoli eseményeknek tűnhetnek. A WMO adatai szerint Franciaországban a 2026-os év tűzkibocsátási adatai szerint az extrém tűzesetes 2022-höz és 2023-hoz lesz hasonló. És akár meg is haladhatja ezeket az adatokat. Egyelőre az a prognózis, hogy ha így folytatódik, akkor 2026 Franciaországban az elmúlt 24 év tűz által legjobban súlytott éve lesz. Az extrém számok és rekordok riasztóak, de nem a mindennapjaink részei. A három nap reggeli füstje azonban a szabadtéri tüzek veszélyét számomra egy kicsit közelebb hozta. És szerintem intő jelül szolgál, hogy mennyivel jobban kell vigyáznunk a száraz időszakokban, mert egy apró szikra is elég, hogy tüzet lobbantson. És azt is hangsúlyozza, hogy a klímaváltozás következményei között a vízhiány mellett a szárazság más következményeivel is számolni és tervezni kell.
A folyamatos füstszag, amit reggelente éreztem szintén száraz avaros, aljnövényzetes területeken kilobbant lángok miatt volt. A város külterületén és közelében volt folyamatosan az a probléma, hogy különböző helyeken megkapta a száraz füvet és aljnövényzetet a tűz. Ezek hatalmas károkat tudnak okozni mind a természetben, mind az épített környezetünkben. Szerencsére az itt keletkezett lángokat mind meg tudták fékezni, bár az egyik egy autókereskedést elért.
A klímaváltozás még szárazabbá tette a nyarat és a kiszáradt könnyen éghető aljnövényzet megnövekedett, azonban a károk és tűzesetek hátterében Magyarországon a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szerint szinte mindig emberi felelőtlenség áll. Ezért fokozottan oda kell figyelnünk, hogy mit teszünk. Nem véletlen, hogy tűzgyújtási tilalom van érvényben már két hónapja. A társadalmi tudatosság ebben a száradó, melegedő klímában egyre fontosabb, mert a tűzesetek számának növekedésével egy idő után a helyzet kezelhetetlenné válhat.
Magyarországon évente átlagosan néhány száz hektárnyi, azaz néhány négyzetkilométeres terület válik vegetációtüzek áldozatává. A száraz évek során azonban nagyobb eséllyel fordulhatnak ezek elő. 2022 is ilyen év volt, amikor több mint 70 négyzetkilométernyi területen pusztított tűz. Idén, a 2026-os évben eddig csaknem tízezer szabadtéri tűz pusztított Magyarországon, mintegy 96 négyzetkilométernyi területet égetve fel. Ebből csak nyáron több mint 5000 eset történt. A hazai szabadtéri tüzek döntő többsége, mintegy 99%-a emberi tevékenységhez köthető. A leggyakoribb kiváltó okok közé tartoznak az eldobott cigaretta csikkek, a nem megfelelően végzett tarlóégetés, a mezőgazdasági munkálatok során keletkező tüzek, a szabadtéri sütések és tábortüzek gondatlan kezelése, valamint a szándékos gyújtogatás.
A klímaváltozás miatt gyakoribbak a hőhullámok és az aszályok, amelyek nagy mennyiségű kiszáradt növényi biomasszát hoznak létre, ez pedig kiváló táptalaj a tüzek számára. Az elhagyott mezőgazdasági területek, a művelés és gondozás visszaszorulása miatt egyre több a kezeletlen, cserjésedő terület, ahol szintén könnyen kialakulhat tűz. Bizonyos idegenhonos vagy telepített fafajok (Magyarországon a fekete- és erdeifenyő-ültetvények) is növelik a kockázatokat, mert könnyebben égnek. Az emberi tevékenység miatt pedig a lakott és természetes területek találkozásánál fekvő területeken a tűzkockázat kiemelkedően magas.
