A luxus és a fenntarthatóság kapcsolata sokáig inkább ellentmondásnak tűnt, mint valódi stratégiának. Az elmúlt években azonban egyre több jel utal arra, hogy a szektor nemcsak reagál a változó elvárásokra, hanem elkezdi újradefiniálni saját működését is.
A Kering csoporthoz tartozó Balenciaga és Valentino két különböző ponton áll ezen az úton. Az egyik inkább kísérletezik és feszegeti a határokat, míg a másik rendszerszinten építi át működését.
Balenciaga: a kísérletező luxus
A Balenciaga fenntarthatósági megközelítése szorosan kapcsolódik a Kering csoport rendszerszintű megoldásaihoz. Ennek egyik legfontosabb eszköze az Environmental Profit & Loss (EP&L) modell, amely a teljes környezeti hatást – a karbonkibocsátástól a vízhasználatig – számszerűsíti, és így közvetlenül beépíthetővé teszi az üzleti döntésekbe.
A Kering klímastratégiája – amelyet a Science Based Targets initiative is validált – nemcsak a működés dekarbonizációjára, hanem az ellátási lánc átalakítására is fókuszál. Ez a szemlélet a Balenciaga működésében is egyre jelentősebb szerepet kap: a fenntarthatóság nem különálló kezdeményezésként, hanem a tervezés és a gyártás szerves részeként jelenik meg.
A kreatív folyamatokban megjelenő anyaghasználat nemcsak irány, hanem konkrét példákban is tetten érhető. Egyes kollekciókban a felhasznált anyagok közel 95%-a már tanúsítottan fenntartható vagy upcycled, és olyan darabok is megjelentek, amelyek újrahasznosított nylon és felelős forrásból származó viszkóz kombinációjából készültek. A márka emellett kísérletezik új generációs, bioalapú textilekkel is, például fermentációval előállított anyagokkal, amelyek teljesen új irányt jelölnek ki a luxusdivat számára.
A körforgásos gondolkodás a termékéletciklus végén is megjelenik. A Balenciaga resale programja – amely a Reflaunt partnerségen keresztül működik – lehetőséget teremt a termékek újraértékesítésére, ezzel meghosszabbítva azok életciklusát. A modell lényege, hogy a vásárlók visszajuttathatják korábban megvásárolt darabjaikat, amelyeket a platform újraértékesít. Ez nemcsak a termékek élettartamát hosszabbítja meg, hanem a luxushoz kapcsolódó értékfogalmat is újraértelmezi: a tartósság és az időtállóság nemcsak minőségi, hanem fenntarthatósági szemponttá is válik.
A Balenciaga egyik fontos – és a luxusiparban nem általános – vállalása, hogy nem használ szőrmét és egzotikus bőröket, ami jól jelzi az állatjóléti szempontok erősödését a szektorban.
Mindezek ellenére a Balenciaga jól példázza a luxusipar egyik alapvető dilemmáját. A gyorsan változó kollekciók és a hype-alapú működés nehezen egyeztethető össze a hosszú távú fenntarthatósági célokkal. A márka így inkább egy kísérleti térként értelmezhető: új megoldásokat tesztel, miközben a teljes modell még formálódik.
Valentino: a rendszer szintjén zajló átalakulás
A Valentino esetében a fenntarthatóság kevésbé látványos, ugyanakkor mélyebben beépül a működésbe. A márka 2024-es jelentése alapján jól kirajzolódik egy olyan megközelítés, amely nem egy-egy kiemelt projektre, hanem a teljes értéklánc fokozatos átalakítására épül.
Klímavédelem: mérhető előrelépések a működésben
A Valentino klímavédelmi megközelítése a teljes karbonlábnyom mérésére épül. A vállalat Scope 1-3 kibocsátásait egyaránt nyomon követi, amely 2024-ben mintegy 209 ezer tonna CO₂-egyenértéket tett ki, mely az előző évhez képest csökkenést mutat. A hangsúly egyértelműen a működés dekarbonizációján van. Ennek egyik legfontosabb eleme, hogy az energiafelhasználás 97%-a már megújuló forrásból származik, amit több mint 6300 napelem telepítése is támogat az olaszországi telephelyeken. Ez jól mutatja, hogy a klímastratégia nemcsak célok szintjén jelenik meg, hanem konkrét beruházásokban és működési döntésekben is. A jelentés ugyanakkor arra is rámutat, hogy a kibocsátások jelentős része továbbra is az ellátási láncban keletkezik, így a következő lépés egyértelműen ennek a területnek a mélyebb átalakítása.
Anyaghasználat: a hatás ott kezdődik, ahol a termék születik
A Valentino egyik legfontosabb fókuszterülete az alapanyagok kérdése. A jelentés egyértelműen kimondja, hogy a divatipar környezeti hatásának döntő része az alapanyagok előállításához köthető, ezért a valódi változás is ezen a ponton kezdődik.
A márka nem csupán tanúsított anyagok használatára törekszik, hanem saját „preferred materials” irányelveket alakított ki, amelyek meghatározzák, milyen alapanyagok felelnek meg a környezeti és etikai elvárásoknak. A cél, hogy ezek az irányelvek egyre nagyobb arányban határozzák meg a beszerzést. A nyomonkövethetőség ebben kulcsszerepet játszik. A vállalat már ma is méri, hogy a kulcs alapanyagok mekkora része követhető vissza a forrásig – ez az arány meghaladja a 70%-ot, a cél pedig a teljes körű átláthatóság elérése a következő években.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a Valentino egyre mélyebben „belelát” az ellátási láncba. Nemcsak a közvetlen beszállítókat vizsgálja, hanem a kritikus alapanyagok esetében a teljes láncot, egészen a nyersanyag előállításáig. A Valentino anyagbeszerzési stratégiájában kulcsszerepet kapnak a nemzetközi iparági standardok: a bőr esetében a Leather Working Group (LWG) által minősített cserzőüzemekkel dolgozik, míg a textíliák terén a Textile Exchange irányelveire támaszkodik, ezzel is csökkentve az alapanyagokhoz kapcsolódó környezeti hatásokat és növelve a beszállítói lánc átláthatóságát.
Körforgásos kezdeményezések: kontrollált keretek között
A körforgásos gazdaság a Valentino esetében nem radikális átalakulásként, hanem fokozatos kísérletezésként jelenik meg. Ennek egyik legjobb példája az Open for a Change program, amely egyfajta tesztplatformként működik az új anyagok és megoldások számára.
A kezdeményezés keretében a márka bioalapú és újrahasznosított anyagokat próbál ki, jellemzően limitált kollekciókban. Ez lehetővé teszi, hogy az innovációk kontrollált környezetben jelenjenek meg, és fokozatosan épüljenek be a működésbe. A jelentés alapján a körforgásos szemlélet nemcsak az anyaghasználatban, hanem a termékéletciklus egészében is megjelenik – a tervezéstől kezdve egészen a gyártási folyamatok optimalizálásáig.
Működés és szervezet: a „láthatatlan” hatások csökkentése
A Valentino jelentése külön hangsúlyt fektet azokra a területekre, amelyek kevésbé látványosak, mégis jelentős hatással bírnak. Az üzletek és irodák energiahatékonyságának javítása, a LEED tanúsítvánnyal rendelkező üzletek, valamint a csomagolás csökkentésére irányuló törekvések mind azt mutatják, hogy a fenntarthatóság a működés mindennapi szintjén is megjelenik.
A logisztikai folyamatok optimalizálása és a belső működés fejlesztése mellett a szervezeti szintű beágyazottság is egyre erősebb. A vállalat képzési programokon keresztül építi be a fenntarthatósági szempontokat a mindennapi döntéshozatalba, így az nemcsak stratégiai célként, hanem operatív gyakorlatként is jelen van.
Kézművesség: a luxus rejtett fenntarthatósági pillére
A Valentino egyik legérdekesebb dimenziója a kézművesség, amely a fenntarthatóság szempontjából is új értelmet nyer. A márka működése nagymértékben épít olyan műhelyekre és szakmai tudásra, amelyek generációkon át öröklődnek.
A magas minőségű, hosszú élettartamú termékek ebben az értelemben nemcsak esztétikai értéket képviselnek, hanem a túltermelés ellensúlyai is lehetnek. A kézművesség így nemcsak kulturális örökség, hanem a fenntartható működés egyik alapja is.
Két út, egy irány
A Balenciaga és a Valentino két különböző módon közelít ugyanahhoz a kérdéshez. Az egyik a jövő lehetőségeit teszteli – új anyagokkal, digitális megoldásokkal és körforgásos modellekkel. A másik a működés alapjait alakítja át, a beszállítói lánctól az energiafelhasználásig.
A különbség azonban nem ellentét, hanem inkább két irány ugyanazon az úton. A luxusipar átalakulása nem egyetlen modell mentén zajlik: egyszerre jelennek meg benne kísérleti megoldások és rendszerszintű fejlesztések. A közös pont egyértelmű: a fenntarthatóság ma már nem különálló kezdeményezés, hanem a működés egyik alapfeltétele. A kérdés nem az, hogy a luxusmárkák elindultak-e ezen az úton, hanem az, hogy milyen mélységben képesek újragondolni saját modelljüket.
A Balenciaga és a Valentino példája azt mutatja, hogy ez az átalakulás már zajlik – még ha nem is ugyanabban a tempóban és nem is ugyanazzal a logikával.
Cikksorozatunk eddig megjelent cikkei itt érhetők el.
