Fenntarthatóságról őszintén Sipos Katalinnal (8. adás)

A Fenntarthatóságról őszintén podcast nyolcadik adásának vendége Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója.

A podcast felvétele megtekinthető YouTube csatornánkon meghallgatható Spotify-on.

Az adásban a biodiverzitással kapcsolatos hazai és globális szabályozásokat, valamint a vállalatok előtt álló elkerülhetetlen feladatokat jártuk körbe. Sipos Katalin és Szomolányi Katalin arról beszélgettek, miért nem menthetjük meg a természetet anélkül, hogy a védelmi szempontokat más ágazatok – mint a mezőgazdaság vagy a területfejlesztés – is integrálnák a saját működésükbe, milyen kihívásokat jelent a cégek számára valós természeti hatásaik és aszálykockázataik felmérése a beszállítói láncokban, és milyen inspiráló, stratégiába ágyazott vállalati példákat láthatunk Magyarországon a vizes élőhelyek helyreállítására vagy éppen a regeneratív mezőgazdaságra.

Egy epizód a szektorok közötti érdemi társadalmi párbeszéd hiányáról, a hangzatos PR-tevékenységek és a valós kockázatalapú természetvédelmi lépések közötti különbségekről, és arról, miért a saját környezeti érintettségünk megértése és a nyitott partnerségek jelentik a jövőbeli üzleti túlélésünk legbiztosabb alapját.

SZK

Az elmúlt években egymás után születtek a nagy szabályozói csomagok, mint a Kunming-Montreal globális biodiverzitás keretegyezmény vagy az EU természet-helyreállítási rendelete (Nature Restoration Law). Mi hozta el ezt a hirtelen jött szabályozói hullámot?

A klímaváltozásról már 10-15 éve folyik egy érdemi társadalmi párbeszéd, és a biodiverzitás témája most kezd ehhez felzárkózni. Emellett van egy erős sürgősségérzet és frusztráció is: biodiverzitás egyezmények és különböző határidők már a 70-es évek óta léteznek, de ezeket a célokat az élővilág pusztulásának megállítására eddig sorra elbuktuk.

SZK

A természet-helyreállítási rendelet egy kötelező érvényű EU-s irányelv. Hogyan lehet ezt a gyakorlatban sikerre vinni úgy, hogy ne csak egy újabb kipipálandó szabályozás legyen?

Ha ez pusztán egy ágazati, természetvédelmi jogszabály marad, akkor a meccs elveszett. A természetet csak úgy lehet megvédeni, ha minden érintett szektor – a mezőgazdaságtól az erdő- és vízgazdálkodáson át a településrendezésig – beágyazza a saját működésébe az ökoszisztéma-szolgáltatások funkcióját és a természetvédelmi szempontokat. A következő 10-15 év legnagyobb feladata pontosan ez a fajta szektorokon átívelő integráció.

SZK

A vállalatok is elkezdtek megismerkedni az új elvárásokkal, például a kettős lényegességi elemzéssel. Milyen alapvető nehézségekkel küzdenek a cégek, amikor a saját természeti hatásukat és kockázataikat próbálják felmérni?

A legnagyobb kihívás az, hogy amit a természetben hatásként látunk, az nagyon sok szereplő és területhasználat kumulatív eredménye. Egy vállalat nehezen tudja a saját területfoglalását vagy kibocsátását összekötni egy konkrét faj állományának csökkenésével. Ráadásul, ha egy cég valódi, érdemi élőhelyfejlesztést akar végrehajtani a környezeti sérülékenység – például az aszály – csökkentése érdekében, azt nem tudja a saját gyártelepén belül, egyedül megoldani. Ki kell lépnie a saját hatókörén túlra, és együtt kell működnie az önkormányzatokkal, a vízüggyel és a természetvédelemmel.

Sipos Katalin

Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója, aki több mint 30 éve dolgozik a természetvédelem élvonalában. Karrierjét a Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatóságánál kezdte. 2015 óta vezeti a WWF Magyarország csapatát. Irányítása alatt eddig a szervezet több országos jelentőségű természetvédelmi ügyet nyert meg és vitt sikerre. A biodiverzitás tematikájú előadásaival rendre résztvevője a legnagyobb hazai zöldpénzügyi és ESG témájú konferenciáknak.

