Miközben az ország nyugati táján hétvégéztünk, döbbenten hallgattuk és olvastuk a különböző híreket a budapesti melegfelvonulásról. Ismét az a kérdés merült fel bennem, hogy ugyan hanyadik század, mennyire demokratikus világában élünk? Kamasz korom óta van egy számomra kedves mondatom: „élni és élni hagyni”. Azt már kevésbé érzem, hogy ezt a jelmondatot sokan magukévá tennék.
Az esélyegyenlőség nem arról szól, hogy azért, mert valakinek más a vallása, más a származása, más korosztályhoz tartozik, mások a politikai nézetei, vagy esetleg más a szexuális beállítottsága, azért őt bárki megbélyegezheti, diszkriminálhatja. Nem kell egyformának lennünk ahhoz, hogy egymás mellett éljünk. Viszont feltétlenül békén kellene már egymást hagynunk.
Mikor jön el az idő, hogy képesek leszünk elfogadni, hogy valaki másként gondolkozik, másban hisz, máshogy él, mást szeret? Ettől még az illető ember, és ennek méltóságával illik megilletni.
Érdekes módon július 5-én Londonban szintén megrendezésre került a Gay Pride London. A hírek szerint az emberek fesztiváloztak, szórakoztak. A cél az volt, hogy elfogadják egymást.
És hogy ez alapján hogy ítélnek meg bennünket más országok, arról a Hírszerző készített összefoglalást, mely szerint több nyugat-európai médium is beszámolt az erőszakba fulladt melegfelvonulásról:
A Der Spiegel tudósított a budapesti összecsapások mérlegéről, kiemelve, hogy legkevesebb 8 ember szenvedett sérüléseket, s a rendőrség 45 erőszakos támadót őrizetbe vett. A lap emlékeztetett arra, hogy Magyarországon 12 év óta minden évben megrendezik a melegek parádéját, de első ízben tavaly került sor a szélsőjobboldal által végrehajtott durva támadásokra.
Az N24 hírtelevízió „Náci támadás Budapesten” címmel számolt be a budapesti eseményekről. A rövid, mintegy fél perces tudósítás helyszíni felvételeket mutatott be a felvonulókat kövekkel és tojásokkal dobáló szélsőjobboldali tüntetőkről.
Képes beszámolót közölt a melegfelvonulást ért támadásról a BBC World Service is. A tudósítás kiemelte, hogy rengeteg rendőrre volt szükség a rendezvény biztosításához, de így sem sikerült elkerülni az erőszakot. A BBC riportere megjegyezte, hogy „Kelet-Európa egyes országaiban sokan még ma sem fogadják el a szexuális másságot”, Budapest mellett Prágát és Szófiát említve meg – utóbbiban idén rendeztek először felvonulást, összesen 88 rendbontót kellett letartóztatni.
A tudósítás a Városligetben melegeket üldöző szélsőségesek képeivel zárult, miközben a kommentátor azt mondta, aki támadásoktól tartott, azoknak a „legrosszabb várakozásai” teljesültek.
Fáj az egész… Szabályos fájdalmat érzek az egésszel kapcsolatban.
Az egyén szintjén: szerintem arról lehet leginkább felismerni, hogy valaki nincs jól a bőrében és boldogtalan, hogy másokban keresi a hibát, másokat nem képes „élni hagyni”.
Tenni kell..
Hát, megértem. Biztos a belső boldogságban is van igazság.
Hasonló érzést vetett a Kultúrpartra Novák Péter is.