Föld Inno/Tech

Az elefántfókák és az ICT

műholdas adóvevővel felszerelt elefántfóka

A teknősök után, most az elefántfókák is műholdas adóvevőt kaptak. A WWF tanult a NASA-tól vagy fordítva… a lényeg, hogy úgy tűnik, szaporodnak az intelligens természetközeli megoldások a természettudományban.

A képen látható elefántfóka a NASA kutatócsoportjának egyik legkeményebben dolgozó oceanográfusa.

Fókák, cápák és más tengeri ragadozók vesznek részt abban az egyedülálló projektben, amelynek célja, az óceánok részletes, háromdimenziós térképének elkészítése. A NASA Sugárhajtómű Laboratóriuma (Jet Propulsion Laboratory – JPL) és a Santa Cruz-i California Egyetem (UCSC) kutatói a hagyományosan az állatok nyomon követésére használt műholdas jelzőberendezéssel szerelték fel tengeri segítőiket, amelyek – e készülékek segítségével – olyan adatokat gyűjtenek és továbbítanak a szakembereknek, amilyen például a vízhőmérséklet és -sűrűség.

Az információt azután részletes háromdimenziós modellek megalkotásához használják, amilyen a Csendes-óceán északi részének alább látható hőmérsékletprofilja. Ennek elkészítéséhez hét elefántfóka szolgáltatta az adatokat.
„A műholdak kétdimenziós nézetet továbbítanak az óceánokról” – nyilatkozta a csoport társvezetője, Yi Chao, a JPL munkatársa. – „Az állatok az óceánok keresztmetszetéről adnak képet. Olyanok, mint az ellenkező irányba mozgó időjárási ballonok.”
„Ahogy egyre több adathoz jutunk a tengerből és finomítjuk a számítógépes modelljeinket” – folytatta – „képesek leszünk rutin óceáni előrejelzéseket készíteni, ahhoz hasonlókat, amilyeneket a meteorológusok készítettek az elmúlt néhány évtizedben. A reggeli újságokat olvasók vagy a televíziót nézők láthatják majd a frissített óceáni előrejelzést, és ennek alapján tervezhetik meg a tengeri tevékenységeiket.”

A csoport másik társvezetője, Daniel Costa, az UCSC tengerbiológusa elmondta, hogy a projekt segít a kutatóknak jobban megérteni az állatok és a tengeri környezetük kölcsönhatásait is.
„Éppúgy, ahogy különböző élőhelyek léteznek a szárazföldön, az óceán is sajátosságok finoman változó skáláját vonultatja fel, ami nagyon fontos az állatok számára” – jelentette ki Costa a médiaközleményben. – „Azt akarjuk, hogy képesek legyünk rápillantani az óceánra és olyasmit mondhassunk, ami megfelel a szárazföldön bevett „ez egy füves puszta” vagy „ez egy erdő” fogalmaknak.

(Forrás: nationalgeographic.hu)

A szerzőről

szomkat

Leave a Comment