SZK

Egyre divatosabb a vállalatok körében a „nature positive” (természetpozitív) kifejezés. Mit jelent ez valójában, és hol tartunk ebben jelenleg Magyarországon?

A „nature positive” elvileg azt jelenti, hogy a működésem során nemcsak, hogy nem veszek el a természeti rendszerektől semmit, hanem kifejezetten fejlesztem is azokat. A valóság azonban az, hogy ha Magyarország térképén megnézzük a vállalatok által finanszírozott élőhely-rekonstrukciókat, a volumenük egyelőre szabad szemmel szinte láthatatlan. Egy másik probléma az arányosítás: hiába csinál egy cég valahol valami jót, nagyon nehéz mérni, hogy ez az elenyésző pozitív lépés milyen arányban áll a cég teljes erőforrás-használatával vagy a múltbeli, áttételes negatív hatásaival.

SZK

Tudnál mondani olyan hazai vállalati példákat, ahol már valóban strukturált és következetes lépések történnek a természet helyreállítása érdekében?

Két jó példát tudok kiemelni, amelyek stratégiai szinten működnek. A Coca-Cola nagy vízfelhasználóként a termeléshez kivett vízkészlettel arányosan finanszíroz természetes élőhelyeket javító projekteket, például részt vettek a Dráva menti mellékágak újraélesztésében, ami növeli a táj víztározó képességét. A másik a Nestlé példája, amely a beszállítói hálózatában a regeneratív mezőgazdaságra való átállást ösztönzi. Ez a technológia a talajbolygatás kerülésével és a talajtakarás biztosításával növeli a talaj vízmegkötő képességét, így az aszállyal szemben is sokkal ellenállóbbá válik a termelés.

SZK

Zárásként, mit üzennél azoknak a vállalatoknak, akik most ismerik fel az ökológiai válság súlyát, és szeretnének érdemben cselekedni?

Először is el kell hinniük, hogy a jövő nagyon más lesz, mint a jelen; az üzleti modellek radikálisan át fognak alakulni, a jelenlegi technológiák apró finomhangolásával ezt nem fogjuk megúszni. A megoldáshoz a hatalmas problémát apró lépésekre kell bontani. A nulladik lépés, hogy a cég felismerje: érintett a problémában, különösen akkor, ha vizet vagy mezőgazdasági alapanyagot használ. Mivel a szükséges komplex tudás ritkán van meg házon belül, érdemes szakértői csapatokat bevonni, és elindítani egy olyan belső párbeszédet, ami a legfelsőbb vezetői szintekig eljutva beágyazza a környezetbiztonságot a hosszú távú üzleti gondolkodásba.

A teljes beszélgetés megtekinthető YouTube csatornánkon és meghallgatható Spotify-on.

Két hét múlva dr. Guld Ádám médiakutató, a Pécsi Egyetem docense lesz a vendégünk, akivel a médiafogyasztásról és annak átalakulásáról beszélgetünk majd a fenntarthatóság tükrében.

A Planet Fanatics’ Network podcastja

Üdvözlünk új sorozatunkban! A Fenntarthatóságról őszintén a Planet Fanatics’ Network kéthetente jelentkező podcast műsora. Házigazdánk, Szomolányi Katalin, elismert szakértőkkel és döntéshozókkal ül le beszélgetni, hogy feltárják korunk legégetőbb kérdéseit.

Miről szól a műsor? Nem elégszünk meg a felszínes válaszokkal. Megvizsgáljuk, mi mozgatja valójában a piacot és a bolygónkat, legyen szó globális trendekről, értékrendbeli változásokról vagy a jövő technológiáiról. Célunk, hogy hiteles képet adjunk a fenntarthatóság üzleti és emberi oldaláról egyaránt.

Hol követhetsz minket? Ne maradj le a következő adásról! Iratkozz fel YouTube csatornánkra, kövesd közösségi oldalainkat (LinkedIn, Facebook, Spotify), és olvasd a Fenntartható Fejlövés blogot a háttéranyagokért.

Tarts velünk a jövőbe vezető úton!

Ha lemaradtál, az eddigi adásainkat itt éred el: